Pár hónappal korábban egy csendes poszt volt a közösségi oldalon egy kutyás csoportban Kuplungról, akinek új gazdit kerestek.
Kuplung szegedi kutya, akinek elhunyt a gazdája. Tíz év körüli fekete németjuhász keverék, akinek ráadásul a külleme sem volt épp tetszetős. Pár fotó keringett róla, azon egyértelműen látszott, hogy csúnya bőrbetegsége van.
Néhány hete egy martfűi labradortól volt hangos ugyanez az oldal, meg persze, ahogy már korábbi blogomban írtam, mi is kaptunk hideget-meleget, mert Martfűről már nem volt kapacitásunk egy gazdás kutyát befogadni.
Kuplung képei alatt, meg a posztjánál egyébként nem volt túl sok hozzászólás. Persze bőrbetegen, tele kelésekkel senki nem szívesen fogadta volna.
Hamarosan megkerestek minket azok az emberek, akik az ő sorsát egyengették.
Abból nem lett nagy hírverés hogy Kuplung hozzánk került. Az valahogy természetes volt.
Nem, nem várunk érte vállveregetést, vagy gratulációt. Csak valahogy az ő posztja alatt nem volt ott, hogy a Tappancshoz ne (mert kiskutyás posztoknál bizony sok ilyet látni).
És miért is ne kerüljön hozzánk a kiskutya?
Mert őket hirtelen mindenki haza akarja vinni, szinte veszekszenek érte az emberek. Aztán majd évek múltán, amikor már a negyedik gazdánál lesz, és beteg lesz, akkor majd viheti a Tappancs.
De sok olyan történet is kering, hogy nem mentünk nagytestű kutyát. Pedig ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi a honlapunkat, akkor láthatja, hogy aki örökbe szeretne fogadni, az főleg nagytestű kutyusokból válogathat. A férőhelyek legnagyobb részén bizony közepes-nagytestű kutyák vannak.
Aki pedig a fotóknak nem hisz, annak javaslom június első szombatját, hogy a saját szemével megtekinthesse hogy milyen kutyák is élnek nálunk a Tappancs Tanyán.
De visszatérve a kutyák befogadáshoz: sajnos nagyon sok rossz sorsú kutya él ebben az országban, és bizony naponta lehetne posztolni Békés megyéből, Heves megyéből, mindenhonnan olyan kutyát, aki megmentésre vár.
De sajnos nem tudjuk őket megmenteni, sem akkor ha kicsi, sem akkor, ha nagy.
Miért?
Mert itt Szegeden, és környékén is van annyi megmentésre váró kutya, hogy nem lehet győzni. Akik beleolvasnak a hét eseményeibe, azok megismerkedhetnek öt kutyával, akik egy helyről költöztek be a menhelyre, mert elhunyt a gazdájuk.
Ők nem szerepeltek a facebook oldalon, ahogy Manó, a hatalmas testű kutya sem, aki nem kellett a gazdájának, mert eladja a telket, a kutyától pedig szabadulna.
Ezek a kutyák most nálunk élnek, és múlt héten is érkeztek hasonló sorsúak. Hogy mi volt a közös ezekben a kutyákban?
Hogy mindannyiuknak szüksége volt segítségre, mert nem volt a sorsuk megoldva, de nem szerepeltek ebben a bizonyos csoportban.
De ettől még léteznek!
Ha mindenhonnan fogadnánk kutyákat, akiknél csak felmerül a Tappancs neve, akkor ezek közül a kutyák közül sokan úgy halnának meg, mintha sohasem láteztek volna.
Nem azokról a kutyákról beszélek, akikhez az örökös kijárt nap mint nap. Hanem azokról, akiknek ez a hely az utolsó lehetőség volt az életre. Mert ilyen kutyák itt is vannak hihetetlen számban. És tessék elhinni, hogy attól, mert a közösségi médiában nem szerepel a fényképük, attól még nagyon is léteznek. És létezni is akarnak!
Hétfő
Szöszi annak ellenére, hogy szívférges, viszonylag gyorsan gazdira talált. Az új gazdik Budapesten élnek, tehát Szösziből is fővárosi kutya lesz. Az örökbefogadó család egyébként megjegyezte, hogy nagyon tetszett nekik, ahogy itt az állatokkal bánunk. Az ilyen visszajelzések örömmel töltenek el bennünket, az ilyen dolgokért érzi az ember, hogy érdemes ezt folytatni.
Kedd
Bizonyára sokan emlékeznek az idős bőrbeteg kutyára, Kuplungra, aki hónapokkal ezelőtt borzasztó állapotban érkezett hozzánk. Neki egy elég zavaros családi története volt, a gazdája halála után elég nehéz helyzetbe került.
Akik ismerték a kutyát, vagy látták, azok megsajnálták, próbáltak neki gazdit keresni. Persze egy 10 év körüli nagytestű, fekete, bőrbeteg, finoman szólva is kellemetlen szagú kutya naná, hogy nem indul jó esélyekkel.
Kuplung hozzánk került, persze az ő bekerülésének nem volt nagy hírverése. Ő egy olyan kutya, akiről könnyen megfeledkeznek az emberek, de a blogom elején ezt már kifejtettem.
Persze attól, hogy Kuplunggal már senki nem foglalkozik a közösségi médiában, attól ő még nagyon is él!
Többször járt állatorvosnál, a szőre nagy része újra kinőtt.
Ma azonban úgy döntöttünk, hogy ismét elküldjük orvoshoz, mert a nyakán egy újabb gyulladásos folt jelent meg.
Kuplung tehát ma újra orvosnál járt, gyógyszereket kapott, és ha már ott volt, akkor egy vérkepet is nézettünk. Tökéletesek az értékei....
Szerda
Ma dr. Tímár Endrénél jártunk. A kutyák egy része ivartalanításra utazott, míg mások kezelésre.
Surda, Molly, Roti és Cézár túl vannak az ivartalanításon, míg Prücsök egy alapos fültisztításta érkezett. Ő is súlyos bőrbetegséggel érkezett, ami nagyon szépen gyógyul, de ugyanakkor hajlamos a fülgyulladásra. Jelenleg is ezzel küzdünk.
Vénusz pedig vizsgalatta utazott, észrevettünk a fején egy szemölcs jellegű bőrkinövést, ami gyorsan növekedett. A vizsgálatból műtét lett, sitty-sutty le is kapták neki ezt a képletet a fejéről.
Ma 5 gazdi nélkül maradt riadt kutyus érkezett hozzánk. Ők a menhelytől nem is olyan távol egy tanyán éltek a gazdájukkal, aki elhunyt. A gazda testvére azonban nem hagyta magára a kutyákat, minden nap kétszer összefutott a buszon a munkába igyekvő kollégámmal. Reggel hattól délutánig kinn volt a kutyákkal, tette ezt télen-nyáron a hét minden napján, amíg be nem kerültek hozzánk.
Csütörtök
Önkéntesünk, Melinda ma is szépen odatette magát: ablakot pucolt, mosogatott, takarított, és szép mennyiségű kutyaszalámit készített elő a kutyusoknak ebédre!
Mi pedig ma sem maradtunk állatorvosi vizit nélkül: vérparazita teszteket csináltunk, továbbá dr. Farkas Attila kiosztott 4 veszettség elleni oltást, 3 kombinált oltást, valamint 2 mikrochipet.
Péntek
Egy újabb olyan kutya érkezett hozzánk, akinek azért kellett menhelyre kerülnie, mert meghalt a gazdája. Az örökös viszont semmilyen információval nem rendelkezett a kutyával kapcsolatban. Mivel nem volt mikrochipje, így nevet mi adtunk neki, mert az örökös sem a kutya nevét, sem a korát nem tudta megmondani.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén két menhelyi kutyánk is gazdihoz költözhetett, mindkettejük Szegedre, de egymástól függetlenül. Lujza és Faust is elmondhatják magukról, hogy nem sok időt töltöttek a menhelyen. Az oltási program végeztével már csomagolhattak is gazdihoz.
Emellett egy új kutya is érkezett hozzánk. Neki Manó a neve, és a gazdája eladja a telket, amin eddig a kutya élt, akit mellesleg a szomszédok etettek.
Úgyhogy Manó feleslegessé vált. Jó nagy lánccal a nyakában érkezett, amit sikerült róla leügyeskedni, de Manó nincs elragadtatva sem az emberektől, sem a többi kutyától, legalábbis egyelőre. Bízunk benne, hogy ez változni fog, de tekintve az eddigi magabiztos megjelenését gyanítható, hogy ő bizony ilyen...
Vanda önkéntesünk sem kegyelmezett a hosszú bundáknak.
Hamival meg kellett küzdeni, mert nem adta könnyen a bundáját, viszont Huba a vártnál sokkal könnyebb eset volt, bár neki van némi menhelyi tapasztalata a tavaszi szépülések tekintetében itt a menhelyen.
Sajnos a nagy stressz, az idegen környezet megtette a hatását. A hétvégén már Szultánt, Ladyt és Kuglit is ápolnunk kellett parvóvírus miatt. Ha ez még nem lenne elég, hiába az alapos fertőtlenítés, Kafa is megbetegedett.
Ismét megindul a harc az idővel, ráadásul a hirtelen jött meleggel is meg kell birkózniuk.
Köszönjük a 177 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Kérjük, ha egyetért munkánkkal, és azonosulni tud céljainkkal, akkor adójának egy százalékát ajánlja fel a Tappancs Állatvédő Alapítvány részére. Segítségüket előre is hálás szívvel köszönjük!
Linda
Hozzászólások