A héten a bevezető egy kicsit fordítva, a blogom végére kerül, ráadásul nem túl hosszan, hiszen a témáját tekintve már ezerszer érintettem. A nmikrochip és oltás meglétének a fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, ennek ellenére még mindig nagyon sokszor hiányzik.
Hétfő
Két új kutyus került a gondozásunkba a mai napon. Mindkettő Szatymazról került hozzánk. Sem eredeti gazdájuk, sem új gazdi nem jelenkezett értük.
Loncit a Neszürjhegyi kertekben találták. Egyelőre nagyon félénk, minden közeledésünkre morgással reagál. Bízunk benne, hogy megnyílik nekünk, de egyelőre nagyon ijesztőnek találja az új helyzetet, és a körülötte élő sok kutyát, akik elég zajosak.
Misu Loncival ellentétben egyáltalán nincs megijedve a menhelyi körülmények között sem. Ő Szatymazon az utcán kóborolt, furcsa mód neki sem sikerült megtalálni a régi gazdáját, valamint új gazdi sem akadt számára. Ezen kissé meg is lepődtünk, ugyanis Misu nagyon hasonlít egy fajtatiszta kutyusra, a Siba inura. Általában az ilyen kutyákra, pláne, ha valaki ilyen kedves, mint Misu játszi könnyedséggel találnak gazdit. Sőt, általában abban a kivételes helyzetben vannak, hogy több gazdijelölt is akad rájuk.
Most egyelőre mindketten karanténunk vendégszeretét élvezik. A megfigyelési idő után elkezdődik az oltási program, ivartalanítás, szívféregszűrés, és gazdikeresés.
Kedd
Ma Bordányból, egészen pontosan a falu széléről szállítottak be egy igen impozáns megjelenésű kutyát, aki pár napja tűnt fel a környéken. Mondanom sem kell, hogy benne sincsen mikrochip, így természetesen rá is két hét megfigyelés, majd az oltási program vár. Bagira amellett, hogy hatalmas méretekkel rendelkezik, hihetetlenül kedves és nyugodt.
Sajnos már most, szabad szemmel látható rajta, hogy problémája van a hátsó lábával, erős a gynúnk, hogy diszpláziás.
Szerda
A héten ismét kontrollvizsgálaton járt Mufurc és Gizi a Vezér Állatorvosi Központban.
Mufurcot már jó ideje kezelik a problémás bőre miatt. Most némiképp változtattak a gyógyszerezésén, valamint Mufurcot fürdetnünk is kell, már amikor az idő megengedi.
Gizi esete még nála is bonyolultabb. Az emlődaganat műtéte, ivartalanítása már hetek óta húzódik, mert köhög, emiatt volt orvosnál, gyógyszereket kapott, amik ugyan némiképp mérsékelték a tüneteit, de meg nem szüntették.
Most ismét megvizsgálták, perikardiális folyadékot találtak nála, illetve a jobb kamrája meg is nagyobbodott. Ugyan Gizinek van két negatív szívféregtesztje,de azt gyanítják, hogy a gondot mégis az okozza. Emaitt most melegítéses technikával ismét csinálnak egy szívféregtesztet. Természetesen ivartalanítás, daganateltávolítás így továbbra sincs kilátásban.
A tünetek figyelését némiképp nehezíti, hogy azt vettük észre, hogy Gizi olyankor köhög leginkább, amikor felizgatja magát. Pélndául evéskor, sétakor, vagy ha valami izgalom éri. Normális, nyugalmi helyzetben szinte nem is köhög.
Hogy jobban tudjuk figyelni az állapotának a változását, így beköltöztettük az előkészítőbe.
Egyelőre a többi ott élő kutyával nem felhőtlen a viszonya, bár a korábbi gazdi jelezte is nekünk, hogy nem egyszerű a kisasszony. Természetesen nem egresszióról van szó, sokkal inkább Gizi azt hiszi, hogy mindenkinek hozzá kell alkalmazkodni, és nehezen viseli, ha valami nem úgy történik, ahogy azt elképzeli.
A héten menhelyünk állandó állatorvosa szabadségon volt, így helyettesítő orvosunk, dr. Bárkányi Pál osztotta ki a heti vakcinákat. Most 12 kennelköhögés elleni vakcina, 5 kombinált oltás, 3 mikrochip és 5 veszettség elleni védőoltás került felhasználásra.
Csütörtök
Ma Lüszi költözhetett haza eredeti gazdájához, őt Becsehelyre vitték. Lüszi története elég bonyolult volt, ugyanis őt két hete Szeeden találták,és egy önkéntesünk szállította be a menhelyre.
Chip volt benne, de az adatok szerint a kutyus lakhelye egy másik megyében van, ráadásul a telefonszáma sem volt elérhető.
Szerencsére azonban jelentkezett a gazdi, akinek a kevén chip van, és jelezte, hogy szeretné a kutyát hazavinni. Korábban ugyan már odaajándékozta valakinek költözés miatt, de most mégis igényt tart rá, mert előző gazdája nem igazán tudott mit kezdeni a szökősségével.
Most, a megfigyelési idő letelte után, friss veszettség elleni védoltással vihette haza a korábbi gazda Lüszit. Két hetet sem kellett volna a menhelyen töltenie, ha a gazda figyelemmel kíséri az oltás lejárati idejét.
Ez elsősorban nekünk, a menhelynek nagyon kellemetlen, hiszen nem engedetjük haza a kutyát, mert be kell tartanunk a törvényeket, ugyanakkor egy gazdával rendelkező kutya foglal egy egy helyet, amire bármelyik pillanatban szüksége lehet egy olyan kutyának, aki nem csak úgy elcsatangolt....
Péntek
Ma egy kicsit összetört a szívünk. Kutyát örökbeadni, pláne ha valaki régi lakónk, és egyébként is egy tündér, az mindig szívmelengető. Ugyanakkor olyankor, amikor egy régi kutyánk hagyja el a menhelyet, az számomra egy kicsit mindig a változást hozza el, azt a fajtát, amikor az ember azt érzi, hogy nélküle már semmi nem a régi.
Kázmér oszlopos tagja volt a menhelyi kutyáknak, mindenkivel jóban volt, ugyanakkor rengeteg rendezvényen is résztvett, mert nem csak kutyákkal, emberekkel is kiváló volt a kapcsolata. Talán sokan emlékeznek is rá, több kutya életét is megmentette, hiszen türelmes jelleme lehetővé tette, hogy donorkutya lehessen. vért adhasson, ezáltal életet menthessen.
Most azonban Kézmérnak egy eglszen kivételes hölgy lett a gazdija, és jól is van ez így, hiszen ő is egy egészen kivételes kutya. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Tudjuk, hogy inentől fantasztikus élete lesz, és ezért dolgozunk, ugyanakkor valahol összeszorul a szívünk a hiánya maitt.
Hogy mennyire vannak véletlenek, azt nem tudom, mindenesetre az örökbefogadás után fél órával telefonált az a hölgy, akinek kutyusának életét épp Kázmér vére mentette meg hetekkel korábban. Meg szerette volna őt látogatni, és ajándékcsomaggal is készült neki. Azt hiszem, hogy Kázmér azonban most élete nagy ajándékával, egy saját gazdival lett ma gazdagabb, és nem bánja, hogy lemaradt az ajándékcsomagról.
Szombat és Vasárnap
Nem csak Kázmér. hanem Dominó kutyánk is elmondhatja magáról, hogy teljesen megváltozik az élete. Dominót egy nagyon kedves állatorvos doktornő fogadta örökbe, akinek nem jelentettt problémát Dominó testi fogyatékossága, a vaksága. Biztos vagyok benne, hogy Kázmérhoz hasonlóan neki is kivételes, nagyszerű élete lesz!
Ugyan kicsit nyugisabb hétvégre készültünk, de Algyőn egy németjuhász kutya olyannyira felkavarta a kedélyeket, hogy nem győztük a telefont felvenni és a bejelentéseket fogadni. Sorra egy balesetes, nehéz mozgású németjuhász miatt telefonáltak, akinek nincs meg az egyik szeme. Volt olyan telefonáló, aki azt mondta, hogy a kutya olyan félelmetes látványt nyújtott, hogy meg sem merte közelíteni. El is indult érte munkatársam, de közben ő azért folyamatosan változtatta a helyét. Az ő szenecséjére azonban egy pár, aki hetek óta mindenhol a saját kutyusát keresi, megfogta, és ott tartotta a helyszínen, amíg a kollégánk meg nem érkezett. Ekkor mi már rendeztük az időpontot a Vezér Állatorvosi Központban a kutya ellátásához, ugyanakkor kollégám jelezte, hogy ő nincs róla meggyőződve, hogy a kutya balesetes. Sokkal inkább kimerült, csapzott, de azért az a biztos, ha megnézetjük, mert valóban nem szép látvány.
Az orvosi vizsgálatok során kiderült, hogy Erős Pista-mert ezt a nevet adtuk szegény németjuhásznak-nem baleset áldozata lett. Ő egyszerűen ennyire öreg. Gerince összecsontosodott, lábai is elkoptak, a szeme pedig megvan, de egy elég nagy harmadik szemhéj daganat fedi a szemgolyót, ami messzebbről úgy néz ki, mintha valami kiütötte volna a szemét.
Őszintén szólva, már meg sem lepődünk az ilyenen. Sorra érkeznek hozzánk az öregebbnél öreggebb, szinte járásképtelen kutyák, akiknek nincs chipje, de annál több súlyos betegsége igen.
Erős Pista alaposan átvizsgálva, egy halom gyógyszerrel érkezett meg a menhelyre, a telefon is elcsitult. Mi pedig ott maradtunk a gondolatainkkal, hogy ez az elesett kutya is hogyan, miként került hirtelen utcára...
A válasz nem sokáig váratott magára, hamarosan telefonok áradata indult. Egy egész család telefonált, és kérte, hogy adjuk vissza Maxot (nálunk Erős Pista), aki kiszökött a nyitott kapun, így került az utcára. A matuzsálemi kutyát, aki elvileg 15 éves, egy idős hölgy siratja, aki valóban mindent megtett volna, hogy idős kutyája újra vele lehessen.
Sajnos azonban minket kötnek a szabályok, amiket már olyan sokszer elmondtam. Nem csak az olvasóknak, hanem a telefonálóknak, akik mindig nehezen értik meg, hogy ezeket a szabályokat nem mi hozzuk, de a törvényt, azt bizony be kell tartanunk.
Egyetlen esetben hagyhatja el idő előtt a menhelyet Erős Pista, mégpedig akkor, ha a mi hatósági állatorvosunk erre engedélyt ad. Sajnos az utóbbi időben azonban a csapból is az folyik, hogy mennyire fontos (kötelező) a kutyák mikrochipje és éves veszettség elleni oltása, hiszen több fertőzött egyedet is találtak pár hete néhány megyével távolabb.
A mi hatósági állatorvosunk eddig sem engedte ki a megfigyeléses kutyákat, így aztán egyáltalán nem lepett meg senkit, hogy ebben az esetben sem tett kivételt.
Max, (Erős Pistánk) tehát két hét megfigyelés után, veszetettségi oltással, mikrochippel ellátva kerülhet vissza a gazdához. Kevés ár ez ahhoz képest, hogy bármi baj érhette volna az utcán, de egy síró hölgynek mégis végeláthatatlan idő.
Mindez egyetlen egy alkalommal beadott mikrochippel, és egy évente ismétlődő veszettség elleni védőoltással megelőzhető. Egyetlen egy oltás minden évben megóvja a kutyánkat, és minket is az egyébként gyógyíthatatlan veszettség vírusától, illetve attól, hogy szeretett kutyánkat két hétig sirassuk, mert menhelyre került. És valójában szerencsés az a kutya, aki menhelyre kerül, mert sokan úgy eltűnnek, hogy sohasem kerülnek elő, vagy halálos balesetek áldozatai lesznek. Őket nem menti meg a mikrochip, meg a veszettség elleni oltás, de mégiscsak megnyugtattóbb a tudat, hogy két hét múlva újra láthatom szeretett kutyámat, mintha örökkre elveszítettem volna.
Köszönjük a 154 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások