A heti blogban ez alkalommal szó esik az örökbefogadás nehézségeiről, és hogy gyakran konfliktushoz vezet egy-egy kutyus gazdihoz juttatása. Sokszor az emberek személyes sértésnek veszik,ha egy kutyát nem ők, hanem egy másik család vihet haza. A gazdikeresés hátteréről, a döntések okáról írok most a blogomban. Igyekszem röviden, tömören fogalmazni,hiszen a téma nagyon szerteágazó. Lehetetlen mindenki kedvében járni,mindenki vágyainak eleget tenni,így aztán a döntésünk gyakran haragot,indulatot vált ki az emberekből.
A konliktus leggyakoribb oka,hogy néhány gazdikeresőnk egy jól elkapott pillanatnak kösznhetően azonnal belopja magát az emberek szívébe. Sokszor pedig a velük egyszerre,vagy hasonló időben érkező kutyusok szinte láthatatlanok maradnak. Akik pedig nem vihetik haza a hőn áhitott kiskutyát, sokszor borzasztóan keserűen reagálnak. Pedig nem szoktuk sokáig a választ húzni, üres ígéretekkel senkit sem kecsegtetünk.
Hétfő
Ezen a héten igazi strandidő volt. Ehhez mérten a menhelyen is mindeni hűsölt,ahogy csak bírt.
Fehérke például kikerült a tesójával, Rudolffal az udvarra,ahol be is költöztek a medencébe. Fehérke ráadásul tökélyre fejlesztette a medencézést: a medence peremét párnának használva nyújtózott egyet a hűsítő vízben. Nem izgatta semmi, még az sem,hogy lázasan fotóztuk őt.
Aki nyomon követi a blogunkat, a menhelyi életet,az bizonyára emlékszik Everest nevére. Ő volt az a husky, akit elütöttek,és kétséges volt,hogy túléli-e a balesetet, illetve megmarad-e a szeme világa. Ő csodával határos módon túlélt,és úgy tűnik,hogy a látása is normális. A hosszas gyógyulás után azonban még egy nagy küzdelmünk volt Everesttel, ugyanis nem tudta hogy kezelje a többi kutyát,így sajnos egyedül kellett őt tartanunk hosszú ideig. Végül két klány kutya, Karina és Ancika kezelésbe vették az uraságot, azóta pedig példa értékű kutyaként viselkedik. Noha Ancika gazdisodott,és Karina másik kennelbe költözött, Everest az új lakótársakkal is nagyon jól kijön,noha egyik sem olyan karakán csajszi,mint a fentebb említett lányok. Jelenleg Picúrkával és Bagival osztozik a helyen,de most a hétre ő egyedül fog maradni, a lányok ugyanis mennek ivartalanításra.
Everest így most pár napig magányosan fog élni, de azért ne gondoljuk,hogy unatkozik. Ő olyat nem tud!
Most éppen a kimenőjén kezdett el jó mély gödröt ásni a fürdető mellé,majd addig kaparta,cibálta a kádat,hogy a víz belőle az ásott gödörbe folyt. Innentől szabadult el a pokol,ugyanis Everest kvázi csinált egy dagonyát. Természetesen nem kell mondanom,mint egy rendes kismalac,úgy nézett ki. Mivel egész nap jövünk-megyünk,így csak a dagonya hadművelet elejét volt módom elcsípni,de ez is elég sokatmondó. Tehát íme Everest, amikor nekifogott fürödni...
Kedd
Ahogy már azt tegnap említettem, Everest egyedül maradt,ugyanis a társai most mentek ivartalanításra,tehát már tegnap elköltöztek a kennelből. Erre azért van szükség,mert ivartalanítás előtt a kutyák,akik átesnek a műtéten kevesebb ételt szoktak kapni.
Ma dr.Tímár Endre rendelőjébe utazott ivartalanításra,szívféregszűrésre Picúrka, Bagi, Penelopé, Ricse és Retró.
A műtét Retró esetében kicsit komplikáltabb volt, ő ugyanis kan kutya,de az egyik heréje a hasüregben maradt. Ez a későbbiekben sajnos sok nem kívánt betegséget,szövődményt okozott volna. Most pedig a műtét volt emiatt hosszabb,illetve bonyolultabb,de a lényeg,hogy eltávolították a herét,így később nem fog számára egészségügyi kockázatot jelenteni.
Bagi ivartalanítása pedig a vártnál rövidebb volt. Nála ugyanis kiderült,hogy már korábban ivartalanították,így nem volt szükség a beavatkozásra.
Az ivartalanítás után a kutyák a légkondival ellátott betegszobába kerültek,ahol az elkövetkezendő napokat fogják tölteni.
Szerda
Ma helyettesítő állatorvosunk,dr Bárkányi Pál érkezett a menhelyre,hogy a heti vakcinákat ki tudjuk osztani.
Szeged város ebrendészeti telepéről ez alkalommal hat 3 hónapos kölyökkutyát vettünk át az együttműködés keretében. A kicsik egyelőre nagyon vegyesen reagálnak a környezetváltozásra. Egy kölyök nagyon könnyen feltalálta magát, a többi testvérkutya azonban egyelőre roppant félős. Pont emiatt egyelőre még nem sokkoltuk őket a fotózkodással. Természetesen a későbbiekben ők is megtekinthetőek lesznek a honlapon, és várjuk a gazdijelöltek jelentkezését is.
Ma a menhelyen igazi kölyöknap volt. A hat kicsi beköltözése után érkezett legújabb lakónk,Kira. Na,ő aztán nem bánta,hogy fotózkodni kell,sőt meg örült is neki,hogy micsoda felhajtás van körülötte. Kirát elvileg néhány nappal korábban találták,és hazavitte a megtaláló,sőt szerette volna megtartani,de a főbérlő nem engedte,így segítséget kért az elhelyezésben. Ahhoz képest,hogy ki tudja milyen élete volt ennek a kiskutyának,meglepően jól szocializált,továbbá kitűnő kondícióban is van.
Csütörtök
Már sokszor beszéltem róla, hogy a menhelyre kerülés egyet jelent azzal,hogy pár hónapig, amíg tart az oltási program, a kutyák nem örökbefogadhatóak. Ez mindenki közös érdeke,még akkor is,ha sokan vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Az oltási program végén a kutyák természetesen gazdisodhatnak, amennyiben van gazdijelöltjük. Sokan nagyon szerencsések,hiszen bekerülés után már érdeklődnek irántuk, és az oltási program már úgy zajlik,hogy a kutyusra vár a családja. Ez a legideálisabb forgatókönyv,de sajnos az életben nem mindig történik minden így. Vannak kutyák akik az oltási program után heteket,hónapokat várnak arra,hogy gazdihoz kerüljenek. Sajnos olyan is van,hogy éveket kell várniuk,vagy esetleg sohasem találnak gazdira. Az utóbbiak jellemzően olyan kutyák,akik viselkedés problémások, tehát nem, vagy nagyon nehezen adhatóak örökbe.
Bonó kutyánk a szerencsésebbek közé tartozik,ugyanis gazdijai már alig várták,hogy megkapja az utolsó védőoltását,már indultak is érte Budapestről. Ő tehát azon szerencsés kutyák közé tartozik,akik az oltási program végén már nem kell tovább váriuk az igazira. Sok boldog együtt töltött évet kívánunk!
Péntek
Bonó testvére, Balu sem sokáig várakozott az oltási program után. Érte ma jöttek el a gazdijelöltek,és vitték haza otthonukba. Balu Szegeden fog élni az új családjával.
Már sokszor említettem,hogy sok család azért kéri a segítségünket,mert hozzátartozójuk elhunyt, az örökölt kutyákkal pedig nem tud mit kezdeni a család. Sokan ilyenkor az örökösöket támadják,mondván,hogy az örökséghez tartozik a kutya is. Ez így is van,és ők gondoskodnak is a kutyákról,de van az úgy,hogy a menhelyi elhelyezés az egetlen megoldás.
Negró és Bogár is éppen gazdájuk halála miatt kerültek ma a gondozásunkba. A család ugyanis nem tud magához venni két nagytestű kutyát,bárennyire is szeretné. Éppen ezért erestek a kutyáknak megoldást. Ne gondoljuk,hogy rögtön beadták őket a menhelyre! Próbálkoztak nekik együtt, vagy különis gazdit keresni,de jelentkező nem akadt rájuk.
Nincs is ezen mit csodálozni,hiszen mindenki a kis csinos fiatalka kutyákat akarja örökbefogadni. Mi eséllyel indulhat két nagytestű,fekete, szálkás szőrű, középkorú, kicsit tartózkodó kutya a sok kis habos vidám kölyökkel szemben?
Mert hogy a vásárok az ilyen kis habos kölykökkel vannak tele, természetesen mindenki onnan választ. Az ilyen idősödő,nyugodt kutyák hoppon maradnak, az sem számít ha a világ legkedvesebb teremtményei. Mi is látjuk a menhelyen...
Az ilyen kutyusok jó eséllyel német és osztrák családokhoz helyezhetőek el,míg a kölykökért egymásra akarnak licitálni az emberek idehaza is. Mivel minden kutyát csak egy személy fogadhat örökbe,így a többi jelentkező nagy eséllyel haragra gerjed az igazságtalanságunk láttán,aztán pedig kígyót-békát kiabál az alapítvány által foglalkoztatott amatőr, együgyű gondozóira.
Nehéz megérteni,hogy a menhelyen mi nem a családokat nézzük,hanem a gazdit kereső kutyákat.
Nézzük egy picit meg a mi szemszögünket is:
Mondjuk bekerül a menhelyre egy fiatal,hófehér,hosszúszőrű bolyhos kölyök. Mindenki elolvad a kinézetétől, az nem számít,hogy 5 hónapos,és felforgatja a menhelyet kennelestől akkora az energiája.
Jelentkezik rá nagyon sok idős ember, akinek valóban ez a kiskutya lenne a társa élete végéig. Csak közben az idős személy lebetegedhet,kórházba kerülhet, a kiskutya pedig felnő az udvarban unatkozva. Az időseket felborítja, mindent szétrág,de ezzel csak akkor szembesülnek,ha valóban hazavisznek egy ilyen kisördögöt. Azok a kutyák, akiket mi ajánlunk helyettük, nem felelnek meg,mert idősebb kutyát nem akarnak. Így aztán a hozzátartozók ránk lesznek mérgesek,mert nem őket választottuk gazdinak.
Jelenkezik rá sok nagycsaládos, ahol a pici gyerekekkel is éppen elég gond van. Itt elsősorban azért szempont,hogy legyen kutya,hogy a gyerekek tudjanak kivel játszani,tudjanak kit nyúzni. Ezt már korábban is kifejtettem a blogomban,hogy az állatok érző lények, akiket nem kilószámra veszünk meg,mint a játékot,hogy a gyerekeknek legyen az udvaron szórakozása. Nem mellesleg a gyerekek gyorsan ráunnak, a szülők nem figyelnek a közös játékra,így aztán könnyen meg is van a baj. Ilyenkor szoktuk megkapni,hogy tönkretesszük a gyerekek álmát. Sok esetben pedig jön az érzelmi zsarolás,hogy ők már ígéretet tettek a gyerekeknek. Nem szabad olyan ígéretet tenni,amire nincs ráhatásunk. Számunkra a kutya érdekei az elsők.
És persze van/vannak családok, akik valóban a földi Paradicsomot tudják elhozni a mi kisördög rosszcsontunknak. Foglalkoznak vele,családtagként tekintenek rá, viszik magukkal mindenhová, és közös programokat szerveznek. Kutyások. Csak így hívják magukat. Mentálisan, fizikailag, a legjobbat tudják adni,és a legjobbat tudják kihozni a kutyából. Nekünk ezek a fontosak,ezek a fő szempontok. Természetesen itt is örök érvényű,hogy egyetlen kutyát csak egyetlen család kaphat meg. A többiek szomorúak,csalódottak lesznek.
Talán választanak másik kutyust,de lehetséges,hogy nem. Ilyen a menhelyi élet. Vannak kutyák,akikre akár húsz különböző család is jelentkezik,és vannak kutyák, akikre soha az életben egyetlen érdeklődő email vagy telefon sem érkezik. Nem azért mert rossz kutyák, csak gyakran nem rendelkeznek olyan megnyerő külsővel, vagy nem fiatalok.
Visszatérve mai két beköltözőnkre, Bogárra és Negróra, egyelőre eléggé meg vannak ijedve, és ami azt illeti,jellemzően nem ezekért a kutyusokért szokták hívni a menhelyi telefont. Viszont ők is ugyanúgy tudnak szeretni,és ugyanúgy vágynak a szeretetre. Most egyelőre bizonytalanok,és nem értik mi történik velük. De jó kutyák,és ők is megérdemelnek egy esélyt,még akkor is, ha korban,színben eltérnek azoktól a kutyáktól,akiket a legtöben keresnek.
Itt azért megállnék egy pillanatra,és elmesélném,hogy Bogár több menhelyi dolgozónk szívét is nagyon megdobogtatta,hiszen az egyik leidősebb kutyánk, Mufi hasonmása,ráadásul eléggé dünnyögős is,mint annak idején Mufi volt. Így aztán, ha gazdikeresésben nem is fog akkora sikereket elérni,nálunk tuti befutó.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén az időjárás előrejelzésnek köszönhetően ismét elmaradt a kutyasétáltatás. Noha az időjósok már délelőttre rekkenő hőséget ígértek,voltaképpen nálunk szakadt az eső, ami önmagában nem baj,mert úgy néz ki minden,mintha a sivatagban élnénk. A frissítő,kellemes reggeli esőre aztán 11 óra körül érkezett a szokásos perzselő napsütés,aminek köszönhetően kutyák,gondozók,mindenki ájuldozott a magas páratartalomtól. Így aztán a gyors felfrissssülés után a kutyák visszamentek medencézni,gödröt ásni.
Köszönjük a 190 mentett kutyus nevében,hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások