Tekintve, hogy a blogomat is kronológiai sorrendben írom, így most a blogom kiemelt témáját is a cégére rakom. A szombati nap a kutyasétáltatásé, menhelyi önkénteskedésé, ami elsőre egy nagyon kellemes szombati elfoglaltságnak tűnik. Hogy valójában micsoda munka van benne, azt a blogom végén olvashatják.
Hétfő
Új kutya érkezett a menhelyre, egy igazi jámbor nagy maci, akinek tenyleg a világon semmi bűne nem volt.
Bubut többen észlelték az utcán, sokan jelentették, önkénteseink " ismerték" is őt korábbról, mint önsétáltató kutyát.
Kiderült, hogy ez az "önsétáltatás" teljesen legális, hogy úgy mondjam, ugyanis maga a gazda, egy idős néni engedi ki alkalom adtán, hogy sétálhasson.
Persze a séta egy nagyon jó, érdekes, élvezetes dolog, csak éppen nem a gazdi nélkül. Ez ebben a formában szabályszegés is, hiszen nem lehet kutya póráz nélkül, felügyelet nélkül az utcán, teljesen mindegy mennyire jámbor.
Amikor a kutya hazakerült, akkor derült ki, hogy bizony ez a kutya láb alatt van. Idős gazdája ugyanis már nem tud vele foglalkozni, a gazda lánya pedig megy ki külfödre, és nem szeretné ha a kutyával gondok lennének, így az altatást fontolgatta.
Ekkor került szóba a menhely, mint lehetőség, így Bubu önkénteseink szervezésében beköltözött hozzánk.
Kedd
Múlt héten már említettem, hogy Fifi és Molli összeköltöztetését fontolgatjuk, mi több, ők ketten már elég sokat találkoztak és össze is barátkoztak egymással. Eddig azonban fizikai akadályai voltak annak, hogy valódi szobatársakká váljanak:
Molli szökőssége.
Egy teljesen áthatolhatatlan, zárt helyet kellett neki készíteni, hogy nehogy kimásszon. Úgy kell tehát elképzelni a helyét, ami felülről is teljesen zárt. Természetesen a legtöbb kennelünk ilyen, de például a Nagyház belső részén, ahol sajnos még nem történt felújítás, ott bizony egy extrém ügyes kutya, amilyen ő, meg tudja oldani a kijutást. Kiválasztottunk egy kennelt, ami a Nagyház egyik szélén van, és belül is teljesen lefedtük. Azért szelső kennelre esett a választás, mert arra is figyelni kell, hogy Molli minél kevesebb kutyával tudjon kötekedni. Ő ugyanis nem csak mászni, szájkaratézni is nagyon szeret!
Önkéntesünk, Józsi segített a project megvalósításában. Egyébként róla már korábban is több említést tettem a blogomban. Ő az az önkéntesünk, aki rendszeresen, heti öt napot jár ki segíteni nekünk.
Szerda
Ma délelőtt Kócos, Démon, Bagi-Bundás, Éber és Döme utazott egy nagyot.
Igaz, nem kirándulni voltak, hanem ivartalanításon dr.Tímár Endre rendelőjében, de az utazás, az utazás!
A műtétet mi denki jól viselte, továbbá átestek a szívféreg szűrésen is. Sajnos Démont nagyon megviselte, hogy nem mehetett vissza a társaihoz, akikhez annyira ragaszkodik, hanem egyedül kellett egy kennelben dekkolnia.
Ugyan ők nem tudják, de ez az ő érdeküket, biztonságukat szolgálja. Egyedül könnyebben regenerálódnak, nehezebben éri szennyeződés a sebet, illetve kevésbé áll fenn a veszélye annak, hogy mondjuk játék hevében kiszakad a varrat.
Persze ezt Démont egyáltalán nem érdekli. Ő annyira jól érezte magát a menhelyen az új pajtikkal, hogy óriási megrázkódtatást jelent neki az elszeparálás.
Csütörtök
Ma Melinda önkéntesünk volt a segítségünkre, aki a szociális helyiségeket takarította. Józsi önkéntesünk heti öt napot dolgozik nálunk, így őt nem említem meg minden napon, szinte egyszerűbb azt leírni, amikor nincs jelen a menhelyen. Józsi egyébként Hódmezővásárhelyről jár át nap, mint nap, hogy segíthessen! Akár takarításban, etetésben, pakolásban, bármilyen olyan munkában, amire megkérjük. Férfi önkéntesekből aztán nagyon nem vagyunk elengedve, főleg olyanból, aki talpraesett, megbízható, és ilyen gyakori segítő.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma is, ahogy minden héten vakcinázta, chipezte a kutyákat.
Péntek
Ma ismét három kutyus, Cukorka, Henk és Bozont utazott ivartalanításra dr. Tímár Endre rendelőjébe. A műtétet mindannyian jól viselték.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén a kutyasétáltatásé a főszerep. Most is, mint minden héten a sétáltatható, sétálni akaró kutyák rótták a köröket a menhely körül lelkes önkénteseink kíséretében.
Egy önkéntesnek egy ilyen kör több, mint egy kilóméter. Úgy nagyjából 8-15 önkéntes vesz részt a sétán, a kutyák száma pedig 160-180. Ebből levonódik azoknak a száma akik karantén idejüket töltik, illetve vannak néhányan akik nem sétálnak, velük külön önkéntes, Judit foglalkozik, és szoktatja őket pórázhoz.
Így könnyen ki lehet számolni, hogy micsoda fizikai igénybevétel egy-egy önkéntesnek a kutyasétáltatás. És akkor még bele kell azt is kalkulálni, hogy a menhelyen a legtöbb kutya közepes, illetve nagy testű, és nagyon-nagyon lelkes ha sétáról van szó.
A kutyák egy kört mennek, az önkéntesek sokat. Minden új kutya az elsö köre lendületével húzza azt az embert, aki már a sokadik körét teszi meg.
A sétáltatások alatt fejben végig jelen kell lenni, hiszen mindig történhet váratlan esemény: elpattanhat egy nyakörv, vagy meglazulhat, kitépheti a kutya az önkéntes kezéből a pórázt. Mivel minden körön lévő önkéntesnél kutya van, így az az egy ember tud a leghatásosabban cselekedni, akinek a kezéből eltűnt a kutya, így a sétáltatás egyúttal hatalmas felelősség is.
Az elszabadult kutya összeveszhet egy másikkal, ijedtében elszaladhat, s bár visszaszaladnak a menhelyre, egy forgalmas út is van a közelben, ami óriási veszélyforrás mind a kutyáknak, mind az autósok számára.
A sétáltatás célja, hogy a benn élő kutyák életébe egy kis változatosságot csempésszünk. Noha minden nap ki vannak engedve az udvarra a kutyák, azért a séta élményével mégis valami újat kapnak. Élményt, mozgást, idegen illatokat. Az állandó önkénteseknek a szívügye lett, hogy tűzön-vízen keresztül, de elvigyenek minden kutyát sétálni.
Ezek az emberek ha esik, ha fúj, télen-nyáron, esőben, hóban és jégben azért jönnek, hogy a kutyáknak örömet szerezzenek.
A sétáltatós nap tehát nem az emberekért, a kutyákért van. Ez egy nagyon kemény, hajtós nap, hiszen a létszámtól függetlenül mindenkit visznek sétálni. Ilyenkor nem az a cél, hogy valaki jól érezze magát, és sétáljon egy nagyot a szabadban. Ez a nap a kutyáké.
Ilyenkor sietni, pörögni, menni kell. Tehát aki egy nyugis szombat délelőtti időtölzésre számít, az csalódni fog.
Arra, hogy valaki kutyát simogasson, szétnézzen, a szabadban legyen, arra a nyílt nap ad kiváló lehetőséget.
Éppen ezen okok miatt is nincs arra lehetőség, hogy gyermekek, családok jöjjenek ki sétáltatni. A pörgős kutyák, a siető önkéntesek nekik sokkal inkabb egy káosz képzetét nyújtja, ráadásul nagyon könnyen történhet baleset. Pusztan egy pillanat elég ahhoz is, hogy felnőtt embert elrántson egy kutya, vagy egy pillanat elég, hogy rátekeredjen valaki lábára a póráz.
A hétvége tehát a kutyáké, az erős önkénteseké, hogy jóvátehessük a kutyáknak azt, amit más emberek elkövettek ellenük.
Értünk, emberekért, a szabadidős programért tartjuk a nyílt napokat, hogy mindenkinek jusson egy pici élmény a menhelyből.
Ezen a héten egy régi, kicsi korában extrém beteges kutyánk, Havas talált gazdira. Ő mostantól egy szegedi lakásban fog élni. Boldog gazdis éveket Havas, nagyon megérdemelted már!
Köszönjük a 162 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások