Kutyamesék 2023. júl. 31. - aug. 6.

Blogom bevezetője ismét az írásom végére tolódott, hiszen a hétvégén érkezett hozzánk Bogáncs, akinek a reakciója a menhelyi életre nagyon mélyen megérintett. Róla szól leginkább a blogom ezen a héten.

Hétfő
A múlt heti blogom ott hagytam abba, hogy nap nap után érkeztek a kutyák a menhelyre.
Ma sem volt ez másképpen: először is itt van mindjárt Fütyesz, aki a múlt héten örökbefogadott Fityisz szakasztott mása, ezért is kapta ezt a nevet. Fütyesz egyébként nem csak küllemre, hanem jellemre is szakasztott mása Fityisznek, mindössze annyi a különbség, hogy a most érkezett Fütyesz elődjénél némiképp nagyobb.

Rossz körülménye közül, várólistáról érkezett három gazdás kutya, akiknek sem oltásuk, sem mikrochipjük nem volt. Egyikük ráadásul bőrbeteg, a másiknak pedig toklász volt a szemében. Igazából nem azok a klasszikus rossz körülmények között élő, vashordóban, kikötve szenvedő kutyákról van szó, akiket így elsőre elképzel az ember. Nekik szabad bejárásuk volt a házba, de megfelelő orvosi ellátást, kezelést nem kapták meg. A család valószínűleg nem engedhette meg magának ezeket a dolgokat, illetve sajnos sok esetben tudjuk azt is, hogy van olyan aki megengedhetné, csak más a prioritás.
Bárhogy is volt, nem volt jó helyük Pollyéknak (a nevüket egyébként itt kapták a menhelyen) így aztán ma esélyt kaptak, hogy új életet kezdjenek..

Kedd
Dante karanténideje letelt, és mi folyamatosan azon gondolkozunk, hogy hova tudnánk elhelyezni ezt az impozáns méretű, gyönyörű kutyát, mert már nagyon nehezen bírja, hogy egyedül van egy karantén kennelben. Sajnos az ő előélete nem egyszerű, fiatal kora ellenére már két gazdit is "elfogyasztott". Persze nem szó szerint, mindössze arról van szó, hogy hányódott az emberek kezei között, többet volt utcán, mint otthon. Sajnos azonban erről azt kell mondanom, hogy Dante is tehet. Mi is sokszor kiengedjük az udvarra játszani, bolondozni, de felügyelet nélkül egy másodpercre nem maradhat, mert már azt nézi, hogy tudná átugrani a kerítést. Ő az a fajta kutya, aki mindenkivel jóban van, kedves és aranyos, de nem igazán kötődik egyetlen emberhez sem, így aztán ha az udvarban már körbeszimatolt, akkor menne új elfoglaltságot keresni magának, ami nem azt jelenti, hogy a gondozókkal játszana, hanem mindenkit hátrahagyva új kalandot keresne. Így aztán ha kiengedjük mozogni, akkor egy percre nm vehetjük le róla a tekintetünket, mert akkor egy pillanat alatt elmenne. Sajnos így gazdit is nagyon nehéz lesz neki találni, hiszen egy hatalmas termetű és nagy mozgásigényű kutyáról van szó, de egy percre nem maradhat felügyelet nélkül a kertben. Mivel udvarra mi sem tudtuk elhelyezni a megbízhatatlan viselkedése miatt, így Olegnek lesz a társa, ahol egy minden oldalról, felülről is zárt kennelben élhet. Természetesen a kennelből minden nap menetrend szerint kijöhetnek, mozoghatnak, ahogy a többi kennelben élő kutya is minden áldott nap. Reméljük, hogy Olegnek végre sikerül egy megfelelő társat találni, mert Véder örökbefogadása után egyszerűen nem találtunk neki olyan társat, akivel elfogadnák egymást.

Szerda
Menhelyünk állatorvosának, dr. Farkas Attilának ma nem sok dolga akadt a menhelyen, már ami a kutyás részleget érinti: ma 3 veszettségi oltás mellett 2 kombinált oltást, valamint egy mikrochipet osztott ki.
Ásotthalomról egy gyönyörű, ám igen harcias kutyacsalád érkezett. Az anyakutya, akit mi Mindinek neveztünk el mikrochip hiányában, egy háznál keresett menedéket, ahol világra hozta a kicsinyeit. Ő egy tündéri,barátságos, cuki anyakutyus, ellenben a kölykei nagyon félősek, amikor fel akarjuk őket venni, akkor visítanak és a kezünkbe harapnak. Úgyhogy lesz velük dolgunk bőven. Egyébként nagyon szép, igazi radarfülű kiskutyák. Személy szerint az ilyen óriási fülekkel megáldott kutyák a gyengéim! Később természetesen a honlapon is fellelhetőek lesznek. Most a teljesség igénye nélkül mutatom meg őket. Parádésak!

Csütörtök
Menhelyünk állandó önkéntese, Melinda segített ma nekünk.
Káplán kutyánkra pedig vár a nagybetűs élet. Mától ő egy rövid ideig fővárosi gazdis kutya lesz, de később külföldre fog költözni a gazdijaival. Minden jót kívánunk nekik!

Péntek
Arról korábban már sokat írtam, sőt hétről hétre a blogom témája is, hogy milyen nehéz tud lenni egy-egy kutyának helyet keresni a karanténidő lejárta után. Fontos, hogy ő elfogadó legyen a többi kutyával, illetve a leendő társai is együttműködőek legyenek. Sajnos ez azonban nem mindig szokott így lenni, rengeteg befolyásoló tényező van. Sok esetben pedig nem passzol a kémia, vagy nem egészen passzol, így aztán új helyet kell valakinek keresni. Olyan is előfordul hogy napokig jól megvannak, de végül mégis kiderül, hogy hosszabb távon nem működik az együttélés. Ilyen volt Tamara esete is, aki látszólag gyorsan beilleszkedett a helyére, és nagyon jól működött az összhang. Talán túlságosan jól is, ugyanis egyik társa, az eddig oly ártatlan és tündéri Bojszi egyszerűen beleszeretett, és egy pillanatnyi békét nem hagyott neki. Állandóan követte, piszkálta, levegőhöz nem hagyta jutni, így aztán Tamarát el kellett költöztetni, hogy nyugta legyen. Lompos mellett találtuk meg számára az ideális helyet, mert Naomit már régen udvarra akartuk költöztetni. Naomi bekerülése óta rengeteget csitult, így az újonnan lefelezett nagyudvar egyik fele jó megoldásnak tűnt. Nem is sejtettük, hogy mennyire. Naomi szabályosan szárnyalt, hogy udvari kutya lehet, folyamatosan röfög örömében, és meg sem áll, annyi dolga van. A többiekkel is nagyon jó a viszonya, egyedül Maya nem túl boldog, mert Naomi mindenütt ott van egy pillanat alatt, de ő is rövid időn belül elfogadta. Valószínűleg pár nap alatt azért csitulni fog Naomi határtalan boldogsága, és megnyugszik. Kétségtelen, hogy ennek a cserének ő lett a nagy nyertese.

Szombat és Vasárnap
A hétvégére ismét egy nagyon szomorú eset jutott nekünk, ami több okból is elkeserített. Leszögezném, hogy nem egy bántalmazott, agyon éheztetett, vashordóban tartott, rendszeresen megvert kutyáról van szó. Hanem egy olyan kutyusról, akinek akkora traumát okozott a környezetváltozás, hogy szinte sokkot kapott. Az ő érzelmi reakciója nagyon mélyen érintett.Róla szól a blog további része!

Várólistáról érkezett hozzánk Bogáncs, aki állítólag Bogi névre hallgat. A 12 éves fiú kutya oltási könyv alapján nem is 12 éves, hanem fiatalabb, mindössze 9. Nem is ez a fontos, sokkal inkább az, hogy egész eddigi életében összesen 2 veszettségi oltást kapott, ami szinte nulla. Ajánlott védőoltásból pedig soha semmit, pedig mindig elmondjuk, hogy ezek az oltások mennyire nagyon fontosak!

A kutyus férfi gazdája 2 évvel ezelőtt elhunyt, én viselkedése alapján azt gondolom, hogy vele lehetett a legtöbb kapcsolata. A gazdája halála után a gazda felesége gondozta, de ő most lakásba költözik, ahová nem viszi magával. Nem kérdeztem, de teljesen egyértelmű volt, hogy egész életében udvari kutya lehetett.

Kutyaházastól hozták, az volt a hordozója, de nem tudtuk belőle kivenni, még a családtagok sem, mert teljesen be volt pánikolva, és morgott. Gondoltuk, hogy az lesz a legjobb, ha hagyjuk megnyugodni, kinyitjuk a kutyaházra tákolt ajtót, és majd kijön, amikor biztonságosnak érzi.

Teljesen úgy tűnik, hogy a pórázt nem ismeri, nagy valószínűséggel tényleg tipikus udvari kutya volt, aki a kapun kívül talán sohasem járt, fajtársakkal valószínűleg sohasem találkozott.
Azt mondták jó házőrző, de barátságos volt azokkal,akiket beengedtek. Igen, régebben, sok-sok évvel ezelőtt, amikor a kutya még sok helyen csak bioriasztóként tevékenykedett, akkor valóban erény volt ez a tulajdonság.
Emlékszem, gyermekkoromban én is falun nőttem fel, ott valóban ez számított a kutya legfőbb jó tulajdonságának,de azóta több évtized eltelt. Akinek pedig ez a tulajdonság a fontos még a mai napig, az nem nálunk fog magának kutyát találni, és valószínűleg nem egy tizenéves kutyát akar, hanem minél fiatalabbat. Mert azért már ismerjük az embereket valamennyire.

Szóval Bogáncs olyan szintű pánikban volt, hogy reggeltől délután kettőig a színét nem láttuk, így aztán kénytelen voltam délelőtt legalább egy fotóval előrukkolni. Ez pedig egy kutyaház volt,ami benn volt az üres kennelben.Több kollégámat is megviselte ez az egyébként abszolút beszédes kép, így aztán úgy döntöttünk, kirakjuk a közösségi oldalra. Persze itt aztán sokan a gazdát helyezték előtérbe, holott ezek a bejegyzések a kutyákról szólnak, de ezt valahogy mindig elfelejtik!
A másik, számomra döbbenetes hozzászólás, amin a mai napig nem tudtam túllendülni, egy hölgyé volt, aki szerint az egész történetet "kamu" és a házban nincs is kutya. Ő nem tudhatja, de készítettem egy másik fotót is ami végül nem került fel az oldalra, mert úgy gondoltam, hogy nem használható, mert nincs benne a kutya arca. Azért nincs benne, mert annyira félt, hogy a fejét felnyomta a háztetőhöz. Összesen két képet készítettem, utána magára hagytuk, hogy megnyugodjon.
Íme tehát a kép, ami bizonyítja, hogy "kamu" hírekkel sokkoljuk az embereket. Nevetséges és sértő feltétezés, köszönjük szépen ezúton is a bizalmat!

Késő délután végre volt szerencsénk Bogáncsot végre élőben látni, de javarészt azzal volt elfoglalva, hogy támadott, és elbújt. Maga alá ürített már a puszta látványunktól is, így nem sikerült közelebbről megismerni, ráadásul fontos volna, mert úgy láttuk, hogy az egyik foga mintha kilógna a szájából. Ez lehet születési deformitás, de akár az utazás alatt, vagy akármikor történhetett valami a fogával. Mivel egyelőre sokkos, és meg sem áll, de holnap, talán ha egy kicsit nyugodtabb lesz, engedi hogy megnézzük.
Bogáncs egy igen rossz minőségű képével búcsúzom a héten, ez azután készült hogy kimerészkedett a házból. Nem mentünk közel, inkább csak ránagyítottunk, mert halálra van rémülve. Nagyon-nagyon rég nem találkoztam ilyen kutyával. Remélem, hogy azt nem kell bizonygatnunk, hogy ezen a két fotón ugyanaz a kutya szerepel!

Ami sokkal fontosabb, hogy elérjük, hogy minél hamarabb megnyugodhasson és biztonságba érezhesse magát. Hogy tudjuk pótolni a hiányzó oltásokat, és azt, ami az eddigi életéből kimaradt. Ilyen idősen is van második esély, és reméljük, hogy már itt a menhelyen is tudunk neki egy tartalmasabb, új élményekkel teli életet biztosítani. Az pedig maga volna a tökély, ha egy új gazdit is találna magának, akinél nem kell a házőrző szerepét betöltenie, mindössze csak annyi lenne a feladata, hogy valaki szeme fénye lehessen!