Kutyamesék 2023. jan. 23 - 29.

Hetek óta érlelek magamban egy bevezetőt, de valahogy mindig volt fontosabb, mint egy rágalomra reagálni.

Néhány hete egy posztban szembe jött velünk egy hölgy véleménye a közösségi oldalon, melyben a menhelyet ócsárolta. Ezt szebben nem lehet kifejezni.

Véleménye szerint a menhely hosszú évek óta ugyanazokra a kutyákra gyűjti a pénzt, nem változik semmi, nincs befogadás.

Aki kegalább annyi fáradtságot vesz, hogy a közösségi oldalunkat, vagy honlapunkat megnézze, az rájön, hogy ez nyilvánvalóan hazugság. Amikor csak van lehetőségünk fogadunk kutyákat utcáról, gazdától, mindenhonnan. Bár mi tagadás, olyan kapacitással nem tudunk dolgozni, amilyet az emberek szeretnének, hiszen előfordul, hogy pár nap alatt több tucat kutyától szabadulnának a tulajdonosok.

De térjünk csak egy percre vissza az említett méltatlankodásra: a menhelyen igenis vannak régi kutyák, akik rendszerint valamiféle viselkedési probléma, vagy egészségügyi gond miatt nem tud gazdához kerülni.
Talán a mi hibánk lenne, hogy a gazdák nem szocializálták a kutyájukat? Vagy esetleg az lenne a bűnünk, hogy vannak beteg kutyáink, akiknek a gazdásodás elérhetetlen álom?

Mit kellene tennünk azokkal a kutyákkal, akik évek óta nálunk vannak, de nem gazdisodnak? Talán el kellene altatnunk mindenkit, hogy az éppen utcán kószáló, gazdájától megszökött kutyáért rohanni tudjunk?!

És mégis mennyi időt engedélyezne a benn élő kutyáknak? Ugyanis az oltási program, ivartalanítás és szívféregszűrés nagyjából 2-3 hónapot emészt fel. Ezzel tisztában kell lennie annak, aki egy kicsit is jártas az állatvédelemben.

Ha már itt tartunk, az emberek többsége éppen a gyepmesteri telepek felszámolása mellett tette le a voksát. Miben különböznénk a gyepmesteri teleptől, ha nálunk is félniük kellene azoknak a kutyáknak, akik nem találtak gazdára?

Összességében azért még egyszer elmondom, hogy a honlapunkon, a hetente általam írt blogban, vagy a közösségi oldalon bárki információt szerezhet, hogy adott héten hány kutya kerül a menhelyre.
Ehhez azonban venni kell a fáradságit, hogy valaki megtekintse.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kölyökkutyákat, akik oltási programja még hosszabb, nem rakjuk fel rögtön a honlapunkra. Ennek oka nem az, hogy titkolni akarjuk jelenlétüket. Pusztán várunk néhány hetet, amikor már a parvó és szopornyica kevésbé veszélyezteti őket a vakcinázásnak köszönhetően. Ráadásul így nagyobb eséllyel várják ki a vakcinázási időt a jelentkezők.

Sajnos rossz tapasztalatunk, hogy hirtelen mindenki a legújabb kölykökre jelentkezik, néha elég erőszakos módon. Aztán mikor eljön az idő, és vége az oltási programnak, a lelkes gazdának se híre, se hamva...
Az emailre nem reagál, a telefont nem veszi fel, így majd csak rájövünk, hogy a lelkes gazda már réges régen meggondolta magát. Valószínűleg már azt is elfelejtette, hogy valaha kutyára jelentkezett.

Nem végzünk tökéletes munkát, mindenkinek vannak hibái. De legjobb tudásunk szerint, a lehető legigazságosabb módon próbálunk segíteni, a benn élők biztonságát szem előtt tartva. Nem hiszem, hogy ez akkora bűn lenne...

Hétfő
Egy hat éves kutyus került ma a gondozásunkba, akit egyik munkatársam szállított be a menhelyre, nem túl gondos gazdájától érkezett. Egész életében nem látta állatorvos, oltásai, chipje sincsen.
Talán sokan emlékeznek Cingár kutyánkra, aki úgy került gondozásunkba, hogy jártányi ereje sem volt. Cingár és ez a kutyus, Liza ugyanarról a helyről származnak. Liza abban a "szerencsés" helyzetben van, hogy ő legalább enni kapott, így viszonylag jól tápláltan érkezett a menhelyre. Ha enni kapott is, de sok simogatást, törődést biztos nem kapott. Örülünk, hogy a tulajdonos legalább belátta, hogy Lizára sincs szüksége. Mert idehaza ez már csak így megy.

Kedd
Kenzó kutyánkkal immár harmadjára történik meg ugyanaz-mindenféle ok nélkül nem tud lábraállni. Majd néhány nap ápolás után ugyanolyan, mint a többi tesója. Az eddigi vizsgálatok nem hoztak eredményt, abban egyeztünk meg állatorvosunkkal, hogy akkor megyünk, amikor előjönnek a tünetek. Ennek ma volt a napja, Kenzó ismét nem tudott felállni. Korábban mellső, most hátsó lábainál látjuk a bajt, ráadásul a nyelve alatt csomót érzünk, a száját sem tudja becsukni, így mentünk is vele dr. Sebő Ottóhoz.
Nem azok a hírek fogadtak minket, amit szerettünk volna. Kenzó egy ritka, örökletes betegségben szenved, ami igen fájdalmas. Meggyógyulni nem fog, állapota igen változó lesz, élete pedig rövid, de fájdalmas, így az állatorvos javaslatára az eutanázia mellett döntöttünk. Egy ilyen döntést mindig nagyon fájdalmas, de szükségszerű meghozni. Kenzó rövidke élete szenvedéssel, fájdalommal teli lett volna, ezért úgy döntöttünk, hogy méltósággal elengedjük. Nyugodj békében pici Kenzó!

Még magunkhoz sem tudtunk térni a döbbenettől, hogy Kenzót mindössze pár hónaposan elveszítettük, már újabb mentésre váró kutyával kopogtattak a menhely ajtaján.
Csipi Üllésről érkezett, ahol az utcán kóborolt. Noha igen fiatal kutyáról van szó, azért nem annyira, hogy ne legyen benne microchip. Azonban most is, mint annyiszor, a leolvasó nem jelzett. Nem írom le mióta kötelező a kutyákat chippel ellátni, hiszen sokan még azon is megdöbbennek, hogy a veszettségi oltás egy évente kötelező vakcina.

Szerda
Ma a menhely körül akadt dolgunk: egy közeli buszmegállóból jelentettek egy kedves kutyát, aki kóborol. Tekintve, hogy igen közeli és forgalmas buszmegállóról volt szó, így a kolléga autóba pattant és behozta a kutyát a menhelyre, még mielőtt elütik.
Döbbenten láttuk, hogy láthatatlan kerítés is van a nyakörvén, így aztán végképp nem érthető miként lépett le otthonról.
A chip ellenőrzésekor kiderült, hogy bizony chipes, gazdis szökevényről van szó. A gazdi pedig épp nem tartózkodik itthon, így csak másnap tudna érte jönni. Ezért a szép nevű Sirius egy napot és az éjszakát nálunk töltötte. Tekintve, hogy van érvényes veszettség elleni védőoltása, így természetesen azonnal haza tudjuk adni, amint a gazdi érte jön. Ez ennyire egyszerű! Minössze mikrochip és érvényes veszettség elleni oltás kell hozzá.

Csütörtök
Először is szeretnék köszönetet mondani állandó önkéntesünknek, Melindának, aki ezen a héten is, ahogy mindig a napját nálunk töltötte.
Ott megragadom az alkalmat, hogy Józsinak is megköszönjem a szinte állandó jelenletét, ami óriási segítség a számunkra!
Menhelyünk állatorvosát, dr Farkas Attilát bártuk ma a heti vakcinázásra. Most 2 kombinált oltást, 1 chipet, 2 veszettségi- kombinált oltást, valamint 9 veszettségi oltást osztott ki.
Sirius sorsa is rendeződött, gazdijával ma hazatérhetett.

Péntek
Egész héten igyekeztünk kisebb-nagyobb felvonásokban a karantén idejét letöltött kutyákat új helyükre költöztetni.
Sok kutya a karantén idő letelte után nem sokkal már költözhetett is. A nagyudvar újabban az aktívabb, jól szocializált középkorú és ifjabb kutyák lakhelye lett. Ez szabályosan vonzza az emberek tekintetét, valahogy mindenki őket akarja örökbefogadni. Azért a szépség nem minden: a jókedvű, mindig vidám kutyák egyedül unatkoznak, könnyen programot csinálnak maguknak (és persze nekünk) foglalkozás hiányában. Egy ilyen tini korú kutya örökbefogadása óriási felelősség, jól meggondolandó döntés, még akkor is, ha szerelem első látásra!

Szombat és Vasárnap
A hétvége nagy részén tovább költöztettük a kutyákat, de a megszokott kutyasétáltatás sem maradhatott el.
Kétség kívül a költöztetés legnagyobb nyertesének Jacket találtuk, akiről ejtenék pár szót:
Szilveszter után került hozzánk, a nagy petárdázás miatt szaladt világgá. Mivel nem volt chipje, így nem sikerült hazajuttatni. Nevét a Karib tenger kalózai Jack Sparrowjáról kapta, hiszen egyik szeme sérült. Jack óriási karakter, kutyával, emberrel hihetetlenül barátságos, és gyakorlatilag pillanatok alatt alkalmazkodik a megváltozott környezethez. A kis félszemű védencünk az előkészítőbe került, ahol rögtön fel is költözött a székekre. Itt élvezheti igazán a fatüzelésű kályha melegét. Ennek megfelelően a nap nagy részét a kályha mellett szunyókálva tölti, de ha épp arra jár valaki, akkor kap az alkalmon, és megvakartatja a hasát. Könnyű lenne így azt mondani, hogy csak megszületnie volt nehéz, de sajnos mind tudjuk, hogy a menhelyre kerülésük előtt szinte minden kutya megszenvedte élete nagy részét.