Ismét elmondhatom,hogy nem volt egyszerű hetünk. Annyi segítséget kérnek,hogy megszámolni is nehéz. A döbbenetes az, hogy jelenleg sokkal több az olyan jellegű segítségkérés, amikor a gazdák akarják nálunk elhelyezni az állatot. Jelenleg sokkal több ilyen hívásunk van, mint amennyi talált kutyának kérnek segítséget.
Az érthető,ha valaki örököl egy kutyát,és az életvitelébe nem fér bele, akkor segítséget kér. De ez csak a bejelentések egy apró kis szelete. Nagyon sokan a saját kutyájuktól szeretnének megválni,mert terhessé vált a gondozásuk. Nem feltétlenül egy kutyától,sokszor egész kutyakolóniákat akarnak leadni,mert "elszaporodtak" otthon. Hát bizony, ez megesik elég gyakran,ha nem költ az ivartalanításra. Csak nem világos,hogy miért akkor kérnek segítséget,amikor már a kölykök kölykei is ivaréretté válnak.
Sokszor a segítségkérő nem is érti,hogy minek vagyunk,ha nem tudja "elvitetni" még ma a megunt kutyákat. Ha kell, akkor két tucatot. Ha felvilágosítjuk, hogy mi elsősorban kóborállatokat mentünk, akkor mindjárt elő is veszi a győztes kártyát,miszerint az ő kutyái is kóbor kutyák lennének,ha nem nála lennének.
Igen, ilyen komoly észérvekkel nehéz vitatkozni.Főleg úgy,hogy jellemzően nem chippelt,nem oltott kutyákról van szó, akik sok esetben még jobban félnek az embertől,mint a kóbor kutyák az utcán.
Nem csak elszaporodott kutyacsaládokat,hanem megunt kutyákat is nagyon gyakran szeretnének hozzánk beadni. Ők sokszor valóban chipesek,hiszen a gazdák törvénytisztelő állampolgárok,bár általában kimarad pár év a veszettségi oltások között. Ilyenkor meg szoktuk kérdezni a leadás okát,hiszen ez fontos információ lehet, ami kihat a kutya további életére.
Sokszor igazából nincs is konkrét ok. Egy kicsit ez, egy kicsit az... El sem gondolkozik rajta miért nem szeretné,egyszerűen csak elég volt,mennie kell. És akkor előjön az érvek sokasága: nem is tudja, de...
lepisili a bokrokat
volt már,hogy rámorgott a szomszéd ismerősének a gyerekére
nem fogad szót
felássa a kertet.
Őszintén,ha a szívére teszi a kezét,valójában ezek ok helyett inkább kifogások. Amikor már annyira láb alatt van a kutya,hogy az is baj,hogy merre néz.
A héten mi elbúcsúztunk egy nagy beteg kutyánktól. Sokáig hezitáltunk,hogy mikor kell a döntést meghozni, meddig etikus magunk mellett tartani. Ebben ők nem tudnak dönteni,pedig mennyivel egyszerűbb volna. Gizi sokszor nem fogadott szót, és képes volt mindenkire rámorogni mégis szerettük őt, a szívünkhöz nőtt. Mindennapos ápolást igényelt,mégsem éreztük sohasem egy pillanatra sem,hogy Ő teher volna. Persze, mindig elfelejtem, nekünk ez a dolgunk...
Hétfő
A mai napot egy fiatal kutyus befogadásával indítottuk,akit még tegnap találtak a Kálvária téren egy sörözőnél. Ő egy roppant szerencsés kutya,hiszen egy állatbarát megsajnálta, és hazavitte, így az éjszakát már biztonságban töltötte. Ma pedig gondozásunkba fogadtuk a kis szőrmókot, akinek Zsizsi lett a neve.
Kedd
Ma Ásotthalomról érkezett két kutya hozzánk, akik egymás társai. A kisebb testű kan kutyusnak a Zámbó nevet adtuk, a nagyobb testű szukát pedig Tündérnek neveztük el.
Nagyon szomorú történetük van, ha igaz,amit róluk hallottunk. Úgy tudjuk, hogy közterületen tanyáztak már napok óta, mert az állítólagos gazdájuk kirakta őket, nem messze a volt élettársa otthonától. Természetesen ezek az információk lehet, hogy nem teljes egészében fedik a valóságot, de mi sajnos csak azokat az információket tudjuk leírni,amit mi is kapunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a kutyákban nincs mikrochip, ami 2013 óta kötelező minden állattartóra nézve!
Szerda
Akik követik a tevékenységünket, jól tudják, hogy nem csak utcáról fogadunk be állatokat, hanem gazdától is. Természetesen ennek meg van a módja,ideje.
Ma reggel az eledelgyűjtő ládánkban egy adomány várt minket, de nem olyan, amit általában megszokhattunk: egy iszonyúan félős kistestű kutyust találtunk ott. Rögtön meg is néztük a kameránk felvételeit, és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a rettegő kiskutyát egy férfi még előző napon dèlután helyezte a ládába,amikor nem látott már ott gondozót. Szegény kiskutya hosszú órákat töltött a napon, de nyilvánvalóan ez nem érdekelte a férfit.
Természetesen feljelentés történt az ügyben.
Ettől eltekintve én ennek a pszichológiai részén nehezen tudok túllépni!
Az adományláda közvetlenül a nagytestű kutyák udvara mellett van, ami már önmagában félelmetes és veszélyes egy ilyen pici kutyának. Ha a férfi találta, ugyan miért nem kért segítséget?
Ha a sajátja, akkor pedig alighanem csak nyomdafestèket nem tűrő szavakkal tudnám kifejezni, hogy mit gondolok róla. Hogy egy olyan kis élőlénnyel teszi mindezt, akinek ő a világ, benne bízik,és tőle várja a védelmet. A legaljasabb, leghitványabb dolog, amit valaha ember meg tud tenni azzal az élőlénnyel, aki ki van neki szolgáltatva! A nagy gondosságában azért egy rozsdás fazékban rakott egy kis vizet egykori kiskedvence mellé. Mérhetetlen harag dúl bennem, és nem találok szavakat!
Lityi a szép kis tacsifiú Domaszékről érkezett a gondozásunkba. Nem akarom önmagam ismételgetni, de nem bírom ki, hogy ne írjam le újra, hogy 2013 óta kötelező a mikrochip. Ez a kiskutya mégis chip nélkül érkezett hozzánk,és volt gazdája. Mivel nem tudta megfelelően ellátni, Lityi ezért került a menhelyre. Persze, tudom, hamagát nem tudja ellátni, akkor miért problémázok a chipen?
Az állattartás egyrészt senki számára nem kötelező, másrészt biztos vagyok benne, hogy amikor a kutyus oda került, akkor még nem voltak ilyen gondok.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma a sokásos heti vakcinázásra érkezett. 19 kennelköhögés elleni vakcinát, valamint 6 veszettség elleni oltást osztott ki.
Csütörtök
Ez a nap volt az, ami viszonylag nyugalomban telt. Valójában kőkemény belső vitáinkat vívtuk meg azzal kapcsolatban, hogy kit mikor etikus elengedni.
Péntek
Ez volt az a nap, amikor a vívódást tettek követték. Ma elengedtük Gizi kutyánkat, aki már a bekerülése óta nagyon súlyos egészségügyi gondokkal küzdött. Több műtétre lett volna szüksége, két emlősor eltávoltítás, hüvelydaganat eltávolítás, ivartalanítás. Az egészségi állapota végül csak egy műtétet tett lehetővé, egy ivartalanítással egybekötött emlősor eltávolítást, ami után az állatorvossal egyeztetve úgy döntöttünk, hogy további műtéteknek már nem tesszük ki, mert áttétes daganatos. A hüvelydaganat gyors hanyattlásnak indult, amit napi többször kezeltünk,ápoltunk, de a daganat nagy tempóban nőtt és sebesedett ki. Napról napra egyre durvábban, ami Gizi kedvére is rátette a bélyegét. Már inkább elvonult, és nem szívesen kommunikált. Volt étvágya, első ránézésre nem úgy nézett ki, mint akinek nem sok van, de fájdalmai voltak, hogy mennyire erősek, azt csak ő tudja. Mindenki, aki az állatvédelemben dolgozik, az tudja hogy egy ilyen betegség nem tud felfelé ívelni. Itt már nincs remény, csak a szenvedés meghosszabbítása. Mi nem hiszünk abban, hogy egy kutyát akkor kell elengedni, amikor már a fájdalomtól nem tud létezni,és elfelvő állapotban van. Igenis vannak olyan betegségek, amiből nincs visszaút. Ilyen például az áttétes daganat. Mi nem akartuk, hogy Gizi rosszabb állapotba kerüljön. Nem akartuk megvárni, hogy pár nap, vagy pár hét múlva a föld alól is,de állatorvost kelljen keríteni, mert önkívületi állapotban van. Ez egy nagyon vékony mezsgye. Gizi megpihenhetett volna tegnap is, de éppen talán a jövő héten is. Egy volt a lényeges a számunkra, hogy ne fejvesztve kelljen állatorvost keresni, hogy megkíméljük a több órás, napos szenvedéstől.
Gizi tehát jó étvàggyal evett, de körülbelül ezek voltak a vidám pillanatai, mert egyébként a sebét próbálta piszkálni, vagy elvonult a többiektől, hogy ne idegesítsék őt. Fájdalmai napról napra csak erősödtek,így ma a gondozók karjaiban végleg elaludhatott békében. Szívből sajnálom, hogy ennyi jutott Neked, Gizike!
Nagyfán, a börtönből jelentettek az ottani dolgozók két igen fiatal kutyát, akik odatévedtek hozzájuk. A dolgozók azonnal elkezdték szervezni a kutyusok biztonságba helyezését,így több szálon is elindult a mentés. Szerencsére meg tudták oldani a beszállítást is,így Sellő és Sudár ma már biztonságos helyen, a menhelydn töltik az éjszakát.
Szombat és Vasárnap
Szerencsére az időjárás most kegyes volt hozzánk, így a kutyák nagy örömére a hétvégi sétáltatás nem maradt el!
Köszönjük a 183 mentett kutyus nevében,hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások