a minap olvastam egy cikket az interneten, ami ugyan nem idehaza történt, de sajnos itt is bármikor megeshet. Már korábban is egy külföldön történt balesetet hoztam fel példának, most is ezt teszem,mert ezek a történetek nálunk is akármikor megtörténhetnek.
A történet szerint valahol messze egy család örökbefogadott egy kutyát, és ez az örökbefogadott eb nekitámadt a kisgyereknek. A tragédia részleteire már nem emlékszem, de arra igen, hogy a kutya egy napja volt náluk, és arra is, hogy a gyereket felügyelet nélkül hagyták vele.
Arra már nem emlékszem, lehet nem is írták, hogy menhelyi kutya volt-e, vagy az utcáról örökbefogadott. Mert mostanában egyre többször hallom ezt a kifejezést, hogy az utcáról fogadta valaki örökbe. Számomra ez megfejthetetlen, hogy erre miért nem felel meg a befogadott jelző, de én már annyira nem tudom követni ezeket a divathullámokat. Márpedig most örökbefogadni bárkit, bárhonnan nagyon trendi.
A másik, hogy mit is jelent felügyelet nélkül hagyni?
Hát biztosan nem azt, hogy elmegyek otthonról és bezárom őket a házba!
Felügyelet nélkül az én szótáramban azt jelenti, hogy én mondjuk a nappaliban vagyok, ők meg mondjuk egy szobában, vagy az udvaron, bárhol. De elvileg mindenki számára ezt jelenti, bár azért itt is adódhatnak meglepetések.
Hogy mi történt, azt senki nem tudja. Természetesen a két tábor egymásnak feszült: az egyik szerint a kutyát ki kell írtani, azonnal agyonverni, elásni.
A másik szerint a szülőkkel kellene ugyanezt tenni, a kutya semmiről sem tehet. Pedig a dolgok ennél ezerszer árnyaltabbak. Néha valóban előfordul, hogy a kutya agresszív, de legtöbb esetben ő csak védekezik. Viszont aki védekezik az nem kezd el marcangolni.
Ebben a dologban az vitathatatlan, hogy a szülőé volt a felelősség. Hogy a kutya agresszív volt-e eleve a gyerekkel, azt senki nem tudja.
Előkerült a megmondó tábor is miszerint minden menhelyi kutya hülye, amit természetesen kikérünk magunknak!
A kutya nem hülye, csak épp lehet, hogy a gyerek csendben bántalmazta, de az is lehet, hogy egyszerűen a kutya csak megijedt egy mozdulattól. Az is elképzelhető, tekintve hogy hány ember nem ismeri a kutyák testbeszédét, hogy eleve nem volt kompatibilis a kutya a gyerekkel.
A menhely tudta-e, hogy a kutya ilyen. Ha nem, akkor miért nem?
Sajnos itt nagyon nehéz igazságot tenni, hiszen mi mindig kérjük, hogy a gyerek is látogassa a kutyát, hogy megnézzük hogyan viselkedik a kutyával. És nálunk szempont, hogy nem szabad őket felügylet nélkül hagyni.
Csakhogy ennek két buktatója van: senki nem fogja tudni ellenőrizni, hogy valóban betartják-e a szabályt otthon a négy fal között a szülők.
Ahogy a gyerek menhelyi viselkedése sem mérvadó, mert az idegen környezettől máshogy viselkedhetnek, mint otthon. Ilyennel is sokszor találkoztunk már.
Tehát kisgyereket és kutyát egyszerre vállalni óriási felelősség, és nem csak a gyerek miatt, ugyanis ilyenkor valahol az emberek elfeledkeznek az állat jogairól... Ha választani kell, itt mindig a kutya a vesztes. Még akkor is, ha a kutya csak önvédelemből támadott/harapott. Ennek a kutyának az életében ez mindig egy töréspont, egy fekete pont lesz. Egyrészt gyereket harapott, másrészt lehet hogy egész további életében ez a trauma meg fogja őt határozni, és minden gyerekkel ilyen lesz, ami óriási hátrány. Különösen, ha csak magát védte. Ezek tehát az egyszerűbb estek, amikor félreértés következtében történik harapás. Persze egy kisgyerek esetében a kicsi harapás is lehet súlyos.
Persze az is elmondható, hogy egy magát védő kutya nem áll neki marcangolni azt a valakit, akitől fél, tehát ebben az esetben is fontos tudni, hogy egy rossz helyen történt harapás volt, vagy konkrét támadás.
A hozzászólások zömében persze mindenki mindent nagyon jól tudott, hogy hogyan kell tenni, mintha idehaza ilyen még nem történt volna meg. Arra is kíváncsi lennék, hogy amíg valaki a kommentet fogalmazta, addig hány gyerek cibálta meg jól a kutya fülét anélkül hogy anyu vagy apu észrevette volna, hogy mi történik.
Mert ugye velünk ilyen nem történhet. Aztán egyszercsak mégis megtörténik, és mindenki más lesz a hibás.
A hülye kóborkutya, a hálátlan dög, akit befogadtunk, és így hálálja meg.
Vagy a sérült lelkű idióta menhelyi kutya, meg az együgyű gondozója, aki nem szólt, hogy micsoda vadállat.
Vagy a hülye kutyám, aki már 8 éve problémamentesen velem él, és most hirtelen a családom ellen fordul. Mert ugye az állat, az állat! Mégiscsak egy primitív ösztönlény, akikben egy pillanatig nem lehet megbízni! De többet ilyen nem lesz!
Persze én nem vagyok hibás! Nekem itt van a millió teendő, nem lehetek ott mindenhol, meg csak egy pillanat volt. Éppen csak 20 üzenetet írtam meg, és csak belekukucskáltam a műsoromba amíg Kormos odakint volt a gyerekkel. Csakhogy most itt nem arról van szó, hogy Kormi odakapott a gyerek arcába, mert ugye ez is előfordulhat. A legtöbb harapás a hibás kommunikációból adódik, ami rengeteg figyelmeztetés előz meg, de a gazda észre sem veszi ezeket a jeleket. Éppen ezért olyan gyakori a családon belüli harapás, hiszen a kutya azért harap,mert úgy érzi, hogy nincs más lehetősége. De ez nem azonos kategória azzal, mint amikor valaki egyszerűen prédának nézi az otthon ülő gyereket, vagy a nagyit.
Igenis el kell gondolkodnunk azon, hogy az otthoni kutyám, aki már sétáltatás közben is elkapott pár kisebb-nagyobb testű kutyát csak úgy heccból, az igenis bármikor a gyerek ellen is fordulhat.
És igenis itt van a gazda felelőssége! Mert egy normális kutya nem megy neki a fajtársainak gyilkolás céljából. És ha megteszi, akkor ott komolyan el kell gondolkodnom, hogy valóban tudok-e felelősséget vállalni egy veszélyes kutyáért?!
Mert egy ilyen kutya, ne legyenek illúzióink, valóban egy időzített bomba, és ilyen kutyának semmi keresnivalója a társadalomban. Mert az állatvédelem nem csak addig tart, hogy védem az összes állatot legyen az bármilyen,hanem megállok, és mérlegelek. Valóban az a többség érdeke, hogy egy mindenkire veszélyes kutyát életben tartsak mások kárára is?
Ez lehet a szomszéd kutya, a szomszéd kislány, vagy a saját gyerek is.
Tehát a legfontosabb mélyen magunkba nézni, és felismerni, hogy a kutya, akivel együtt élünk valójában milyen. Őszintén. Ehhez azonban ismerni kell, energiát kell fektetni abba, hogy megismerjem. És ha jön a gyerek, akkor mérlegelni, hogy mit kell másképp csinálnom. Mert ez mindig az én felelősségem lesz. Az is ha a gyerek bántja a kutyát, és magát védi, ahogy az is, ha a kutyám agresszív, és valóban támad.
És ahhoz, hogy a képzeletünkben hőn áhitott kép megvalósuljon, ahol a gyerek és kutya együtt nő fel, ahhoz bizony tenni kell. Nagyon sokat. És nem szabad elfelejteni, hogy nem hagyunk együtt felügyelet nélkül kutyát és gyereket sem az első napon, sem az első pár évben. És akkor kevesebb lesz a félreértés is...
Hétfő
A múlt heti blogombn megírtam, hogy a kis Rege amilyen pici olyan ravasz, és a mi eleve teljesen kutyabiztos kenneleinket, kerítéseinket, vele pedig a mi idegeinket is jelentősen próbára teszi. Épp emiatt egy hete beköltözött az előkészítőbe, ahol a legnagyobb a nyüzsi, hiszen ez a dolgozók szociális helye is. Biztos vagyok benne, hogy ha akarna, akkor innen is találna vészkijáratot, csakhogy ő itt aztán igazán elemében érzi magát. Az öregekkel is megtalálja a hangot, és azért itt sokszor megfordulnak az emberek, naná, hogy élvezi az új helyét!
Kedd
Dolli, a szívférges foxilányunk ma reggel dr. Sebő Ottó rendelőjében vendégeskedett. Szívultrahangra várt a szívférgesség miatt, és szerencsére férget nem találtak a szívében. Dolli pedig nagyon örült, hogy mehetett, igazi terrierlány, akinek lételeme, hogy valami történjen.
Liza, aki biztosan emlékeznek, ugyanattól a "gazdától" érkezett, mint Cingár, mára már teljesen kinyílt. Ennek azért is örülünk nagyon,mert ki tudja, hogy mennyi rossz emléket kapott egy ember által, és tartottunk tőle, hogy ezt nem tudjuk eltörölni. Cingár amennyire gyorsan kötődött, és amilyen gyorsan feloldódott, addig Liza a kezdetekben egyáltalán nem tette barátságos kutya benyomását. Morgott, elbújt, csak remegett, még enni sem akart a jelenlétünkben. A karanténidő leteltével azonban már kicsit bátrabbvolt, meg lehetett simogatni, félszegen oda is jött hozzánk. Azonban amióta csatlakozott a többi kutyához, aóta Peróval óriásit játszanak, mindig boldog és jókedvű. Már nem fél, nem érzi, hogy meg kellene magát védenie. Azóta már sétálni is megtanult. Mintha teljesen más kutya lenne.
Szerda
Ma a mára ár szokásossá vált állatorvosi napra készülődtünk. Dr. farkas Attila állatorvosunknak nem volt egyszerű napja, 18 veszettségi oltás mellett 9 mikrochip beültetés, 4 kombinált oltás, valamint 2 veszettségi-kombinált oltást osztott ki a menhelyen.
Van egy kutyus a menhelyen, aki azért kapta tőlünk az Árnyék nevet, mert amikor megérkezett, akkor láttuk, hogy legszívesebben egy sötét lyukba húzódik,hogy elbújhasson az emberek és a világ elől. Ezek nagyon szívbemarkoló pillanatok, de azért pár nap, vagy hét elteltével ezek a félelmek enyhülni szoktak, vagy teljesen elmúlnak. Sajnos Árnyék egyáltalán nem kereste velünk a kontaktot, csak azt várta, hogy végre kimenjünk a helyéről. Amikor meglátta, hogy valaki közeledik, akkor elbújt a legsötétebb zugba. Bármit is tettünk, ő nem nagyon változott. Már jó ideje a többi kutyával együtt él, akik teljesen elfogadóak, és Árnyék is egyre többet jön elő, de sajnos még mindig nagyon kerüli az embert. Kistestűű kutya révén nagyon sokan akarták már, de sajnos ő még nem áll készen arra, hogy valakinek a szívébe költözzön. Egyelőre örülünk annak is, hogy nálunk jól érzi magát, és már nem annyira zárkózottan reagál a jelenlétünkre.
Csütörtök
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe készültünk Monóval, Zalával, Mustárral, Vicuskával, Zitával és Zizivel. A műtétet mindenki jól viselte, a tesztje mindenkinek negatív lett.
Kugli kutyánk már egy ideje a menhelyen él, de eddig komoly kérői nem akadtak annak ellenére, hogy olyan kutya, aki a legtöbb embernek igen tetszetős. Ennek persze oka is van, hogy miért nem gazdisodik egy ilyen kutyus. Sajnos ő és társai egy tanyán éltek egy idős bácsival, aki elhunyt. A kutyáknak csak ez a világ, csak az idős bácsi létezett, mindentől és mindenkitől rettegtek. A legtöbb kutyus még mindig menhelyen van, a barátságosabbak hamarabb gazdisodtak. Szerencsére azonban végre Kugli ideje is elérkezett,ő is belépett a gazdijelöltes kutyák táborába. Itt is jól látszk, hogy minden kutya mennyire egyedi: vannak akik napok alatt barátkoznak, van akinek hetekre, és van akinek ehhez hónapokra van szüksége.
Kuglinak egyébként nagyon sokat segítettek a barátkozásban azok a társak akik mellett most él.
Péntek
Ma Dzsenisz kutyánk világa változik meg véglegesen: ma ugyanis örökbefogadták. Már múlt héten gazdisodott volna, de mivel aznap kicsit furcsán viselkedett, aggódtunk hogy valami gond lesz, így egy héttel kitolta az itt létet. Persze Dzsenisz ezt sem bánta, addig is játszott a többiekkel. Ma pedig cúcsút mondott rövidkének mondható menhelyi tartózkodásának.
Éva önkéntesünk korán reggel érkezett, hogy Budapestre szállítsa Rotit, akinek ma életmentő műtétre lesz szüksége. A korábbi évben végzett rekeszizom sérve valami módon ugyanis kiszakadt,emiatt a belső szervei összetömörödtek, és elvándoroltak ezzel óriási nyomást helyezve a szívre és mellkesra.
A helyreállító műtét még a mai napon meg is történt, bár az operáló orvos azt mondta, hogy élete legnehezebb rekeszsérv műtétjén van túl,pedig már évtizedek óta csinálja. Sajnos műtétközben Roti vérnyomását nagyon nehéz volt tartani, felléptek komplikácók, ugyanis már sokkal rosszabb állapotban volt, mint amikor a röntgen készült. Ennek ellenére sikerült az állapotát stabilizálni, most az első 24 óra kritikus. A hétvégét biztosan kórházban kell töltenie. Mindenki, önkéntes, dolgozó egy emberként szorít most neki.
Akik rendszeres blogolvasók, vagy követik a menhelyi életet, ők már tudják, hogy Roti egy kivételes kutya. Mindenkivel barátságos, csupaszív, a kutyákkal is remekül kijön, mégsem talált gazdira, holott kölyök kora óta nálunk él. Sajnos Roti balesetes kutyaként került hozzánk, elütötték, és egy sor műtét várt rá, mindenféle komplikációval. Emiatt bennragadt a menhelyen, most pedig újabb egészségügyi problémák jelentkeztek nála, ugyanúgy a kölyökkori balesete következményeként.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén azt az informácit kaptam a kórházból, hogy Roti állapota stabil, eszik, iszik, jó a kedve, és egy minimális mennyiségű folyadék távozott a dréncsőből, amit meg kell vizsgálniuk, mert ez a folyadék sok esetben rosszat jelent, viszont kis mennyiségben normális az ürülése. Hétfőn lesz döntés a vizsgálatok után arról, hogy visszajöhet-e lábadozni, vagy még maradnia kell.
Ahogy azt már megszokhatták az olvasók, a hétvége most is a gazdijelöltek és leendő kutyusaik "randijáról" szólt, valamint a már-már elmaradhatatlan kutyasétáltatásról.
Ezen a hétvégén gazdisodott Németországba Cingár, Fruska, Cserkész, Bundás, Eli és Athosz. Boldog gazdis éveket kívánunk nekik!
Köszönjük a 177 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások