A mostani blogomnál úgy adódott, hogy kronológiai sorrendben tudom írni. A hétfői nap egyben a bevezetőm. A január nagyon szomorúan indult a menhelyen. Egy újabb olyan kutyát veszítettünk el, aki egy ikonikus alak volt. De nem is húzom tovább az időt, lássuk mi történt ezen a héten a nálunk...
Hétfő
Igor "ezer" éves lakója a menhelyünknek, már hosszú ideje az előkészítőben élt, mert idős kora miatt egyre rozogább lett az az óriás teste, ami egykoron félelmet keltett az emberekben.
Önkénteseink nagy kedvence volt, mindenki szerette, de jól tudtuk, hogy ez az idő szép lassan be fog következni.
Igor már több szteroid kúrán átesett, az egészségi állapota öreg kora miatt már nagyon ingatag volt, de az elmúlt pár napban már láttuk, hogy szép lassan földi léte végéhez érkezett.
Ma úgy döntöttünk, állatorvosunk egyetértésében, hogy Igor a menhelyen, saját környezetében, azokkal körül véve akiket szeret, békésen elalszik.
Nem volt könnyű döntés. Élhetett volna még?
Azt hiszem igen. Egy pár napot, esetleg hetet, méltatlanul.
Amikor már nem tudja szabályozni a szükségleteit, nem tud felállni, amikor már láthatóan belefáradt. Mi nem ezt a véget szánjuk a védenceinknek. Nem szeretnénk naponta posztot kitenni arról, hogy miként telnek az utolsó órái, vagy hordjuk orvosról orvosra, hogy a megmásíthatatlannal szembeszálljunk.
Vannak akik szerint ez így helyes. Ezt minden állatvédő maga dönti el a védenceinél. Mi úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk ha szenvedne. Csak egy könnyű, csendes alvást kívántunk neki, hogy így búcsúzzon ettől a világtól. Így így volt. Gondozói körében, csendben, nyugalomban, fájdalommentesen.
Később a gyászunkra egy helyi kisállathamvasztó, Balogh Csaba reagált egy önzetlen felajánlással, Igort önköltségi áron elhamvasztotta, amit ez úton is nagyon köszönünk neki!
Én Igortól a blogban fizikai valójában szeretnék búcsúzni, az ő arcképével, de közösségi oldalunkon bárki megtekintheti a szép urnát is, amit kapott.
Én egy másfajta emléket állítok most neki. Mindenki a maga módján búcsúzik. Elmesélem élete történetét, ami ugyan nagyon szomorú,de ő világ életében egy vidám, kedves kutya volt.
Amikor ő először a menhelyre érkezett, még igen fiatal korában, nagyon más világot éltünk. Az időben visszamegyünk több, mnt 12 évet, amikor is Igor először került a menhelyünkre, a tápéi kiskertekből.
Sorsa hamar rendeződni látszott, telepőr kutyának választották egy szegedi telephelyre, ahol sokszor lehetett szabadon. Akkoriban ez még nem számított rossz partinak, ez jól bizonyítja, hogy azóta mennyit változott a világ.
Igor nem túl jól végezte a munkáját, mindenkivel kedves volt, úgyhogy egyedül külseje miatt rettentek meg tőle akik nem ismerték. A telephely dolgozói azonban szívből szerették Igort, mígnem 2015-ben úgy döntött a vezetőség, hogy nincs szükség a további szolgálataira. Akkor egy dolgozó majdnem hazavitte, de kiderült, hogy Igor szívférges, így nem merte elvállalni. Akkoriban még a szívférgességről is alig tudtak valamit az emberek.
Igor hát bekerült a menhelyre, minössze pár hónapot töltött náunk, majd azt hittük, hogy sikerült számára megtalálni a tökéletes otthont. Kinti-benti kutyus lehetett, kutyasuliba is járt, így igazán boldogok voltunk.
Aztán néhány hónap múlva Igor ismét a menhely vendégszeretét élvezte, mert az új gazdival nem tudtak összeszokni. Igor ugyanis ha kinn volt az udvaron, rögtön meg is akart onnan lépni, továbbá a kutyaiskolában sem találták meg a számításaikat. Állítólag ott azt mondták a gazdiknak, hogy Igor nevelhetetlen, kezelhetetlen és igazán nem is lehet tanítani, így azt javasolták, hogy mondjanak le róla.
Igor ekkor került újra a gondozásunkba, ez alkalommal már véglegesen.
És milyennek láttuk mi Igort?
Nem volt hibátlan, ki nem állhatta a cicákat, de kutyákkal alapvetően jól elvolt,. Mindegy volt, hogy kicsi, vagy nagy, a lényeg hogy elfogadja mindenki, hogy ő a főnök. Később, az idő múlásával már ezt az igényét is leadta, így aztán nem volt nehéz neki társaságot találni. Hogy miért nem lelt gazdára, az számunkra is igazi rejtély. Talán balszerencse.
Morcos külseje valójában érző, kedves, bújós lelket takart. Ő aztán minden embert szeretett, mindegy volt, hogy ismeri, vagy sem.
Valamikor másfél évvel ezelőtt került a kiváltságos kutyák közé, amikor elkezdődtek az egészségügyi gondjai. Hullámzó állapotát a súlyán tökéletesen lehetett látni. Hol lefogyott, hol picit meghízott, de ezen a ponton már érezhető volt, hogy óriási testmérete nem fogja lehetővé tenni, hogy ugyanolyan legyen, mint régen. Igor azért nem panaszkodott, az előkészítő minden egyes pillanatát élvezte: meleg, fütött hely, kényelmes puha ágy, így viszonylag stabilan tudtuk tartani az egészségét. Jó étvágya volt ugyan, de a testében szerte daganatok voltak, amiket nem lehetett megműteni, így jól tudtuk, hogy neki már biztosan nem jut puha otthon, saját gazdival. Így azán igyekeztünk neki mindent pótolni, amit lehetett.
Ő boldog volt, és elégedett, azt hiszem ez a legfontosabb. Mindössze 13 év adatott meg neki, és életének nagyobb részét menhelyen élte. Mégis kedves volt, szófogadó, és elégedett. Egy igazi nagy mackó, aki valószínűleg a saját kinézetének az áldozata lett. Nyugodj Békében, Igor!
Kedd
Ma egy gondozónk egész nap úton volt, ugyanis friss szalmát kellett beszerezni a menhelyre, illetve állatorvoshoz is utaztak kutyáink.
Szultán szívférgesség miatt szívultrahangra utazott, valamint egy vérképet csináltattunk neki. Mindent rendben találtak.
Etó kontroll vizsgálatra utazott, neki bekerülése után sajnos nagyon rosszak voltak a májértékei, gyógyszert kapott. Ezzel szemben ez a mostani eredmény hibátlan lett, egyetlen kiugró értéke sem volt Etónak.
Rafi is vizsgálatra utazott. Egyrészt azért, mert nem fiatal, másrészt pedig a szeménél találtunk egy furcsa elváltozást, aminek szerettünk volna a végére járni. Sajnos a szemét műteni kell, de az állatorvosunk nem tudta rögtön elvállalni. Ez az elváltozás tulajdonképpen egy jóindulatú sejtburjánzás, az úgynevezett meibom mirigy, amit el kell távolítani neki.
Szerda
Tekintve, hogy Rafit csak ez a műtét választja el a gazdisodástól, így sürgősen át kellett esnie a beavatkozáson. Szerencsére másik állatorvosunk, dr. Tímár Endre már a mai napon elvállaltra Rafit, akinek most néhány nap szemcseppezést és ketrec nyugalmat is előírtak.
Ma azonban nem csak Rafi utazott a rendelőbe, hanem Zokni, Fáni, Buci és Dolli is. Ők mindannyian ivartalanításra, szívféreg tesztre utaztak. Ezen kívül Zsémbes kutyánk is velük tartott. Neki egy jókora köldöksérve volt, ami műtéti korrecióra szorult.
A műtétet mindenki nagyon jól viselte.
Csütörtök
Ma a szokásos heti vakcinázásra vártuk menhelyi állatrovosunkat, dr. Farkas Attilát. Most öt veszettségi-kombinált oltást, 4 veszettségi oltást, tíz kombinált oltást, valamint két mikrochipet osztott ki.
Természetesen állandó csütörtöki önkéntesünk, Melinda is segített a napi teendőkben.
Péntek
A hétvégén több menhelyi kutyus elutazik Ausztriába, hogy új életet kezdhessenek saját gazdik mellett, ha már ez itt nem adatott meg nekik. Az utazás rendeteg papírmunkával és egyéb munkával jár, ami ugyan nem látványos, de szinte az egész napot felemészti. Erre azért van szükség, hogy a kutyák sorsa nyomon követhető legyen, valamint az utazásuk stresszmentes és kényelmes. Ehhez rengeteg időre, vakcinára, vérvizsgálatra van szükség.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén elérkezett a nagy nap Chesternek, Cliffnek, Charlienak, Mandulának, Surdának Leónak, Zsófinak,Füzinek és Szifonnak. Ők utaztak ma Ausztriába. A megüresedett helyeket pedig gyorsan fel is töltöttük új, segítségre szoruló kutyákkal.
Jobban mondva ilyenkor az történik, hogy a tőlünk örökbefogadott kutyák helyére a karanténunkból érkeznek azok a kutyák, akik letöltötték a megfigyelési időt. Így üresedik a karanténunk, ahová minden esetben a frissen beérkező kutyákat kell elhelyeznünk minimum kát hétre.
Hát lássuk, kik is voltak azok a kutyák, akik vasárnap már érkeztek is hozzánk egy új kezdet reményében:
Üde például előző este a szabadkai úton szaladgált, és egy fiatal lány szánta meg, aki hazavitte magukhoz a lakásba. Nekik már van kutyájuk, érte pedig nem jelentkezett senki, chipet pedig nem találtak benne, így azonnal segítséget kértek. Mellesleg végigordította az egész éjszakát. A megmentők tehát igen fáradtan érkeztek a kölyökkutyussal. Pusztán érdekesség, hogy adományoztak is a menhelynek, holott egy talált kutyus ügyében kértek segítséget. Sok gazdának ez magától eszébe sem jutna...
A következő négy kiskutya, akik nagyjából hat hetesek, elég szövevényes úton kerültek hozzánk. Ezeket a kölyköket valamikor igen picike korukban egy Borsod megyei településen dobták ki, majd az elhelyezésükben kértek segítséget. Ezt meglátta egy szegedi jó szándékú hölgy, és elvállalta a kicsiket. Később pedig tőlünk kért segítséget az elhelyezésben. Ugyan nekünk elsődleges célunk a Szeged és környékén élő kutyák segítése, de ha már így alakult, hogy ide keveredtek, segítettünk. Sajnos azonban több megye, mitöbb az ország állatmentéseit nem tudjuk magunkra vállalni-sajnos!
A másik három ma érkező kutyus már picit nagyobbacska. Ők is testvérek, és nem sikerült nekik gazdit találni. Itt a történet is elég szövevényes volt, mert egy gyakorta utcán lévő akitát fogadott be egy család-állítólag az eredeti gazdának már nem kellett. A szóban forgó kutya megérkezett az új helyre, ahol le is fialt, de a kiskutyák többségének sikerült családot keríteni. Azt nem tudjuk, hogy milyen csaláokat, állítólag mindenki nagyszerű helyre került. Kivétel a három kis apróságot, akik várólistára kerültek nálunk, ma pedig be a menhelyre.
Itt jött a feketeleves, mert a család élénken érdeklődött, hogy az anyakutyát mikor hozhatják. Teljesen ledöbbentünk, hiszen az anyakutya leadásáról eddig a pillanatig szó sem volt, hiszen befogadták. Igen ám, csakhogy ez a kutyus a jelenlegi családnál is vélhetően unatkozik, keresi a kalandokat, így aztán szökik.
Úgyhogy kezd a jelenlegi családnál is betelni a pohár. Bizony, ez történik, ha ismeretlenül, átgondolatlanul befogadunk egy kutyát, aki küllemre tetszetős, de a való életben kiderül, hogy mégsem passzolunk...
A teljesség igénye nélkül, a gazdit kereső kölykök egyikéről fogok fotót feltenni, Később mindannyian elérhetőek lesznek a honlapon.
Köszönjük a 178 mentett kutyusnak, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások