Kutyamesék 2023. ápr. 17-23.

Ezen a héten a blogomban olyan kutyákat szeretnék bemutatni egy kicsit közelebbről, akiket különösen csodálok. Nem azért, mert kitűnnek a többiek közül a szépségükkel, éles eszükkel, vagy éppen a kedvességükkel, hanem azért mert hihetetlen méltósággal viselik amit az élet rájuk mér. Nem éltek egyszerű életet, de küzdenek és csodálatos, követendő példaként szolgálhatnak.

Nekünk, embereknek különösen, bár azt hiszem mi bármelyik állattól sokat tanulhatnánk, hisz volna mit. De a most bemutatott kutyusok bizony más kutyáknak is követendő példák lehetnek alkalmazkodásban, pozitív életszemléletben, abban, hogy miként lehet mindenból kihozni a maximumot.
Ha most az hiszi a kedves olvasó, hogy ez minden kutyus birtokolja ezeket a különleges és fantasztikus tulajdonságokat, akkor sajnos ellent kell mondjak. Nagyon sok kutya borzasztóan nehezen viseli az ismeretlent, az életkörülményeiben bekövetkezett változásokat.

A most bemutatott menhelyi kutyák azonban az átlagosnál jobban, könnyebben alkalmazkodtak úgy, hogy közben nagyon nehéz sorsot szánt nekik az élet. Ők a mi hétköznapi hőseink, akik még csak nem is sejtik micsoda hatalmas erő lakozik bennük!
Ismerjük meg őket!

Hétfő
Vannak olyan kutyák a menhelyen, akik-sajnos-egészen biztosan nem fognak találni maguknak. Ilyen kutyus Zsaru is, aki hosszú évek óta a menhelyünk lakója, sétál is pórázon, kedves is, de van egy egészen más oldala is, ami véletlenszerűen előbukkan, és kevésbé emberbarát. Mint mondtam, hosszú évekkel ezelőtt került hozzánk, rögtön megfigyelésre, mert elég csúnyán megharapott egy rendőrt, aki segíteni szeretett volna neki.
Akkor ezt betudtuk az ijedtségnek, de a menhelyen a megfigyelési idő után is nagyon kisámíthatatlanul viselkedett, és rengeteg időbe telt, mire megszokta az embereket, a menhelyet. Azóta már a menhely az otthona, és nagyon sokat fejlődött: megtanult sétálni, kommunikálni más kutyákkal, emberekkel, de sajnos viselkedése nem teljesen kiszámítható, könnyen pánikba esik szinte bármitől, és olyankor csak a menekülésre koncentrál.
Zsaru a bekerülése után pár évvel már rendszeresen orvoshoz járt, mert mindig volt valami problémája a szájával: begyulladtak a fogai, sipolyok alakultak ki, egyszer pedig már volt egy szájdaganat eltávolítás is.
Nem olyan régen ismét indokolatlan szájdagadást észleltünk az arca egyik felén, akkor elvittük ismét orvoshoz, de sajnos ekkor már azt az információt kaptuk, hogy nem tudnak rajta segíteni. A daganat olyan helyen van, ami nem hozzáférhető, ráadásuk mély, az egész beteg szakaszt eltávolítani nem lehetséges. Amíg jókedvű, eszik, és nincs fájdalma addig úgy élhet, mint bármelyik másik egészséges társa. Ez a vizsgálat néhány hónappal ezelőtt volt, sajnos Zsaru szájdaganata azóta tovább nőtt, de egyelőre még mindig jókedvű és jó étvágya van. De valahogy amikor ránézünk, eszünkbe jut, hogy mennyire sérülékeny és rövid a lét ezen a földön. És az a daganat, mint egy láthatatlan időzített bomba ketyeg Zsaru arcán. Senki sem tudhatja meddig.

Kedd
Csipetke szintén a menhely öreg "harcosai" közé tartozik. Persze nem azért, mert bárkivel is harcolna, hanem azért,mert ő is jó ideje él már a menhelyen, ráadásul éppen a Zsaruék melletti udvar a lakóhelye.
Korábban Athosz volt a társa, akit nem is régen örökbefogadtak, így jelenleg csak Elzával osztozik a helyen.
Csipetke korábban a gazdájával élt együtt, aki elhunyt, így ő és társa magára maradtak. Amikor a gazdája élt, akkor sem volt arany életük: ő és társa láncon éltek, így kellő feszültség összegyűlt bennük ahhoz, hogy rögtön egymásnak essenek, amikor erre volt lehetőségük. Így aztán Csipetke és Torkos sohasem éltek együtt a menhelyen, ráadásul Torkos olyan szerencsés volt, hogy gazdira talált.
Csipetke egy nagytestű, nyugodt, kedves, németjuhász jellegű kutya, akikből-valljuk csak be-több százan szaladgálnak a menhelyeken. Örökbeadni nehéz, hiszen ekkora testű kutyát mindenki házőrzőnek akar, mi pedig más sorsot szánunk a kutyáinknak. Mellesleg ő egyébként sem az a fajta, aki bárkit is megugat. Ellenben nagyon könnyű rajta keresztülesni, ahogy nyomul a simogatásért. Ráadásul imád ásni, ami az emberek nagy többségében olyan szintű ellenszevet kelt, hogy meg sem akarják ismerni. Mindezt azért, mert alapvető elvárás, hogy egy kutya ne ásson, de ugasson ha jön valaki, és ne egyen sokat. Lássuk be, zek közül egyikben sem jeleskedik Csipetke.
Nála nagyjából egy éve állapították meg a végbéldaganatot, ami sajnos nem operálható. Ránézésre egy idős, nyugodt kutyust láthatunk aki igencsak szereti a hasát. Ez így is van, de sajnos ő is vívja a maga harcát.

Szerda
Múlt héten érkezett két kutyus a gondozásunkba, Fickó és Néró, akiket két fiatal lány vett a pártfogásába, miután elég hányatott élet jutott nekik.
Ők ketten testvérek, egyazon sorssal. Egy hajléktalan pár kutyái voltak, és életük tekintélyes részében velük együtt éltek. A hölgy azonban elhalálozott, a férfi ezek után pedig nem kívánt különösen a kutyákkal foglalkozni. Néha elment ugyan enni adni nekik, de ez önmagában nem gondoskodás. Fickó meg volt kötve, Néró pedig sokszor járta az utakat, félő volt hogy baleset éri. Nérónak ráadásul állatorvosi kezelésre is szüksége volt, ugyanis alig volt szőre. Dr. Tímár Endre volt az, aki ellátta őt, most pedig elérkezett az idő, hogy újra kezelésre menjen, hiszen folytatni kell a kezelést ahhoz, hogy a bőre újra szép és egészséges legyen. Nérónal valószínűleg sok időre lesz szüksége, hogy valóban gazdikereső kutyussá váljon, noha eddigi élete sem volt éppen zökkenőmentes. Sajnos róluk még sok fotó nem készült, hiszen szinte most érkeztek hozzánk, de egyetlen fotó is elég, hogy kiszúrjuk, hogy Néró nyakán órási kopasz folt éktelenkedik.
Ugyan ő nem tartozik azok közé, akik régóta élnek nálunk, mégis csodálatra méltó, hogy ilyen nehéz élethelyzetben, bőrbetegséggel küzdve is micsoda pozitív energiát közvetít.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ezen a héten ismét ellátogatott hozzánk, hogy a szokásos heti vakcinázást elvégezze, Most 5 veszettségi oltás mellett 5 veszettségi-kombinált oltást, 4 kombinált oltást, 2 parvó elleni oltást, valamint 3 mikrochipet osztott ki.

Csütörtök
Ahogy múlt héten Fickóék, úgy most Imi, a fiatal mudi jellegű keverék érkezett a menhelyre. Neki is hajléktalan volt a gazdája, aki lebetegedett, a kutya pedig magára maradt. Neki azonban sem oltása, sem mikrochipje nem volt.
Az ő gazdisodását némiképp nehezíteni fogja a hosszú oltási program, valamint az, hogy egy mudi jellegű kutya bizony nem egyszerű, még akkor sem ha keverékről beszélünk.

Ma Melinda önkéntesünk volt a segítségünkre. Ő az, aki hétről hétre, ha esik, ha fúj, jön, és segít amiben csak tud. Köszönjük neki!

A mai bemutatott nagy harcos kutyám Pixel, és aki ismer, az bizonyára megmosolyog, és pontosan tudja, hogy bizony ő nekem nagy szívem csücske, több okból is. Mnetségemre szóljon, nem vagyok egyedül, Pixel mindenkinek belopja magát a szívébe, de előbb meg kell őt ismerni, mert a barátkozás idegen emberekkel az nem Pixel erőssége.
Ő néhány hete érkezett hozzánk, balesetes kutya volt, óriási fájdalmakkal, aki már két csontműtéten is átesett, mert sajnos nem volt komplikációmentes a gyógyulása. A nagy fájdalom mellett meg kellett küzdeni azzal, hogy számára minden inger új volt. Szinte biztos, hogy ez a gyönyörű fiatal kutya ez zárt udvarban élt eddig, hermetikusan elzárva a külső környezettől, embertől, más kutyáktól, ugyanis mindentől félt amivel találkozott. Az orvosi rendelőtől, az idegen emberektől, a kutyáktól, a nagy tértől, a fűtött helytől, az ajtótól, a szivacstól, az autótól.
Amikor mentettük, akkor egy szószátyár munkás elpletykálta, hogy ő tudja kié a kutya, de biztos nem tart rá igényt. Nos, ha igaz volt amit állított, ha nem, Pixel gazdája sohasem jelentkezett érte, mi pedig ilyen állításokra nem adhatunk, de eddig élnie kellett valahol. Az utcát nem járhatta, hiszen hatalmas teste biztosan feltűnt volna az embereknek. Arról nem is beszélve, hogy első adandó alkalommal amikor vélhetően utcán volt már el is gázolták. A rutinos csavargók ennél sokkal rafináltabbak és ügyesebbek.
És hogy Pixel mitől annyira különleges? Mert a sok fájdalom és megrázkódtatás ellenére hihetetlen pozitívan áll az új dolgokhoz. Nyitott lett az ismerkedésre, és minden egyszerű apróság is óriási örömöt okoz neki. Mint egy igazi kölyök, úgy örül annak, ha játszhat valamivel, vagy kergetőzhet a többiekkel, vagy csak a nevén szólítjuk és odahívjuk egy simogatásra. Egy apró botnak is úgy örül, mintha a világ legértékesebb ajándékat kapta volna meg. Fantasztikus teremtés!

Péntek
Fux szinte napra pontosan egy éve került a menhelyre, miután nem is olyan messze tőlünk egy sűrűbben lakott kiskertes övezetben feltűnt a semmiből. Eleinte rejtőzködött, de a kíváncsiság és az éhség egyre közelebb csalta az emberekhez, aki enni adtak neki, és bizony gyorsan kiderült, hogy iszonyatosan sovány. Miután jelentették, az egyik gondozónk kiment érte a helyszínre, és elkezdődött a menhelyi élete. Igen ám, csakhogy olyan intenzív hasmenése volt Fuxnak, hogy egyik antibiotikumos kúra után jött a másik, mégsem lett megoldás. Emellett persze nem is hízott, így iszonyú hosszú kálvária vette kezdetét, mire nagynehezen sikerült a számára a megfelelő eledelt kiválasztani. Fux elég súlyos eledségallergiában szenved, és ha ezt nem tartjuk szigorúan, akkor rögtön visszaesik. Hosszú hónapok múlva sikerült magára súlyt pakolnia, ráadásul a korábbi éhezés miatt vérben forgó szemekkel védte a kajáját tőlünk és más kutyáktól is. Azóta tőlünk már annyira nem félti, és bizony már más kutyákkal is együtt él, de a napi etetés a mai napig óriási feladat. Fux ugyanis nem ehet együtt a többiekkel, ugyanis pár falat bűnös élvezetnek is komoly következményei lesznek. Emiatt ő egy gyönyörű, de valahogy mellőzőtt kutyává vált az emberek szemében. Pedig csak némi odafigyelést, és egy rutinosabb gazdit igényelne.

Ma délután néhány óra erejéig a Deutsche Telekom tsi hungary Kft dolgozói voltak nálunk önkénteskedni. Mosogattak, gereblyéztek, de természetesen a kutyasimogatás sem maradhatott el. Köszönjük a segítségüket!

Szombat és Vasárnap
A hétvégén csak úgy peregtek az események a menhelyen. Fibi Zákányszékre, Lapaj Csanádpalotára, Lencsi pedig Budapestre gazdisodott.
Önkéntesünk, kutyakozmetikusunk Vanda a hétvégén már megkezdte a tavaszi frizurák osztását. Most Lili, Takó, Fürtös, Monó, Mustár és Bobi szépült meg! Köszönjük szépen, hogy hosszú évek óta karban tartod ezeket a rakoncátlan bundákat!