Kutyamesék 2023. okt. 23-29.

Most éppen nagyon rossz lelkiállapotban fogok neki a blogomat készíteni. A 15 éves ttársam, Csibi, akit még 2 éves korában fogadtam örökbe a menhelyről, gyengélkedik. A gyógyulási esélyei jelenleg bizonytalanok, de ami biztos, hogy az utolsókig számíthat ránk.

Csibi hajdanán egy igen erős, makacs, problémás kutya volt, de itthon nagyon gyorsan összecsiszolódtunk. Volt problémánk, persze, amit leginkább az emberek okoztak. Ő ugyanis egyaltalán nem emberbarát, emiatt a környéken, a környezetünkben mindenki tartott tőle. Emellé önfejű viselkedés is párosult, nem lehetett felügyelet nélkül a kertben kinn hagyni, mert nem volt akadály semmi kerítés. Nem elszökni akart, hanem utánunk jönni minden áron.

Az udvart le kellett választanunk, hogy ne tudjon erőremenni a kapuhoz, mert tartottak tőle. Ha elmentünk itthonról, akkor sem maradhatott kint, mert ugatott, és mászott utánunk. A helyzetet meg kellett oldani, úgyhogy nagyon rövid időn belül eldőlt, hogy Csibi benti kutya lesz. Ez a döntés azt hozta magával, hogy a kutyáink mindannyian bentiek lettek, mérettük függetlenül.

Ekkor tapasztaltam meg először, hogy mit jelent valójában egy benti kutya: valakivel/valakikkel megosztani mindent, amid csak van. A benti létre saját tapasztalatból mondom, nagyon gyorsan rákapnak a kutyák, és eszük ágában sincs utána kint lenni, hacsak nem akarnak kicsit napfürdőzni!

Mi már így éljük az életünket hosszú.hosszú évek óta. Nálunk az a normális, ami az emberek szerint nem normális.
Mivel jár ha az ember több kutyával él együtt úgy, hogy ők kizárólag csak akkor tartózkodnak kinn a kertben, amikor mi is.?

Biztonságérzet, hogy tudom, hogy nem áznak, nem fáznak. Nincsenek kitéve az időjárás szeszélyeinek.
Vettem robotporszívót, ami minden nap takarít.
Én is fokozottan ügyelek a tisztaságra, de igazából olyan kutyáknál, akik ezt az életformát szokták meg, nem is kell: Ők szeretnek tiszták lenni, nem hemperegnek a porban, nem ásnak a kertben. A tiszta holmikhoz vannak hozzászokva, hiszen ha kutyákat tartok itthon, az nem jelenti azt hogy kosz van.
Rendszeresen kozmetikázva, fürdetve vannak, és sokkal könnyeben észreveszek rajtuk bármit, mint egy olyan kutyuson, aki kinn él a kertben.
Van szárítógépem, így nem párás a ház mosás után, és mág a kutyaszőrt is kiszedi!
Tudják, hogy mit szabad és mit nem. Nem rágják meg a kanapét, szobatiszták, és igénylik is a tiszta környezetet.
Miattuk hipoallerén mosógélt használok,és az allergiájuk miatt légtsiztítót is vásároltam, mert allergiásak. Ezek az eszközök nem csak az ő egészségüknek, hanem a miénknek is jót tesznek.

Hogy milyen hátrányai vannak, hogy beengedtem a kutyáimat a házamba, az életembe? Tiszta szívből mondom, hogy semmilyen!
Azóta sokkal jobb az életünk, és nem üres a ház. Nehéz szavakkal leírni, tulajdonképp lehetetlen. Számomra ez a normális, bár tudom, hogy vannak olvasók, akik most döbbenten ülnek a képernyő előtt.

Mások vagyunk, és a másságot nagyon nehéz elfogani. Én is nagyon nehezen teszem, mert vannak, akik a beteg kutyájukat menhelyre adják, hogy ne kelljen nézni a szenvedését. Vannak, akik lakásba költöznek, és a tizenéves kutyájukat a menhelyre adják, mert emberhez nem méltónak tartják a körülményt, hogy ők egy koszos, büdös kutyával osszák meg az otthonukat.

És akkor itt álljunk meg egy pillanatra!
Kitől koszos, bolhás, büdös és ápolatlan az a kutya?
Miért gondolja azt bárki, hogy abban a lakásban ahol kutya/kutyák élnek, az nem lehet tiszta és igényes?
Kinek a hibája az, ha a kutya nem tudja, hogy mit kell csinálni a lakásban, ki volt az aki nem tanította meg neki?
Miért gondolja azt, hogy egy kutyát lakásban tartani állatkínzás, ha még sohasem próbálta?

Ezek azok a kérdések, amire sohasem lesz válasz, hiszen azok az emberek akik a menhelyre hozzák a kutyájukat költözés miatt, a kérdéseket sem értik igazán.
És hogy miként vetődött fel ismét ez a téma a blogomban? A héten bekerült a menhelyre egy puli jellegű kutyus, akinek valójában, klasszikus értelemben nem volt rossz dolga. Enni, inni kapott. Chipje van, néha még oltást is kapott. Egy udvaron élt egész életében, amit talán pár alkalommal hagyott el. Igazi udvari kutya: nem ismeri a benti tartást, loncsos a szőre, fél mindentől, látszik, hogy túl sok érzelmi kötődése nem alakult ki a gazdával. Csak úgy volt. Őrizte a házat, tette a dolgát, de most mennie kellett.
Tudom, ez mind egy átlagos kutyasors, de valahogy engem mégis megvisel. Elsősorban az, ahogy érzelmileg rendezték ezt a leadást. Vagyis inkább érzelmek nélkül.

Hétfő
Habár a blogom a benn élő kutyákról szólt, a menhelyen sajnos nincs lehetőségünk minden kutyát benn tartani. Viszont-sajnos- ezeknek a kutyáknak az életében már egy kontrollált körülmények közötti élet is óriási előrelépést jelent. Állandó dolgozóink vannak, tehát a kutyáknak van lehetőségük megismerni azt, aki takarít náluk, enni ad neki, szükség szerint ellátja. Biztos menedéke van, kap megfelelő orvosi ellátást, szűrést, ha szükséges, akkor gyógykezelést. Vakcinát kap, túlesik az ivartalanításon, és nem kell egyedül élnie, több más kutyával élhet, így nem lesz elszigetelt, magányos. Természetesen minden egyes kutyának egyedi gényei vannak, amit figyelembe veszünk, és így helyezzük el a menhely azon pontján, ami szerintünk a legoptimálisabb neki.
Vándor, aki oly sokáig kóborolt Szegeden mire sikerült végre megfogni, most került be a nagyudvarba, ahol szabadon, több kutyával élhet együtt. Az első napon még számára is minden nagyon új, és ijesztő volt, de szép fokozatosan sikerült egyre jobban feloldódnia. Ő nagyon rosszul viselte a karanténidőt, a bezártságot, ezért is igyekeztünk minél hamarabb egy olyan helyet biztosítani neki, ahol otthon érezheti magát. Emberekkel szemben még mindig nagyon félős, de ha valaki óvatosan megközelíti, akkor már nem akar elmenekülni a simogatás elől. Ettől függetlenül Vándor előtt még hosszú út áll, hogy egy nagyon boldog, magabiztos, kiegyensúlyozott kutyus lehessen, de óriásit léptünk előre!

Kedd
A múlt héten a Rókusi körúton balesetet szendvedett apró csivava, D. mára volt előjegyezve műtétre. Mint ahogy a balesete napján az ellátást, most a műtétet is a Vezér Állatorvosi Központban végezték el. A műtét jól sikerült, viszont egyúttal az ivartalanítást is elvégezték. Ennek elsősorban egészségügyi okai vannak, ugyanis D.-nek az egyik heréje nem szállt le, ez pedig komoly egészségügyi kockázatot jelent a kiskutyának, hiszen a here ilyenkor a hasfalban, jóval melegebb környezetben van, mint az optimális. Ez pedig súlyos egészségügyi kockázatot hordoz. D-nek most gallért kell viselnie, hogy ne tudja nyalogatni a varratot, valamint szigorú ketrecnyugalomra van szüksége. Ráadásul ez a tündéri kiskutya teljesen szobatiszta is, úgyhogy a legnagyobb tisztaságban tartja a helyét!

Szerda
Ma ellátó menhelyi állatorvosunk, dr. Farkas Attila kiosztott 5 kombinált oltást, 2 veszettség elleni oltást, 2 mikrochipet, 5 veszettségi-kombinált oltást, valamint egy parvó elleni vakcinát.
Ma Vándor és társai mellé a nagyudvarban újabb tag csatlakozott, mégpedig Akác, aki Vándorral egyidőben érkezett hozánk. Akác Újszegeden kóborolt, és nagyon elhanyagolt, összecsomódodott bundával érkezett. A bundáját persze már jóval korábban rendbehozta önkéntes kozmetikusunk, Vanda, de a bezártságot Akác is nagyon nehezen viselte. Tulajdonképpen még rosszabbul, mint Vándor, ugyanis folyamatosan csaholt, morgott, ugatott mindenkire, szinte az egész világ az ellensége volt. A nagyudvarra kerülve azonban mintha kicserélték volna: azonnal megy oda mindenkihez, bújik, ugrál, de azért a bizonytalanság még neki is ott van minden lépésében.

Csütörtök
Ma a Domaszéki óvodából érkeztek kisgyermekek és óvónénik, hogy szétnézhessenek a menhelyen. Velük egy picit a felelős állattartással ismerkedtünk.

Péntek
Ma ismét céges önkéntes nap volt a menhelyen, a résztvevők nagyon lelkesek és nagyon ügyesek voltak. Öröm volt egy ilyen motivált csapattal találkozni.
Az önkéntes nap mellett zajlottak az események is nálunk:
Még a reggeli órákban Viki önkéntesünk hozott egy kutyust hozzánk, aki már napok óta a Szőke Tisza utcában csatangolt. A nagytestű, nagyfülű kan kutyus egyébként szép állapotban van. Noha chipje nincs, azért eddig biztosan valahol gondoskodtak róla. A kutyust mi Tiszának neveztük el.

Segítséget kértek a Második Esély Mopszmentő Egyesülettől, hogy egy mentvényüknek sehogy sem sikerül gazdit találni. Igencsak meglepődtünk, amikor a befogadás pillanatában megláttuk a kutyust. Elmondásuk szerint a kutya anyukája mopsz volt. Hát, ez a kiskutya nyomokban sem tartalmaz semmilyen mopszos jegyet.

Végezetül pedig egy idős tulajdonos hozta be a feleslegessé vált puli jellegű kutyáját, mert lakásba költözik, ahová nem viszi magával. A kérdésemre, hogy miért ne lehetne, még csak jobban felháborodott, hogy mit gondolok. Kiderült, hogy a kutyájáról, aki egy életen át szolgálta, semmit nem tud! Nem tudja, hogy jár-e pórázon, illetve a kutya személyiságáről sem tudott semmiféle infirmációval szolgálni azon kívül, hogy udvari kutya volt. Mellesleg a kutya rettegve érkezett hozzánk, alig tudtuk kivenni a ketrecból. Kiderült, hogy ők berakni nem tudták, valami ismeretlen "szakember" húzta be állítólag szegényt a hordozóba. Ezek után nem csoda, hogy úgy meg volt zavarodva, hogy csak kapkodott és morgott. Az oltási könyvet a tulajdonos nem találta, és szépen búcsú nélkül, érzelem nélkül leadta a kutyát, akinek eddig ő volt a világ közepe.
Nem, nem ő a legrosszabb gazda. Sajnos azt kell mondanom, hogy idehaza ő egy teljesen átlagos gazda, aki szerint a kutya azért van, hogy szolgálja őt. Nem társállat, csak egy személyiség nélküli eszköz, amit az ember kedve szerint használ, eldob. Biztos vagyok benne, hogy ha tehette volna, akkor postai úton elküldte volna, hogy még ennyit se kelljen fáradnia miatta.
Mondhatnám, hogy sajnálom ami a kutyussal történt, de ez nem igaz. Valójában azt gondolom, hogy eddigi életében ez volt a legjobb, ami vele történt, hiszen megvan a lehetősége egy merőben más életre. És megérdemli!

Sissi kutyánk a mai nap délutánig Icu kolléganőnk otthonában lábadozott. Rendszeres követőink bizonyára emlékeznek rá, hiszen csak hajszálon múlott az élete. Ma Icu otthonából a végleges otthonába költözött. Egy rendszeres támogatónk vette őt magához, aki már több másik idős kutyus büszke gazdija!

Légy boldog Sissi, Te is nagyon megérdemled!

Szombat és Vasárnap
A hétvégén egy másik kutyusunk, Puszi is gazdisodott, aki már elég régóta a menhelyünk lakója volt. Ő mától fővárosi kutyus lesz.
És természetesen mindig van valaki, aki segítségre szorul:
Egyik önkéntesünk az erdőben talált egy barátságos, nagyobb testű kan kutyát az erdőben, kötéllel a nyakában! Hogy a kutya miként került az erdőben, és mi cálja lehetett a kötélnek a nyakában, azt nem tudjuk, és jobb is ez így. Mivel akkor nem tudtuk azonnal elhelyezni, így önkéntesünk talált neki átmeneti helyet. Ma pedig végre ő is beköltözhetett a menhelyre. Ő a Boscó nevet kapta.