A menhelyi események ismét csak pörögtek, így múlt heti blogomhoz hasonlóan a bevezetőm helyett a kiemelt kutyák bemutazásának szentelem a helyet.
Hétfő
Nem a megszokott módon telt a hétfő kora délutánunk, ugyanis többedmagammal túrázni indultunk a közeli erdőbe. Na nem önszántunkból, Pufi kényszerített minket:
Történt ugyanis egy kisebb félreértés.
Azok a kutyák, akik külfödre utaznak átesnek egy mérésen (marmagasság, nyakméret, stb) hogy kinti gazdáik előre készülhessenek a megfelelő hámmal. Ez Pufi esetében is így volt.
Ő viszont telhesen beindult a mérésektől, azt hitte séta lesz, így ahogy a kollégák kiléptek az udvarról, Pufi is megindult a hengeres kis testével és futott, mint a nyúl. Mi meg utána.
Mikor láttuk, hogy lestartolt minket egy olyan kutya, aki azért sétál hámmal mert kisebb a feje, mint a nyaka, stratégiát váltottunk: szétváltunk.
Én vittem a pórázt magammal az ellenkező irányba, a többiek meg be az erdőbe...
Ki találta meg Pufit? Akiknél nem volt póráz...
Úgyhogy a kis hengeres 35 kilós testecskéjét cipelhette a kolléga egészen a menhelyig. Én addig az úton kerestem a pórázommal Pufit, aki már úton volt visszafelé. Naná, hogy telefon senkinél nem volt rajtam kívül, mert mindenki eldobta, amikor utána iramodott. Így aztán kicsit később értesültem róla, hogy visszatérhetek. Amikor Pufi után a telefonok is előkerültek...
Kedd
Pici kutyánknak, Nílusnak óriási szerencséje van. Testvérei közül ő gazdisodott először. Ráadásul egy igazi kutyarajongó támogatónk lett a gazdi, aki már alig várta a kölyök érkezését.
Akik követik a munkánkat, vagy olvasnak blogot, bizonyára emlékeznek a négy pöttöm kutya történetére, akiket egy dobozban hoztak a menhelyre, miután egy fa tövében várták a szerencséjüket.
Az akkor még igen apró, nagyfülű, kerekfejű, gombszemű kiskutyák pár napig óriási népszerűségnek örvendtek. Sok-sok telefon érkezett, mindenki a kézben elférő nagyfülű kiskutyát akarta, de azonnal.
Persze miután elmagyaráztuk, hogy az oltási program mennyire hosszú, és mennyi mindent kell kapnia egy kölyöknek, már rögtön másik kutya után néztek az emberek.
A gazdijelölt azonban kellő türelemmel volt, ráadásul mivel nagy kutyás, így pontosan tudta, hogy mivel jár egy oltási program.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődtünk ma délelőtt ivartalanításra.
Molly, Sipi, Boe, valamint Hapci és Sármos esett át ma a műtéten.
Hapci és Sármos különösen nehezen viselte a beavatkozást. Már nem magát a műtétet, hanem a vele járó procedúrát:
Előző napon már el kell őket különíteni, és aznap keveset kapnak enni, hogy a műtéti kockázatot csökkentsük.
Hapci és Sármos kölyökként került gazdihoz, majd pár hét után visszakerültek a menhelyre. Mostanra értek olyan korba, hogy az ivartalanításon túlessenek. Eddig a nagyudvarban élték a gondtalan kis életüket. Ők aztán mindenkivel jóban voltak, óriásiakat játszottak, így érthető, hogy nehezen élték meg, hogy hirtelen ki lettek ragadva eddigi otthonukból.
Szerda
Mint már azt korábban említettem, Csézi pár hét kényszerpihenőre került, miután az egyik szemét el kellett távolítani.
Hogy ne tegyen kárt a varratában, így gallért kapott, és pár hétig a betegszobában rostokolt. Aki ismeri Csézit, az jól tudja, hogy igazi hisztérika, ezen nincs mit szépíteni.
Övön aluli cselekedetnek érezte, hogy jól megszokott uradalmából a betegszoba magányába száműztük Csézi királynőt. Ő az a kutya, akinek mindig is volt felsőbbrendűségi érzése kutyákkal szemben, de most, hogy visszakerült eredeti helyére, valahogy minden más lett. Örült hogy végre lekerült róla a gallér, és minden a régi. Még Bobi mellé is befeküdt. Igazán jól is mutatott egymás mellett a két hengeres testű kis apróság.
Csütörtök
Oszták partnerszervezetünk érkezett hozzánk a kora reggeli órákban. Ahogy az mindig lenni szokott, nem üres kézzel, hanem adományokkal érkeztek.
Most azért jöttek hozzánk, hogy magukkal vigyék Pufit, Cupákot és Ilit.
Ma önkéntesünk, Melinda volt segítségünkre, ő a szociális helyiségeket takarította.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 5 veszettség elleni védőoltást, 3 kombinált oltást, 2 mikrochipet osztott ki, valamint 3 szívféregszűrést is elvégzett.
Péntek
Ahogy azt múlt heti blogomban már leírtam, Miléna túlesett az ivartalaníráson, és meg is kapta az utolsó oltását, így gazdijai ma végre hazavihették magukkal. Miléna először szegedi, később budapesti kutyus lesz.
Amikor a kutyák külföldre költöznek, akkor az egyszerűbb logisztika, és a hatósági állatorvos kérésére elkülönítjük őket. Így egyébként is egyszerűbb a féreghajtózás, nyakörvezés, spotonozás.
Holnap több olyan kutya fog német családokhoz kerülni, akik öreg koruk, betegségeik miatt nem voltak itthon kapósak.
Öreg Buksink, akire saját gazdája nem tartott igényt, holnap elköltözik a menhelyről. Ő vesebeteg
Mázli hasonló sorsra jutott, mint Buksi. Gszdáját hiába értesítettük, hogy Mázli nálunk van, nem érdekelte. Neki mozgásszervi panaszai voltak, senki nem érdeklődött emiatt utána.
Csepi és társa, Csovi együtt, egy helyre gazdásodnak. Ők a menhelyen is együtt éltek, egy udvarban. Eredetileg egyébként a család Csepit választotta, de kerestek mellé egy másik idősebb kutyust, akivel jól kijön. Mi Csovit javasoltuk. A videók pedig annyira tetszettek a családnak, hohy rögtön belészerettek. Nagyon várták az érkezésüket.
Szombat és vasárnap
Ahogy már említettem, ma több menhelyi kutyus is útra kelt Németország felé: Buksin, Mázlin, Csovin és Csepin kívül a szintén idős Kormos gazdisodott, valamint Vénusz, Cher és Betti.
Az üres helyeket lehetőségeinkhez mérten minél hamarabb igyekszünk feltölteni, hogy más, segítségre szoruló kutyák jöhessenek a menhelyre.
Hilk és Kócos például elfoglalta Csepi és Csovi helyét az udvarban Barkáék mellett. Noha ők ketten nem a klasszikus értelemben vett idősebb kutyusok, mégis udvarba kerültek. Ennek oka az egyedi igények: Hulknak nagyobb személyes térre van szüksége, míg Kócos azért került udvarba, mert egyáltalán nem bírja a bezártságot.
Természetesen rajtuk kívül sokan mások is helyet kaptak a megüresedett részen.
Köszönjük önkénteseinknek, hogy a szombati napot ismét arra áldozták, hogy kutyát sétáltassanak. Külön köszönet pedig Józsinak jár, aki a héten ismét a legtöbb napját nálunk töltötte és nagyban segítette a menhelyi munkánkat!
Köszönjük a 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a lehfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások