Kutyamesék 2023. júl. 3-9.

Nehéz hétről-hétre új blogtémákat keresni, főleg olyanokat, amelyek eddig még nem voltak. 

Szerettem volna ez alkalommal egy kis prevenciós olvasmánnyal készülni. A szúnyogok és a legyek lettek volna most a téma, igaz ez is már volt, de minden évben újra aktuális.

Aztán úgy hozta az élet, hogy a héten záróra előtt nem sokkal befutott egy segítségkérő látogató, és olyan kérése volt, amit úgy érzek, hogy el kell mesélnem.

Tuajdonképpen ennek a történetnek sok tanulsága nincs, mindössze csak el szeretném mesélni, hogy nem csak hazánk sajátossága az állatokhoz való furcsa hozzáállás.
Tehát röviddel zárás előtt egy igen tetszetős terepjáró érkezett hozzánk, maga után húzott egy méretes utánfutót, amin egy nagy csomagszállító volt.

Látszott az egész autón, hogy nyaralni volt a vezetője, és nem egy-két napra. Valószínűleg egyedül utazott, mert nem szállt ki más az autóból. Mondjuk ha ültek is mások benne, nagyon jól sötétített volt.

A látogató azért érkezett, mert ezen a szép délutáni napon a nyaralás közepette a kutyáját szerette volna leadni, aki egyébként vele volt a nyaralás idejére.
Elmondása alapján van útlevele, és minden papírja rendben van. Az utazások során azonban a kutyája megbetegedett, erős hasmenése van, és agresszívvé vált, ezért most itt szeretné hagyni.

Mondtam neki, hogy a beteg állatot állatorvoshoz kell vinni, nem pedig menhelyre, mert feleslegessé vált. A válasz az volt, hogy az ő állatorvosa Finnországban van. Nekem pedig erre az, hogy ha a kutya itt betegszik meg, akkor itt kell kezelni és orvoshoz vinni. 

Elmondtam, hogy saját kutyát csakis várólista alapján tudunk fogadni, és nem most azonnal, amikor a gazdának épp úgy tartja kénye-kedve, hogy a kutya feleslegessé vált.

Mondtam, hogy mihamarabb keresse fel a legközelebbi állatorvosi rendelőt, és mihamarabb kezeltesse, mert más közeli-távoli menhelyeken sem tudja valószínűleg elhelyezni.

A következő kérdése az volt, hogy honnan tud kutyaeledelt venni. Útba igazítottam, majd hosszasan azon jártak a gondolataim, hogy miként jut valaki idáig?

Elmegy a kutyájával nyaralni, tehát feltételezem, hogy fontos a számára.
Megbetegszik, és nem az a megoldás, hogy orvoshoz vigye, hanem egy idegen ország idegen menhelyére akarja beadni?

Azt sem tudja, hogy itt mi történik vele. Elaltatjuk? Meggyógyítjuk? De meg sem kérdezte.
Leadta volna és szépen hazautazik úgy, hogy egy idegen országban egy menhelyen hagyja a kutyáját.

Még most sem értem ezt a történetet, és sokat gondolok arra, hogy mi történhetett azóta a kutyával. Viszont a benn élők biztonsága érdelében sem fogadhattam volna azt a kutyát, aki ki tudja hol járt, ki tudja milyen betegséget kapott. Ahogy azt sem tudhatjuk, hogy a papírjai valóban rendben voltak-e.

Úgyhogy azt kell mondjam, hogy felelőtlen emberek mindenhol vannak. És amikor azt hinném, hogy nem nagyon tudnak meglepni, akkor újra és újra bizonyítják, hogy bizony meg tudnak. Most talán még jobban, mint eddig...

Hétfő
Délelőtt egy fiatal kutyát hoztak be a menhelyre, akinek elég szövevényesen alakult eddigi rövidke élete. 
Néhány napja már hallotam róla, a kutya újszentiváni és beszökött egy tanyára ahol a hölgy chipolvasásban kért segítséget. Végül meglett a kutya gazdája aki nagyon arrogáns volt a hölggyel. Mint kiderült odaajándékozta valakinek, aki nem íratta a saját nevére. Kiderült, hogy a másik gazdának sem kell, így jeleztem a hölgynek, hogy a gazda kérhet tőlünk segítséget elhelyezésben, de ennek megvan a menete. Végül az első gazda hazavitte, de tőlünk nem kért segítséget.

Aztán ma reggel megint utcán volt Dante, persze mi nem tudtuk, hogy ő az, a menhelyen derült ki chipolvasás után. Amikor értesíteni akartuk a gazdit, akkor derült ki, hogy pár napja volt tulajdonosváltás, épp aznap amikor a hölgytől elvitte az első gazda a kutyát. Így mi már a második gazdit értesítettük, hogy itt a kutya. Persze ő sem kívánta volna hazavinni, mert külföldön dolgozik, az édesanyjára tukmálta rá a kutyát, aki persze semmit nem tud kezdeni egy nagytestű fiatal kutyával. Így aztán a második gazda, akinek pár napja került a nevére a kutya, szintén lemondott róla. Bár nem ez a módja hogy gyorsan megszabaduljon a gazda a kutyától, most mégis ez volt a legjobb megoldás, hiszen a megfigyelés után szinte biztosan az utcára adhattuk volna "haza".

Kedd
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe indultunk vizsgálatokra. Julcsi például vérparazita tesztre, ami negatív lett.
Borcsán kialakult néhány kisebb dudor, ezt valószínűleg allergia okozta, de már szépen gyógyulnak.
Viktor a furcsa járása miatt került orvoshoz. Neki születési rendellenesség miatt ilyen furcsa a járása, az egyik lába rövidebb is. Fájdalmat ez nem okoz számára.
Néró pedig ismét ellenőrzésre utazott, ő már úgy jár orvoshoz, mintha hazajárna. Nérónak a sok baja ellenére, vagy talán épp amiatt sikerült gazdit találnunk. Most szívultrahangra utazott, ami szerencsére kedvező eredményt hozott: nem találtak férget a szívében.

Szerda
Végre elkészült a várva várt leválasztó kerítése a nagyudvarnak. Ki is tettük lelkesen az oda szánt kutyákat, és úgy fél napig működött is a dolog, de végül délutánra már látszódott, hogy nem minden kutya lesz alkalmas abba az udvarba, mert folyamatosan feszültséget keltettek a szomszédos kutyák udvaraiban, és a délelőtti nyugalom délutánra tovaszállt, tehát újra kellett gondolni a kiköltözők névsorát.

Délután a rosszul viselkedő kutyák visszacsukása mellett még a szokásos kutyaoltás volt a menü. Ez a szerdai program nehezen emészthető része, ugyanis a kutyák többsége nagyon nem szereti az állatorvosi vizitet.
Most menhelyünk állatorvosa 3 veszettségi-kombinált oltás mellett 1 veszettség elleni oltást, 3 mikrochipet és 13 kombinált oltást osztott ki.

Csütörtök
Ma állandó önkéntesünk Melinda új önkéntesünket, Martint tanította be.
Sajnos megint rossz dolgokról vagyok kénytelen beszámolni: Ácsi és testvére, Ánizs nem viselte jól a tegnapi védőoltást. Ma dr. Farkas Attila rendelőjében kezdték a napjukat. Ácsi ráadásul giardiás is, Ánizs pedig csak az oltásra reagált rosszul.
Hogy a bajt tovább fokozzuk, délutánra Ácsi már erősen a parvó jeleit mutatta, úgyhogy meg kellett kapnia a parvó elleni kezelést is. Elkülöníteni nem kellett, mert a giardia miatt egyébként is megtettük már.

Péntek
Reggel a betegeknél indítottuk a napot. Ánizs még mindig elég lehangolt, de az étvágya szerencsére kezd visszatérni. Amikor Ácsihoz mentünk, akkor már megcsapta az orrunkat a jellegzetes parvó szag. Elég rosszul viseli a bezártságot, de a körülményekhez képest egész jól van. Ettől függetlenül most napokon át rengeteg gyógyszert kell kapnia szájon át és injekcióba egyaránt, valamint infúziót is kapnia kell. Az állapotát tekintve bizakodóak vagyunk.

Szombat és Vasárnap
A hétvégére a kis Ánizs állapota már rendeződni látszik, valószínűleg őt csak átmenetileg megviselte a friss oltás.
Testvére, Ácsi állapota azonban eléggé ingatag, de úgy tűnik, hogy ő is elég jól reagált a kezelésekre, amit még jövő hétig folytatni kell. A szájon át bevehető tablettákat és oldatokat ki nem állhatja, de a heves tiltakozás jó jelnek számít.

Természetesen ez a hétvége sem múlt el  kutyasétáltatás nélkül. Köszönjük a lelkes önkénteseknek, hogy a szombati napjaikat menetrend szerint nálunk töltik!

Köszönjük a 173 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel

Linda