Ezen a héten egy kora reggeli órában tudtuk meg, hogy 5411 ember minket tartott érdemesnek arra, hogy a munkánkat támogassa! Szavakkal nem kifejezhető, hogy mekkora hálát és boldogságot érzünk!
Ez az összeg további támogatásokkal kiegészülve elegendő lehet ahhoz, hogy fedezzük a kiadásainkat a következő évre, valamint, hogy a tartozásaikat is rendezzük. Sajnos nem tudtunk még olyan évet kezdeni, ahol a szeptemberi, októberi hónap ne az adósségrendezésről szóljon.
Leírom, de mindenki tudja, érzi, hogy az élet jelentősen megdrágult, így ha lehet méginkább rettegve tekintettünk a jövőbe, ami sohasem tudhatjuk, hogy mit hoz a számunkra. A költségeink sajnos nekünk is a többszörösére nőttek, legyen az állatorvos, rezsi, gyógyszer, vagy akár eledel.
Mi most reménykedve, bizakodva tekintünk a jövőbe, hiszen a további adományokkal kiegészülve talán elegendő lehet ez az összeg.
Mi is láttuk, hogy sokan óriási összegeket kaptak, és így jogosan nagyon elégedettek. Mások azonban a csalódottságukban nekiestek mindenkinek, olyanokat is megbántva, akik eddig mellettük álltak, akik eddig támogatták őket.
A verseny hatalmas, és valóban a fennmaradás a tét, így érthető a vele járó stressz. Az adó 1% összegre jogosult szervezetek annyian vannak lassan, mint csillag az égen. Itt természetesen nem kizárólag az állatvédelmet említem, hanem mindenkit, aki gyűjthet. Nehéz így fennmaradni.
Sajnos ezzel párhuzamosan meg kell említenem azt is, hogy nagyon fontos, hogy nézzünk utána valójában kiket támogatunk!
Valóban van telephelyük, ahová ellátogathatunk megnézni az állatokat?
A honlap összhangban van a látottakkal?
Árulkodó a facebook oldal is, hiszen ott meg lehet osztani a mentéseket, valamint azt is, hogy mi történt a mentett élőlénnyel. Fontos, hogy azt is figyeljük, hogy ne mások által elkészített poszttal legyen tele egy oldal, hiszen az nagyon könnyen megtévesztheti a gyanútlan embereket.
Támogassuk a szívügyünket, ne hagyjuk veszni az adónk 1%-át, de járjunk nyitott szemmel. Mert ha csalódunk, akkor könnyen lehet, hogy utána már senkinek nem szeretnénk felajánlani, holott nagyon sokan kiváló munkát végeznek. Ami azonban nagyon fontos, egy picit legyünk gyanakvóak, nézzük meg saját szemünkkel a támogatottakat!
Hétfő
A múlt heti blogomat ott hagytam abba, hogy Tekergő a hétvégére már jobban érezte magát. Állva, csóválva várt minket reggel, úgyhogy nem is teljesen, azért egy kicsit megnyugodtunk.
Újabban azt látjuk, hogy megszaporodtak Bordány körül, az út mentén talált kutyák. Letti, Bronzi, hogy az elmúlt heteket említsem. Erre most, egy nagyjából két öklömnyi kiskutya, Bori. Őt is Bordányban, az út mentén találták, és szívből csodálkozom, hogy egyáltalán észrevették ezt a kis apóságot, hiszen tényleg alig látszik még ki a földből.
Hogy került ez a kiskutya az út mellé? Hol vannak a testvérei? Hol az anyakutya, akivel még bőven együtt kellene lennie? Miért kellett neki is feleslegesen megszületnie?
Csak néhány kérdés, amire sohasem kapunk választ!
És igen, tudjuk! Kegyetlen dolog egy állatvédő szájából olyan kijelentést hallani, hogy miért kellett megszületnie, de ha a dolgok mögé nézünk, akkor beláthatjuk, így van.
Ő szerencsés, mert biztonságban van, de mi történt az anyával? Mi történt a testvéreivel?
Ugye senki sem gondolja, hogy a több millió feleslegesen megszületettt kiskutyának tudunk sorra felelsős gazdát keríteni? Mert a legtöbb házi szaporulat esetén a kedves gazda ezzel nyugtatja magát: Mind elkelt! Mind jó helyre került! Bár valóban, a "jó hely" megítélése elég szubjektív.
Épp a minap láttam egy hirdetést, egy közeli városban két fekete kiskutyának kerestek gazdát (minden arra vall, hogy házi szaporulat). A posztoló olyan "erényeket" hozott fel, hogy nem szobakutyák, az anya jó egerész kuya, illetve a kölykök nincsenek elkényeztetve. Csodás!
Mintha harminc évet mentem volna vissza az időben. Azok a jó, egészséges, erős kutyák, akik nincsenek elkényeztetve, akik még a telet is a hó tetején vészelik át, mert nem fáznak! Van bundájuk! Akik az eszik, ami van, mégsem betegek.
Kicsit elkanyarodtam Bori kutya történetétől, de azért annyira mégsem, hiszen a kiinduló pont közös: megszülettek, feleslegessé váltak.
Kedd
A mai napon úgy döntöttünk, hogy nasi-napot tartunk a kutyáknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ma kizárólag nasival kellettjóllakniuk agondozottjainknak, csupán azt, hogy a mai menü mellé mindenkinek járt egy szép darab szárított marhafül. Kivételt képeznek természetesen a betegek, vagy allergiásak. Furcsa mód, azért nem mindenki volt oda a szárított-füstölt marhafülért, Roxy például egyáltalán nem kérte, míg Evetke szabályosan egyben akarta lenyelni. Ő nem bajlódott azzal sem, hogy szépen elszpogassa, megrágcsálja. Ő amilyen gyorsan csak lehet, inkább lenyelte. Egyébként meglehetősen jó unaloműzők ezek a falatok, különösen olyan kutyáknak, akik egyedül vannak, mert például még kevés oltással rendelkeznek, vagy mondjuk az olan kutyáknak, akik nem szeretik a többi kutya társaságát. A hatalmas füstölt-szárított csontokat is az egyedül élő kutyáknak szoktuk adni, hiszen ők nem akarnak a többi kutyával együtt lenni. Viszont unaloműzésnek kiválóak ezek a hatalmas csemegék.
Szerda
Reggel a döbbenet és a sírás elegye fojtogatott bennünket! Tekergőt halva találtuk az elkülönítőben, amit alig tudunk elhinni, hiszen az utóbbi napokban folyamatos volt a javulás, és tegnap este sem láttunk rajta semmi aggasztót. Kérésünkre az állatorvosunk felboncolta őt, és sajnos kiderült, hogy ugyanaz történt Tekergővel is, mint Ácsival korábban. A parvót ugyan túlélte, de a szövődményeit már nem tudta legyőzni. Bélinvagináció (bélbetűrődés) lépett fel nála is, ami néhány óra alatt halálos kimenetelű lehet.
Hihetetlen számunkra ami történt, hiszen Tekergő a legnagyobb és legaktívabb kutyus volt ebben az alomban. Feldolgozhatatlan ami történt!
Ma dr. Farkas Attila érkezését vártuk a menhelyre, aki ezúttal egy veszettségi oltás mellett 7 kombinált oltást, valamint egy mikrochipet osztott ki.
Csütörtök
Van egy kutya a menhelyen, aki ártatlan ábrázatával, sötét hatalmas szemeivel hódít. Szinte mindenkit a bűvöletébe ejt, hiszen valóban gyönyörű kutya, mitöbb, nagyon kedves és bújós is, ellenben ezt a tulajdonságát gondosan elrejti a kíváncsi szemek elől. Csak azokkal az emberekkel kedves, akiket jól ismer, akikben megbízik. Kerítésen keresztül is gyakran odamegy a látogatókhoz barátkozni, viszont mindez megváltozik, ha valaki egyedül vele szeretne ismerkedni. Zárkózottá, félékké válik, és semmiféle kommunikációra nem hajlandó, ráadásul retteg a póráztól, így egészen idásig nem is sikerült megtanítani pórázon sétálni. A kutyaoltás kész rémálom, ugyanis szinte megfoghatatlanná válik, külön szertartás őt becserkészni. A hétköznapokban azonban egy boldog, bújós, szeretetéhes kutya, aki tudja hogyan kell valakit az "ujja" köré csavarni. Ő Gregor, akinek némi túlzással minden nap akad kérője, mégsem sikerült még gazdisodnia, de ezt kizárólag annak köszönheti, hogy nem akar közelebbről idegenekkel ismerkedni. A menhelyre kilátogató emberek a mindennaokban le vannak nyűgözve attól, ahogy ő kinéz, és ahogy a kerítésen keresztül viselkedik. Sajnos nagyon nehezen hiszik el, hogy bizony egy kutya teljesen máshogy viselkedik a kerítés két oldalán.
Péntek
Rendhagyó módon a mai napon költöztek a kutyáink Németországba, hogy ma már mindenki gazdis kutyaként hajtsa álomra a fejét: Ánizs, Néra, Maxi, Max, Csipetke, Naomi, Tubi, Tündi és Panda a szerencsések. Nekünk pedig egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen sok "nagy" név van a utazók között, akik éveket éltek velünk a menhelyen. Max, a három lábú kutya félénk természete miatt nem talált gazdira. Naomi szívférgessége, és több daganatműtéte miatt nem került szóba sohasem senkinél. Csipetke idős kora, daganata miatt szintén évek óta várta az igazit, aki nem jött el. Ma azonban mindannyiuk élete megváltozik. Csodás, hosszú életet kívánunk mindenkinek!
Szombat és Vasárnap
A környéken napok óta fel-fel bukkan egy foltos középtermetű kutya, akit ma sikerült egyik kollégának befognia és a menhelyre szállítania.
Eközben egyik önkéntesünk két igencsak félénk természetű kutya befogásával foglalatoskodott, akikről eddig egy öreg bácsi gondoskodott. A kutyák eddig Sziksósfürdőn voltak, a Strand utcában választották ki maguknak ezt a házat, ahol végül tábort vertek. Az idős úr segítséget kért az elhelyezésben, ugyanakkor gondoskodott róluk, amíg nálunk nem volt hely számukra. A két mikrochip nélküli, nagyon félénk kutyust Vilmának és Irmának neveztük el.
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások