Kutyamesék 2023. máj. 15-21.

Ezúttal ismét eltekintenék a bevezető írásától, hiszen mondandóm így is elég hosszúra nyúlt. Ezen a héten is érkeztek szép számmal segítségre szoruló kutyusok döbbenetes törtenetekkel.

Hétfő
Egy új kutyus befogadásával indítottuk a hetet. Pöttöm története számomra azért nagyon szomorú és megindító, mert nem a klasszikus segítségkérések egyike volt. Némi túlzással megszámlálhatatlan az olyan várólistán lévő kutyák száma, akiktől a gazdája azért szabadulna, mert feleslegessé váltak otthon. Az most mindegy, hogy költözés, új munka, párkapcsolati válság a mondvacsinált ok.
Pöttöm története azonban más, neki valóban szerető gazdája volt, aki szerette volna őt biztonságban tudni mielőtt a saját életében változások történnek. A gazdi ugyanis beteg, műtétre vár, és nincs olyan, aki hosszabb időre tudná vállalni Pöttöm felügyeletét. Az ilyen történetek borzasztó szomorúak, egyaránt megviseli a gazdit, és a kutyát is. Teljesen más befogadni egy szeretett kutyust, aki érezni fogja a gazdája hiányát, mint egy olyan kutyát, aki nem tudott érzelmi viszonyt kialakítani a gazdával, mert egyszerűen nem volt rá lehetősége. Általában az olyan kutyák akik kevésbé éltek szerető környezetben, sokkal gyorsabban és könnyebben alkalmazkodnak az új körülményekhez. Akik szerető családban éltek, azoknak a kutyáknak először azzal a helyzettel kell megbarátkozniuk, hogy egyedül vannak.

Kedd
Pixelünk lába még mindig nem az igazi, mereven jár és alkalmanként nem is használja, így azt javasolták, hogy keressünk meg egy specialistát. Pixel most dr. Papp Zalánnál járt vizsgálaton, röntgenen, de sajnos nem kaptunk jó híreket. A lába nem műthető, ilyen marad, mert a balesetes lába megrövidült. Pixel ettől függetlenül teljes életet tud épni, de hatalmas túrákat nem vele kell tervezni.

Ahogy fentebb már említettem, a létező legkülönfélébb indokokkal képesek az emberek leadni a saját kutyájukat. Sokan elég indulatosan beszélnek a menhelyünkkel kapcsolatban, mert nagyon szigorúak az örökbefogadás feltételei. És lám, úgy tűnik még ez sem elég, Lóri kutyánkat ugyanis alig több mint 2 hónapos örökbefogadás után visszahozták. Az indok: a pár aki örökbefogadta a kutyát, szétköltözött. Az egyik fél otthagyta a kutyát, a másik pedig nem tud/akar róla gondoskodni. Tehát Lóri visszakerült hozzánk.
Míg sokan mások mindent megtennének, hogy kedvencük velük maradjon (párkapcsolat ide vagy oda) addig mások nem győzik a felelősséget tologatni. Szomorú, mert Lóri olyan családba is kerülhetett volna, ahol ha kenyértörésre kerül a sor nem az a kérdés, hogy hogy szabaduljunk a kutyától, hanem épp az ellenjezője. Mindkét fél foggal-körömmel ragaszkodik a kutyához.

Szerda
A szerdai nap immár a megszokott módon mindig az állatorvosé. Most ugyan kevés kutyát vakcinázott az állatorvosunk, ellenben temérdek vérparazita tesztet készítettünk.
Egy igen tekintélyes számú kutyacsaláddal bővült a menhelyi gondozottjaink száma. Gazdájuk elhunyt. A család anyukából, talán az apukából, valamint 8 kölyökből áll. A kicsik 5 hetesek. A felnőtteknek sem oltásuk, sem chipjük. A család állítása szerint nem a náluk élő kan a kölykök apja, de ez a történet szempontjából majdnem mindegy. A szuka ivaros, a kan is az, hogy most a kölyköknek ki az apja, az nem fontos. Az viszont tény, hogy oltatlanok, és az is tény, higy a kicsik megszülettek
Kérem, hogy nézzék el nekem, a teljesség igénye nélkül egyelőre csak a felnőtt készült fotókat teszem közzé. A kiskutyák még picik és oltatlanok, amint elég erősek lesznek akkor a honlapunkon mindenki látható, elérhető lesz.

Csütörtök
Állandó önkéntesünk, Melinda volt ma a segítségünkre a napi teendőkben. Mi pedig megragadtuk az alkalmat és a nem kevés kölyökkutyánk féreghajtózását végeztük el.
Tekintve, hogy a tegnap érkező Dolly és 8 kölyke igen szűkösen volt a helyén, így hatalmas tanakodás után megszületett a döntés, mindenki költözik, áthelyezzük őket. Az "S" és "P" alom 8-8 tagja a kölykösből átköltözött egy kisudvarra, hogy az egyik üres helyet Dolly és a kicsik kaphassák, a másik üres helyet pedig Gombóc és 4 testvére. Az kisudvar eddigi lakói a menhely további részébe költözött, mindenki vérmérséklete szerint kapott helyet. Az "S" és "P" alom összeköltözéséhez még biztonságosabbá kellett tenni az udvart, hiszen az eredetileg felnőtt kutyák lakhelyéül szolgált. Attila, aki gondozónk és karbantartónk egyben, ma fél napig ezen dolgozott. A költöztetés maga tehát nem is valósult meg, de minden készen áll a holnapi költözéshez.

Péntek
Ahogy már írtam, a kisudvar szabaddá tételén dolgoztunk, ehhez pedig a jelenlegi lakóknak ki kellett onnan költözniük. A benn lakók közül Üde, Jampec és Jenke a nagyudvarba költözött. Döbbenet, de ilyen gyors beilleszkedést még nem is láttunk. Másodpercek alatt úgy kezdtek el viselkedni, mintha mindig is itt laktak volna!
Így azt jelenti, hogy a tervek szerint mindenki költözhet a neki szánt helyre, és Dolly is kényelmesen ellehet a kölykeivel.

Szombat és Vasárnap
Nem túl gyakori nálunk, hogy egy leadott kutyust visszaadunk a gazdájának, hiszen ha valaki egyszer meghoz egy ilyen döntést, akkor az legyen végleges. Dodó esetében azonban kivételt tettünk, ennek több oka volt. A gazdi hihetetlen kitartó volt, és egy harapás után túl sokat adott azoknak a véleményére, akik amellett kardoskodtak, hogy adja le a kutyát. Nagyon korán meg is bánta a döntését, azóta folyamatosan próbálkozott minden lehetséges módon. Nem csak a gazdi, Dodó miatt is mérlegeltünk, mert ő nem az a könnyen beilleszkedő fajta. Folyamatosan konfliktusa volt minden kutyával, így azt találtuk legjobb megoldásnak, ha kivesszük a társaitól, és egyedül él tovább. Ez persze mentálisan elég megterhelő, hiszen ennyi kutya mellett nincs arra idő, hogy az ilyen kutyákkal naponta több óra minőségi időt eltölthessünk. Így azt a dönzést hoztuk, ami mindenkinek, főleg Dodónak a legjobb. Ma visszaköltözhetett az eredeti gazdijához.

Vasárnap kirán reggel már üzenetek és hívások hada érkezett hozzánk, ugyanis az éjjel egy kutya a Tündér utca előtt, a zajos út mellett úgy döntött, hogy itt hozza a világra a kölykeit. Bejelentés után indult is a dolgozónk érte, hiszen senki sem merte megfogni, vagy beszállítani az egyébként teljesen barátsáhos kutyust. Az anya kitikkadva, éhesen került a menhelyre, azzal indított hogy egy hatalmas tál vizet megivott. Ez azért is döbbenetes, mert előttünk egy szervezet(?) önkéntese ott járt chipet olvasni, de nem talált, így mint aki jól végezte dolgát, távozott. Legalább innivalót rakhatott volna oda neki.
Gondozónk 8 életben maradt kiskutyát hozott el az anyával, a kilencedik kiskutya élettelen testét is magával hozta, őt az anyuka korábban agyonnyomhatta. Az anya és a kis család így bizonságba került, a mama is jóllakott és egy nehéz nap után végre biztonságban, nyugalomban hajthatta álomra a fejét.