Ügy döntöttem, hogy az év utolsó blogját evezető nélkül írom meg. Beszélek egy kicsit erről az évről, illetve szót ejtek a hét aktuális eseményeiről. Természetesen középpontban továbbra is a felelőtlen állattartás lesz.
Hétfő-Kedd
Általában a Karácsony még a menhelyen is nyugalmasan telik. Ezeken a napokon mindig kevesebb a menhelyre látogató adományozó, illetve a telefon is alig-alig csörög. Ilyenkor az emberek elvonulnak, ünnepelnek, a szeretteikkel vannak. Természetesen a menhelyi munka nem áll meg ilyenkor sem. A menhelyen nincs különbség ünnepnap és hétköznap között. Azért ilyenkor nekünk is jól esik a csendesebb nap. Persze az emberek azért tudnak meglepetést okozni. Idén Karácsonyra jutott egy nagyon "kellemes" telefon. Hogy miért pont erre a napra időzítette a segítségkérést, az rejtély, de őszintén szólva, meg sem kérdeztem tőle. Egy olyan emberrel nincs túl sok közös témám, akinek éppen Karácsonykor jut eszébe, hogy szeretné leadni a kutyáját a menhelyre.
Félreértés ne essék, nem csak ezen a napon érzem felháborítónak ezt a dolgot, de a szeretet ünnepén azért mégiscsak erős egy ilyen telefont ejteni.
Pláne, hogy egyes emberek meg vannak győzödve, hogy a menhely azért van, hogy oda a megunt, feleslegessé vált állatokat bárki, bármikor mindenféle indoklás nélkül bepakolhassa. Akár többet is. Mert ugye azért vagyunk!
Hát nem!!! Nem azért vagyunk, hogy bárki felelősségét, átvegyük, aki felelőtlenül felhalmozta az állatokat, vagy éppen meggondolatlanul vett magához házi kedvencet. A menhely elsősorban a kóbor állatok mentéséért van, akinek nincs otthonuk, nincs hová menniök. Ez nem ugyanaz, mint valakitől átvállalni azt, akiért egykoron ő vállalt felelősséget. A menhelynek ez nem feladata!
Egy lehetőség, egy segítség, az emberek számára, de nem feladata egyik menhelynek sem. És sokan éppen ezért nem is fogadnak gazdától állatot, ugyanis a kóbor állatokkal, köszönjük szépen, simán fel tudjuk tölteni az üres helyeket. Tehát aki segítséget kér az otthon felhalmozott állatoknak, akkor ne kezdjen még el azzal is dicsekedni, hogy ők mennyire szépek, és hogy ilyen biztos nincs nálunk,mert azért mentünk annyi állatot, hogy mindenféle szín,szőr, fajta jelleg, méret képviselteti magát nálunk. És ne is viselkedjen úgy, mintha ő tenne szívességet!
Persze tudjuk jól, hogy sok esetben ezeknél az embereknél talán rosszabb állapotban kell élniük a kutyáknak, mint az utcáb, de nem szabad elfelejteni, hogy a felelősset senki nem háríthatja át, vagy varrhatja egy menhely nyakába. A megoldás ott kezdődhetne, ha szigorúbban vennék az állattartás szabályait, illetve a nem megfelelő ellátást végre szankciók is követnék.
Hát, ennyit elöljáróban az állattartásról az év utolsó menhelyi blogjában. Ezek a sorok egész évben érvényesek, nem csak az ünnepek alatt aktuálisak. Jól mutatja, hogy ez az év is bővelkedett felelőtlen emberekben, akik mossák kezeiket, és képtelenek vállalni a felelősséget. Csak önmagukat mentegetik, az állat sorsa már sokkal kevésbé érdekes.
Szerda
Csak néhány nap telt el ugyan azóta, hogy Karácsonyi Karollnak segítéget kértek, már kontroll vizsgálaton járt.
Ő most jelenleg önkéntesünk Lili otthonában lábadozik, ugyanis lebénulva érkezett a menhelyre. Hogy miért nem tudja használni a lábait, az talán sohasem fog kiderülni.
A kontrollvizsgálat azért nem kecsegtetett annyi jóval, mint amennyit vártak az orvosok. Van némi javulás, de sajnos a vizeletét továbbra sem tudja szabályozni, illetve önállóan megállni sem képes csak pár pillanat erejéig. Egyelőre oltást sem kaphat a gyógyszerek miatt, noha pici kora miatt az is sürgető volna. Legközelebb a jövő héten kell mennünk ismét egy ellenőrzésre. Addig is a kis Karoll továbbra is önkéntesünk otthonában lábadozik, ahol nagyon otthon érzi magát!
Természetesen eközben a menhelyen is peregtek az események, a szokásos állatorvosos-vakcinázós napot tartottunk. Ami új még nálunk is, hogy elkezdtük apró lépéseként a kutyáinkat kennelköhögés elleni vakcinával ellátni. Ez nem kevés feladat, nem kevés idő, és nagyon sok plusz kiadást jelent a menhelyünk számára, de így talán jövő ősszel már nem kell ennyi kutyusnak gyógyszert szednie, ha beépítjük az oltási programba ezt a vakcinát is. Mi jelenleg az injekcióban adhatóvakcina mellett tettük le a voksunat, ami t pár hét múlva meg kell ismételnünk mindenkinek, aki kapta. Ahogy említettem, nem egyszerre kapja mindenki, hanem folyamatosan vakinázzuk a menhelyi kutyákat.
Csütörtök
Ha van olyan kutya, aki rászorul a menhelyi ellátásra, az Dugó-Dani, akinek a nevét ugyan nem mi adtuk, de sajnos ételt hosszú idő óta tőlünk kapott először. Legalábbis az állapota erre enged következtetni. Ez a nagyon félénk kutyus már ki tudja mióta éhezett, ahogy azt sem, hogy eddig hogy tudott életben maradni. Az összes bordája, csigolyája látszódik, a medencecsontja szintén. Ráadásul teljesen ráhúzódott már a bőre a csontjaira, semmi izma, tónusa nincs. Ilyenkor megetetni egy kutyát legalább annyira veszélyes, mint ételt adni neki. Ilyenkor ugyanis egy picit több élelem akár meg is ölheti. Danika most nagyon pici adagokban, naponta több alkalommal kapja az ételt, amit annyira vár, hogy olyankor még azt is elfelejti, hogy mennyire fél...
Ha lehet azt mondani, már lassacskán kezdjük megszokni, hogy nagyon sokan hazugságok árán juttatják be hozzánk a kutyákat. Ahogy már megírtam, mi gazdától is fogadunk kutyákat, tehát végképp nem értem mi szükég van a dolgozóink szemébe hazudni. Meg aztán ugye ott van az a mondás is a hazug emberrel, meg a sánta kutyával... Ha nem is mindig, de sok esetben valóban könnyen utól lehet érni.
A bejelentés szerint egy erdőben talált retriever szerű kutyát találtak, akinek az elhelyezésében kértek segítséget. A kérdésre, hogy van-e chip a kutyusban, az volt a válasz, hogy nincsen.
Amikor a kutya beérkezett hozzánk, és dolgozóink azért biztos, ami biztos alapon megnézték a chipet, és jelzett a leolvasó, akkor némiképp megváltozott a hangulat. Mondhatjuk, hogy megfagyott a levegő, főleg az után, hogy gondozónk elmondta, hogy ilyenkor rögtön értesítjük a gazdit. A leadó nem szóét semmit, csak elment.
A gondozók is érezték, hogy itt valami nem kerek ebben a történetben a reakciók alapján, de még vissza sem tudtak térni a munkához, a leadó ismét a menhelyen volt, és újra beszélni akart velünk. Ekkor bevallotta, hogy valójában tényleg találta a kutyát, de nem most, hanem hónapokkal ezelőtt.
Akkor valamilyen októl vezérelve nekiadta a rokonának, akivel alig beszél, majd Karácsony környékén kiderült, hogy ennél a rokonnál bizony nagyon rossz élete van ennek a kiskutyának, folyamatosan láncon él. Így aztán gondolt egyet a hölgy, és elhozta, természetesen a gazdája sem tiltakozott ellene. Aztán otthon pár nap után realizálódott, hogy ez mégsem volt jó ötlet. Sem neki adni, sem most elhozni, így a fenti mesével, mint talált kutyával szépen bejelentkezett a menhelyre.
Természetesen felkerestük a gazdát is, aki megerősítette, hogy nincs szüksége a kutyára, így Sziszi a szilvesztert már a menhelyen tölti.
Hát ennyi a felelősségvállalás...
Péntek
Ezen a héten két olyan kutyus mondhatja el magáról, hogy gazdisodott, akik már nem most kerültek a gondozásunkba. Az egyik ilyen kutyus Diszkosz, aki az Újévet már ásotthalmi otthonában, új családjával fogja tölteni.
Szombat és Vasárnap
A másik szerencsés kuyus,akinek az idei év új gazdit hozott, az Peró, aki mától Szegeden fog élni.
Mindkét kutyusnak hosszú, boldog, gondtalan gazdis éveket kívánunk.
Természetesen önkénteseink sem hagyták ki az év utolsó kutyasétáltatását, ami mindig a hét eseménye a kutyáink számára. Ha a menhely életében minden nap ugyanolyan, akkor némiképp ki kell javítanom magam. Kutyáink számára a hét fénypontja a sétáltatós nap, ami évek óta kőbe vésett program. És ez így van jól!
Köszönjük mindenkinek, aki ebben az évben valamilyen formában támogatta a menhelyi munkánkat.
Boldog Új Évet Kívánok minden munkatársam nevében!
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások