Kutyamesék 2024. jan. 15-21.

Ez alkalommal nem fogom kihagyni a blog bevezetőjét, csak épp nem ide, hanem a mondandóm végére kerül. Ha úgy tetszik, nem akarnám már rögtön lelőni a "poént", nem mintha bármi is nevetésre adna okot a leírtakból. A legnagyobb probléma még most is az, hogy nem értik az emberek, hogy mint állattartónak nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak.

Hétfő
Dani kutyánk még csak néhány heze érkezett a menhelyre, máris óriási fejlődésen van túl. Elsősorban ezt a fizikai fejlődésére értem, hiszen iszonyúan elhanyagolt állapotban érkezett hozzánk. Az összes csontja kilátszott.Mára szépen összeszedte magát.
Az éheztetett kutyákat nem egyszerű táplálni: naponta többször kis adagokban kaphat enni, ellenkező esetben az evés akár végzetes is lehet számára.
Dani már nem igényli a napi többszöri, apró adagos etetést, a súlya a normálishoz közelít, ugyanakkor még nagyon sok dolgunk van vele. A fizikai gondokon már segítettünk, ugyanakkor ott van még a sok lelki eredetű probléma. Még mindig nagyon fél, ha a kennelbe lépünk.

Kedd
A blogomban rendszeresen visszatérő téma a hideg, illetve az, hogy miként védekezhetünk ellene. Ez elsősorban mindig az életvitelszerűen kinn élő kutyák esetében fontos, hiszen a lakásban tartott Fifike aligha fog megfagyni az egészségügyi sétája alkalmával, de azért megfázhat. Mindig emlegetni szoktam gyerekkorom "kedvenc" mondatát, miszerint arra a kérdésemre, hogy nem fázik-e a kutya, mindig azt a választ kaptam, hogy "nem, hiszen van bundája!"
Furcsa, hogy gyerekként én láttam a kutyákon, hogy fáznak, érzékeltem, hogy valami nem jó, ugyanakkor a nálam okosabb felnőtt, idős emberek számára az én kérdésem volt furcsa és buta.
Azóta már eltelt "néhány" év, és ha lehetne visszamennék az időbe, hogy elmondhassam a néniknek és bácsiknak, hogy bizony mekkorát tévednek. Vannak kutyák, akik egész egyszerűen olyan mérhetetlenül fáznak, hogy komoly kétségeim vannak, hogy egy hidegebb éjszakát kibírnának odakinn. Persze ezelőtt is valahogy boldogultak, de rájuk nézve az jut eszembe, hogy biztos megfagynának. Az egyik ilyen kutya Nugát, aki az egész telet a kályha mellett tölti, mitöbb amióta letelt a karantén, és azvelőkészítőbe került, azóta teljesen beköltözött oda. Ő annyira komolyan reszket még a kályha mellett is a melegben, hogy el sem tudom képzelni hogy sikerült az eddigi telehet az utcán, vafy bárhol máshol túlélnie. Tehát ha eszembe jut a sok idős néni és bácsi, akik szerint a kutyák nem fáztak, mindig eszembe jut, hogy ha visszautazhatnék az időbe, akkor magammal vinném Nugátot, higy megmutassam, hogy mennyira is tud egy kutya fázni...

Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, de Farkas Attila érkezett hozzánk a szokásos heti vakcinázásra.

Csütörtök
Ma igazán mozgalmas napot zártunk. Délelőtt jómagam egy állatvédelmi megbeszélésen voltam, miközben a menhelyen minden a megszokott módon történt. Ez a történet abból a szempontból izgalmas a menhely szempontjából, hogy a megbeszélés után Óvádi Péter is kilátogatott a menhelyünkre, és megtekintette a kutyákat, cicákat.
Ezen felül is mozgalmas napunk volt:
Trixi kutyánk ma Szegedre költözött, mától gazdis kutyaként élheti tovább az életét.
Két pár hónapos kölyökkutya érkezett a Fehértói Halászcsárdától, akik egyszercsak úgy odavarázsolódtak. Hogy eddig ők hol éltek, mit ettek, hol aludtak, az senki sem tudja. A két picúr eléggé büdös is volt, de ez volt a legkevesebb bajuk: meg volt ijedve itt a menhelyi ugatások közepette, úgyhogy rögtön beiszkoltak a kutyaházba.

Dr. Tímár Endre rendelőjében is jó fél napos programunk volt. Csuli, Rugó, Dorci, Golyó, Everest és Elli is túlesett az ivartalanításon. Elli ráadásul foghúzáson is volt, mert az egyik foga nagyon előre állt.

Péntek
Van néha olyan nap a héten, amikor viszonylag nyugalom van a menhelyen. Ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi, csupán annyit, hogy blogírás szempontjából semmi kiemelendő nem történt. Nem érkezett új kutya, és örökbefogadás sem történt. Senkivel nem kellett orvoshoz rohanni, és időpontunk sem volt. A napi feladatok voltak: takarítás, etetés, gyógyszerek kiosztása. Egy olyan nap, ami kiszámítható. Ritkán van ilyen.

Szombat és Vasárnap
Ez a hétvége volt Merkúr nagy napja, ugyanis ma Szegedre, gazdihoz költözhetett.

Sokszor el szoktuk mondani, hogy mi elsősorban azért vagyunk, hogy a kóbor kutyáknak átmeneti otthont biztosítsunk. Ennek ellenére gazdától is érkeznek kutyák, akik vagy feleslegessé váltak, megunták őket, vagy éppen elköltözik a gazda, és nem akarja vinni a kutyát.

Gizella is gazditól érkezett, viszont itt a történet kicsit más, mint amit megszokhattunk. Itt Gizella érdeke volt a beköltözés, ugyanis sem a gazdija, sem pedig a gazdi családja nem volt olyan egészségi állapotban, hogy tovább gondozzák őt. Ritka az ilyen, amikor a kutya érdekében döntenek így, ahogyan az is, hogy minden információ birtokában volt a kutya egészségi és mentális állapotát tekintve egyaránt. Gizinek vannak egészségügyi problémái, már műtötték is, de további műtétek várnak rá. Bőrférges, aminek kezelése folyamatban van.
Sajnos jellemre sem egyszerű a kisasszony, elég konok, öntörvényű fajta, akinek időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza ezt a rengeteg változást, ami hirtelen az életébe lépett.

És akkor meg is érkeztünk a heti aktuális témánkhoz, avagy most ilyan kutyákról írok, akik gazdától érkeztek, mégis az utcáról.

Tudom, elsőre kicsit zavaros a történet, de ahogy megyünk előre a történet szálával, úgy minden világos lesz.
Ők mindketten befogadott kutyak voltak, testvérek. Subasán sokszor látták őket az utcán. Amikor sikerült őket megfogni, nem kerültek menhelyre, hanem gazdához kerültek, ugyanoda, csak nem egy időpontban.

Aztán teltek a hónapok, a lány kutya oltást, mikrochipet kapott és átesett az ivartalanításon. Ahogy nőttek, úgy unatkoztak, égy egyre többször voltak megint utcán. Ez annyira gyakorivá vált, hogy szinte minden nap posztolták őket Subasáról, csak épp más-más helyen feküdtek az avarban, vagy kapualjban.

Nem tudom a tulajdonos mit tett, hogy ezt megakadályozza, de látszólag semmit. Ha tett is valamit, annak bizonyára látszata nem volt.
Nem tudom megérteni, hogy miért nem zavarja a tulajdonost, hogy a kutyái szinte többet vannak utcán, mint otthon. Azon kívül, hogy bárkinek kárt okozhatnak, amit neki meg kell térítenie, még bajuk is eshet! A forgalmas út mellett csak egy pillanat műve és megtörténik a baleset.

Mivel a kutyákat már szinte minden nap haza kellett vinni, a rutinosak már arcról ismerték őket, és hogy hova kell visszavinni őket. Ez a hét sem telt máshogy, viszont állítólag a tulajdonos elutazott, így aztán tényleg az övék volt az egész környék.
Hihetetlen, hogy egy kutyapanziót sem volt képes megkeresni, hogy vigyázzon rájuk, márpedig tudta, hogy ez fog történni.

A két kis kalandort ezért nem sikerült este hazajuttatni, az éjszakát az egyik önkéntesünknel töltötték, majd másnap érkeztek a menhelyre. Pusztán az állatbarátoknak köszönhették, hogy nem érte őket baj, és nem kellett az éjszakát kinn tölteni.
A kutyák nagyon jól érezték magukat önkéntesünknél, igaz benn voltak a házban, de amikor kimentek, akkor sem akartak megszökni.

Ma Jancsi és Juliska tehát menhelyre került. Gazdájuk lemondott róluk, nem tart rájuk igényt. Juliska chipes, oltott, ivartalanított. Jancsi ivaros, de még chipje és oltása sincsen.
Nem kívánok megjegyzést fűzni a történethez, ezek tények.

Ahogyan az is, hogy sokan úgy vigyázunk a kutyáinkra, mint a szemünk világára, mások pedig akkor sem tesznek semmit, ha veszélyben vannak.