Kutyamesék 2023. dec. 4-10.

Hamarosan eljutunk az év utolsó blogjához úgy, hogy nem is annyira régen még azt mondogattuk, hogy új év, új lehetőségek. Ebben az évben sem történt csoda, Dunát lehetne rekeszteni a sok felelőtlen állattartóval. Bár szerintem szépen lassan javul az állatokhoz való  hozzáállás, sajnos ki kell egészítenem egy apró mondattal. A nagyvárosokban sokat javult az emberek hozzáállása. Az ott élők valahogy érzékenyebbek, segítőkszebben reagálnak a kóbor kutyákra. Sok esetben még a segítségüket is felajánlják, hogy a kutyus menhelyre tudjon kerülni. Ezzel szemben ahogy jövünk ki a városból, és megjelennek a családi házak, szinte minden egyes udvaron egy-két kutya ugat a kapunál. Ezek a kutyák gyakran önsétáltató életmódot élnek, sőt nagy százalékukban valószínűleg még csak mikrochip sincs. Ahogy elhaladunk a kertes házak mellett, jönnek a ritkábban lakott területek, ahol az emberek csak tavasztól őszig tartózkodnak. Itt is sok a kutya, de a legtöbben nem az udvaron élnek, hanem egy kennelben,lerekesztett udvarészben, jobb esetben. Ahogy egyre jobban távolodunk a várostól, már csak elvétve látunk házakat, tanyákat, sok helyen lyukas kerítéssel. A legtöbb esetben azonban kerítés sincs. Itt a kutyák gombamód szaporodnak, az emberek egymásnak adogatják őket. Sokan meg sem érik a felnőtt kort, mert elcsatalngolnak, elütik őket, megbetegszenek és nem jutnak el állatorvoshoz. Gyakran a felnőttkort sem érik meg. Ebből is láttunk ízelítőt az idén szép számmal. Más megyékben is ugyanez tapasztalható, bár vannak olyan helyek, ahol a helyzet ennél is sokkal rosszabb. 

Idén sem sikerült tehát megváltani a világot, megváltoztatni az emberek hozzáállását, de nagyon sok olyan embert ismerhettünk meg, akik önként felajánlották a segítségüket egy-egy kóborló kutyus kapcsán. Talán ezekkel a kis apró változásokkal lehet majd egyszer, sokára megváltani a világot!

Hétfő
A múlt heti blogomat ott zártam, hogy vasárnap az egyik gondozónk a fél napját az ügyeleten töltötte egy kiskundorozsmai husky miatt, akit elütöttek a reggeli órákban, és súlyos fejsérüléseket szenvedett. A kutyust állapota stabilizálása után összevarrták, a fejsérülései miatt az arca már sohasem lesz a régi. Vélhetően az egyik szemére a látását is elvesztettte. Nem kicsi ütés érte, az egész biztos. 
A menhelyen most fűtött helyen lábadozik, de azért némi aggodalommal léptünk be reggel a betegszobába. Az aggodalmunk tovaszállt, és egy pillanat alatt sokkos állapotba kerültünk, amikor megláttuk, hogy a betegszoba terítve van friss vérrel. Ki sem tudtuk nézni mi történt, rohantunk is vele rögtön a megszokott helyünkre, a Vezér Állapotvosi Központba. Szerencsére a bj nem komoly, a varratok még nagyon frissek, a szertelen fiatal kutya pedig valószínűleg az ugrálás hevében beverte a fejét, ettől jött a vér a varratok között. Természetesen nagyon szépen ellátták, és megnyugtattak minket, hogy ez sajnos az ilyen hiperaktív kutyáknál előfordul. Nem segít a helyzeten az sem, hogy gallért kell viselnie, nyilvánvalóan az különösen zavarja, így nem csoda, hogy mindennek nekimegy, mindenben felakad. kell párnap, amíg megszokja ezt az állapotot.

Kedd
Múlt heti blogomban egy kicsit bővebben beszéltem Nugátról és Nándiról,akik önkényesen beköltöztették magukat egy telephelyre, így kerültek utána a menhelyre. Azt is elmeséltem, hogy Nugát olyan vehemenciával védte Nándit (akihez egyébként semmilyen rokoni kapcsolat nem fűzi), hogy mindenkit bokán akart harapni, aki a Nándi közelébe ment. 
Azért ő is megszenvedte ezt a hisztérikus védelmezést, lassan Nándi is elkezdett Nugát védelmező hajlamától, így elszeparáltuk őket egymástól. múlt héten túlestek az ivartalanításon, Nugát kiválóan beilleszkedett az új környezetébe, ott már nagyon kedves minden kutyával, de leginkább az emberek ölében s a kályha mellett szeret feküdni. Igazi kis fagyos tacskó féle.
Nándi a menhely másik részébe került, ahol nála nyitottabb, barátságosabb kutyák élnek, és ez az ő lelkének is nagyon jót tett. 
Az köztudott, hogy a kutyák nagyon jól tudják egymást segíteni, ez Nándi esetében is megfigyelhető. Mivel a többiek kedvesek, barátságosak, így őt is magukkal ragadták. Rövid időn belül ő is nagyon nyitottá vált, már egyáltaán nem félt, ő is jött oda barátkozni. A kezdeti bizonytalanság gyorsan elmúlt nála, így nagyon hamar beletanult a menhelyi sétába is, és abba, hogy ez milyen jó program a számára. 

Szerda
A szokásos állaatorvosos, vakcinázós nap mellett egy új kutya érkezéséről is beszámolhatok.
A barátságos, nagyon jó természetű kutyus a szatymazi tanyavilágban kóborolt. Mivel nem volt chipje, így nem tudták hazajuttatni, és sem a gazdája, sem más nem jelentkezett érte, aki esetleg befogadná, így hozzánk került a menhelyre. 
A múltjáról ugyan semmit nem tudunk, de meglehetősen nyitott és barátságos kutya annak ellenére, hogy a menhelyi világ tele van mindenféle újdonsággal,és rengeteg ingerrel, arról már nem is beszélve, hogy ismeretlen emberek hada veszi körbe. A kutyusnak mi a Kodi nevet adtuk.

Tudom, hogy sokszor megírtam már, de még mindig megbotránkoztat, hogy az emberek egy jelentős része szemrebbenés nélkül hagyja, hogy a kutyája az utcán kóoroljon. Amellett, hogy a kutya veszélyes lehet más állatra, emberre, még baleset is érheti, balesetet is okozhat. 
Sajnos ha nincs mikrochipje, akkér szinte lehetetlen a tulajdnost megtalálni, pedig az ilyen emberek megérdemelnék, hogy megbüntessék őket. A kutyatartás ugyanis kötelezettségekkel is jár, még akkor is, ha az emberek ezt elfelejtik. Amellett, hogy a veszettségi oltás, miikrochip kötelező, még egy sor másik felelősség is jár a kutyával.
Nem hagyom kóborolni
Megakadályozom a szökést
A szükségleteiről gondoskodom
Rendszeresen állatorvoshoz viszem
Felelősséget vállalok az élet minden területén érte, mert ő nem tud magáért felelni. 
Ebbe a témába nagyon hosszan el lehetne merülni, hiszen nagyon egyszerűen fogalmaztam, pedig a kutya szükségletei nem csak a fizikai, hanem a lelki szükségletet is ugyanúgy érinti, amivel könyveket lehetne megtölteni. Sajnos sok esetben még a fizikai szükségletek sincsenek megfelelően kielégítve, nem véletlen hogy ennyi a sovány és beteg, mentésre váró kutya.

Csütörtök
Állandó menhelyi önkéntesünk, Melinda ma ismét a segítsgünkre volt, ahogy minden egyes csütörtökön! Köszönjük a munkáját!
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk műtétre, illetve vizsgálatokra. Pennynek teszteket csináltunk, valamint szívultrahangot, mert az első tesztje pozitív lett. Szerencsére a szívében nem található féreg.
Tüske vékony testalkata miatt ment orvoshoz. Nála semmi rendellenességet nem találtak. a vérképe tökéletes lett, ahogy az összes paramétere. Egyéb iránt az állatorvos normál testalkatúnak találja, a szokásos tacsis méretekkel.
Stefán pár hete volt vizsgálaton, mert egy csomót találtunk a hátsó lábán. Most ezt a csomót távolították el neki. Szegény Stefánnnak most oda a szabadsága pár hétig, ő ugyanis egy udvaron élt a többi idősebb kutyával. Nem elég a szabadságkorlátozás, még ráadásul egy nagy gallért is viselnie kell varratszedésig.
Stefán egyébként szontén a régi motorosok táborát erősíti. Ő nem az a tipikus szánalomra méltó kis cuki kutya, aki a rácsoknál ücsörögve szomorúan várja az igazit. Egyébként hozzátenném, a mi menhelyi kutyáink java része nem az a rács mellett szomorúan üldögélő típus...
Stefán inkább az a kutya, akinek a szeretetetéért bizony nem keveset kell küzdeni. Csak néhány ember simogathatja, csak néhány ember sétáltathatja. Akiket kedvel, azokkal nagyon kedves, ölbe vehető, somogatható, a legtöbb emberrel azonban ellenséges. Nyilván erre jó oka van.

Péntek
Ma Irma kutyánk nagy napja volt a menhelyen, ugyanis révbe ért. Innentől kezdve mórahalmi gazdis kutyaként élheti tovább az életét.
Nem csak Irmának, hanem Danténak is nagyon szerencsés napja volt, igaz még nem tud róla.
Dante eddigi életében nem volt valami szerencsés. Fiatal kora ellenére már két gazdit elfogyasztott  mielőtt menhelyre került. Természetesen nem szó szerint, csak átvitt értelemben. Ő a kinézete és az aktív temperamentuma, valamint az emberi hülyeség áldozata. Ezt szebb szavakkal nem hiszem, hogy le tudnám írni.
Történt ugyanis, hogy júliusban egy nagytestű kutyust jelentettek, aki bement egy tanyára. Chipolvasásban kértek segítsééget, de mire mi odaértünk volna, már egy állatorvos segítségével előkerült a gazda, aki mint kiderült, már tovább ajándékozta őt. Pár nappal később az utcán, ugyanazon a környéken befogtak egy nagytestű kutyát, akit végül a menhelyre szállítottak. Kiderült fotó alapján, hogy ez a kutya ugyanaz a kutya, akit napokkal korábban hazajuttattak. Pár nap alatt papíron is gazdát váltott, mint kiderüt, sokkal korábban, de ne szaladjunk ennyire előre. Az első gazdihoz kölyökkorban került, egy jónevű állatorvosi rendelőbe jártak vele, a kölyökkori oltásokat is megkapta, tehát úgy indult a dolog, hogy valóban foglalkoztak vele. Aztán ki tudja miért, talán időhiány, sorozatos szökések, odáig vezettek, hogy odaajándékozta másnak a kutyát, aki nem íratta át a nevére, de Dante élete mit sem változott az új helyen. Ő menni akart. Ráadásul új gazdája külföldön dolgozik, az idős édesanyjára bízta a kutyát, aki természetesen nem bírt az erős, hiperaktív kutyával. Innen is szökött, ekkor került hozzánk. A második gazda tehát, akinek a nevén alig néhány napig volt Dante, szíves örömest le is mondott róla, postázta a papírokat is. 

Innen persze neki nagyon nehéz dolga volt. Komoly érdeklődője nem akadt, mert energiabomba. Nálunk nagyon jól érezte magát, imádott a menhelyen a többi kutyával lenni. Esze ágában nem volt szökni soha, de a múltja miatt senki nem akarta. A nagytestű, szökős kutyák jellemzően menhelyen maradnak. Aki szerette volna, az mind a házőrzőt kereste benne, mindazt, ami Dante nem volt. Így várunk. És a türelem, ha nem is rózsát, de gazdát terem. Ma egyenesen Ausztriából érkezett egy fiatal pár ismerkedni vele. Akik egy nagytestű energiabombát kerestek, aki igényli a sok foglalkozást, a nagy túrákat és ég benne a tanulási vágy. Rögtön egymásra is találtak! Jövő héten szervezzük az utazást, Dante a jövő hét végét már meleg ágyban, családban tölti!

Szombat és Vasárnap
A decemberi hétvégék ha lehet még sűrűbbek, mint általában. Ilyenkor sokkal több ember szeretne adakozni. Ennek megfelelően mi is két nyílt napot tartunk ebben a hónapban. Az egyik erre a szombatra esett. 
Önkéntesünk, aki rendezvényeink elmaradhatatlan segítője természetesen most is hamarabb érkezett, hogy tudjon nekünk segíteni. 
A nyílt napon most is nagyon sokan voltak, és nagyon sok adományt kaptunk, amit ez úton is köszönünk mindenkinek!
A mai nap érdekessége, hogy önkéntesünk, Alexa most először vitt látogatókat körbe a menhelyen, ami nekünk óriási segítség!
Alexáról már korábban írtam a blogomban. Ő az az elhivatott fiatal hölgy, aki alig várta, hogy olyan korba léphessen, hogy önkénteskedhessen nálunk. Még a gyerektáborban ismertük őt meg hosszú évekkel ezeleőtt, és nem gondoltuk, hogy egyszer ő is önkénteseink oszlopos tagja lesz. Rendszeresen jár ki már hosszú ideje sétáltani, menhelyi munkát végezni, a cicaházban is besegít takarítani, illetve már a rendezvényeinken is részt vesz. Tényleg hatalmas segítség a jelenléte, hiszen bármit rá tudunk bízni. 
Alexa jelenléte amellett, hogy hatalmas segítség a nekünk, bizony jól mutatja, hogy az idő milyen gyorsan múlik.

Köszönjük a 167 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda