A heti blogot ismét nem szokványos módon kezdem: a bevezetőt elhagyom, hogy inkább a napi eseményekre koncentrálhassak, és ne emeljek ki egyetlen témát sem.
Hétfő
A múlt heti blogomat ott hagytam abba, hogy Bronzi állapota rohamosan kezdett javulni azóta, hogy elhagytuk a fájdalomcsillapítót. Szerencsére a kedve egyre jobb, az étvágya kifogástalan, és egyre ügyesebben használja a lábait, annak ellenére, hogy egy lábát kivéve mindegyik sérült. Természetesen még mindig gallért visel, hogy az amputált lába varratait ne tudja bántani, de amikor vele vagyunk, éppen eszik, vagy egy picit foglalkozunk vele, akkor levesszük a gallért, mert tudjuk, hogy ez mindig óriási büntetés a kutyáknak. Ilyenkor még jobban látszódik, hogy milyen gyönyörű, életerős kiskutya ő valőjában. Nem csoda,hogy mindenki odavan érte, aki találkozott vele. Sajnos azonban egyelőre ő még nem látogatható, igyekszünk mindentől óvni, burokban tartani, legalább addig, míg két oltását biztonsággal meg nem kapta. Persze tudjuk, hogy ez sem garancia a betegség elkerülésére, de mégissak több, mint a semmi.
Kedd
Két nagyon félénk természetű kutya érkezett Szatymazról hozzánk. A két 8 hónap körüli fiú tesót Romulusnak ér Remusnak kereszteltül el. Chipet nem találtunk bennük, bár meg kell mondanom, hogy olyan alapos átvizsgálás nem történt. Ők ketten ugyanis annyira félénkek, hogy a puszta közeledésünkre is morgással reagálnak. Amikor pedig hozzájuk értünk, hogy leolvassuk a chipet, torkuk szakadtából kezdtek el ordítani. Ráadásul olyan kétségbeesetten, hogy az összes dolgozó perceken belül ott volt, mindenki azt hitte nagy baj történt.
Rendszeres önkéntesünk, Melinda is ma érkezett rendhagyó módon hozzánk, és a visító, kétségbeesett ordításra érkezett, ő kívülről próbálta az ajtót feltépni, hogy segíthessen, hiszen nem láthatta, hogy mi is benn vagyunk. Azt hiszem, hogy nekik hosszabb időre lesz szükségük, hogy elfogadják a közeledésünket, de azért nem reménytelen esetek.
Igen tekintélyes mennyiségű adományt kaptunk a Nestlé Magyarország KFT-től. Leginkább kutya jutalomfalat és cicaeledel érkezett, amit természetesen el kell raktározni. Szerencsére a dolgozókon kívül jött önkéntes is,Attila, aki szintén segítségünkre volt az elpakolásban.
Amíg mi gyanútlanul tempóztunk, hogy minél hamarabb minél több adományt elpakolhassunk, váratlan látogatóink érkeztek.Igaz, valahol sejtettem, hogy ez a pillanat el fog jönni, hiszen a pár rendszeresen zaklatott minket telefonon, emailben.Ők Mázliék volt gazdája, és új párja, vagy ismerőse, nem tudjuk. A lényeg, hogy a lemondó képtelen megérteni, hogy amikor kilakoltatták, ő örökre mondott le a kutyáiról, amit többször elmondunk neki akkor. A mi szemünkben ő nem tud ezeknek a kutyáknak biztos hátteret biztosítani, amit ő nem fogad el. Hálából még a rendőrséget is kihívta, miután közöltem, hogy nem tudok partner lenni a vitában, hiszen dolgoznunk kell. A rendőrök kiérkezése után tisztáztuk a helyzetet, őket pedg úgy fél óráig győzködték a rendőrök, hogy hagyják el a helyszínt, és hagyjanak minket dolgozni.
Ezt követően, bosszúból a neten közzétettek egy rágalmazó posztot, miszerint a tápot elhordjuk a menhelyről, éheztetjük a kutyákat, és csupa mocsokban élnek. Ezt alátámasztva lefényképzeték a szomszéd romos tanyát, mintha ott tartanánk az állatokat. A lejárató kampány nem tartott sokáig, az összes kommentelő mellénk állt, és addig jelentették a posztot, míg végül törlésre került. Ha elérte volna a célját, azzal csak a benn élő állatoknak, ezáltal a hőn "szeretett" kutyáinak ártott volna. ez tükéletesen bizonyítja, hogy nincs helyük ezeknek a tündéri kutyáknak egy ilyen személynél. Egyúttal pedig köszönjük mindenkinek a támogatást, mérhetetlen jól esett!
Szerda
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjében jártunk vizsgálaton Omegával, Gerlével, Kázmérral. Omega fogkő eltávolításra utazott, valamint vizsgálatokra. A vérképe tökéletes, ellenben állandó próbálkozásaink ellenére is képtelenek vagyunk normális testsúlyra hízlalni. Ráaádásul alkalmanként puffad, leginkább szombatonként, kutyasétáltatáskor. Valószínűleg ilyenkor a túl sok ugrálástól gyülemlik fel a gyomrában ném gáz, de sajnos csak tüneti kezelést tudunk nála alkalmazni.
Gerle pedig egyszercsak a semmiből kezdett sántítani, ráadásul nem is történt vele semmi, így őt is megvizsgáltattuk. Kiderült, hogy sajnos térdficama van, amit ráadásl műteni kell. A műtéti időpontot már meg is beszéltük.
Kázmér hasonló dolgok miatt került a vizsgálóasztalra, neki a mellső lába a problémás. Egyszercsak elkezdte nem használni a lábát, erősen sántít rá. Sajnos neki a fájdalomcsillapításon kívül nem tudunk semmit tenni, hogy rendbejöjjön a lába. A csontja a tacskókéhoz hasonlóan el van görbülve, ez okozza a sántítós járást.
Szatymazról újabb kutya érkezett hozzánk, akinek több hétig keresték a gazdáját, mégsem találták. Számomr ez döbbenet, mert egy viszonylag fiatal, nagyon cuki labradorról van szó. Az önkormányzat emberei szerint nem chipes, de mi mégis találtunk benne, bár messzire nem jutottunk.
Már a leolvasás pillanatában láttunk, hogy ez a chip nem magyarországi, így felvettük a kapcsolatot Szerbiával, ezáltal próbáltuk elérni a gazdit. Mellesleg kölyök kora óta nem volt oltva a kutya, úgyhogy nagy reményekkel nem indultunk neki a történetnek.
Hamarosan előlkerült egy személy, akitől a kutya származik. Azt állította, hogy ő a kutya tenyésztője, és még kicsi korában eladta őtt Magyarországra, pontosabban Kelebiára. Arról természetesen semmilyen adata nem volt, hogy kinek, és mi a címe. Az új gazdáknak pedig 5 év nem volt elegendő arra, hogy beoltassák, idehaza regisztráltassák a kutyát. Ebből következik, hogy biztos nagyon sokszor látta orvos a kutyát....
Úgyhogy Loki marad nálunk. A "tenyésztő" túladott rajta, az "új gazdája" pedig ki tudja hol él pontosan. Őszintén szólva valahogy nem is bánjuk. Így legalább lesz esélye végre egy normális életre!
Csütörtök
Rosszul indult a reggelünk, a mai ivartalanítást is át kellett miatta szervezni. A komplett oltási programon éppen csak átesett Tamara kölykök közül Tekergő gyengélkedik. Nincs étvágya, levert, hasmenése van és hány. Rögtön el is különítettük, és megbeszéltük dr. Tímár Endrével, hogy egy ivartalanításra váró kutyus helyett ő fog menni vizsgálatra.
A mai ivartalanításra váró kutyák jól viselték a műtétet: Vera, Lady, Roxy, Pizsi, valamint Csiki esett át a műtéten.
Sajnos Tekergővel kapcsolatban nem fogadtak jó hírek, a parvó tesztje pozitív lett, ami nagyon megviselt minket, hiszen ahogy mondtam, már túlesett az oltási programon, noha még azért elég frissen. Természetesen a gyógykezelését megkezdtük.
Eközben a menhelyen Bella élete gyökeres fordulatot vett, őt ma ugyanis új gazdija hazavitte magával. Bella azon szerencsés kutyák közé tartozott, akinek pár hónap alatt sikerült új gazdit találnia.
Amíg a papírokat írtuk, természetesen zajlott az élet: Dante, aki fiatal kora ellenére már két gazdit elfogyasztott (nem szó szerint!) alaposan felrázta a nagyudvart, ami hetek óta az új lakóhelye. Először kicsit visszautasítóan foagdták a régiek Dantét a heves természete miatt, de mára már nagyon szépen beilleszkedett. Az ő számára az élet merő szórakozás. Imásja a nagy társaságot, a pörgős életet, az embereket, a többi kutyát. Valószínűleg ez a nagy társaság, a pezsgő élet hiányzott neki eddig, ugyanis eddigi két gazdájától folyamatosan szökött. Eleinte mi is attól tartottunk, hogy megpróbál majd kereket oldani, mert elég nagy szabaduló művész, de az az igazság, hogy még csak meg sem próbálta, egyetlen alkalommal sem. Különösen most érzi magátt otthon, hogy teljesen befogadták, és nem csak néhányan, hanem az udarn élő összes kutya hajlandó vele játszani.
Péntek
Sajnos Tekergő még mindig nincs túl jól, ma dr. Farkas Attila vizsgálta meg és látta el a rendelőben. Természetesen még a hétvégén is kapnia kell a gyógyszereket. Nagyon bízunk benne, hogy a kezelések hatni fognak, és minél hamarabb túl lesz a nehezén. Egyelőre tényleg nagyon neki van keseredve a világnak.
Szombat és Vasárnap
A szombat természetesen most is a kutyasétáltatásé volt. A hétvégén azonban Röszke mellől két kisebb testű fiú kutya érkezett hozzánk, akik gondoltak egyet és beköltöztették magukat nagyjából egy hete egy telephelyre. Ott enni-inni kaptak, jó dolguk volt, úgyhogy eszük ágában nem volt kereket oldani.
A telephely tulajdonosai először azt hitték, hogy az egyik környező tanyához tartoznak, de hamarosan rá kellett jönniük, hogy nem tartoznak ők sehová, legfeljebb hozzájuk, a jó vendéglátásnak köszönhetően.
Megfogni azonban nem volt őket olyan egyszerű, így egyik önkéntesünk, Emese segített a segítségükre. A menhelyre szállításkor ki is derült, hogy az egyik kutyus igen erősen védi a másikat.
Mi a bizonsaág kedvéért még egyszer olvastunk beszállítást követően chipet, de nem találtunk.A barna színű kutyust, aki a védelmező, Nugátnak neveztük el, míg társa a Nándi nevet kapta tőlünk.
Nugát picit később bizonyította is a rátermettségét, ugyanis amikor a kollégával visszamentünk, hogy bolha elleni cseppekkel ellásuk őket, Nugát bizony úgy döntött, hogy mi ott nem fogunk bemenni. Rögtön bokára ment, s nem tágított, minden belépésnél csak úgy szabdalta a nadrágunkat. Úgyhogy magunk elé vettük egy locsolót és megrohamoztuk őket. Akkor már akkora volt a döbbenet (a mi bátorságunktól), hogy nulla ellenállással sikerült őket lekezelni. Amikor átvettük őket, akkor még nem problémáztak, de igen gyorsan belakták az új helyüket.
Ők ketten egyébként azért kerültek közös karnténkennelbe, mert az egy helyről érkező kutyákat lehetséges egy kennelben karanténozni, amennyiben a kennel mérete megfelelő.
Jó hír, hogy vasárnapra Tekergő kutyusunk is kezdett alakulni. Noha azt nem állítom, hogy olyan, mintha egészséges volna, határozottan a javulás jeleit mutatja.
Köszönjük a 180 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legrisseb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások