A héten a blogom témája ismét az írásom végére kerül, mert a téma, amiről beszélni szeretnék, épp a hétvégi nyílt napon esett meg A téma számunkra már agyonrágott csont, de sajnos még mindig hihetetlenül aktuális!
Hétfő
Önkéntesünk, Alexa ma ismét a menhelyi állatokra szánta az idejét. Ő az a fiatal lány, aki hosszú évekkel ezelőtt lelkes Tappancsos táborozó kis hölgy volt. Alig várta, hogy elérje a megfelelő kort ahhoz, hogy végre önkéntes is lehessen.
Ma ismét egy picúrka kölyökkutyával lettünk többen. Szemtanúk elmondása szerint Szőreg és Újszentiván között dobták ki egy autóból. A szemtanúk pedig megfogták és segítséget kértek a menhelytől. A kis apróságot mi Mazsinak neveztük el.
Sajnos a menhelyen mostanában elég sok olyan kölyökkutya van, aki egymaga érkezik, esetleg egy-két testvérrel. Ilyenkor mindig felvetődik bennünk, hogy ugyan mi történhetett a többiekkel, mi lett az ő sorsuk.
Az a tapasztalat, hogy nagyon sok ember akar kölyökkutyát, de semmilyen erőfeszítést nem hajlandó érte tenni. Természetesen tőlünk az ilyen emberek nem tudnak örökbefogadni, viszont biztos vagyok benne, hogy mindenki talál olyan kiskutyát, akit mindegy hogy hová, elpasszolnak azok, akiknél születtek. Mazsi is egy ilyennek az áldozata...
Kedd
A múlt héten beérkezett Bogi-Bogáncs száját továbbra sem lehet megnézni, mert még mindig retteg mindentől és mindenkitől. Szerencsére Sebő Ottó doktor bevállalta Makón, hogy ma megnézi, és ellátja. Egy igen rutinos kolléga szállította orvoshoz, de ő is nagyon megküzdött a rettegő kutyávál, jól meg is harapta őt.
A gyanúnk azonban igazolódott, a foga nem állt, jól így műteni kellett. Valószínűleg a a nagy pánikolásban tett kárt magában, szállítás közben is marta, harapta a rácsot ahol csak érte. Bocsássanak meg, de sajnos egyelőre róla még mindig nem sikerült új, értékelhető képeket készíteni, de amint lehet jelentkezünk friss fotóval.
Alexa önkéntesünk a mai napot is a menhelyi állatokkal töltötte, köszönjük neki a segítséget!
A menhelyen a kollégák ma féreghajtózással foglalatoskodtak délután. Az összes menhelyi kutyus féreghajtót kapott, kivéve persze Bogáncsot, aki az altatás miatt ma nem ehet.
Szerda
Ahogy a héten már többször, ma is Alexa segített nekünk a napi teendőkben.
Menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila érkezett ma a menhelyre, hogy a szükséges vakcinálat beadja. Ma 6 veszettség elleni oltás mellett 9 kombinált oltást osztott ki.
Zsolti kutyánk is alakított ma. Kolléganőmmel ugyanis már elkezdünk készülni a hétvégi rendezvényre, ami azt jelenti, hogy a Zsoltiék udvarában lévő raktárkonténert néztük át, hogy mit vigyünk ki a bolhapiacra. Eközben persze a kíváncsibb kutyáknak nem lehet gátat szabni, kilopnak ezt-azt a konténerből, mert olyanok, mint a gyerekek, mindig az új játék kell. Ezzel nem is volna baj, de kivettek egy olyan játékot, ami egy plüssállat volt, és apró darabokra szedték pár perc alatt. Az elkövető szerepel a képen. Ilyenkor megvárjuk a műveletet, és összeszedjük a darabokat, mert attől félünk, nehogy valaki lenyeljen belőle egy darabot. Mondanom sem kell, mintha robbanás történt volna az udvaron.
Csütörtök
Ma ismét Alexa volt a segítségünkre, valamint Melinda önkéntesünk, aki hétről-hétre jön segíteni ha esik, ha fúj!
Délután Éber kutyánk kicsit furcsán kezdett viselkedni, lassú, kedvetlen lett, és ételt sem fogadott el, így elkülönítettük a betegszobában. Konzultáltunk dr. Farkas Attilával, akivál 5 órára tudta volna fogadni a rendelőben, így azt beszéltük meg, hogy egyik gondozónk be fog érte jönni a menhelyre. A betegszobában elkezdett járkálni, érdeklődni, így kicsit megnyugodtunk, de biztos ami biztos alapon meg akartuk nézetni, mert kicsit mintha zihált volna. Röviddel 4 óra előtt azonban Éber nagyon rosszul lett, kollégánknak esélye sem volt még csak elindulni sem a rendelőbe, Ébert elveszítettük. Iszonyúan megdöbbentünk, nagyon megrázott mindenkit, hiszen délelőtt még teljesen egészséges fiatal kutya benyomását keltette. Éber egy évet töltött a menhelyen. gazdihoz sohasem került annak ellenére, hogy egy barátságos, cuki, emberközpontú kutyus volt. Mivel a halálának oka teljesen rejtély, így boncoltatjuk, hogy megtudjuk mi történt Éberrel. Nyugodj békében, Éber!
Péntek
Ahogy azt már a héten megszokhattuk, Alexa a szabadidejét ma is a menhelyen töltötte. Köszönjük neki a seítséget!
Rendhagyó módon ma utaztak a kutyáink gazdihoz. Pixel és Füge Németországba, Jampec, Sudár, Sarolt, Picúr és Dina pedig Ausztriába.
Ilyenkor a szokásos módon a megüresedett helyeket elkezdjük feltölteni. Igaz, most nem olyan gyorsan, hiszen a holnapi rendezvényre is készülnünk kell. Talán már említettem, hogy néhány kutya sorsa továbbra is a "levegőben lóg". Egyszerűen nem találunk neki helyet. Ilyen Dante, akit eredetileg udvarra szántunk, de mindenhonnan képes kiugrani, így ezt az ötletet elvetettük. Aztán végül Oleggel boronáltuk össze, és úgy tűnt, hogy be is vált a dolog, azonban Oleg mégsem fogadta el, elkezdett nagyon dominánsan viselkedni, és Dante annyira félt tőle, hogy kénytelenek voltunk Dantét onnan is kivenni. Így aztán neki még egyáltalán nem találtunk helyet.
Ezzel egy időben pedig elválasztottuk egymástól Ladyt és Csikit, akik annak ellenére, hogy egy helyről jöttek, ki nem állhatták egymást. Vagyis inkább Csiki nem bírta Ladyt, így azt a döntést hoztuk, hogy nem erőltetjük, ami nem megy. Lady beköltözött az előkészítőbe. Neki azért fontos, hogy oda kerüljön, mert eléggé félős, bizonytalan kutyus, aki hajlamos odakapni az embernek amikor megijed. Az előkészítőben azonban nem sokat teketóriázott, a környezetváltozás szinte azonnal eredményt hozott, máris sokkal közvetlenebb lett az emberekkel.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén szerencsére gyönyörű idő volt, és szép számmal érkeztek érdeklődők. Több, mint 300 kiló eledelt adományoztak a látogatók, és reméljük, hogy mindenki jól érezte magát. A rendezvényre mi ezúttal is hűsítővel, és bolhapiacos áruval készültünk nem csak kutyáknak, cicáknak, hanem embereknek is. Természetesen jelen voltak a rendezvényen menhelyi kutyusok is, akikkel lehetett barátkozni, simogatni. Közülük is sokan megismerték a korábban sokat betegeskedő Ánizst, aki már teljesen felépült, valamint új kis barátjával, Sütivel is megismerkedhettek.
A nyílt napot azonban egy váratlan esemény árnyékolta be: mint említettem, ha kutyusok gazdisodnak, akkor a helyüket a karanténban lévők veszik át. A megüresedett helyekre olyan kutyák érkeznek, akiket gazdájuk nem akar vagy tud tovább gondozni. A behívásnak megvan a menete, mivel nem kevés kutyát szeretnének leadni, így várni kell arra, hogy egy-egy kutyus bekerülhessen. Mivel a rendezvény szervezése időt vett el, így nem kezdtük előző napon megszervezni a kutyák bejutását.
Az élet azonban gondoskodott róla, hogy ismét egy váratlan helyzetet oldjunk meg. A rendezvény kellős közepén érkezett egy idős házaspár, a hölgy ölében egy fiatal kutyával, aki, mint kiderült a saját kutyájuk, aki korábban a gyerekeiktől kaptak....
Ahogy az már lenni szokott, az idős házaspár nem bírt a fiatal kutya óriási energiáival, ahogy ők fogalmaztak, már teljesen tönkretette az idegeiket.
Erről szól szinte minden harmadik blog, posztunk, hogy egy fiatal kutya mennyire meg tudja keseríteni az idős emberek életét. Pontosan ezen okok miatt nem adunk örökbe kökyköt idős embereknek, és általában ettől már mi vagyunk a világ legrosszabb emberei, akik tele vannak előitéletekkel.
Aztán persze előbb vagy utóbb mindig lesz valahogy kutya a családnál, és arra is ráébrednek, hogy amennyi örömöt, legalább annyi bosszúságot is tud okozni egy icipici kölyök. Ilyenkor meg is születik a döntés: a kutyának mennie kell.
Minden ember a saját, de még inkább a kutyák kárán tanulja meg, hogy neki már nem való kölyök...
Pontosan így volt vele a mai idős pár is: ezen a napon telt ki a kutya becsülete, fogták magukat, és minden előzetes egyeztetés után odaállítottak a menhelyre. A szerencséjük az volt, hogy még nem kezdtük el hívni a várakozókat, és az, hogy a rendezvényen ott voltak az emberek, nem szerettük volna ha előttük bárki is jelenetet rendez, márpedig ebben a történetben nagyon benne volt. Ahogy már említettem, a gazda indulatosan nyilatkozott, hiszen a kutya teljesen tönkretette az idegeiket.
Kormos egyébként nagyon meg volt ijedve, de biztosan szeretetben élt idáig, hiszen nagyon ragaszkodott a hátul utazó hölgyhöz. Oltásait megkapta, szívférgesség ellen is rendszeresen kezeltk.
Szerették őt, mindössze egyetlen dolog hibádzott: a kutya korban nem hozzájuk való volt! Egy idős, nyugodt, korban hozzájuk passzoló kutyával valószínűleg a világon semmi problémájuk nem lett volna.
A kegyelemdöfést azonban mégis a másnap megjelenő, intelligens, teljesen kulturált fiatalember adta meg nekem. Ő teljesen váratlanul érkezett a menhelyre, azzal a céllal, hogy idős szüleit, akik persze nem is tudnak róla, meglepje egy kiskutyával.
Amikor elmondtam, hogy nincs ilyen célra kiskutya, főleg nem rögtön elvihető, pláne ajándékba, idős embernek, akkor roppant csalódott volt. A fejébe vette, hogy ezt meg kell valósítani, én pedig minden erőmmel próbáltam lebeszélni erről a tervről, hiszen mi hiába nem adunk így örökbe, máshol attól még lesz kiskutya, akinek ugyanaz lesz a sorsa, mint tegnap Korminak.
Kiderült a beszélgetésből, hogy a kutyust udvarra szánja, így az sem baj, ha rombol, és eddig sem borította fel egyik kutya sem a mamát, biztos ezután sem fogja.
Aztán kiderült az is, hogy a kutya azért sem valószínű, hogy nagy károkat okozna, mert ugye kennelbe lenne csukva. Persze nem egész nap. Ki tudja mennyi időre. Így aztán sok értelme van a kutyatartásnak!
Ráadásul egy másik kutya társa lenne, itt aztán már végképp nem értettem a dolgokat, hogy minek még egy kutya az idős embereknek, ha kennelt használnak. Akkor egymás társai sem lehetnének, vagy ha igen, ki tudja mennyi időt töltenének együtt, már ha össze lennének engedve. Természetesen eddig a mélységig már nem merültünk a beszélgetésben, én inkább azt szorgalmaztam, hogy feleslegesen ne legyen még egy kiskutya a körülmények áldozata.
Hogy mennyire voltam meggyőző, azt sajnos nem tudom, de van olyan érzésem, hogy semennyire, hiszen ember a saját feje után megy. Mindenesetre reménykedem, hogy volt értelme a beszélgetésnek, és a következő rendezvényen nem egy következő házaspár lesz a meglepetés vendég, akik nem bírnak az ajándékba kapott kölyökkel.
Köszönjük a 172 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások