Szinte már az megy csodaszámba, ha nem kerül elő egy-egy chip nélküli kutyának a "gazdája". A gazdák kép alapján minden kétséget kizárólag tudni vélik, hogy ez a kutya bizony az ő tulajdonuk, és azonnal látni akarják. Még a kötelező karanténidőt is alig tudják kivárni,olyan erőszakosan akarják megtekinteni a kutyájukat. Ezek a vak körök nekünk rengeteg időnket, energiánkat viszik el, ráadásul teljesen feleslegesen.
Elsőként nem hiszem, hogy olyan bonyolult dolog a kutyánkat a kötelező mikrochippel ellátni. Ez azon túlmenően, hogy minden gazdának kötelessége, utána meg is kímél bennünket attól, hogy bizonygatnunk kellene, hogy valóban a mi kutyánkról van-e szó. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy nem is érzik úgy, hogy nekik bizonyítani kell: erőszakosan, követelőzve akarják a kutyát megtekinteni.
Rendszerint fotót is küldenek, amin már egyértelmű hogy a két kutya nem ugyanaz, de természetesen a mi semmit nem jelentő szavunk áll az övével szemben. Ilyen esetben természetesen az a legtisztább, ha két hét után megtekintheti saját szemmel a kutyát. Addig úgysem viheti el, hiszen veszettségi megfigyelésen van.
Aztán elérkezik a várva várt találkozás, és jó esetben a tulajdonos ráeszmél, hogy ez nem az ő kutyája. Azért mondom, hogy jó esetben, mert az is előfordul, hogy a személy annyira ragaszkodik az igazához, hogy a nyilvánvaló tényeket sem veszi figyelembe. Ilyenkor kezdődik, hogy pro és kontra érveket sorakoztat fel egymás után, miközben az idő csak megy.
Mi nem azért vagyunk ott, hogy másnak a bűntudatát csökkentsük, vagy biztosítsuk az együttérzésünkről, végighallgassuk a történeteit. Nem azért,mert érzéketlenek vagyunk, csak egy kicsit visszás élethelyzet, hogy olyan helyre kellene visszaadni a kutyát, ahová mi nyilvánvalóan nem adnánk. Egyrészt azért,mert már elveszítette. Persze, értem, mindenki hibázhat. De akkor sem volt a kutyában mikrochip, és ugye jellemzően nem 2 hónapos kutyákat veszítettek el, hanem olyan állatot, aki hosszú évekig vele élt.
Általában arra a kérdésre, hogy miért nemvolt benne mikrochip 2 fajta válasz érkezik. Az egyik, hogy túl öreg volt ahhoz.
Mikor volt öreg? 2013-tól napjainkig?
A másik jó válasz a mindig közbejött valami. Mi jöhet közbe évekig sorozatosan, hogy nem tudják beadatni neki a mikrochipet?
Akinek anyagilag nem fér bele, annak valószínűleg az állatorvosi ellátás sem fog beleférni. Akkor pedig talán az lenne a legkorrektebb döntés, ha nem is tartanék állatot.
Aki kijön a menhelyre a "saját" kutyáját megnézni, azok az emberek jellemzően jól megszemlélik-és elég kritikus szemmel-a többi kutya helyét. Az sem ritka, hogy jó tanácsokkal látnak el minket, hogy mi mindenben kellene változtatni, mit hogyan kellene tennünk. Természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy hibátlanul dolgozunk, vagy nem fogadunk el kritikát. Tisztában vagyunk vele, hogy menhelyként létezünk, ami nem ugyanaz, mintha gazdánál lenne a kutya (bár sajnos sok esetben ez a jobb megoldás).
Az építő jellegű kritikát pedig szívesen fogadjuk, ha valóban építő jellegű, és nem inkább a saját felelősségéről akarja támadással elvonni a figyelmet.
Sokszor a tulajdonos annyira kapaszkodik abba, hogy a menhelyi kutya az ő kutyája, hogy képtelen felismerni, hogy fotó alapján sem egyeznek, hanem tanakszik,és megoldást akar keresni, valamint mindenféleképp hazavinni a kutyát. Rendszerint hosszas beszélgetés után látja be, hogy a kutya mégsem ugyanaz, hiszen nem ismeri fel, nem hallgat a régi nevére, más a kora, a színezete. A régi tulajdonos általában abba kapaszkodik,hogy az ő kutyája az, hiszen csóvál neki, vagy odamegy hozzá. Ez minden barátságos kutyára jellemző viselkedés, de ebben az esetben képes ez is megtéveszteni azt,aki reménykedik.
Egy szó, mint száz, ezek a találkozások hosszúak, és olykor elég kellemetlenek szoktak lenni, hiszen mi nem tudunk feloldozást adni az elveszett kutyájuk miatt. A megoldáshoz pedig egyáltalán nem kerülünk közelebb. A lelkiismeret furdalásán senkinek sem tudunk enyhíteni, azt mindenki magában tudja rendezni.
A kutyák szabad akarattal rendelkező érző lények, tehát dönthetnek úgy, hogy megszöknek. Nekünk, gazdiknak a feladatunk ezt megakadályozni, bár tény, hogy mindenki hibázhat és egy másodperc tört része is elegendő ahhoz, hogy kicsússzon a kezünkből az irányítás. A mikrochip hiányára azonban nincsen semmilyen elfogadható magyarázat.
Hétfő
Normának és két növendék kölykének lejárt a veszettségi megfigyelése. Mivel felettébb jószándékú, kedves és együttműködő, bár kicsit félős kutyaként ismerhettük meg őket, így a nagyudvarba költöztek. Itt sok, jellemben hozzájuk hasonló fiatal kutya él, akik csupa pozitív energiát közvetítenek. Ez nekik is segít a félősséget levetkőzni, ráadásul itt igen sok embert láthatnak, hiszen a nagyudvarban élő kutyák azok, akik "fogadják" a hozzánk látogatókat. Ez nem fizikai kontaktust jelent, hiszen a kapura ki van írva, hogy tilos a kerítésen benyúlni.
Normáék egyébként szinte azonnal felvették az udvaron élő kutyák ritmusát, a beilleszkedéssel tehát nem lesz gond.
Kedd
Ha már szót ejtettem a karanténról, és a veszettségi megfigyelésről, most egy picit beszélnék a karantén háttérmunkájáról, ami nem kevés időt vesz igénybe. Most nem térnék ki az időigényes és drága fertőtlenítésre, egy kicsit másra világítanék rá. Ez pedig a mosogatás, hiszen ha valahol, hát itt nagyon fontos, hogy minden kutya, minden egyes nap makulátlan tálból egyen. Ez azt jelenti, hogy evés után akármennyire is marad tiszta egy tál, még egyszer azon a napon abból a tálból már nem kaphat enni sem ő, sem más. A tálakat egy edénybe gyűjtjük, és mossuk, öblítjük folyamatosan. Ez nagyban hozzájárul ahhoz hogy ne vigyünk át semmi fertőzést egyik kennelből a másikba. persze így sem kizárható egyáltalán. Mivel sok kutya itt többször eszik, mert mondjuk rossz állapotban érkezett, vagy éppen kölyök, egy napon elképesztő mennyiségű tálat elhasználunk, így van is mit mosogatni. Ez persze nem kevés időt vesz igénybe Ezért is örülünk mindig Melinda önkéntesünknek, aki csütörtökönként soha nem mulasztja el, hogy besegítsen nekünk a mosogatásba.
Szerda
Végre valahára elérkezett Pixel combcsontműtéte is. Szerencsére a beavatkozást nagyon jól viselte, bízunk a mihamarabbi felépülésben!
Ugyanakkor Pixel mellett Roti újabb vizsgálatra utazott, mert az utóbbi időben nagyon furcsán viselkedik. Az étvágya megvan, de nagyon sokat fogyott, ráadásul sokszor kedvetlen, és a mozgása sem olyan, mint régen.
Vele kapcsolatban nagyon rossz híreket kaptunk. Kiújult a rekeszizom sérve, amit sajnos nem lehet műteni újra, erre már korábban is felhívták a figyelmünket,hogy újra nem műthető. Ezt okozhatta egy rossz mozdulat is, nem tudhatjuk az okát. Amennyiben állapota tovább romlik, úgy el kell gondolkodnunk az elengedésén. Egyelőre erre gondolni sem merünk.
Makóról érkezett segítségkérés, ott ugyanis az utcán a bokor alól halásztak ki állatbarátok hat kölyökkutyát. Bár próbáltak segítséget kérni helyi szervezetektől, a világon senki sem segített nekik. Sajnos ez már nem az első eset, hogy a bejelentők erre panaszkodnak. Az viszont hosszútávon nem lesz megoldás, hogy a környező városok problémáját is megoldjuk,mert egyszerűen belefulladunk.
A kiskutyák egyébként úgy 5 hetesek lehetnek, tehát még nagyon pirinyók, az anyakutya mellett volna a helyük. Ha ez nem volna elég, olyan hihetetlenül férgesek, hogy az még a sokat látott gondozókat is sokkolta. Féreghajtás után pár órával már mindent elárasztottak a férgek.
Csütörtök
Ma, ahogy az lenni szokott, Melinda segített be a napi teendőkbe, és vele együtt mindig említést teszek Józsiról is, aki szinte minden napját nálunk tölti.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 3 veszettség elleni oltást, 5 kombinált oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki.
Új kutya s érkezett hozzánk Tonik személyében, akit Üllésről szállítottak hozzánk. Chipje nem volt, eredeti gazdáját pedig hiába keresték.
Péntek
Józsi önkéntesünk ma délután a közeli buszmegállóból telefonált, hogy belé botlott hazafelé menet egy kutya, akinek valami furcsaság van a nyakába láncolva, ami a lábát veri. Az egyik dolgozónk el is indult a kutyáért. Az biztos, hogy ezzel a förmedvénnyel a nyakában nem tett meg túl hosszú utat. Ezúttal nagyon kíváncsiak volnánk a "gazda" kilétére, aki a kutyája szökését egy kolonccal próbálta volna megakadályozni. Felháborító, hogy ilyen eszköznek még van létjogosultsága az emberek fejében! Bezzeg a kötelező mikrochip hiányzik...
Szombat és Vasárnap
A hétvége az elmaradhatatlan kutyasétáltatásé volt, valamint-ahogy minden hétvégén- érkeztek a gazdik sorra, hogy mindenki meglátogassa kiválasztott jövendőbeli kedvencét.
Köszönjük a 176 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások