Kutyamesék 2023. okt. 30 - nov. 5.

Sok olyan kutya él a menhelyen, aki hibátlan jellemmel rendelkezik: jól kijön más kutyákkal, szereti a gyerekeket, bújós, kedves, nyugodt, valahogy mégsem talál gazdira. Így volt ezzel Skála is, aki április óta várja nálunk az igazit, de eddig még csak érdeklődő sem volt rá, pedig kivételesen kedves kutya, a nyílt napon is többször benn volt a kutyasimogatóban.
Örök talány, hogy miért ragadt így be a menhelyre, de nem is annyira régen egy "kedves" látogató megfejtette, hogy Skála miért nem talált még gazdira.
Történt ugyanis, hogy az úr a családjával örökbefogadás céljából érkezett a menhelyre. Mivel a honlapon nem sikerült kutyát választaniuk, így körbementek a menhelyen, munkatársam pedig szívből ajánlotta Skálát, tekintve, hogy mennyire aranyos kutya.
Az úr pedig nem restellte a képünkbe vágni, hogy ő ilyen csúnya kutyát nem választ! Hát, mondanom sem kell, hogy megfagyott a levegő. Ki képes egy kutyára olyat mondani, hogy csúnya? Mindig azt gondoltuk, hogy a szépég szubjektív, és hogy a kutya szerethetőségét elsősorban a jelleme határozza meg.
Szerencsére azonban az embereknek nem ugyanolyan az ízlésük, illetve sokak nem is külső alapján, hanem ajánlásra választanak hozzájuk passzoló kutyát.

Skálának ugyan várnia kellett, de érte is eljött az igazi! Mégpedig egy másik, korábbi Tappancsos kutyánk gazdijának személyében.
Skála ma még örökbefogadás előtt elutazott egy gyors, ismétlő szívféregtesztre az orvoshoz, és türelemmel várta a gondozónkkal, hogy sorra kerüljön. Annyira élvezte a kirándulást, és hogy ő van a középpontban, hogy úgy festettek, mint gazdi és kutyája. Még egy cuki szelfi is készült.
Ettől a képtől mindig elmosolyodom. Eszembe jut, hogy egyszer járt nálunk egy ember, akinek a menhely helyett inkább szemészetre kellett volna mennie...

Skála és a gondozónk kiruccantak az orvosi rendelőbe

Kedd
Régen adtam hírt D-ről, akinek múlt héten végeztk el a lábműtétét, ami szemmel láthatóan jól sikerült, hiszen már néha tudja is terhelni. Ezt a nevet természetesen nem a menhelyen kapta, chipes kutya révén korábbi tulajdonosa volt a nvadó. Azóta egyébként D a nevünkre került, a orábbi tulajdonos lemondott róla a javunkra. Ő pedig köszöni szépen, jól van. Szobatiszta, makacs, nagyhangú, és gyűlöl mindenkit, akit nem ismer. Velünk azonban egy igazi kis tündér, akit nem győzünk agyonpuszilgatni. Vesztére még mindig szigorú ketrecnyugalom és gallérviselés van előírva. Ezek alól csak a rövid egészségügyi sétál alkalmáva mentesül.

D-nek két személyisége van. A kedves és vérengző

Szerda
Mindenszentek napján egy kicsit a menhely is elcsendesül. November első napjaiban mindenki az elvesztett szeretteire emlékezik, virágot visz nekik, így a menhely is csendesebb, kevesebb hívás érkezik.

Csütörtök
Ugyan arra számítottunk, hogy az elkövetkezendő napok csendesebben telnek, nagyobbat nem is tévedhettünk volna.
Két volt menhelyi kutyánk érkezett ma vissza hozzánk, akit ráadásul egy volt önkéntesünk fogadott örökbe.
Derült égből villámcsapásként ért minket, amikor megkereste egyik kollégánkat, hogy sürgősen vissza kell fogadnunk a két kutyát, mert nem talál új abérletet a két kutyával, miután otthonról mennie kell. Hát, nem tudom mi történt, és igazából a kutyák szempontjából lényegtelen is, de olyat még nem hallottam, hogy valakinek a saját otthonát kell elhgyania egyik napról a másikra.
Kire számíthat az ember, ha a saját szüleire nem? Amennyiben igaz a történet. Ha igaz, ha nem, ez Hapcinak és Bertinek már teljesen mindegy, vissza kellett jönniük, és sajnos nagyon úgy néz ki, hogy fiatal életük egyetlen stabil pontja a menhely...

Péntek
Az ünnepek miatt rendhagyó módon ma érkezett a menhelyre állatorvosunk, dr. Farkas Attila, hogy a heti vakcinázást elvégezzük.

Ahhoz képest, hogy nyugodt héttel számoltunk az ünnepek miatt, mégis peregtek az események.
Várólistáról érkezett egy tacsi jellegű, emberekkel nagyon kedves, de kissé félénk természetű kutya, akit idős gazdája nem akart többé az udvarában látni. Történt ugyanis, hogy a kutya cseperedni kezdett, és a család másik szuka kutyájával nem találta a közös hangot, és egyre gyakrabban verekedtek össze. Ezek a verekedések nagyon kezdtek elfajulni, így a kutyát megkötötték, de amikor csak tehette nekiment a másiknak. Ezt a bácsi idegei nem bírták, így mennie kellett. A kutyusnak olyan neve volt, amit jelenleg több másik kutya is birtokol a menhelyen, akik szintén gazdától jöttekígy az ő nevét mi Kiwire változtattuk. A kölyökkori oltások egy részét egyébként megkapta, de veszettségi oltása, mikrochipje nincsen.

Önkéntesünk, Viki pedig azokat a kölyköket szállította be a menhelyre, akiket naponta több alkalommal jelentettek az Izabella híd környékéről.
A hajléktalan férfi állítólag nem is hajléktalan, csupán azért lakott ott, mert oda születtek a kiskutyák és nem akarta magára hagyni őket. A kicsik az ő saját kutyájának a kölykei, akit egyébként egy másik szervezet hamarosan ivartalanítani fog. Önkéntesünk kérésére a férfi átadta a kiskutyákat, bár egyet mégis megtartott, akit szintén ivartalanítani fog a másik szervezet. Tekintve, hogy a kutyák magántulajdonnak számítanak, így azokat az állatokat tudjuk ilyen esetben elhozni, akikről a tulajdonos saját akaratából mond le. Egyébként két kiskutya már gazdisodott, így önkéntesünk és másik segítője hat kölyköt szállított a menhelyre. Ők most féreghajtót, oltásokat, mikrochipet fognak kapni, és új gazdit keresünk a számukra. Picit félősek, de kedvesek és jól tápláltak.

Szombat és Vasárnap
Azzal a jó hírrel nyitom a hétvégi beszámolót, hogy Evetke kutyánk ma Budapestre gazdisodott.

Talán még egy hete sem történt, hogy a Második Esély Mopszmentő Egyesülettől Móni a segítségünket kérte. Az egyik egyesületi kutya, Pitypang nem talált nála gazdira már régóta, ráadásul nagyon zavarja az idős, beteg kutyákat, akiknek nincs nyugta a fiatal kölyöktől. Már akkor látszódott, hogy nagyon nehezen hozta meg a döntést. A kis Pitypang teljes oltási programmal, mikrochippel érkezett.
Csakhogy Móni azóta nem aludt, és jelentkezett, hogy nincs egy nyugodt pillanata. Készített Pitypangnak egy helyet, ahol nem zavarja a többieket, és szeretné visszakapni. Tekintve, hogy láttuk, mennyire szereti, ma visszakerült a gondozásába. Döbbenet volt látni az egymásra találást. Pitypang szabályosan ölelte Móni nyakát. Annyira megható volt. Még most is futkos a hideg a hátamon. És igen, ő egy kutya, aki gazdit keres egy másik egyesületnél! Nem saját kutya.

És akkor végezetül, következzen Pitypang történetének szöges ellentéte a blogom végére. A történet főszereplője egy pár hónapos puli, aki anak ellenére, hogy gazdás volt, többet volt utcán, mint otthon. A szomszédok milliószpr hazavitték. Fülcseppet vettek neki fülgyulladásra, etették. Mígnem a mai napon valami elütötte a kiskutyát, aki a tulajdonos sokadik kutyája volt már akik mind eltűntek.
Egy állatbarát szomszéd értesített minket, hogy orvosi ellátásra van a kiskutyának szüksége. Mondtuk, hogy a gazdától lemondó nyilatkozatra van szükségünk ahhoz, hogy segíthessünk. A tulajdonos a lemondót két pillanat alatt aláírta, és a szomszédjával, aki jelentette a kutyust, be is küldte a menhelyre. Igen, beküldte a menhelyre a kutyáját, mint ahogy más a szemétbe dobja a hulladékot. Arra sem volt képes, hogy telefonáljon mi van a kutyájával, hiszen úgy tudtuk, hogy elütötték. A segítókész szomszéddal megbeszéltük, hogy a költségünkre vigye állatorvoshoz a kiskutyát mielőtt a menhelyre érkezik. A Vezér Állatorvosi Központban látták el őt. Szerencsére nincs törés, viszont nagyon bolhás, ápolatlan, valamint nagyon erős fülgyulladása van.
Bogi így mától a gondozásunkba került.

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy a szomszéd elmondása szerint Bogi már sokadik kutyája a példás gazdának, mert minden kutyájával történt valami. Ő is inkább az utcán élt, a szomszédok gondoskodtak róla, és vitték rendszeresen haza, etették, és vásároltak neki. Amikor pedig baleset érte, akkor a gazdája szintén cserben hagyta. Nem kellett neki, mert problémás. Elküldte egy lemondónyilatkozattal a kutyát, és megszűnt számára létezni.
A menhelyet nem hívta, hogy érdeklődjön Bogi hogyléte felől, egyszerűen csak lerázta a problémát, és áli tovább az életét. Mert ő ember, felsőbbrendű, akinek mindenhez joga van. Kihasználhat más élőlényeket és ha mér nem kell eldobhatja, mint a szemetet.

Valódi érzelmi vasút a miénk: örülük, ha egy kutyánk gazdára talál, ugyanakkor aggódva adjuk át a gondoskodás jogát másnak. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez a munkánk lényege, hiszen mindig jön egy következő, egy még elesettebb, még részorulóbb kutya, akinek segíteni kell. Mert mindig lesz olyan, akinek mi vagyunk a legutolsó esélye az életre...