Kutyamesék 2024. febr. 12-18.

Tudom, hogy már sokszor a blogomban téma a felelősség, de bármennyire is írok róla minden évben többször, valahogy itt a menhelyen különösen lecsapódik, hogy az emberek mennyire felelőtlenek.

A kertes házhoz mintha kötelező kellék volna a kutya. Ami azt illeti, a legtöbb esetben nem is egy kutya, hanem kettő. Tanyán meg persze még ennél is több, mert meg kell védeni a házat, bár nem tudom a tulajdonos mi alapján gndolja, hogy a láncon tartott kutyához fog odamenni a tolvaj.
A kutyák azt kell mondanom, hogy nagyon sok esetben nem esnek át egészségügi vizsgálaton, sokszor még akkor sem ha betegek. A kutyék egy jelentős része egy évben egyszer sem találkozik az állatorvossal, noha a mikrochip és az éves veszettségi oltás kötelező.

A kutyák élelmézését ha lehet minél olcsóbban oldják meg, a lehető legsilányabb szárazeledellel, ami csak vésztartalék, hiszen konyhai maradékon, süteményen, csonton élnek a kutyák. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez milyen jó, hiszen az ízletes konyhai maradék mennyire jó, az óriásit téved. Nem hiszem, hogy bárki szívesen elfogyasztaná a levest a főétellel, illetve a desszerttel egybekeverve, ami ráadásul több napos. A kutyák csonttal való etetése pedig veszélyes, erről érdemes megkérdezni állatorvost is. Sajnos ezt sok gazdi meg is tapasztalja, feltéve ha a kutyát elviszi állatorvoshoz, mert azon kívül, hogy a csont bélelzáródást, nehéz székletürítést okoz, még sajnos a beleket is kilyukaszthatja.

Azt hiszem országos átlagban még mindig elmondható, hogy nagyon sok kutya kizárólag eszközként van tartva. Házat őrizni, értékekre vigyázni, gyereknek játszani, csengő helyett. Tehát csak úgy van. Ha nem teljesíti megelelően a neki szánt feladatot, akkor megy a kennelbe, és leélheti ott az életét. Esetleg menhelyre kerül, vagy utcára, de sajnos sokan nem is érik meg az öregkort. Ennek ellenére az emberek jelentős része szereti hangoztatni a kutyájáról, akinek a személiségéről egy szót nem tud elmondani, hogy bizony náluk a kutya családtag. Mert lássuk be, az utóbbi időben ez egy nagyon gyakran használt hangzatos mondat.

Aztán kicsapják, leadják, mert elköltöznek lakásba, vagy mert külföldre költöznek, vagy mert nagy lett, vagy bántja a baromfit, vagy csak úgy ok nélkül. El tudom fogadni, ha valakinek feleslegessé válik a kutya, nem akar gondoskodni róla, de abban az esetben elég idegen , ha ugyanabban a mondatban a kutyát, mint családtagot emlegeti.
Vannak helyzetek, amikor a kutya érdeke diktálja, hogy menhelyre, vagy új családhoz kerüljön. Valaki elveszíti a megélhetését, és már nem tudja a kutya számára biztosítani amire szüksége van. De akkor a kutya valóban új családot keres, és a volt gazdi alaposan meg is nézi, hogy hova adja egykori kedvencét. Ez iszonyú, lelkileg borzasztóan megterhelő lépés.
Általában azonban, legalábbis a hozzánk kerülő kutyák legnagyobb része egyszerűen feleslegessé válik.

Talán nekik köünnyebb is az újrakezdés, mert nem tudtak olyan közeli kapcsolatba kerülni a gazdájukkal, így viszonylag egyszerűbben alkalmazkodnak. Nem lesznek hetekig, hónapokig maguk alatt a szeretett gazdi hiánya miatt. Emiatt egyszerűbben, könnyebben gazdisodnak, mert nyitottak. Nem kell a bánattal megbírkózniuk, nem érzékelik, hogy magukra maradtak, hiszen eddig is egyedül voltak. Ebből a szempontból talán jobb, ha a kutyának van egy kis társa, akivel tudnak egymásra támaszkodni.

Ők akkor érzik magukat a legjobban, a legnagyobb biztonságban, ha a falka teljes, együtt van. Sajnos ez azonban a nagy számok törvénye alapján még mindig nagyon kevés kutyának adatik meg.

Hétfő
Ma Kiwi, aki egy nagyon embercentrikus kutya, élete gyökerestől megváltozik, hiszen örökbefogadták. Újra lesz családja, lesz kihez kötődnie. Ez számára rendkívül fontos volt, mindig kereste a kapcsolatot az emberekkel.

Ezzel egy időben másik két kutyus maradt család nélkül.
Egyikük Dolly, a németjuhász jellegű, aktív barátságos kutyus, aki Ásotthalomról érkezett. A gazdája már nem tudta tovább gondzni, ezért kért segítséget. Mint kiderült, Dolly elég szökős, és a többi állattal sem a legjobb a viszonya, ugyanis sem a cicákkal, sem a csirkékel nem ápolt túl jó viszonyt. Mint egyedüli kutya, sajnos arról semmilyen információnk nincs, hogy más kutyákkal hogy jön ki. Valószínűleg még nem is találkozott más fajtársakkal.

A másik kutyusnak, Lüszinek némileg szövevényes a története. Ő a Stefánián szaladgált, majd egyik önkéntesünk beszállította a menhelyre, mielőtt baja esik. A kutya mikrochipes, bár oltása már jópár éve lejárt. Ilyenkor az adatbázis szerinti gazdát értesítjük, aki maga is jelentkezett Lüsziért. A történet érdekessége, hogy egy másik megye egyik kisvárosában volt a kutya regisztrált lakhelye.
Mint kiderült, az eredeti gazda elköltözöztt abból a városból, ahová a chip regisztrálva van, a kutyát pedig odaadta valakinek, de Lüszi állandóan szökött. Az új tulajdonos nem íratta át a kutyát a saját nevére, be sem oltatta, nem tudjuk, hogy egyáltalán írtak-e bármiféle papírt a tulajdonos váltásról. Mindenesetre az eredeti gazda körülményei időközben rendeződtek, és a chip is még mindig a ő nevén van, tehát nekünk őt kell az igazi tulajdonosnak tekinteni. Ő pedig igényt tart Lüszire, úgyhogy a megfigyelési időután Lüszi visszakerül az eredeti gazdához.
Ezek az esetek nem egszerűek a számunkra, hiszen most egy kennelt egy olyan kutya fog két hétig foglalni, akinek gazdája van. Mindez az oltás hiánya miatt történt.
Másrészről egyeztetni, nyomozni, jól dönteni, értesíteni a megfelelő személyt sok időt és energiát igényel. Ráadásul sokszor megtanultuk már, hogy nem mindig öröm a kutyának viszont látni a gazdit. Ebben az esetben még nem tudjuk mi lesz a kutyus reakciója az újra találkozásra, de az rengeteget elmond a kutya-gazda kapcsolatról.

Kedd
Ma egész nap úton volt a menhelyi autó, ugyanis két orvosi rendelőben is időpontunk volt. Tímár Endrénél Rusty várakozott köldöksérv műtétre, Dani pedig felépült a múlt heti hasmenésből, így ő is sorra került az ivartalanítással.
Gizi kutyánknak ma lett volna daganat eltávolítás, illetve ivartalanítás, de köhögés miatt ezt halasztottuk. Ő a Vezér Állatorvosi központba ment vizsgálatra Csinivel, a palotapincsi jellegű nagyon idős kutyussal együtt.

Gizinek bakeriális fertőzése van, ezért köhög. Antibiotikumot kell szednie, illetve el kellett különíteni a betegszobába, mert fontos neki a viszonylag állandó hőmérséklet is.

Csiniről kiderült, ami persze semmel is látható, hogy nagyon idős, fogatlan, emiatt alig tud enni, ráadásul az állkapcsa korábban el lehetett törve, így a csont ott le is bontódott, ami csak tovább nehezíti az étkezését.
Csini folyamatosan megy, meg sem áll, ami a demenciának tudható be. Ráadásul vak és süket is. Gyógyszereket kapott, és megpróbáljuk normalizálni az állapotát. Abban maradtunk, hogy jelentkezni fogunk, hogy miként alakul az állapota. Egyelőre őt az átadó konténerbe helyeztük el, hogy ne fázzon, és viszonylag kis helyen legyen, ahol van esélye megtanulni, hogy hol találja a vizet, és felügyelet mellett ki tudjuk engedni egy kicsit a szabadba, ha jó idő van.

Szerda
Ma dr. Farkas Attila, menhelyünk állatorvosa érkezett a szokásos heti vakcinázásra. A vakcinázás mellett idős Lompos kutyánk vizsgálata volt a feladat, ami nem egszerű, mert ő a problémásabb kutyák közé tartozik. Mostanában egyre többször van epilepsziás rohama, amiből egyre nehezebben jön ki. Noha eddig nem volt szüksége epilepszia elleni gyógyszerre, most az állatorvosunk szerint indokolt neki gyógyszert szedni. Amíg beáll a gyógyszerezés, addig el is különítettük, mert jobban tudjuk figyelni, ha egyedül van. Tapasztalt önkéntesünk, Judit, aki sokat foglalkozik Lompossal, ő is jelezte, hogy az utóbbi időben változott a viselkedése, nem szívesen megy el sétálni, nem szereti a pórázt.
Lompos egyébként örökös lakónk, már nagyon régóta a menhelyen él. Ő azért került a menhelyre, mert többször megtámadta a gazdáját, és súlyos sérüléseket okozott neki. Lompos a menhelyen rengeteget változott, de egyike azoknak a kutyáknak, akiknek nem keresünk új gazdit, mert felelősséggel nem tudjuk örökbe adni. Ő egy különösen érzékeny kutya, pontosan tudja, hogy mikor kell oltást kapnia, mikor lesz a kozmetika, ilyenkor a viselkedése megváltozik, és problémássá válik.
Epilepsziája néhány hónappal ezelőtt jelentkezett, de az utóbbi időben egyre több rohama volt. Sajnos betegségének idős kora sem kedvez.

Lompos nyáron még kirobbanó formában volt

Csütörtök
Jól emlékszem, több mint tíz évvel ezelőtt a menhely egy állandó és stabil környezet volt, mert nem nagyon változott semmi. Nagyon kevés volt az örökbefogadás, így rengeteg kutya éveket élt benn a menhelyen a többi társával, tehát volt idő bőven összeszokni. Mára azonban egy kevesebb létszámú,de dinamikusan változó menhellyé váltunk. Folyamatosan változik az örökbefogadásoknak köszönhetően a menhelyi kutyák összetétele, így összeszokni nem sok idő van. Ez a mi dolgunkat nagyon megnehezíti,de a kutyáknak jó.
Az utóbbi időben elég sok növendék kutya érkezett hozzánk, akiknek fontos, hogy minél több kutyával találkozzanak, hogy sokat mozogjanak, így merült fel az ötlet, hogy a nyáron kettéválasztott nagyudvar egyik felét a növendék kölyköknek fogjuk szánni. Ezzel együtt sajnos felmerült, hogy a régi kaput duplán kell rácsozni, mert sokszor a kölykök elég nyuggák, nem szeretnénk ha kiférnének.
Sára és Sarolt azonban elég nagy ahhoz, hogy be tudjanak költözni, a napokban pedig érkezni fog hozzájuk a többi hasonszőrű növendék kölyök is. Ehhez természetese az kell, hogy elegendő vakcinával el legyenek látva.

Péntek
Ugyan nem került a menhelyre, de mégis a menhely életéhez tartozik, hogy ma chipolvasásra hoztak egy kutyust, aki bement egy telephelyre. Szerencsére a kutyus chipes volt, ráadásul a gazdija már kereste is őt, így a történet boldog véget ért. A kutyának nem kellett menhelyre kerülnie, a segítségkérők haza is szállították a gazdának a kutyát. Reméljük, hogy ezentúl jobban fog a gazdi figyelni a kutyusra, mert úgy tudjuk, hogy sajnos nem először fordult már elő, hogy utcán kóborolt.

Szombat és Vasárnap
Ez a hétvége is úgy telt, ahogy azt már megszokhattuk. Ilyenkor jönnek az örökbefogadó jelöltek ismerkedni a kiválasztott kutyusokkal. A szombatok ráadásul extrán eseménydúsak a kutysétáltatás miatt, hiszen ilyenkor a kutyák felfokozott állapotban várják, hogy mindenki sorra kerülhessen, aki sétálhat.
A sétálás után minden kutyusra friss bolha elleni cseppet raktak az önkéntesek. Ez nekünk hatalmas segítség, hiszen ez a hétköznapokon óriási időt és energiát emésztene fel.