Pontosan 10 évvel ezelőtt, májusban érkezett hozzánk egy fiatal testvérpár Subasáról. Még a mai napig emlékszem a történetükre. Mi a Bambusz és Barka nevet adtuk a két fél évnél idősebb lánynak, mert a gazdája nem nevezte el őket sehogy.
A történet az volt, hogy két Tappancsos kutyát szeretne leadni, bár már akkor furcsa volt, hogy semmilyen adatokat nem tud róluk. Amikor teljesen bekábítva érkeztek a menhelyre, akkor derültek ki vérlázító furcsaságok róluk.
Ők ketten egy kiskertben éldegéltek, orvos csak akkor látta őket, amikor beszállítás előtt szedalin pasztát kaptak. A gazdájuk hagyta, hogy úgy cseperedjenek fel, hogy emberi kéz nem érintette őket. A telken kívül sohasem voltak, minden halálra rémisztette őket. Elvadulva, rettegve kezdték nálunk az életüket.
És hogy mitől voltak ők Tappancsos kutyák?
A kedves gazdájuk logikája szerint ezek a kutyák a mi felelősségünk, mert korábban ide adta le Barkáék apját is. És mivel őt befogadtuk, tehát Tappancsos kutyává vált, így egyértelmű, hogy Barkáék is Tappancsos kutyák, akikről nekünk kell gondoskodnunk. Jobb is volt ez így az egész kutyacsaládnak.
Sajnos Bambusz és Barka életére alaposan rányomtaa bélyegét, hogy kicsi korukban semmilyen kontaktba nem kerültek az emberekkel, így aztán teljesen vadan viselkedtek. Bambusz az évek alatt sokat alakult, őt felnőtt korában végül örökbe is fogadták.
Barka szertelen és nagyon bizonytalan természete azonban lehetetlenné tette számára, hogy gazdihoz kerüljön. Szeretett nálunk élni, odajött, megszimatolt minket, és a maga furcsa módján kötődött is hozzánk.
Hiperaktív, szertelen természete miatt azonban nem volt egyszerű vele az élet. Kutyaoltáskor rettegett és megvadult, de a hétköznapokon nem győzött minket megcsipkedni ismerkedés céljából, ami sokszor nagyon kellemetlen és fájdalmas tudott lenni. Nem akart ártani, és nem akart rosszat, egyszerűen nem tudta, hogyan kommunikáljon.
Nagyon erősen kötődött a menhelyhez, valamint azokhoz a kutyákhoz, akikkel ő együtt élt. Sétálni sohasem tanult meg, világ életében pánikolt a póráztól. Azonban már régóta udvarban élt, több, hasonló korú társával, ahol rálátása volt a többi kutyára, és az erdőre is. Amennyire lehetett, teljes életet élt.
A problémák néhány évvel ezelőtt kezdődtek az egészségével. Az oldalán furcsa sebek keletkeztek nyáron, először azt hittük, hogy felakadt valahová. A kezelés hatására eltűntek ezek a sebek, de újra és újra visszajöttek, egyre többek, és nagyobbak lettek. Közben persze az idős kora miatt lábai is egyre ízületesebbé váltak, mozgása lassúvá vált, és idén nyáron iszonyúan gyorsan kezdett leépülni. Biztos a rekkenő hőség sem kedvezett neki, hiszen a fiatal kutyák szervezetét is megviseli. A sebei is újra előkerültek, ráadásul annak ellenére, hogy mindig mindent befalt, szinte napról napra feleződött a súlya. Mivel vesztette az izmait, így egyre nehezebben tudott felkelni, ráadásul mindig nagyon szerettek gödröt ásni,és abba feküdni a forróság elől. Azonban felkelni még a sík talajról is nehézséget okozott neki, a fájdalomcsillapítópedig semmit nem jelentett. Ezen a héten így meghoztunk egy nagyon nehéz döntést: Barkát elengedjük. Nem volt könnyű, hiszen itt élte le az életét, de tartoztunk neki annyival, hogy méltósággal távozzon. Mi nem vagyunk híve annak, hogy egy kutya szenvedéseit meghosszabbítsuk, ha már egyértelművé válik, hogy nincs tovább. Nekik megadatott, hogy méltósággal távozzanak, ami az embereknek nem kiváltsága, bár sok eseten sajnos a kutyáknak sem. Mi ebben hiszünk.
Nyugodj békében Barka!
Hétfő
Rendszeres blogolvasóim számára már biztosan ismerősen cseng Alexa önkéntesünk neve, aki korábban a gyermektáborunk résztvevője is volt. Az idő azonban repül,és Alexa már olyan korba lépett, hogy önkénteskedhet a menhelyen. Azóta ő, de még a szülei is rendszeres résztvevői a kutyaséráltatásnak. Alexa pedig nyáron, amikor csak teheti a hétköznapokat is azzal tölti, hogy nekünk segítsen! Segít a féreghajtózásban, mosogatásban, bármiben. Itt éppen meglepték őt a kutyák mosogatás után.
Kedd
Domaszékről érkezett ma igen erős, határozott kutyus, aki egyáltalán nem volt megijedve az új környezettől. Már amikor megérkezett, akkor lehetett látni, hogy neki elég határozott elképzelései vannak az életről. Vele volt a kutya első gazdája, aki már nem is a gazdája, de lássuk is a történetet:
Az önkormányzathoz jelentettek egy kutyát, aki egy tanyán kárt okozott, leölte az állatokat. Ők chipet olvastak, és a chipolvasó jelzett is.
Mint kiderült, a kutyát kicsi kora ota egy ember nevelte, tipikus udvari kutya volt, majd most nem is rég, új gazdát keresett neki, mert ő lakásba költözött, ahová nem vitte magával. Az új gazdától azonban Csipa meglépett (igen, ez volt a neve) és kárt okozott. Valószínű az új gazda nem íratta át a nevére, mert az első gazda volt az, aki kihozta őt a menhelyre.
A chipes kutyák esetén törekedni szoktunk a név megtartására, de úgy gondoltunk, hogy most inkább váltanánk, így Csipa új neve Csepa lett.
Szerda
Minden évszaknak megvan a maga szépsége, én személy szerint minden évszakot imádok, csak ne legyen olyan szélsőséges az időjárás. Szerencsére a menhely körül nagy erdős terület van, illetve az udvarok, kennelek is árnyékos helyen vannak, amennyire lehet. Emellett nyáron a kék homokozókat megtöltjük minden nap friss vízzel, hogy a kutyák tudjanak fürdőzni, így próbáljuk enyhíteni a meleget. Szerencsére azonban ma sokat enyhült az idő, a kutyák is rögtön megélénkültek. Oszkár kiengedéskor már jött is a labdájával, mert ő legjobban ezzel szereti múlatni az időt. Ráadásul nagyon ügyesen vissza is hozza a labdát, órákig el lehetne vele játszani. Oszkár amellett, hogy nagyon játékos, igazán kedves kutyus is, bár bekerülésekor még nagyon félénk természetű volt. Mára ennek szerencsére már nyoma sincs!
Csütörtök
Mivel már tegnap enyhült kicsit az idő, így kapva kaptunk az alkalmon, és egyeztettünk rögtön ivartalanításra időpontot, mert mostanában a forróság miatt az összes időpontot le kellett mondanunk. Már egy-két ivartalanítással is előrébb vagyunk, így ma dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Mázli és Polly.A műtétet mindketten jól viselték.
Melinda önkéntesünk már hosszú-hosszú évek óta jár ki hozzánk segíteni, sokszor egy héten többször is. Ma a kölykös kennelt vette kezelésbe. Azt pedig jól tudjuk, hogy ha Melinda elkezd takarítani azt addig nem hagyja abba, amíg minden nem ragyog! Ma is páratlan munkát végzett, az egyik kölykös kennelt takarította ki egészen a tetejéig. Minden ragyogott! Ma is nagyszerű munkát végeztél! Köszönjük Melinda!
Péntek
Mivel a hőség még mindig mérsékelt, így megbeszéltük, hogy ma is csorbítjuk az ivartalanításra váró kutyák számára. A doktor úr ma egy lány és egy fiú kutyát tudott elvállalni. Így ma Penny és Dragon esett át az ivartalanításon, mindketten jól viselték a műtétet.
Most lehet, hogy sokan kerek szemmel ülnek a képernyő előtt, hogy miként lehetséges, hogy Dragon ennyi ideig ivarosan élt a menhelyen. Ennek az az oka, hogy végletekig legyengülve érkezett a menhelyre, és nem tudott meghízni. Vizsgálatok sora következett, amikor is kiderült Dragonról, hogy azért vékony, mert nyelőcső tágulatban szenved, ami annyit jelent, hogy az eledel amit elfogyaszt nem jut el a gyomráig, mert a kitágult nyelőcsőből visszaöklendezi. Emiatt ő évekig éhezett a gazdájánál, mielőtt magára hagyta. Dragon betegsége ugyan némi körültekintéssel jár, de ettől függetlenül teljes életet élhet. Az ételét darálva kapja, napi többször, pici adagokban és vízzel hígítva.Két lábon eszik, így könnyebben továbbítódik a gyomor felé az étel. Éppen ezért nem volt őt egyszerű felhízlalni megfelelő kondícióra, demost úgy néz ki, hogy senki meg nem mondaná, hogy ő beteg. Mivel jelenleg teljesen egészséges súlyban van, a kedve nagyon jó, és egészségesnek tekinthető, így ma ő is túlesett az oly sokáig halasztott ivartalanításon.
Ma Üllésről érkezett egy barátságos kutyalány, akit mi Evettkének neveztünk el. Ő nemes egyszerűséggel a Rózsa dűlőt szemelte ki otthonának, fogta magát és beköltözött egy tanyára. Az ott lakók kértek neki segítséget. Természetesen nem volt benne mikrochip...
Ahogy Evettkének csak most kezdődik a menhelyi pályafutása, addig Vuknak éppenhogy lejárt az oltási programja, már távozott is! Neki nagyon sok kérője lett volna, de egy nagyon szimpatikus fiatal pár lett végül Vuk gazdija. Ők minden héten többször kilátogattak hozzá, és amint lehetett, már vitték is haza. Még azon a hétvégén kutyaiskolába is beíratták, ami nagyszerű döntés, mert neki aztán szüksége van a fizikai és szellemi lefárasztásra egyaránt!
Szombat és Vasárnap
Ahogy azt már megszokhatták az olvasók, ez a hétvége is a menhelyi kutyasétáltatásé volt. Ez a hét legizgalmasabb napja, amit a kutyák hétről-hétre hatalmas izgalommal várnak.
Köszönjük a 172 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások