Kutyamesék 2023. dec. 11-17.

Akkor most is, mint minden évben, megírom azt a blogot, amit azok az emberek olvasnak, akiknek nem szól, azok helyett, akiknek szól...
Nagyon sok kisgyermekes családnál szinte egész évben újra és újra felmerülő téma az élő állat. A gyerekek többségének minden vágya egy kisállat, amit előbb vagy utóbb ki is harcolnak maguknak madár, degu, kisegér, tengerimalac formájában.
Persze megígérnek mindent: jobb jegyeket, ketrec takarítást, kevesebb videójátékot, csak legyen valami kisállat. Általában ezek az élőlények azért elég speciális ellátást igényelnek, úgyhogy általában nem szokott túl hosszúra nyúlni az gyütt töltött idő. Sajnos a kisállat halála nem okoz túl nagy törést, hiszen a gyerekek jelentős része gyorsan ráun a napi feladatokra, a szülők meg szintén nem élharcosai az ilyen állatok tartásának.

Aztán egy időre lecsillapodik a kisállatok iránti vágy, de később újra előjön, és jellemzően ilyenkor már valami nagyobb, szeretgethetőbb állatokat akar otthonra a gyerek. Ilyenkor felmerül a nyuszi, vagy a kiscica tartás, mert valamivel kényelmesebb, és kevesebb elkötelezettséggel jár, mint egy sérálni akaró kutya.

Azt hiszi a szülő, hogy ezek az állatok jobban bírják a napi nyúzást, aminek ki vannak téve szegények felügyelet nélkül, de sajnos nem így van.
A nyuszi, akik jellemzően Húsvétkor a kelendőbbek, úgy általban pár hétig jó szórakozást nyújtanak. De éppen ők nagyon érzékenyek a stresszre, ami könnyen okozza a halálukat. Itt is sok lesz a takarítani való, ráadásul ahhoz, hogy szelíd legyen nem elég a takarítás, foglalkozni is kell a nyuszival, ami egy idő után szintén terhessé válik, már ha megéli a nagyobb kort. Nekik egyébként rendszeresen állatorvoshoz is kell járniuk, és ha valóban hosszú életet akarunk a nyusznak, akkor nem árt védőoltásra sem hordani.

Náluk egyszerűbb választás a kiscica, akik ugye minden bokorban teremnek, és hármassával hordják haza őket az emberek, hátha egy megmarad... Ugye?
Mert ugye kinti macska, legyen jó az immunrendszere. Őket aztán lehet nyúzni, jól bírják, és egyébként nem annyira vannak láb alatt, mert napközben elkószálnak ahová akarnak. A dolgát elvégzi a kertben, vagy épp a szomszédéban. Ha elfelejtem megetetni, akkor majd fog magának egeret, ha a gyerek sem eteti, akkor meg továbbáll.
Mint mondtam, általában nem egy kismacskát visznek haza kinti cicának az emberek, ugyanis fogyócikknek vannak kezelve. A kinti kiscicák jelentős része nem fog felnőni sem, mert elüti az autó, kezeletlen macskanátha következtében valami sufniban egyedül fog meghalni. Van aki ugyan túléli, de maradandó egészségkárosodást, esetleg vakságot fog neki okozni a kezeletlen betegség. Persze a beteg szemű kismacska inkább átok, mint áldás, úgyhogy utána élheti az utcán az életét, teljesen magára utalva.
Sokan a többi macska okozta sérülés miatt lesznek betegek. Olyan betegségek ezek, amik vér és nyál útján terjednek. Noha ettől még hosszú évekig élhetnek normális életet, általában egy idő után előjönnek a betegség szövőményei, a cica pedig ápolásra szorul(na).

A viszonylag önálóbb, de annál sanyarúbb sorsot élő cica után jöhet a kiskutya. Itt a szülők zöme már érti, hogy ez nekik is óriási felelősség, de azért itt is vannak kivételek, hiszen a benn töltött pár nap után, amikor a második papucsot rágja szét a kisutya, vagy cincálja meg a szőnyeget, akkor repül ki a szabadba.
Ha már Karácsony, akkor jellemzően az ünnepeket benn tölti, aztán meg kinn találja magát az udvaron, jobb esetben a füstös kazánházban. Én személy szerint a kazánházban tartott kutyák esetében tudnék a falra mászik. Hiszen melegben van, jó helye van. Igen, ott ahol az ember a tűzifát égeti el. Tele mindenféle szennyeződéssel, porral, pernyével, egészségre ártalmas anyaggal. Alájuk be van téve valami rongy, ami pár nap alatt tiszta víz és kosz lesz hiszen a ki-be járkálástól elhasználódik. Úgyhogy a telet itt töltheti a melegben, a sok égéstermék táraságában egyedül. A kazánházak jellemzően egyébként emellett nem túl világosak, illetve nagyon balesetveszélyes is itt berendezni egy állatnak bármilyen kuckót is. Ennél sokkal biztonságosabb, tisztább, könnyebben takarítható a szigetelt kutyaház szalmával, ha már a kutyusnak kinn él az udvaron.

Az Ünnepek alatt persze a kiskutya tömve van minden jóval, és ha megússza hasnyálmirigy gyulladás nélkül az korlátlan etetést a zsíros falatokkal, akkor is eltűnik a várázsa pár hét alatt. Ilyenkor ő lesz a következő felesleges élőlény, akit csak kerülgetni kell az udvaron, akit elüldöznek az ajtóból, akit kizárnak az életükből, holott az első pár napban sülve-főve együtt voltak.
Természetesen nem azt mondom, hogy minden család ilyen. Nagyon sok felelős gazdi van, aki tudja, hogy az élő állat nem ajándék, hanem egy élethosszig tartó felelősség valaki iránt, aki ránk van utalva. Ako megváltozatatja az életünket, ugyanakkor lemondással is fog járni. Aki nem kíméli a pénztárcánkat, aki társunk lesz hosszú időn át, akivel valóban felnőhet egy gyerek egy boldog, kiegyensúlyozott családban, hogy majd 15 év múlva vgleg összetörje a szívünket. De addig társ a bajban, a mindennapokban, az örömünk forrása. De ehhez egy szülőnek fel kell fognia, hogy Ő nem Karácsonyi ajándék. Hanem élőlény, családtag, aki arra vágyik, hogy velünk legyen.
Mindegy milyen kisállatról beszélünk, nekik ugyanúgy vannak szükségleteik, ugyanúgy éreznek fájdalmat, és ugyanúgy bántja őket a magány, mint minket, embereket. Csak nekik sok esetben egy egész életen át tartó magány a sorsuk, és nem csak ilyenkor, Karácsonykor mardossa őket.

Hétfő
Ma dr. Farkas Attila rendelőjében járt Manó és Dante, hogy ismét leszűrjük őket szívférgességre. Mindkettőnek az első tesztje pozitív lett, amikor bekerültek a menhelyre. Manó pedig a szívférgességének köszönhetően le is betegedett hosszabb időre, de már újra egészséges, erős kutya.
Jó hír, hogy mindkettőnek negatív lett a friss szívféregtesztje, ami azért örömhír, mert Manóhoz ezen a héten jön ismerkedni az osztrák családja, Dantenél pedig múlt héten voltak, és rögtön beleszerettek.

Kedd
Ma egy viszonylag rövidebb menhelyi tartókods után Tüske kutyánk gazdisodott Békéscsabára. Nem minden kutyus olyan szerencsés, mint ő, hogy szinte az oltási program után el is viszik.
Neki és gazdijának nagyon sok boldog együtt töltött évet kívánunk.

Sajnos azonban a kutyák többsége nem olyan szerencsés, mint ő. Gregor kutyánk pédául már nagyon régen a menhelyünk lakója, miután csirkegyilkosságon kapták, nálunk landolt. Ő alapjában véve egy nehezen barátkozós, félénk kutya, aki nagyon könnyen lemorog mindenkt, akit túl tolakodónak érez. Velünk, akiket ismer, mérhetetlenül kedves és bújós. Eldobja magát nekünk, az ölünkbe mászik, felurál és puszit oszt. Egyetlen baja, hogy iszonyúan fél a póráztól, és a mai napig nem sikerült pórázhoz szoktatni, ami ugye borzasztó nagy hátrány egy kutya esetében, ha gazdit keres.
Akik érdeklődnek iránta, azokat vegyes lelkesedéssel fogadja. Van akit megtűr, másokat lemorog, vagy épp nem vesz róluk tudomást. Ha éppen jó kedve van, akkor viszont némi tartózkodó magatartás után odajön ismerkedni. Így aztán gazdijelölt sem akad neki, pedig ő egy nagyszerű kutya, csak az a típus, aki csak hosszabb ismertség után hajlandó megmutatni az igazi, kedves arcát. AZ emberek jellemzően pedig nem szeretnek várni.

Szerda
Ha szerda, akkor állatorvosos nap. Erre a napra azonban ez nem volt igaz, ugyanis menhelyünk állatorvosa továbbképzésen volt, mi pedig nem találtunk most helyettesítő állatorvost. Ettől függetlenül persze dolgunk akadt bőven, egy menhelyen mindig akad munka. Főleg így, hogy van is olyan, aki biztosít mindig nekünk némi plusz munkát. Lady a menhelyünk egyik fő tolvaja és rendbontója. Ugyan mi sokáig a balesetes kutyánk, Bronzi nyakába varrtuk a csínytevéseket (hozzáteszem, Ő sem épp ártatlan!), mára bebizonyosodott, hogy az ártatlan arcú öreg mamó, Lady a legnagyobb tolvaj és rendbontó az előkészítőben. Mentségünkre legyen szólva, amikor figyelünk, akkor ő mindig példásan és kedvesen viselkedik, semmi rosszat ki sem lehet belőle nézni!

Csütörtök és Péntek
Ma délelőtt a Tömörkény gimnáziumban jártunk, ahol adományokat gyűjtöttek Karácsony alkalmából. Mindenkinek nagyon köszönjük, akik gondoltak ránk!
A menhelyre pedig megérkezett Manó egyetlen reménye a gazdis életre. Amióta ő a menhelyen él, soha senki meg sem kérdezte, hogy örökbe lehet-e őt fogadni. Ennek egyrészt a szívférgessége az oka, másrészt a kora, hiszen 8 éves, ami ekkora testű kutyánál, mint ő már egész szép kornak számít. Manó elég morcosan kezdte a pályafutását nálunk. Egy üres telken élt egymagában, túl sok társasága nem volt. Az idegen emberek, kutyát társaságát kezdetekben nagyon nem szerette, mindenkire morgott, aki a közelébe ment. Aztán ahogy telt az idő, úgy egyre jobban megláthattuk Manó igazi arcát. A nyugodt és kedves kutyát, aki nagyon is igényli a simogatást, és semmi baja a többi kutyával, csak ne másszanak bele a képébe a huszadik másodpercben.
Manóhoz a gazdi egyenesen Ausztriából érkezett a saját kutyussal, hogy megismerkedhessenek, és ha megkedvelik egymást, akkor együtt hazautazhassanak. Ezt azért hangsúlyozom, mert sok szegedi család azért nem tőlünk fogad örökbe, mert ilyen lehetetlen kéréseink vannak, hogy hozzák el a saját kutyát is ismerkedni!
Manó és Odin kezdetben nem kedvelték egymást, de egy közös séta elég volt ahhoz, hogy barátságot köthessenek. A délutánt együtt töltötte Manó a menhelyen az új családjával.
Olyan boldog voltam, mert ők voltak Manó egyetlen esélye egy családos életre. Egy hozza hasonló hatalmas kutya és egy tapasztalt, magabiztos gazda, aki nem ijed meg a saját árnyékától!
Az éjszakát a gazdi és Odin egy kutyabarát szállodában töltötte, majd másnap ismét találkoztak. Manó megismerte őket egyetlen alkalom után. Egy újabb séta után pedig Manó elutazott haza az új családjához, az egyetlenekhez, akik valaha érdeklődtek iránta.

Természetesen Manó utazása kizárólag állatútlevéllel, traces számmal volt lehetséges. Ilyenkor előfordul, hogy feleslegesen dolgozunk, hiszen ha a kutyák nem egyeznek, akkor nem valósul meg az utazás. De ha egyeznek, akkor papírok nélkül hiába csodálatos az egymásra találás, kivitelezhetetlen.
Ezen a héten azonban nem csak Manó, hanem nagyon sok más menhelyi kutya is végleges gazdihoz költözött.
Az ő papírjaikat, traces bizonyítványukat is intéznünk kellett, így hétvége előtt volt dogunk bőven.

Szombat és Vasárnap
Rendszeres olvasóink talán emlékeznek, hogy nemrégiben kennelköhögés volt a menhelyen, miatt a kutyáink nem utazhattak ki Németországba és Ausztriába a családjukhoz, hanem maradniuk kellett. Mivel a családok azonban nagyon várták őket, így mégis meg kellett szervezni a decemberi utazást, ami tervek szerint nem lett volna. Ráadásul sok más kutyus is elkészült az oltási programmal, akiknek novemberben még korai lett volna az út, így nekik sem kellett januárig várniuk, ők is eluzathattak.
Íme hát a szívderítő névsor, akik idén már családban ünneplik a Karácsonyt Németországban: Cidri, Vera, Morci, Teddy, Turbó, Letti, Dzseni, Roxy, Dolly, Bogyó, Cipó, Penny, Kormi, Bogár és Vilma.
Ausztriába gazdisodott Bronzi, Dante, Oszkár, Babi és Sky.
Ugyanakkor ma már új kutyák is érkeztek hozzánk.

Elli régi-új kutyusunk. még kölyökkorában, 2014-ben fogadták örökbe. Most családi okok miatt került vissza a menhelyre. Egyelőre nagyon fél, és fogalma sincs, hogy mi történik vele.

Ásotthalomról pedig egy gyönyörű ónémetjuhász jellegű kutya érkezett, aki mindamellett, hogy nagyon szép, még keves is. A helyzetet bonyolítja, hogy Romániából származik, nem tudjuk hogy került ide, nincs semmilyen infirmációnk az ottani tulajdonosról. Ráaádsul mint kiderült, korábban már egyszer őt megfogtákÁsotthalmon, akkor valaki magához vette, de orvoshoz biztos nem voitte, mert a chipje nincs regisztrálva idehaza, és oltása sincs regisztrálva. Tőlünk a Rugó nevet kapta az örökké pattogós kutya.

Vasárnap az év utolsó nyílt napjával szinte egy időben érkezett Ásotthalomról két kis pöttöm kutyus, akiknek a Guszti és Gubanc nevet adtuk. Ők egy tanyára kószáltak be egy idős bácsihoz, aki nem tudott volna róluk megfelelően gondoskodni.

A nyílt napunk ismét fantasztikusra sikerült, ismét sokan voltak, és nagyon sok adományt kaptunk. Az eledelek mellé sok kutyus személyre szóló ajándékot is kapott, hogy ezzel is szebbé tegyék a menhelyen élő állatok életét. Mindenkinek hálásan köszönjük!