Tekintve, hogy ez a hetünk elég konszolidált volt az érdekesebb események szempontjából, amiről érdemes írni, így megpróbálok olyan menhelyi kutyusokat, és az élettörténetüket bemutatni, akik már kicsit régebben élvezik a menhelyünk vendégszeretetét. Az ilyen blogokra ritkán van lehetőség, és a régebben benn élő kutyák is ezáltal talán több figyelmet kapnak. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a gazdikereső kutyusok közül csak az első pér oldalt nézik meg a látogatók, így a régebbi mentéseken átsiklanak.
Ez nem azt jelenti, hogy az említett kutyusok mind könnyen örökbeadható, csak kevésbé szerencsés csillagzat alatt született állatok. Ez a blog inkább a menhelyi kutyák sokszínűségére, egy-egy egyedi élettörténetre próbál fókuszálni.
Hétfő
Egy elég nagy kavarodás kellős közepére cseppentünk. A néhány napja behozott Dagi kutya gazdájának fia érkezett a menhelyre, hogy visszakérje a kutyát. Daginak chipje ugyan van, de érvényes oltása nincsen, így eleve nem visszaadható, hiszen ilyenkor kötelező két hét veszettségi megfigyelés történik. Másrészről sajnos Dagi körülményei nincsenek rendezve, nagyon sokszor vitték már korábban haza a gazdának, aki beteg, nem tud róla megfelelően gondoskodni. Nem csoda hát, hogy nagyon sokat volt utcán.
Most legutóbb, tehát néhány napja végleg lemondott a kutyáról, belátta, hogy nem tud róla gondoskodni. Most ismét meggondolta, hogy szeretné visszakapni, de a körülményei természetesen nem változtak, és sajnos nem is fognak, msrészről egyébként sincs beoltva, így nem tudtuk Dagit hazajuttatni.
Hogy a történetet még árnyaljuk, Dagit valmelyik messzi megyéből hozták, egy másik állatvédő szervezettől, ha minden igaz. Viszont a mikrochip adatok sem stimmelnek, amit kibogozni igencsak emberes feladat lesz.
Kedd
Önkéntes kozmetikusunk, Vanda, és családja három Tappancsos kutya büszke gazdijai. Egyikük ezek közül Pipacs, az idős puli. Ő szokott menni Vandával eledelgyűjtésekre, rendezvényekre. Mivel benti kutyus, és ráadásul kozmetikus gazdija van, természetesen mindig úgy néz ki, hogy csak ámulnak az emberek a kinézetén. Mindenki olyan pulit szeretne mint ő. Csak sajnos ezért tenni kell. Nem sárban, mocsokban kell tartani, ápolni a szőrét, törődni vele, így marad mindig tiszta és ápolt. Sajnos azonban az emberek azt gondolják, hogy ezek a kutyák maguktól lesznek szépek, és kirakva az udvarra, évi egyszeri kozmetikával majd megvalósítható lesz egy ilyen kinézet. Ez a menhelyi örökbefogadásoknál is így van. Sok kutyáért, akik hosszabb szőrűek, szépek, valósággal tolonganak az emberek. Mások, akik pedig ápolatlanul, csomós szőrrel jönnek be, simán csak továbblapoznak az emberek, és soha meg sem kérdezik, hogy ő milyen. Pedig a kinézetéről nem a kutya tehet, hanem az eddgi gazdája.
Lizát nagyon rossz körülmények közül mentettük, kis társa majdnem éhenhalt, ő maga is sokat éhezett. Nem hogy kutyakozmetikust, állatorvost sem látott amíg be nem került a menhelyre. Mivel akkor még nagyon félős és bizalmatlan volt, így neki több időre volt szüksége a bizalom kiépítésére. Félhosszú, szálkás szőre, szürke színe, visszahúzódó természete miatt nem volt épp "kapós" kutya, úgyhogy gyorsan hátrébb került a holapon, hiszen az újabb kutyák vannak mindig elöl. Azóta Liza nagyon sokat változott, kedves lett, már nincs halálfélelme a közelünkben, és tudja, hogy enni is mindig kapni fog. Ez a Liza már nem hasonlít ahhoz a régi kutyához , aki egykoron volt, és most, hogy a szőrét is rövidre vágták a kozmetikus lányok, valósággal megfiatalodott. Neki olyan típusú szőre van, ami azért nem igényel akkora odafigyelést, de alkalmanként egy kis fazonigazítás szabályosan megfiatalítja. Talán ezzel a nyáriasabb, rövidebb frizurával valakinek végre ő is megtetszik. Mert egy kis kozmetika, szépítkezés valósággal megfiatalítja a kutyát. Sajnos sok esetben az emberek ezt sem mérlegelik, amikor örökbefogadnak. Egy hosszabb szőrű kutya bundáját bizony ápolni kell.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett hozzánk a szokásos vakcinázásra. Most 5 veszetsség elleni oltást, 14 kombinált oltást, 3 veszettségi kombinált oltást, valamint 7 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.
És ha már állatorvosos nap, akkor megemlíteném most Pajtit, aki nem a frizurája miatt nem talál gazdit, hanem pánikolós természetes szab gátat annak, hogy otthonra találjon. Ő a hétköznapokon egy nagyon cuki, kedves kutya, aki bújik, feláll a lábunkra, igényli a törődést, a foglalkozást.
Nem mondom, hogy mindig minden körülmények között kenyérre kenhető kutya, mert sajnos elég bizalmatlan, és nem is mindenkivel barátkozik, de ha kinyílik, akkor nagyon ragaszkodó természetű tud lenni.
Ellenben abban a pillanatban, ha érzékeli, hogy nála is bármilyen beavatkozás fog történni, teljesen átmegy ámokfutó Pajtiba, aki visít, kapkod, tarol mindent, csak hogy menekülhessen. Az mindegy, hogy vakcinázás, vérvétel, vagy esteleg állatorvoshoz kell utazni, ami kívül esik a komfortzónáján, azt borzasztó nehezen viseli.
Pajti a fent említett tulajdonságai miatt kizárólag olyan gazdinak való, aki ezeket a tulajdonságokat megfelelő módon tudja kezelni, van elég kutyás tapasztalata.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezen tulajdonságok miatt nem keres gazdit. De el kell fogadni, hogy nem minden kutya való mindenkinek. Ő éppen egy olyan kutya, aki érzékenysége miatt egy tapasztalt, határozott gazdit keres, aki viszonylag elvonult, nyugodt életet él, ami megfelelő Pajti számára is, továbbá szereti a kihívásokat. Ő az a típus, akire rá kell szánni az időt, és akihez nem kesz elég háromszor ellátogatni. Az ilyen gazdijelöltekből sajnos nagyon kevés akad.
Csütörtök
Ma egy fiatal, kis-közepes termetű kutya került a gondozásunkba, akit egy kedves pár talált az utcán. Nem találták a gazdit, éjszaka maguknál tartották, de mivel a saját kutyákkal nem egyezett, ezért a menhely segítségét kérték. Mikrochipet is nézettek, de nem találtak benne. A kutyust mi Tádénak neveztük el.
A hétvégén Nyílt napot tartunk a menhelyen, ami azt jelenti, hogy nelkünk egy ilyen rendezvényre előre kell készülni. Melinda önkéntesünk most ebben segített nekünk. Asztalokat, padokat mosott, a kerti kiülőt törölte tisztára, a mosdót takaította, emellett pedig a kutyák edényeit is elmosogatta. Köszönjük szépen a munkáját!
Péntek
Most egy olyan kutyát mutatnék be, aki viszonylag újnak számít nálunk, mégis régi lakónk. Ő Jenny, aki visszakerült a menhelyre.
Ő egy idegenekkel kicsit tartózkodó, félős kutya, ugyanakkor ha mr megismeri a környezetetét, és elég magabiztosságt szerez, akkor nem lehet érezni rajta semmi bizonytalanságot.
Amikor örökbefogadták, lakásba vitték, majd úgy alakult, hogy Jenny családjának élete megváltozott, ami számára nem volt épp kedvező. Gyerek született, akivel állítólag nem volt jó a viszonya, illetve időközben kialakult nála allegia is, úgyhogy igencsak csúnya rágott, tépett szőrrel érkezett vissza hozzánk, hiszen folyamatosan vakarózott, tépkedte a szőrét. Hogy a gyerekkel mennyire nem volt jó a viszonya, azt nem tudjuk, a volt gazda ugyanis túl sok részletet ezel kacsolatban nem árult el. Az is lehetséges, hogy nem is annyira a kutya-gyerek kapcsolata volt a gond, pusztán az, hogy a kutya a kialakult betegsége okán (is) inkább nyűg volt a családnak.
Jenny tehát visszakerült a menhelyre, ahol nagyon gyorsan újra nyitott lett, ráadásul a ronda bőrgyulladása is gyorsan és szépen javulni kezdett. Tekintve, hogy mi is észrevettük, hogy nem mindegy milyen táplálékot fogyaszt, így az allergiás kutyák mellé költözött, azóta szerencsére tünetmentes. Ő is egyy olyan kutya, akinek bizalmát egy idegennek elnyerni nem kevés munka. Továbbá el kell fogadni, hogy az ő táplálása sokkal nagyobb idafigyelést, körültekintést igényel, mint egészséges társaié, hiszen ennek hiányéban bőrgyulladás, szőrhullás, vakarózás lép fel nála.
Szombat és Vasárnap
A hétvége, ahogy mindig, most is a kutyasétáltatásé volt. Vasárnap pedig Nyílt nap volt a menhelyen. Ilyenkor a menhely működésére, a kutyák, cicák életére, környezetére kíváncsi emberek jöhetnek ki, és nézhetnek szét nálunk. Egy színvonalas kutyás bemutató előzte meg a menhelyi körsétákat.
Ahogy az már lenni szokott, Tádé gazdájának is eszébe jutott, hogy eltűnt otthonról a kutya, és nem került sok energiába kideríteni, hogy ő most nálunk van. A nyílt nap kellős közepén tehát még a gazdáknak is kellett egy hosszabb beszámolót tartanom arról, hogy nem az én fejemben születtek meg a gondolatok a karanténozásról, mikrochipezésről, veszettségi oltásról, hanem törvény írja elő. Mivel a kedves gazda nem ismeri a törvényeket, mert elmondása szerint külföldön élt, és ott máshogy vannak a dolgok, így javasoltam, hogy keresse meg a hatósági állatorvosunkat és beszélje meg vele a problémáit. Ugyanezt tudom mindenkinek javasolni, aki valamilyen módon tudja igazolni a tulajdonjogát. A hatóságokkal kell egyezkedni, nem a menhellyel. De ha lehet egy javaslatom, akkor mindenki chipeztesse és oltassa be a kutyáját, figyeljen oda, hogy az oltása ne járjon le, és akkor rengeteg kellemetlenséget megelőzhetünk. A gazdik is, mi is. A menhelynek soha nem volt célja, és nem is lesz, hogy gazdás kutyákról gondoskodjon, akiknek van saját otthonuk.
Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások