Kutyamesék 2022. nov. 28 - dec. 4.

Nagyon szeretném hinni, hogy az emberek irracionális viselkedéséért a jelenlegi bizonytalanság, a háború, illetve talán még a vírus hibáztatható.
Ellenkező esetben viszont nem kis probléma van.

Nem csendesedik az érdeklődés Frédi, a spániel iránt, akinek minden napra jutna három-négy kérője, jobbnál-jobb helyeket ajánlva neki.

Viszont őt is, ahogy mindenki mást is, csak egyetlen ember vihet haza. 
Számunkra döbbenetes, hogy emberek zokognak a telefonban a története miatt, miközben a hozzá hasonló szomorú sorsú kutyák semmilyen figyelmet nem kapnak. Pedig sokaknak bizony sokkal nehezebb élet, szánalmasabb sors jutott. 

Vannak tetszetősebb kutyák, akiknek semmilyen nehézséget nem okoz gazdit találni. Sőt, gyakran az emberek ingerülten számon is kérnek minket, hogy miért nem mellettük döntöttünk.

Néha olyan mértékben veszítik el az emberek a realitás érzéküket, hogy képesek egyszerűen kijönni a menhelyre és jelenetet rendezni, pusztán azért mert valami nem úgy alakul, ahogy ők azt elgondolták.

Ilyenkor az embernek félre kell tennie a munkáját, amihez lehet, hogy csak fél óra múlva, vagy még később térhet vissza.
Ezt az időt nem csak tőlünk veszik el értelmetlenül, hanem a kutyáktól is.

Ők ennyi idővel többet várnak az ételre, hogy valaki rendbe rakja a helyét, vagy friss vizet adjon neki, vagy épp megkaphassa a gyógyszerét.

Amig valaki velünk vitatkozik lehet, hogy egy bajba jutott kutyának nem tudunk segítséget nyújtani, mert ez idő alatt nem tudjuk felvenni a telefont. Persze ez sem számít, hiszen mindenki a saját bajával van elfoglalva. 
Segítség kérő posztok alatt is rendszerint egymásnak esnek az emberek, hogy ki és miért nem vitte haza, miközben mindenki mossa a saját kezét. 

Sokan viszont úgy érzem, hogy csak azért telefonálnak, hogy valakin levezessék a feszültséget, hogy valaki jól bele rúghassanak. Néha nagyon érdekes telefonbeszélgetéseink vannak, de a minap volt egy kiemelkedő eset.

A telefonáló a hamarosan esedékes nyílt napunkról érdeklődött, és hogy lehet-e személyre szabott csomagot kihozni kutyáknak. 
Akik voltak már nyílt napon, azok tudják, hogy van egy adománygyűjtő láda, ahová el lehet helyezni az adományt, szét lehet nézni, illetve lehet kutyát simogatni, de mindennek megvan a saját menete. 
A telefonáló az iránt érdeklődött, hogy meg lehet-e etetni a kutyát, akinek hozná az ajándékot, de arra egész egyszerűen nem volt hajlandó, hogy elárulja a kutya nevét, mert ő úgy gondolta ahhoz semmi közöm. 

Miért nem lehet random minden kutyát megetetni? 
Röviden és tömören, mert balesetveszélyes!
Azokat a kutyákat lehet etetgetni, simogatni, akiket mi erre kiválasztunk. És nem azért, mert igy tartja az úri kedvünk, hanem mert nem minden kutya van felkészülve a nagy tömegre, a simogatásra, arra, hogy etessék. Az emberek nem értik meg, hogy egyik kutya szépen elveszi a falatot az ember kezéből, a másik pedig mohón nyúl a kéz után. Senki testi épségét sem veszélyeztethetjük.

Persze más nyomós érv is van: a veszettségi megfigyelésen lévő kutyák, akiknek még nem járt le a karantén ideje, illetőleg a kevés oltással rendelkező kutyák nem látogathatóak senki számára. Ezt a szabályt nem mi hoztuk. Ez a törvény.

Miután beszélgető partnerem csak nem tudta elengedni a témát, hogy a kiszemelt kutya, akinek a neve is titkos, hogyan kapja meg a csomagot, azt javasoltam, hogy a kutya nevét írja rá a csomagra. Ha a csomagra rá van írva a név, hogy kinek szánja, akkor ügyelni fogunk rá, hogy ő kaphassa meg. 
Ez nem ördögtől való dolog, különösen így Karácsony környékén sokan szeretnek személyre szabott ajándékkal kedveskedni egy-egy lakónknak. 

Olyan választ kaptam, amire végképp nem számítottam:
honnan tudja ő azt, hogy valóban az a kutya fogja-e megkapni a csomagot?
Mondtam, hogy onnan, hogy ráírta, hogy kinek szánja. Persze ez neki még nem volt biztosíték, sőt kimondta, hogy alapvetően ő egyáltalán nem bízik bennünk, hogy a csomagot valóban odaadjuk neki. 
Ekkor azt javasoltam, hogy ebben az esetben keressen egy olyan szervezetet, akiben megbízik, és adományozzon nekik.

Mélységesen meg vagyok döbbenve! Az egész beszélgetésnek ebben a formában semmi értelme nem volt, csak az időnket rabolta. Nem volt hajlandó a kutya nevét elárulni, és kijelentette, hogy neki nem megfelelő így az adományozás lehetősége, tehát nem hajlandó adni. 

Amikor letettük a telefont, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy mit érezhet egy ilyen ember? 
Egyetlen kiválasztott kutyának akar adni élelmet, jutalomfalatot, de a többi 180 kutyától sajnálja?
Hogy képzelte el az etetést? Ő odaadja neki a jutalomfalatokat, vagy az eledelt, a többi kutya meg nézheti?
Vagy őket zavarjuk el onnan?
Ők nem kaphatnak esetleg a jutalomfalatból? Tőlük sajnálja?

Sokszor amikor a gazdijelölt jön ismerkedni a kiszemelt kutyussal, akkor hoznak jutalomfalatot, természetesen elsősorban annak a kutyusnak, akihez jöttek. De ha marad a zacskóban, akkor mindig ide szokták adni, hogy osszuk szét a többiek között. Kérhetné azt is, hogy az ő kiválasztott kutyusa kapja, természetesen megkapná, de általában azt szokták mondani, hogy osszuk szét a többi lakó között. Sőt, sok esetben a többi lakónak hoznak ki szárazeledelt, vagy jutalomfalatot. Még soha senki nem mondott ilyet, hogy a többi menhelyi kutya nem ehet, vagy nem kaphat belőle.

Sőt, az emberek előszeretettel tömnék a kutyusokat jutalomfalattal kerítésen keresztül is, és sokszor nehéz ennek gátat szabni, de muszáj, mert balesetveszélyes. Tehát az emberek többsége, aki kijön a menhelyre, minden kutyát egyformán szívesen megetetne. Éppen ezért is állok döbbenten a telefonáló kérése miatt, még így ennyi nap elteltével is. Bízom benne, és merem remélni, hogy ez csak egy rossz vicc volt, vagy éppen csak valakit sértegetni szeretett volna. Mert ha ez a kérés valóban komoly volt, akkor erre nem is találok szavakat!

Hétfő
Még októberben egy Szegeden régóta kóborló kutyát találtak az Eli lézerközpont mellett elütve. Az állatbarát hölgy azonnal orvoshoz vitte a kutyust, aki öntudatlan állapotban, kullancsosan várta a halált. Sikerült stabilizálni az állapotát, majd sor került egy állkapocs műtétre, mert a baleset következtében eltörött neki. Túlesett az ivartalanításon is, ugyanis vemhes volt, de a magzatok élettelenek voltak. Aztán valami balszerencse folyamán ez az apró, félénk kutyus megszökött a pártfogótól, ekkor kerültek velünk kapcsolatba, hiszen élőcsapdát kértek kölcsön, csak így lehetett megfogni. Ma pedig sikerült is Elit a menhelyre szállítani. Ezentúl a mi gondozásunkban fog a kis vadóc lány élni.

Kalandokból kijutott mára bőven. Idős Boxosunk nagyon nem érzi jól magát, és tekintve, hogy vesebeteg, azonnal konzultáltunk az orvosunkkal. Dr. Farkas Attila vért is vett, de a vérvételből kiderült, hogy ezúttal nem a veséivel van a gond, minden értéke tökéletes. A baj pont az, aminek látszik, Boxosnak sajnos agyvérzése van. Most gyógyszereket kap, meleg helyre raktuk, és szorítunk, hogy mihamarabb felépüljön.

Kedd
Már megint újabb alom kiskutyát találtak az út mentén elszórva, ezúttal Domaszék és Szeged között. A megtaláló nem hagyta sorsukra a piciket, de lakásban érthető módon nem boldogul négy apró kölyökkel, ezért segítséget kért. A kis pöttömök meg is érkeztek ma a menhelyre. Köszönet a megtalálónak, hogy nem hagyta őket magukra, és éjszakára elhelyezte a picúrokat. A teljesség igénye nélkül mutatom meg most őket. Később gazdikeresők lesznek, de most a legfontosabb, hogy biztonságba helyezzük őket, féreghajtáson essenek át. 

Szerda 
Minden napra jut valami esemény: Ma például egy kis francia bulldog miatt kértek segítséget, akit a Cserepes soron találtak, az autók között rohangált. A kutyának, ahogy kell, se chipje, sem oltása sincsen, a gazdája meg már csak akkor került elő amikor a kutya a menhelyen volt. Szabály szerint csak 2 hét veszettségi megfigyelés után adhatjuk vissza a tulajdonosnak úgy, hogy pótoljuk a chipet és az oltást.
És hogy mi alapján deríthető ki, hogy ki a kutya tulajdonosa, ha nincs is chipelve? Önmagában sajnos a chip nem igazol tulajdonjogot. A telefonban lévő fényképek, illetve a tanúk már igen. Eszerint kell nekünk is eljárni.
Az általunk Guszti névre keresztelt kis bulldog tehát két hét múlva visszakerül a gazdájához. A kutyus eredeti neve egyébként Cseppó.

Ivartalanításra, szívféreg szűrésre utazott dr. Tímár Endre rendelőjébe Luca, Keri, Peró, Diszkosz és Mócz. A műtétet mindenki jól viselte.

Csütörtök
Önkéntesünk, Melinda, valamint Timi ezen a héten is jöttek és szorgoskodtak. Ilyenkor csütörtökönként menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát is várjuk, ilyenkor van a heti nagy oltás a menhelyen. Ez alól ez a hét sem volt kivétel. Az oltások mellett orvosunk megvizsgálta Boxost is, aki szerencsére már rengeteget javult a hét eleje óta.

Péntek 
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Eli kontrollra, Hóci és Maci műtétre. Boxos, aki sokkal-sokkal jobban van, újabb kontrollra. 

Maci, ahogy pár hete említettem, hallójárat daganat miatt került orvoshoz. Most kivették a daganatos részt és egy drain csövet is kapott, hogy tudjon távozni, aminek kell.
Hóci pedig korábban állandó könnyezés és szemgyulladás miatt volt orvosnál, neki mindkét szemében a szempilla befelé fordulását kellett megakadályozni. Ez műtéttel kivitelezhető, ma túl is esett rajta.

Bordányból, gazditól érkezett egy enyhén szólva is szocializálatlan kutya, akit az idős szülők kaptak a gyerekeiktől. 
Persze nem úgy sült el a dolog, ahogy gondolták, a hiperaktív kölyök állandóan láb alatt volt, így megkötötték és láncon élte tovább az életét. Az udvaron kívül nemigen ismert semmit, azt sem olyan nagyon, hiszen a láncról maximum csak nézegethette a kertet.
Így aztán elszokott az emberi közelségtől is, naná, hogy meg is sikerült harapnia a gazdáját, így két hét veszettségi megfigyelés alá vonták.
Ezután a gazda már nem is tartott rá igényt, el is paterolták szépen a háztól, jöhetett a menhelyre. A "gyönyörűséges" nyakörvet meg vissza akarták kapni. Merem remélni, hogy többé semmilyen kutya nyakába nem akasztanak semmit. Ezt a förmedvényt biztos nem, mert Cuki azt sem engedi egyelőre, hogy hozzányúljunk...

Szombat és Vasárnap 
A hétvége-mint mindig- mozgalmas volt. Sok kutyussal ismerkedő gazdijelölttel találkoztunk, valamint ahogy mindig, most is volt kutyasétáltatás.

Újfenn, mint minden héten szeretném megköszönni itt is Józsi kiemelkedő munkabírását és mérhetetlen segítőkészséget. Ő egy héten 5 napot áldoz a szabadidejéből a menhely segítésére.