Mai történetem főszereplője Bubu, aki épphogy letöltötte nálunk a karantén idejét.
Impozáns, szép külleme miatt érkeznek is rá sorozatban a telefonok: szinte kivétel nélkül mindenki tanyát óhajt vele őriztetni.
Még az sem gond hogy ő igen jámbor természetű: a jelentkezők egyik felének úgyis az elriasztás a célja Bubuval, a másik fele meg úgy gondolja, hogy majd ősi módszerekkel ő megoldja, hogy kellőképpen vad legyen.
Teljesen egyértelmű, hogy a kinézete, fajta jellege miatt ekkora rá az érdeklődés, hiszen a hozzá hasonló méretű, de eltérő küllemű kutyák egyáltalán nem tartoznak a keresettebb kutyák közé.
Most azonban jött egy olyan megkeresés, hogy némiképp leesett az állunk. A telefonáló mindenképpen ivarosan óhajtotta volna elvinni őt, mitöbb konkrét elképzelései voltak.
Eljön, megnézí, ha tetszik elviszi. Pont!
Szóba sem került holmi jelentkezés, kérdőív, vagy oltási program. Kis dolgokra nem adunk!
Aztán kiderült, hogy van egy ivaros szukája, és Bubut az ő párjának szánja. A másik kutyus is keverék egyébként.
Érti ő a mi aggályainkat, dehát nem ő szokta kidobni a kiskutyákat, úgyhogy felesleges is az aggodalmunk.
Az meg, hogy mi itt ivartalanítjuk a kutyákat (mint minden felelős menhely) az mégiscsak túlmegy minden határon! Mert ugye az ivartalanítás már-már a bántalmazás kategória.
Mivel már az alapoknál ennyire elbeszéltünk egymás mellett, így jeleztem, hogy mindennemű további beszélgetés csak felesleges szócséplés, így rájött ha az a legjobb, ha ráhagyja a bugyuta állatvédőre.
Persze Bubu gyönyörű kutyus, így még ugyanazon a napon adott nekünk a telefonáló még egy esélyt. Biztos azt gondolta, hogy időközben megjött az eszünk.
Délután ismét telefonált, az igények nem változtak. Mindenképpen Bubut szerette volna ivarosan, bár most nem velem, hanem munkatársammal folytatta le a délelőttihez kísértetiesen hasonló beszélgetést.
Mondanom sem kell ez alkalommal sem jutottak dűlőre a beszélgetésben. Bár azt megtudtuk, hogy nem ő tehet arról, hogy vannak kidobott kölyökkutyák, hiszen nem ő dobálja ki őket. A náluk esetlegesen születendő kutyáknak bizonyosan nem ez lenne a sorsa. Mi azonban makacsul tartottuk magunkat ahhoz az elképzelésekhez, amely oly régóta meghatározza a munkánkat.
Itt már azért felmerültek olyan problémák is, hogy kicsit sokat képzelünk magunkról, hogy mi akarunk gazdit keresni a kutyáinknak. Hiszen ők, mint önálló lények igazán el tudják dönteni, hogy milyen gazdát akarnak maguknak. Persze mi még ebben is megakadályozzuk őket.
Érthető okokból abba már nem mentünk bele, hogy miként gondolta ezt a hétköznapokban bevezetni.
Pár éves menhelyi tapasztalatunk ugyanis azt mondatja velünk, hogy a menhelyi kutyák egy-egy ilyen látogatás alkalmával nem biztos, hogy fel tudják mérni, hogy mi a tét.
A barátságosabbak odamennek idegen emberekhez, a kevésbé barátságosak nem. Továbbá a barátságos kutyák jó eséllyel minden látogatóhoz odamennek, így aztán végképp nem tudjuk mit kellene tennünk, hiszen melyik családnak is adjuk ha mindenkihez odamegy.
Éppen ezen alapul a nyílt nap. A barátságos kutyák részt vesznek a nyílt napon, hiszen mindenkihez odamennek, könnyen ismerkednek. De nem azért mert mert haza akarnak menni bárkivel, pusztán ilyen a természetük. Nem érzékelik, hogy egy-egy találkozásnak mi a tétje, hiszen az az ember aki hozzá jön lehet egy gazdijelölt, vagy éppen egy új önkéntes, aki csak sétálni vinné el.
Miután másodjára is hasonló falakba ütközött, az örökbefogadás kapcsán, így ismét nem volt értelme tovább folytatni a vitát, elbúcsúzott kolléganőmtől is a telefonban.
Ezek után pedig még egy email is érkezett, amelyben ismét megerősítette, hogy igényt tartana Bubura ivarosan. Ellenben ha ez lehetetlen, akkor legyünk kedvesek legalább némi örökítőanyagot lecsapolni, ugyanis Bubunak joga van a szaporodáshoz.
Hétfő
Az elmúlt hetek nagy esőzései, borongós időjárása után egy-egy délutáni napsütés nagyon fel tudja dobni a napot. Évek óta figyelem hogy a kutyák hogyan üdvözlik a tavaszi napsütést, és hogyan búcsúznak ősszel a melengető sugaraktól. Mintha még ilyenkor szeretnék magukba szívni az ősz kellemes, napsütötte pillanatait. Ilyenkor kis csoportokba tömörülve együtt napfürdőznek, és nagyokat alszanak.
Kedd
Talán már említettem a múlt heti blogomban, hogy nagy költöztetést tervezünk: a felszabaduló udvarunkban szeretnénk több kistestű kutyát elszállásolni, mint például Gubacs, Zseton, Darwin. Az első beköltöző azonban Takó volt, aki ugyan kutyákkal kissé szocializálatlan, az emberek figyelméért mindent megtesz. Beköltözés utan sem azzal volt elfoglalva, hogy feltérképezze az új helyét. Inkább gondozónknak kellette magát mindenféle furcsa pózban. Hihetetlen aranos volt a kígyózó kis mozgásával.
Kutyákkal sem reménytelen, sőt! Csk valószínűleg eddigi életét egymaga élte, és nem sajátítta el a normális, fajon belüli kommunikáció alapjait. A többiekkel szemben nem agresszív, csak nem szeretné ha bárki túl közel menne hozzá, ilyenkor már morog is mindenkire. Társai pedig döbbenten hagyják ott, bár ez a tartózkodás napról napra enyhülni fog.
Szerda
Egy elég hányatott sorsú kutya, Etó érkezett hozzánk (vissza) a menhelyre.
Kölyökként került hozzánk először, testvéreivel, anyakutyával. Az akkori gazdájuk elhunyt.
Nem sokkal később, tehát még kölyökként örökbe is fogadták, de a boldpgság nem szólt hosszú távra. Etó ugyanis unatkozott otthon, zajos volt, sokat ugatott, így a gazdát bepanaszolták. Ő pedig úgy döntött, hogy inkább lemond a kutyusról. Etó ekkor visszakerült, majd valamivel később ismét örökbefogadták.
Itt a történelem megismételte önmagát, a gazdi nem olyan réfen elhunyt, Etónak pedig nem volt hová mennie, így ismét visszakerült hozzánk. Kevés olyan kutya van, akit ennyi balszerencse ér gazdik tekintetében, mint őt. Reméljük azonban, hogy most végre valóban el fog jönni az ő ideje is.
Csütörtök
Ma szokásosan ellátó állatorvosunk, dr. Farkas Attila érkezésére vártunk. Önkéntesünk, Melinda ma is segítségünkre volt, a szociális helyiségeket takarította.
Váratlan vendég érkezett hozzánk a Délép telepről. Egy fiatal, kedves szuka kutyus reggel a munkába igyekvők közül kinézett magának egy hölgyet, akit el is kísért dolgozni, és nem nagyon tágított onnan. Miután úgy tűnt, hogy a kutya nem csak kirándul, és nem is tartozik senkihez, hát elvitték egy chipolvasásra. Természetesen egy újabb olyan kutyát találtak, akiben nincs mikrochip, ami lassan már 10 éve kötelező...
Segítséget kértek a menhelyről, és még aznap be is szállították Jucikát. Döbbenetesnek tartom, hogy nem tűnt fel a gazdájának, hogy a kutya nincs az udvaron? Mert lakásban lakna, akkor azért gondolom feltűnt volna, hogy nincs meg...
Péntek
A mai nap az örökbefogadások napja volt.
Donald kutyusunk Szegedre költözött, a többiek jóval messzebbre:
Mámor, Nancy, Nina és Barna Ausztriába, Robi, Májky, Csülök, Diego, Himba, Hami, Netti és Tekla pedig Németországba. Boldog gazdis éveket kívánunk minden egykori gondozottunknak!
Ugyanakkor Üllésről 2 kutya érkezett a gondozádunkba. Mindkettő (természetesen) mikrochip nélkül kószált közterületen.
Diszkosz egy fiatal, ereje teljében lévő kan, azt sem tudta kibírni, hogy legalább néhány fotót készíthessünk róla. Túlteng benne a tettvágy, úgyhogy olyan gazdijelöltek jelentkezését várjuk, akik hozzá hasonlóan szeretik ha zajlik az élet.
Szombat és Vasárnap
A másik tegnap érkező kutyus bemutatását szánt szándékkal a hétvégére tettem. Csutak Diszkosz ellentéte minden szempontból. Idős, kedvetlen, enervált.
Amikor megérkezett iszonyú szaga volt, szinte biztos, hogy korábban beleeshetett valami bűzlő iszapos mederbe. Látszott, hogy nagyon ki van merülve. Miután enni kapott ő elvonult aludni, később a frászt is hozta a dolgozókra, mert meg kellett bökdösni, hogy fébredjen. Meleg helyre raktuk, és mivel iszonyú fáradt volt, alig állt a lábán, ezért hagytuk, hogy jóllakjon és pihenjen. Vanda pedig a hétvégén kezelésbe vette Józsi segítségével, aki továbbra is hatalmas lelkesedéssel segíti mindennapjainkat. Csutak bundáját nagynehezen lehámozták róla, majd egy alapos fürdetésen is átesett. Tiszta bundával már a kedve is picit jobb lett, az étvágyára pedig semmi panaszunk nem lehet. Részletesebb orvosi kivizsgálása jövő héten következik, olvassanak minket akkor is!
Köszönjük a 156 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel
Linda
Hozzászólások