Az elmúlt hetekben többször előfordul, hogy nem emeltem ki egyetlen történetet sem, hanem kronológiai sorrendben írtam a blogot, és mutattam be a kutya sorsokat. Ez legtöbbször azért van, mert nem tudok egyetlen történetet kiemelni a többi közül. Ez a hét aznban más volt, összeroppantam.
Ez a blog a menhely életét mutatja meg, de az én szemszögemből. Akár hányan íránk blogot, mindenki más szemszögből mutatná be, így beleszövődik a történetíró személye. Engedjék meg, hogy elmeséljem az életem egy pici, de annál jelentősebb történetét ahhoz, hogy jobban át tudjam adni, hogy miért viselt meg annyira egy kiskutya története.
Emberek vagyunk, így hát minden dolgozónak van olyan kutya, aki valamiért a szívéhez közelebb áll. Általában ezek nem kicsi kölykök, hanem idősebb, felnőtt kutyák szoktak lenni. Kialakult jellemmel, alkalmanként furcsa viselkedéssel. Ha egy kutyát elveszítünk, aki mondjuk 8 évig élt a menhelyen, az érzelmileg jobban megterhel bennünket, mintha olyan kutyus távozik, aki csak néhány napja érkezett. Természetesen őt is nagyon sajnáljuk, hiszen mindenkinek egy élete van, de nála még nem volt esély olyan komoly érzelmi kapocsra.
Múlt héten azonban érkezett egy kiskutya, akinek a története olyan mélyen érintett, hogy elég gyakran bejártam hozzá. Az ő története nem volt kristálytiszta, azt sem tudjuk mikor találták, sőt igazából semmi biztosat nem tudtunk róla. Csak annyi a lényeg a zavaros történetből, hogy csontsoványan érkezett hozzánk a Vezér Állatorvosi Központból, mert olyan súlyos állapotban volt, hogy előbb ott stabilizásták az állapotát.
A kiskutya egy pár hetes staffordshire kölyök volt, csonttá aszalodva, kihűlve került a kórházba, majd a menhelyre. Apró adagokban kezdtük el etetni naponta sokszor, hogy minél kevésbé terheljük apró szervezetét. Ramsesnek neveztük el, ugyanis valóban úgy nézett ki, mint egy igazi kis múmia. Mivel sokszor jártam hozzá be etetni, szeretgetni, természetesen a mérhetetlen sajnálat mellett erős szeretet alakult ki bennem. Egy néhány hetes kiskutya ugyan mit vétett a világnak, hogy majdnem éhen kellett halnia?
Szépen fejlődött, jó étvággyal evett, mígnem szerdán reggel iszonyú hasfájás miatt kórházba kellett szállítani. Ismét a Vezér Állatorvosi Központba vittük, ahol rögtön megkezdték az ellátást: vért kapott, infúziót, majd az ultrahangon kiderült, hogy bélbetűrődése van, ami miatt fel kell nyitni. Az már csak hab a tortán, hogy koronavírusfertőzése is volt. A műtét során kiderült, hogy a bélbetűrődés a hirtelen fellépő hasnyálmirigy gyulladása miatt alakult ki. A beleiből ugyan nem kellett eltávolítani, a betűrődést ki tudták oldani, de a hasnyálmirigy gyulladás miatt válságos állapotba került, a doktornő éjszakára hazavitte az otthonába, ahol megbeszéltük, hogy elengedi, ha azt látja, hogy Ramses elkezd összeomlani.
Most menjünk vissza az időben egy másik történethez. 2016 december 6-án megváltozott örökre az életem. Három újszülött kiskutyát találtak egy zacskóban, akiket kézből neveltünk fel a saját otthonunkban a párommal. Egy kicsi nagyon gyorsan elment, köszönhetően annak, hogy a szatyorban megfáztak. A másik kölyök életéért gyakorlatilag hetekig küzdöttünk. Éjt nappallá téve aggódtunk, küzdöttünk, állatorvoshoz jártunk, pár napos koruktól a tejpótló mellett az antibiotikum volt az állandó társ az életükben. Folyamatosan fájt a hasuk, sírtak mi pedig a mellkasunkon altattuk őket, így pár hetes korukban már iszonyú erős kötelék alakult ki köztünk, nem tudtak aludni nélkülünk. Ők már akkor tudták, hogy hazaértek, mi valamivel később tudtuk csak ezt felfogni. Hozzáteszem, baba koruk óta nem volt olyan eset, hogy ne abban az ágyban aludjanak, ahol mi. Nekik is, nekünk is ez a természetes. Csak olyan helyen nyaralunk, kirándulunk, ahol ők is ott lehetnek, ahol velünk aludhatnak. Tudom, sokan őrültnek tartanak, de valódi gyerek státuszban vannak.
Pár évig minden redben volt, leszámítva a táplálékallergiát. Ekkor Csuporka egyre gyakrabban hányt, majd valódi mélyrepülés következett be az állapotában. Nem szeretném hosszan taglalni, kritikus időszak volt. Átesett egy gyomorműtéten, de állapota utána sem javult, csak tovább romlott, míg nem már tehetetlenül néztük a szenvedését, de egy messzi városban végül felállították az utolsó utáni pillanatban a diagnózist. IBD. Egy gyógyíthatatlan, táplálkozással összefüggő betegség, ami egyedi diétával karban tartható, de előfordulnak fellángolások. Csuporka is túlesett egy részleges bélbetűrődésen, és egy hetet töltött kórházban hasnyálmirigy gyulladás miatt, többször került életveszélyes állapotba a betegsége miatt. Testvére, Sziporka krónikus gasztritisze ugyancsak feladja a leckét nekünk, sajnos ő is rendszeres vendége a rendelőnek. Mindkettőnek egyetlen vétke van: nem kapott soha anyatejet, nem alakult ki megfelelő bélmikroflóra a szervezetükben. Ennek az árát fizetik életük végéig. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy mindenre ügyeljünk, rendszeresen vigyük őket orvoshoz, és óvjuk őket mindentől. Ez nem is feladat, kitüntetés, mert nagyszerű gyerekek, csupa szeretet midkettő, és én vagyok a világ leghálásabb embere, hogy ők vannak nekem!
És most megismertem Ramsest, aki ugyan kaphatott anyatejet, de az élete további része szenvedés és küzdelem volt. Pár hetesen csonttá fogya került be a menhelyre, és küzdött az életért, amiből mindenkinek csak egy van. Amikor megtudtam, hogy bélbetűrődése és hasnyálmirigy gyulladása van, hirtelen rám törtek az emlékek, hogy egy évvel korábban i is ezeket a dolgokat éltük át. Aznap éjjel alig aludtam, tejesen kikészültem. Rám tört a múlt azon része, ami ami a legfájdalmasabb volt nekem. Nem tudom szavakba önteni az érzést. Másnap mentem dolgozni, jöttek a telefonhívások, peregtek az események, majd felhívott a doktornő. Úgy vártam a hívását, de amikor megszólalt már éreztem ahogy hasít belém a fájdalom. El kellett engedni,mert feladta.
Még most is hallom, amit a doktornő mondott:
a hasnyálmirigy gyulladás oka az volt, hogy a kiskutya szervezete nem tudta értelmezni az ételt! Ezt mondta! 2023-ban éhenhal egy pár hetes kiskutya, aki önállóan már tud enni, mert mire segítséget kap, addigra az étel, az élet szerves része értelmezhetetlenné válik a szervezete számára! Két kiló volt amikor másodjára kórházba került! Kettő!!!
Hát milyen világban élünk? Hol volt eddig ez a kiskutya? Kik nézték és asszisztáltak az ő éhhalálához? Iszonyú dühöt érzek, mert meggyilkoltak egy kiskutyát a közömbös emberek az egyik legbrutálisabb módon!
Nekem pedig feltépték a sebeimet, mert tudom, hogy milyen brutális fájdalommal kellett szembenéznie ennek a pici kölyöknek.
Napokig nem tudtam magamhoz térni. Aztán jelentkezett Balogh Csaba, kisállathamvasztó, aki már többször tanúbizonyságot tett a mély empátiájáról. Ramsest saját költségén elhamvasztotta, és kifizette a kórházi kezelését!
Amikor megláttam az urnát megint összetört a szívem.
Köszönetet szeretnék mondani Novák doktornőnek a mérhetetlen segítségért, Balogh Csabának a felajánlásért, és minden kollégámnak, aki gondozta őt, és figyelt rá. Ramses öt napot töltött a menhelyen. Ez alatt kétszer volt kórházban. Több ember szívét összetörte, de azok, akik az ő életében jóvátehetetlen károkat tettek, nyugodtan alszanak!
Nyugodj békében!
Hétfő
Már a hét eleje is nagyon "vidáman" indult. Egy dolgozónknak fél napja odalett, mert egy régi örökbefogadott kutyánkért el kellett menni egy messzi kis községbe. Boghyt vagy öt éve fogadta örökbe egy idősebb házaspár. Eddig nagy volt a harmónia, mármint Boghy meg a gazdi között, csak sajnos ő elhunyt, és állítólag a kutya ezek után kezelhetetlen lett. Már nem lehetett behívni a házba, kinn pedig állandóan szökött, állandóan borsot tört az özvegy asszony orra alá. Állítólag csak egy gazda létezett a számára. Általában ez úgy szokott történni, hogy egyik gazdi foglalkozik vele, a másik pedig nem. Aztán csodák-csodája, a kutya csak egy emberhez kötődik. Boghy így nem volt biztonsgban, nem volt jó helyen, így ma pár évvel öregebb fejjel visszaköltözött a menhelyre...
Kedd
Ma Leó kutyánkra mosolygott rá a szerencse: Ő mától szegedi, nagyvárosi kutyaként élheti tovább az életét! Hosszú és boldog éveket együtt!
Szerda
Ma dr. Farkas Attila, ellátó állatorvosunk érkezett hozzánk a szokásos heti vakcinázásra. Emellett természetesen reggeltől Ramses állapotán izgultunk, akit még reggel kórházba szállítottunk, és benn is tartották.
Csütörtök
Ma Melinda önkéntesünk volt egész nap a segítségünkre. Köszönjük neki, hogy ilyen gyorsan visszatért hozzánk egy egészségügyi kitérő után!
A hét legnagyobb pofonját ma megkaptuk Ramses elvesztésével. A bevezetőmben már elmondott okok vezettek a halálához. Képtelen vagyok visszatérni ehhez a történethez. Hogy a menhelyi élet mennyire nem áll meg, azt jól mutatja, hogy délelőtt már ivartalanításra indult az autó.
Dr. Tímár Endre ma Tüskét, Irmát, Vilmát, Morzsit és Hardint ivartalanította. Hardin sajnos szívférges, ráadásul egy altatásos fültakarításon is átesett, mert füle erősen gyulladt, atkás, és hiába takarítjuk, a probléma állandó.
Péntek
Ma egy gyönyörű szánhúzó kutyával lettünk többen a menhelyen. A kutyus egy fiatal kan, méltóságteljes megjelenése miatt mi a Felség nevet adtuk neki. Története igen hosszú. Egy hete bezárta egy állatbarát hölgy egy kennelbe, hogy gazdit keressen neki, és ne legyen baja. A gazdikeresés teljes kudarcba fulladt, mert ez a kutya csak onnan nem lépett le, ahol nem is volt!
Próbálta a gyepmester segítségét is kérni, de nem volt hely. Még jó, hogy nálunk mindig van...
Egyébként a kutya nem ismeretlen számunkra. Hetekkel ezelőtt már láttuk őt. Azon kívül, hogy közkézen forgott, mert mindenki akarta, és mindenhonnan lelépett, még az előéletét is sejtjük. Láttunk posztot, hogy egy család meg akarta tartani, de a szökés okán feladták a próbálkozást. Chipet, oltást persze nem kapott, és (szokás szerint) megpróbálták nálunk leadni, mint talált kutyát. Persze a hazugságokba gyorsan belekavarodtak, mi pedig kértük, hogy a gazdás kutyák várólistájára rakják fel, úgy bekerülhet a menhelyre.
Természetesen nem ezt tették. Elmentek és szabadon engedték! Természetesen mi nem tudjuk bizonyítani a közöttünk zajló beszélgetést, így következményei is aligha lesz a tettüknek. A kutya ezután Dorozsmán, Szegeden több helyen feltűnt, szinte mindig volt aki befogadta a kinézete miatt. Aztán mindenhonnan megszökött. Nem vagyok nagy jóstehetség, de borítékoltam, hogy előbb vagy utóbb hozzank kerül. Már tényleg nem győzzük a rengeteg bajbajutott kutyát...
Szombat és Vasárnap
Csak hogy ne legyen olyan egyszerű az életünk, néhány kutyát köhögésen kaptunk a menhelyen. Ez nem bűn persze, de fájhat a fejünk, mert bizony ez nem más, mint kennepköhögés. Természetesen a betegek gyógykezelését elkezdtük. Reméljük még csírájában el tudjuk fojtani a betegséget!
A hétvégén egy kilenc év körüli kutya, Roxy érkezett hozzánk, miután hajléktalan gazdája nem tartott már rá igényt. Menhelyre kerülésig egy fiatal pár vigyázott rá, akik zokogva adták le azt a kutyát, akin ők csak segítettek, sohasen volt a családuk tagja.
Ezen a héten egy kutya gazdától került vissza, mert nem tartott rá igényt. Egy másik kutya ugyanezért utcára került. Egy kiskutya pedig éhen halt az emberi nemtörődömség miatt. Ezek a fiatalok pedig itt zokogtak egy kutya miatt, akin "csak" segítettek. Hol van az igazság?!
Köszönjük a 170 kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrisebb menhelyi hírekkel.
Hozzászólások