A minap egy igen borzasztó cikket olvastam. Romániában áldozatul esett egy természetjáró, aktív, sportos életet élő hölgy egy falka kutyának.
Szerencsére személyesen nem láttam, de fotókat már igen arról, hogy mennyire sok kóbor kutya él arra felé. Azért hozzáteszem, itthon sem sokkal fényesebb a helyzet egy-egy megyében, úgyhogy ehhez hasonló baleset bármikor itt is bekövetkezhet.
Az áldozat már egy korábbi kutyatámadás túlélője- akkor szerencséje volt. Most azonban egy vagy több falka kutya megtámadta őt, és ez az életébe került. Ezek a kutyák nem egyenlőek a nálunk háznál élő kutyával, ugyanis sokan már generációk óta az utcán élnek,elszokva az emberek közelségétől. Továbbá élelemszerzés céljából, territoriális viselkedés, szaporodás miatt ezek a kutyák a többi fajtársukhoz képest jóval agresszívebben viselkednek. Arról persze ne is beszéljünk, hogy ez valóban territoriális viselkedés, hiszen ezeknek a kutyáknak valóban ezek az elhagyatott erdőszélek szolgálnak menedékül, otthonként.
A közösségi oldalon persze elszabadultak az indulatok, noha egyértelműen látszódott, hogy a kommentelők fele a főcímen kívül nem is olvasta el a cikket.
Ami történt, azt tragédia! Mindazonáltal úgy a harmadik hozzászólásnál már meg is jelent az áldozathibáztatás:
Minek ment oda?
Ha már korábban ott egyszer megtámadták, miért ment arra?
Ezekre én nem is reagálnék, mert szóra sem érdemes kommentek voltak. Mindenki gondoljon bele, ha neki egy közeli családtagjával történik, akkor ugyanezt mondaná-e?!
Ami még szemet szúrt, és nem tudok szó nélkül elmenni mellette, hogy rengeteg kommentben felvetődik, hogy bezzeg most hol voltak az állatvédők?!
Majd elmondom, hogy hol voltak a magyar állatvédők, amikor Romániában ez történt: éppen a saját menhelyükön élő állatokat látták el, vagy szállították haza Józsi bácsinak a kutyáját a héten már harmadjára. Tehát idehaza végezte mindenki a feladatát, ami így is túlnő mindannyiunkon.
Ha a romániai állatvédőkre céloztak, akkor pedig nem ártott volna először utánanézni, hogy milyen állapotok uralkodnak a szomszédos országban. Hogy mekkora a zsúfoltság a menhelyeken, és hogy hány kutyát altatnak el havonta, évente, mert nem talál gazdát.
És mégis tele van minden kóborló, gazdátlan kutyával!
Hogy hol vannak az állatvédők? Dolgoznak, mentenek!
Én is szeretnék kérdezni: hol vannak a gazdák? Mert ezeknek a kutyáknak, vagy az ő szüleiknek,nagyszüleiknek igenis volt valamikor gazdája! A kutyák háziasított változatát az ember teremtette meg, majd vele együtt később a kóbor kutyákat, akik hordákban kénytelenek élni. Ezek a kóbor kutyák, akiknek egykor gazdáik voltak (akik felelősek értük) utódokat, majd az utódok is utódokat fognak nemzeni. Ez nem a kutya hibája, mert ha a szüleit/nagyszüleit a gazda nem hagyja kóborolni, esetleg ivartalanítja, akkor mindez nem történik meg.
Ez nem a kutya hibája. És nem is a futóé, aki épp arra vetődött. És nem is az állatvédőé, aki a hét minden napján vívja a szélmalomharcát!
Itt egyetlen felelős van, és sajnos csak nagyon keveseknek jutott ez eszébe! A gazda. Az az ember, aki egykoron felelősséget vállalt egy kutyáért, akit aztán hagyott szaporodni, kóborolni.
Egy csavargó, ám gazdás kutya nem csak anyagi kárt tud okozni, amit a gazda szépen megtérít a károsultnak. Jóvátehetetlen hibákat is véthet, de a tetteiért ő maga nem tud felelni. Ilyen ha balesetet okoz, ami akár halállal végződik. Vagy megtámad más kutyát, vagy embert. Ennek kimenetele is lehet egy egyszeű harapástól lezdve az életveszélyes sérülés.
Mégis, az emberek nagyon könnyelműen veszik, ha kutyájuk kóborol. Sok esetben, ha kérdőre vonják őket, még ők lázadnak fel. Vagy egyszerűen letagadják, hogy övék a kutya, esetleg azt mondják, hogy elajándékozták másnak. Nem tudják kinek. És itt már vége is van a felelősségnek. Nem az én dolgom, hogy kinek adtam át Bolhást. Miért is kellene tudnom?
Így aztán a felelősség hárítható. Azért sem büntetnek, ha nincs meg az éves veszettségi oltás. Akkor nehogy már azért büntessenek, mert Bolhás nem bír a vérével! Kinek a hibája? Naná, hogy a hálátlan kutyáé. Nem elég, hogy etetem, még fizessek is utána?
Mert ugye állatot tartani kötelező.
A megoldás egyszerű (volna), és valószínűleg működne, ha valóban ellenőriznék a tulajdonosokat: van-e mikrochip, van-e oltás, valóban a tulajdonosé-e a kutya, vagy történt-e változás. Nem bemondás alapján vagyok a tulajdonos, hanem valóban felelősséggel tartozom az állatomért. Amennyiben a mikrochip tulajdonjogot igazolna, amennyiben nem lehetne ilyen egyszerűen szabadulni egy kutyától, és amennyiben volna valamilyen formája az ellenőrzésnek.
Talán most elindulhatna valami. És akkor elkerülhetőek, vagy csökkenthetőek lennének a hasonló tragédiák. Az olyan tragédiák, ahol mindenki hibás, csak a valódi bűnös ártatlan.
Hétfő
Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, hogy egy átlagos hétfő után ballag haza a munkából, aztán egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll. Erről egyik gondozónk tudna mesélni, a történet ugyanis épp vele esett meg. Munka után hazafelé indult, az átkötőúton azonban három kutya kiszaladt elé, és éppen egy arra közlekedő autó elé. Csak a szerencsén múlott, hpgy nagyobb baj nem lett: az egyik kutyát ugyanis elsodorta az autó, aki meg is állt rögtön segíteni. Természetesen a kóborkák mindannyian a menhelyen lettek elhelyezve, még szerencse, hogy sikerült őket megfogni. A három tagú család két növendék kutyusból, és az anyából áll.
Hogy mit kerestek kinn csapatostól, ráadásul chip nélkül, arra nem itt fogjuk megadni a választ.
Azért megjegyezném, hogy vérlázító, hogy szaporodnak a kutyák a házaknál, majd csapatostól vonulnak az utcára. Nem csak azért veszélyes, mert őket elüthetik, hanem azért, mert maguk is okozhatnak balesetet, főleg ha csapatban vonulnak. Erre remek példa, még ha szélsőséges is, a szomszédos országban történt baleset. És ne feledjük, egyetlen ember a hibás ezért! A kutya gazdája, senki más!
Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyeztünk ismét vizsgálatokra.
Karma és Pedró szívultrahangon jártak, mert mindkettő kutyus friss szívféregtesztje pozitív maradt. Szerencsére az ultrahang nem mutatott férget a szívükben.
Suzanna és Csutak vérképét nézettük meg, mindkettő hibátlan vérképet mutatott. Fogkő eltávolításon is túlestek.
Tapi pedig nem olyan régen költözött be az egyik udvarra, most pedig az egyik hátsó lábát alig használja. Először azt hittük, hogy túl sokat ugrált a vizes homokban, de sajnos a tünetek nem enyhültek az eső után, így orvoshoz küldtük. Kiderült, hogy szegény Tapinak jóval korábban lehetett egy balesete, ahol megütötték, eltört a lába. Mivel orvoshoz nem vitték, így nem a legszebben forrt össze, emiatt artrózis lett a következmény. Ha súlyosbodik a tünete, akkor kerülhet sor műtétre.
Idős Tramplink pedig a hátsó részét fájlalja, ezért utazott vizsgálatra. Neki valószínűleg az időjárás tett be, túl sokat nem tehetünk érte. A szokásos fájdalomcsillapítókat természetesen kapja. A matuzsálemi korából adódóan frontérzékeny lett a lelkem, amit igen nehezen visel. Be is költöztettük az előkészítő benti részére, noha ő inkább kinn szereti múlatni az időt. Itt viszont meleg helyen van, talán ez enyhít a fájdalmán.
Szerda
Ma dr. Tímár Endre rendelőjében várták a kutyáinkat ivartalanításra, műtétre. Döme, Dominó, Maci és Cuki túlestek az ivartalanításon, szívféreg teszten. Döme és Dominó tesztje pozitív lett. Dominó vizsgálaton is átesett, mert úgy tapasztaljuk, hogy alig lát. Sajnos ezt az orvos megerősítette, még további vizsgálatok szükségesek.
Buksi kutyánk pedig fogáaszati ellátáson járt, ugyanis beduzzadt a szája egy mozgó fogától. Ha valaki közismert arról, hogy gyűlöli az ilyen jellegű elfoglaltságot, az éppen Buksika. Na, nem is adta könnyen a bőrét, de viszonylag gyorsan megbékült.
Buksi egyébként azon ritka, és egyben szerencsés kutya közé tartozik,aki virtuális örökbefogadóval büszkélkedhet. Ezt rajta kívül csak Cingár és Trampli mondhatja el magáról. A virtuális örökbefogadók havonta támogatják kiszemelt kedvencüket anyagilag, tehát gondoskodnak róla, egyeztetett időpntban meg is látogathatják, de maga a kutya a menhelyen él. Ennek különféle okai lehetnek. Buksi esetében példásul speciális személyisége nem teszi lehetővé, hogy tipikus házikedvenc lehessen...
Szóval túl a mai fogászati kezelésen Buksinak elég mozgalmas hete volt, ugyanis a héten szombaton éppen meg is látogatták őt a virtuális örökbefogadói. A hétvégén készült képet mellékelem a mai naphoz. Kiválóan látszódik, hogy pár nap elteltével Buksinak mr semmi baja, és örömmel tömi magába a jutalomfalatokat. Hozzáteszem, nagy franc az öreg, virtuális örökbefogadóját ugyanis nagy örömmel fogadta. Ezt azért nem mindenki mondhatja el magáról!
Csütörtök
Jucika második szívféregtesztje sajnos pozitív lett, és mivel a hétvégén gazdihoz utazik, elmentünk vele szívultrahangra. Szerencsére az uétrahang nem mutatott szívférget.
Sajnos nagyon sok esetben a szívféreg kimutatására szolgáló gyorsteszt pontatlan. Inkább információként szolgál kétes esetekben, mint valódi diagnózosra. Sok esetben kiderült már, hogy a pozitív eredmény téves. Más esetekben viszont a negatív eredmény ismétlése mutat pozitív eredményt. Ilyen esetekben a bizonytalanságon úgy tudunk segíteni, hogy szívultrahanggal ellenőriztetjük az eredményt.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezését vártuk ma is, a szokásos heti kutyaoltás volt a program. Most öt veszettség elleni oltst, nyolc kombinált oltást, hét veszettségi-kombinált oltást, valamint egy mikrochipet osztott ki.
Állandó önkéntesünknek, Melindának köszönjük, hogy idejét ismét a menhelyi állatokra szánta. Egyúttal ismét meg kell köszönnöm másik önkéntesünknek, Józsinak a munkáját, aki már-már inkább dolgozó, mint önkéntes. A hét minimum öt napján ugyanis jön, teszi a dolgát, helytáll. Óriási segítség, hogy van nekünk!
Péntek
Holnap megannyi kutyánk gazdisodik Németországba, Ausztriába, illetve idehaza. A frissen gazdihoz kerülő kutyusok utazásával rengeteg papírmunka jár együtt, illetve féreghajtózás, friss bolha elleni cseppek, és a napi teendőket is ugyanúgy el kell végezni.
Szombat és Vasárnap
Ma ausztriai gazdijaihoz utazott Keri, Szultán és Yellow, míg Németországba utazott Rafi, Tapi, Cukorka, Jucika, Etó, Kata, Tücsök, Cézár, Csutak, Frédi, Suzanna és Pedró.
Idehaza, egészen pontosan Szegedre gazdisodott Bogyó, Zokni és Borsó, természetesen mindhárman egymástól függetlenül.
Boldog gazdis éveket kívánunk mindenkinek!
Megüresedett helyeink természetesen nem maradnak lakó nélkül. Ma már érkezett is egy bajban lévő kutyus, mégpedig Subasáról. A fiatal kutyust egy állatbarát hölgy találta előző napon este, az éjszakát önkéntesüknél, Vikinél töltötte, majd így került a menhelyünkre. A kutyusban természetese nem volt mikrochip, így nevet mi választottunk neki: Regének neveztük el. Azt azért megjegyezném, hogy egy igen rossz állapotú nyakörv éktelenkedett a nyakában. Elképzelhető, hogy valaki kötve tartotta (a nyakörv állapotából kiindulva), de a kutya lelépett a gazdától. Szívből reméljük, hogy nem fogja keresni, ahogy azt is, hogy nem keres magának másik kutyát.
Köszönjük a 164 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások