Kutyamesék 2024. ápr. 22-28.

A heti beszámolómat ez alkalommal nem előzi meg bevezető. Sok új mentett kutya érkezett hozzánk a héten, igyekeztem az ő bemutatásukra, élettörténetükre szorítkozni.
Aki végig elolvassa a blogot, és rendszeresen követi is az írásaimat, azoknak az embereknek mondom, hogy a következő heti bevezetőm egyik témája már a hétvégi írásomban meg fog jelenni, de nem szeretném szétszabdalni a történetet. Ráaádsul egy olyan kényes témáról készüök írni, ami időről időre újra előkerül, mint probléma, mégsincs megoldása. És hogy miért? Mert nagyon sok gazda nem megfelelően gondozza az állatát.

Hétfő
A múlt heti blogomat ott hagytam abba, hogy sok kutyusunk gazdisodott Németországba és Ausztriába, így az új helyekre új kutyákat fogadhattunk be. Ezek az örökbeadások, mint kiderült sokaknak szálka a szemében, bár az okát nem igazán értem, hiszen épp ez a menhelyi élet jellege: befogadni, rendbetenni a kutyust, és új, megfelelő gazdit keresni neki. Ha nem volna örökbefogadás, akkor nem tudnánk kutyát menteni sem, hiszen nem volna hová elhelyezni.

Ma például két kutyának nyílt lehetősége nálunk új életet kezdeni. Ezek az újrakezdések persze nem mennek gyorsan, hiszen az új kutyákat fel kell készíteni az örökbefogadásra: oltásokat pótolni, megvizsgáltatni, chipet pótolni, ivartalanítás, szívféregszűrés, élősködő mentesítés. Sokaknak pedig egészségügyi gondjai vannak, amit szintén kezeltetni kell.
A menhelyre egyébként azért érkezik ilyen sok beteg, vagy legalábbis kezelésre szoruló kutya, mert a többségük nem találkozott túl sokat állatorvossal. Már az is csoda, ha az éves oltást rendszeresen megkapta.

De most térjünk rá a mai beköltöző kutyákra.
Tódor egy fiatal, kistestű, barátságos kutya, aki Balástyán beszegődött egy tanyára. Tekintve, hogy chipet nem találtak benne, így a menhely segítségét kérték. Tódor egy igen fiatal, jó természetű kutya. Persze nagy becsben tarthatták őt is, ha elmulasztották beadatni a mikrochipet, meg gondolom az oltást is. Emellett fiatal korában már kóborlással ütötte el az időt.

Másik mai beköltözőnk egy 7 éves beagle szuka, aki költözés miatt került hozzánk. Fülesnek van chipje, és rendelkezik oltással is. Gyerekbarát, keves kutya, aki még a baromfit sem bántja. Ellenben, mint a legtöbb beagle, ő is szökik. Gondolom ezért sem akarta őt a család magával vinni, de nem tudjuk a pontos okokat, lényeg, hogy legalább nem hagyták hátra az új tulajdonosnak, mert ugye ez a módi mostanában. Füles egyébként egy igen kapós kutya lehetne nálunk szerintem, de meg kell mondjam, neki is vannak problémái. Mindkét szeme nagyon gyulladt, ami látszik, hogy egy régebben fennálló probléma lehet. Talán emiatt, talán egyébklnt is, jóval öregebbnek látszik a koránál. Így első ránézésre inkább tűnik egy kedves idős kis mamókának, mint egy középidős, ereje teljében lévő kutyusnak.
Füles egyébként egy beaglehez képest nagyon nyugodt természetűnek látszik, de ez lehet a kezdeti megilletődöttség miatt van így.

Kedd
Ma három új kutya érkezett a gondozásunkba. Kettő kutya tulajdonostól érkezett, egy pedig talált kutyus.

Hudson egy pár hónapos, teljesen ártalmatlan, jószánékú kutyus, aki már most igen jelentős méretekkel rendelkezik. Nem az az ugrálós, aktív fajta, inkább az a típus, aki a létezéséért is elnézést akar kérni. Egyelőre laposkúszásban közlekedik, de reméljük, hogy nálunk majd feloldódik, pláne, ha be tud költözni a korabeli társaihoz. Ehhez persze először túl kell lennie a megfigyelési időn, és néhány oltáson. Ő egyébként egy talált kutyus, illetve azt mondta az idős úr, aki segítséget kért, hogy korábban bedobták hozzá. Ő pedig nem tud megfelelően gondoskodni róla.

Drippy egy olyan típusú kutya, amilyen nemigen szokott a menhelyen megfordulni. Ő egy basset hound, aki eddig családban élt, csakhogy ott nem tudtak annyi időt rászánni, amennyit igényelt volna. Emiatt aztán sokat hangoskodott, ez pedig konfliktusokhoz vezetett. Drippy egyébként egy nagyon jó természetű kutya, aki jól kijön a fajtársaival is, de ugyanakkor nagyon emberszerető is. Mi is tapasztaltuk, hogy addig be nem áll a szája, amíg magára nem vonja az ember figyelmét.

Maya/Ropi pedig egy kertészetből érkezett, ahonnan azért kellett eljönnie, mert rombolt, és jelentős kárt csinált. Emiatt a tulajdonos megkötve tartotta, de sajnálta őt, ezért kért inkább segítséget a menhelytől. Ő is egy emberbarát, több foglalkozást igénylő malamut jellegű kutyus. Amit érdemes tudni a malamutokról az az, hogy igen makacs természetű, talán még a huskynál is önfejűbb. Habár régebben ért bennünket kritika, miszerint mi előszeretette gyűjtjük a fajtatiszta kutyákat, azokat sajns el kell keserítenem. A most érkező kutyák egyikének sincs törzskönyve, és mindenkinél akad kisebb-nagyobb probléma, ennek ellenére bátran lehet jelentkezni gazdijelöltnek!

Talán vannak bizonyos fajták, akik gyakrabban megfordulnak nálunk, az nem azért van, mert annyira szeretjük az ilyen kutyákat begyűjteni, hanem mert az ilyen kutyusokból több van. Ilyenek a németjuhászok, husky jellegű kutyák. A kritikát egyébként épp egy régebbi husky jellegű lakónk miatt kaptuk. Egy róla készült poszt alatt egy hozzászóló azt nehezménezte, hogy bezzeg egy huskynak nálunk mindig van hely (más kutyáknak is ugyanúgy szokott, de ez valahogy akkor nem volt érdekes).
Őket mi nem gyűjtjük, pusztán nagyon sokan érkeznek hozzánk, mert a gazdájuk meguta, vagy utcán vannak, ezáltal hozzánk kerülnek. És ha a honlapon azt látja, hogy ezekből a kutyákból valahogyan mintha több lenne, hát akkor igaza van. De nem azért, mert előszeretettel megtömjük a menhelyet ezekkel a kutyákkal, akik eleve problémásak. Hanem azért vannak ilyen sokan nálunk, mert nehezen örökbeadhatóak. Az utánpótlás pedig folyamatos, de nem azért, mert vadásszuk ezeket a fajtákat. Íme hát Maya:

Szerda
Ma Üllésről egy bűbájos kutyacsalád érkezett a menhelyre. A kicsik igen jó állapotú, vidám, kézhezszokott kicsik, ami azt feltételezi, hogy biztosan nem a pusztában hozta őket világra az anyakutya. Sokkal inkább akkor lett kipenderítve otthonról a kis család, amikor már terhessé vált az etetésük. A kicsik tele vannak féreggel, az anyakutya pedig sovány és rendkívül koszos és büdös. Látszik rajta, hogy minden ereje arra ment el az utóbbi időben, hogy a kicsiket táplálhassa. Őket egyébként egy olajkútnál találták, az egyik betontömb alá húzódtak be az időjárás elöl. Sajnos az anyakutya sem chipes, pedig igencsak izgalmas lett volna megtudni hogyan kerültek ezek a kutyák utcára.
Beérkezésük után pillanatok alatt befalták az összes ételt, majd jóllakva eldőltek a kutyaházban, és délután amikor mentem megnzni őket ismét, fel sem ébredtek a zajra, amit okoztam. Békésen szundikáltak, biztonságban érezték magukat. Ki tudja, hogy erre mikor volt utoljára példa.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila délután ismét érkezett a szokásos kutyaoltásra. Most egy veszettségi oltást, 1 mikrochipet, kettő nagykombinált oltást, négy kombinált oltást, valamint tizennégy kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.

Csütörtök
Még a szokásosnál is mozgalmasabbra sikerült ez a napunk. Szerencse, hogy Melinda önkéntesünk ismét jött segíteni, így a munka is többfelé oszlott.
A szokásos havi szívféreg elleni kezelés napja volt a menhelyen, emellett a kutyáink egy része ivartalanításra utazott. Drippy kutyánk rövid ismertség után ma elköltözött a menhelyről.

Ma Chester, Rezső, Falcó, Rusty, Zokni és Vénusz utazott ivartalanításra. Utóbbi három azért érdekes, mert a növendék kölykök udvaráról mentek ivartalanításra, így az udvar létszáma jelentősen lecsökket. Mivel ivartalanítás után több napos lábadozás következik, így Vigyori és Teddy kettesben maradtak az udvaron. Ez később majd még izgalmas lesz, csak azért hangsúlyozom ki.

A Basset hound fajtamentés felvette velünk a kapcsolatot Drippy miatt, hogy szívesen segítenének nekünk, és átvennék őt tőlünk. Mivel a kutyus gazdától érvényes oltással érkezett, így semmi akadálya nem volt annak, hogy Drippy még ma elutazzon a fajtamentéshez, akiket egyébként maga a gazda is megkeresett, csak pár nappal később tudtak volna segíteni, mint mi.
Örültünk a felajánlásnak, hiszen nálunk biztosan rengetegen jelentkeztek volna érte, ami megnehezítette volna a többi kutya gazdisodási lehetőségét. Ráadásul az ő távozásával nekünk felszabadult egy kennelük, ahová be tudjuk hívni a soron követkző segítségre szoruló keverék kutyát. Hiszen nekünk ők a fő profilunk, rosszmájúan megjegyezném, hogy természetesen csak a huskyk után...
Drippy tehát a fajtamentéshez került, nálunk pedig üresedett egy hely.

Péntek
Ahogy már tegnap említettem, Vigyori és Teddy ketten maradtak az udvaron. Ez egyikük számára sem volt kedvező, de a szükség új barátságokat tud kovácsolni. Eddig mindketten úgy voltak vele, hogy kerülik a másik társaságát, mi több, ha lehet még arcot is vágtak egymásnak. Mindkettőnek megvolt a maga barátja, de ők maguk sohasem alkotak egy társaságot. MOst a többiek ivartalanítás miatt kényszerpihenőn vannak, ők pedig olyan egyedül voltak az udvaron, mint a kisujjam. Még nézni is rossz volt őket, hogy mennyire kibuktak a magánytól, de azán a mondás, miszerint a szükség nagy úr, igazolta magát. Késő délutánra Vigyori és Teddy akkora parádét csaptak az udvaron, hogy mindeni más őket figyelte. A többiek átmeneti távozása, a pajtások hiánya teljesen összekovácsolta a két kis önfejű kutyát, akik azóta úgy játszanak, mintha igazibb barátság sohasem létezett volna.

Szombat és Vasárnap
Hónapokkal ezelőtt egy állatbarát pár elkezdett etetni egy csontsovány kutyát az utcájukban. Mivel féltették, így beengedték magukhoz, de nekik már több befigadott cicájuk van, és egy másik kutyájuk is. Lulut nagyon megszerették, és hezitáltak, hogy megtartják, de a szökőssége miatt átgondolták a dolgot, és arra a döntésre jutottak, hogy felelőséggel nem tudják megtartani. Volt nagy sírás a leadáskor, de a sírást a csendes döbbenet váltotta, amikor jelzett a chipleolvasó. Amit tudunk, hogy a kutyus Lulu névre hallgat, szegedi címe van, nincs beoltva, és a gazda telefonszáma megváltozott, az újat pedig nem sikerült kinyomozni. A gazdit így levélben fogjuk értesíteni, és várjuk a választ, hogy mi történt szegénnyel. Addig is a menhely vendégszeretetét élvezi.

Önkéntes kutyakozmetikusaink, Lili és Vanda ezen a héten Vicuskát és Kócost öltöztették nyári bundába. A rövidre nyírás menhelyi körülmények kööztt fontos, hiszen ők ketten előszeretettel piszkolják össze magukat, és a bundájuk is hajlamos csomódosni. A rendszeres, legalább évi 1-2 kozmetika nagyon fontos az ilyen kutyáknak. Ez nem csak kényelmi szempont, hanem egészségmegőrzés céljából is ugyanilyen fontos. Ilyenkor nyáron óriási igény van a hosszú szőrű kutyák megkozmetikázására. Az összes kozmetikus már egész nyárra be van szinte táblázva. Mégis vannak, akik most kapnak észbe, hogy a kutyájuk bundája enyhén szólva kifogásolható állapotban van. A kócos, esztétikai szempontból kifogásolható szőrzet még csak egy zavaró szempont. de sok esetben a kutya egészségét, mi több életét befolyásoló kórkép alakulhat ki, ha nem szentelünk neki elegendő figyelmet. Ezzel a témával folytatom a jövő héten, búcsúzóul pedig Vicus és Kócos nyári frizurájával zárom soraim.