Kutyamesék 2023. ápr. 10-16.

Kutyát vállalni egy döntés, felelősség, ami kötelezettségekkel jár. A vállalt felelsősség alól normális esetben nem lépünk, nem léphetünk ki, de mégis oly sokan megteszik. Ezen a héten is sorra érkeztek a kutyák a menhelyre, akikért
egyszer valaki felelősséget vállalt, majd egyszer csak gondolt egyet és nem kívánt tovább gondoskodni a kutyáról. Legyen az saját kutya, vagy ideiglenesen vállalt kutya, akinek azt ígértük, hogy találunk neki jó gazdit. Ha valami akadály gördül elénk, vagy a kutya nem úgy viselkedik, akkor már mehet is.

Kiemelni egyetlen történetet sem szeretnék, pontosabban mindegyiket ki kellene, mert olyan hangsúlyos a történetekben az emberi felelőtleség, hogy nehéz szavakat találni rá. Történeteimben igyekszem a lehető legtárgyilagosabban tájékoztatni az olvasókat, bár nagyon nehéz nem minősíteni az emberi hanyagságot, nemtörődömséget. Ezeknek az embereknek a kutya nem több, mint használati cikk, amit megunhatnak, kidobhatnak, ha már nincs rá szükségük.

Hétfő
Csodával határos módon, a múlt héten kidobott kutyacsalád tagjai ma végre újra együtt lehetnek. Aki esetleg lemaradt a történet elejéről, múlt héten egy hölgy két kölyök és egy anyakutyát dobott ki a kocsijából a munkatársunk szeme láttára. Miután az egyik kicsit majdnem elütötte a távozáskor, még tovább fokozódott a döbbenet, mert az anyakutya, kölykeit hátrahagyva rohant a kocsi után. Ilyen reakció után persze kezdtünk hitetlenkedni, miszerint találta a kutyákat, hiszen akkor nem rohant volna utána az anya.
Mi ezek után több napon át kerestük az anyát, csapdát helyeztünk ki, de sajnos eredménytelen volt a keresés, csapdázás. Ellenben egy környéken élő lakó szólt, hogy az anyakutyát látja kinn az utcán, mindig ugyanahhoz a házhoz próbál bejutni. Ekkor egyik gondozónk autóba ült, és elment befogni az anyakutyát a kedves bejelentő segítségével. Így aztán a családegyesítés sikerült! A kicsik és az anya is úszott a boldogságban, amikor újra találkoztak.

Ma egy idősebb testvérpár, Fickó és Néró is menhelyre került. Ők egy helyről érkeztek, és némiképp idősebbek az előbb említett kutyacsaládnál. Ők 11 évesek és egy hajléktalan pár volt a két kutya gazdája.
Alapvetően kétféle ember létezik. Az egyik az, aki azt mondja, hogy a hajléktalannál jobban szinte senki szem szereti jobban a kutyát, mert társa jóban-rosszban. A másik típus pedig azt mondja, hogy minek olyan embernek kutya, aki önmagáról sem tud gondoskodni.
Egy biztos, a mai világban még a látszólag biztos munkahellyel rendelkező emberek is kerülhetnek egyik napról a másikra kilátástalan helyzetbe, hát akkor egy hontalan mire alapozhat?!
Fickó és Néró női gazdája elhunyt, a férfi pedig nem kívánt különösebben gondoskodni a kutyákról. Ugyan néha kijárt enni adni a kutyáknak, de volt, hogy csak egy héten egyszer. Fickó láncon élt, Néró pedig járta a várost. Két állatbarát hölgy kezdte szárnyai alá venni a két kutyust, így is jutottak be a menhelyre. Lássuk be, ez a helyzet így tarthatatlan volt. Ez mindkét kutya számára veszélyes és kivitelezhetetlen élet volt a továbbiakban.

Kedd
Bizonyára sokan emlékeznek Pixelre, az elütött impozáns méretű tüneményes kutyusra, aki két lábműtéten esett át. Szerencsére, bár lassan, de úgy tűnik a gyógyulás útjára lépett. Ez a fiatal óriás egy igazi babakutya!
Mindenkivel játszani és barátkozni akar, de ő maga sem tudja hogy kell. Egelőre azt a taktikát alkalmazza, hogy mindenkihez odakúszik belapulva és nyalogatja a többiek száját, majd egyre erősebben csóvál, végül teljesen hanyattdobja magát. Egyelőre bevált, már egyre több nagyudvaros lakóval sikerült összebarátkozni, és már a laposkúszást lassacskán felváltja arohangálás a kortársakkal. Be kell vallanom, még az átszoktatás szakaszos, mert féltjük, hogy túlterheli a lábát, vagy nagyon elfárad, de a sok bátor játékos kutya is megijesztette az első pár napban. Összességében azonban nagyon szépen halad. Szegény Pixelnek még csak most kezd kinyílni a világ. Szinte egészen biztos, hogy a balesetét megelőzően túl sok kerítésen kívüli élményben, sétában, barátkozásban nem volt része.

Szerda
Már alig vártuk a mai állatorvosos napot, mert Szuszi kölykei betöltötték a hat hetes kort, ami azt jelenti, hogy megkaphatják életük első parvó elleni vakcináját. Ez óriási lépés az alapimmunizálásban,és minden oltás egy lépéssel közelebb hozza őket ahhoz, hogy védettek legyenek a rettegett kórtól. Sajnos azonban úgy alakult, hogy korán reggel Sarolt már nem akart enni, és láthatóan fájt a pocakja. Tímár Endre rendelőjébe rohantunk vele, hogy ne kelljen várnunk. Már azt hittük, hogy itt oltás előtt lebetegszik, de más volt a gond: a többszöri féreghajtás ellenére Sarolt még mindig nagyon férges, emiatt étvágytalan és fáj a pocakja. A többiek rendben vannak, valahogy ő az, aki nehezebb eset, mint a többi tesó. Emiatt sajnos neki az oltása most elhúzódik, és el kell különítenünk, de bízunk benne, hogy néhány nap egészségügyi kitérő után már visszakerülhet a tesóihoz és a mamához.

Sarolt kicsit nehezebben szabadul meg az élősködőktől

Csütörtök
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjében jártunk Pámával szívultranahgon szívférgesség miatt. Szerencsére az ultrahang negatív lett.
Szuszi pedig a szőrhiányos faroktöve miatt utazott vizsgálatra, de előre nem nagyon jutottunk, hogy mi lehetett ez. Egyelőre szőráplóolajat kell kapnia minden étkezésnél, ettől remélhetőleg helyrejön a szőrhiányos terület.
Melinda és Zsuzs önkéntsesünknek pedig ezúttal is nagy-nagy köszönet jár a menhelyi munkájukért!
Mai beköltözőnk a Praktiker körül kószált korán reggel, ahol egy állatbarát hölgy megfogta és a segítségünket kérte. A menhelyi chipleolvasás során kiderült, hogy ez a kutyus rendszeresen Dorozsmán kóborol és bizony mikrochipes. Érvényes oltása persze nem volt, így karanténozni kell. A gazdája nem volt elragadtatva, hogy meglett a kutya, elég egykedvűen vette tudomásul. Elmondása szerint igényt tart rá, de annyit már elárulhatok, hogy ez náhány nap múlva megváltozott, amikor úgy döntött, hogy mégsem kell a kolonc a nyakába. Persze sejtettü, hogy ez így fog történni, hiszen ha valakinek igazán fontos a kutyája az nem hagyja rendszeresen kóborolni. De ha már megszökik, akkor nem ül napokig nyugodtan a babérjain, hogy majd hazafújja a szél azt a kutyát.
Ennek a fiatal kutyának, aki meglehetősen szereti a szabad életet, a chip szerinti neve George Sanderson, tehát George néven gazdikereső kutyus lesz nálunk. Persze ehhez még sok időre van szükség, hiszen az oltása is hiányzik, ami egyébként kötelező....

Péntek
Akik a közösségi háló helyi kutyás csoportjában aktívak, azok bizonyára látták, hogy egyszerre több husky jellegű kutya is úton volt a városban. Nem csak itt, hanem a szomszédos városokban is, így aztán nem csoda hogy senki nem tudta, hogy meilyik kutya kihez és hova tartozik, mi történt vele. Bizony a husky nem egyszerű kutya, bár tagadhatatlan, hogy gyönyörű a külleme. Avárosban is sikerült az egyiket megfogni, és ezzel kész befogadási lánc indult. A kutya sok helyen volt, dde pár nap után mindig másnál kötött ki, vagy épp az utcát járta. Önkéntesünknek, Vikinek ekkor sikerült megfognia, majd pár nap után Sky be is költözhetett a menhelyre, miután egy másik kutya bekerülése meghiúsult, mert a gazdája meggondolta a leadást. Persze a befogadás miatt kaptunk hideget-meleget, mondván, hogy a kutya fajtatiszta, és mi értük biztosan több pénzt kapunk. Ilyen és ehhez hasonló képtelen ötletek záporoztak a hozzászólásban, holott nagyon szépen nyomon követhető, hogy a menhelyünkön milyen "sok" fajtatiszta kutya vár gazdira. Mert ugye a közvélemény szerint őket egyszerű gazdihoz juttatni. Ez valóban így van... Ha a fajtatiszta kutya fiatal, nincs viselkedési problémája, egészségügyi gondja, akkor bizonyos fajtákat nagyon könnyű gazdásítani. Igaz, hogy az pont nem a husky! És pont nem a könnyű viselkedésű, egészséges, fiatal fajtatiszta kutyák szoktak a menhelyekre bekerülni. Ha valaki ezt gondolja, az jól mutatja, hogy mennyire nincs képben a mai menhelyek helyzetével.
Mi azért dolgozunk, hogy minél több kutyuson tudjunk segíteni. Fajtától függetlenül. És igazságtalan, mitöbb gonosz dolog azt állítani, hogy fajtatiszta kutyákat mentünk, ráadásul teljesen valótlan. A lehetőség mindenkinek adott a mentésre, az örökbefogadásra. A menhely látogatható, a honlapon azok a kutyák vannak, akik a menhelyen élnek.
Az örökbefogadási adomány pedig minden kutyánál ugyanaz, nemre,életkorra, fajtára való tekintet nélkül. Érdekes módon Sky miatt sem izzanak jelenleg a vonalak!

Ma késő déután egy nagyobb mennyiségű adomány érkezett a menhelyre. Legnagyobb mennyiségben konzervek, de szárazeledel is. A konzerveket éjszakára raklapostól a nagyudvarban helyeztük el, mivel sötétedés után már nincs lehetőség az adományok elpakolására.

Szombat és Vasárnap
A tegnapi konzerv eledel ahogy már említettem, biztonságos helyre, a nagyudvarba lett elhelyezve éjszakára. Reggel azonban azzal szembesültünk, hogy a népes nagyudvar mintha kettészakadt volna: Volt Gregor és a konzervek a főbejáratnál, és az összes többi kutya az udvar többi részén. Reggel még csak köszönteni sem akartak minket. Először nem értettük mi történt. A reggeli etetésnél azonban rájöttünk, hogy Gregor feladatot talált magának, a konzervek védelmét, amit annyira komolyan vesz, hogy enni sem volt hajlandó, nem hagyta ott a raklapokat. Így aztán mi vittük oda neki a reggelit, és aztán megfigyeltük, hogy miként járőrőzik egész nap a kaja körül.
Tényleg senkit nem engedett oda, pedig kökeményen dolgoztak rajta, hogy tudjanak lopni belőle. Mellesleg érdekes, hogy annak ellenére hogy raklapos adomány, mégis tudták hogy nekik való eledel van rajta.

Persze a sok lúd disznót győz mondás valóságosságát délutánra már Gregor is tapasztalta. A dolgozóink nem voltak olyan gyorsak,mint Gregor ellenlábasai, akik addig ostromolták őt, míg nem bírt mindenhová odaérni. A kis tolvajok loptak a konzervből, ráadásul még ki is tudták bontani, nem hittünk a szemünknek, hogy ennyire ügyesek voltak.
Az adomány elpakolása, lopkodása egyaránt kitöltötte a dolgozóink és a kutyánk napját is. Nem is végeztünk teljesen a bepakolással, de ez azt jelenti, hogy van mit elraktározni.

Sajnos nem csak vidám dolgokról kell ma beszélnünk. A hétvégén visszakerült gondozásunkba Borcsa egyik kölyke, Bond, akit egy évvel ezelőtt egy budapesi lakásba fogadtak örökbe. Sajnos a gazdi azonban teljesen váratlanul elhunyt, így a gazdi testvére próbálta őt magához venni, de teljesen sikertelenül. Bond az új helyén, egy tanyán, teljesen kifordult magából. A szomszédba átjárt a baromfiakat tizedelni, de odahaza is hatalmas károkat okozott a fóliában. Nem csoda hogy összezavarodott a szeretett gazdi elvesztése óta, illetve a környezet is teljesen új volt neki. Így ma Bond visszaköltözött a menhelyre. Reméljük, hogy itt a többiek segítségével ismét hamarosan beilleszkedik!