Kutyamesék 2024. jan. 29 - febr. 4.

Tekintve, hogy elég eseménydús hetet zártunk, így inkább az események bemutatására fókuszálok, és eltekintek a bevezetőtől. Megint sok olyan téma van, ami alkalmas volna arra, hogy bevezető lehessen. De nincs új a nap alatt, a történetek ismétlődnek, csak a szereplők változnak.
Felesleges szaporulatok kerülnek utcára, mert nem hajlandóak az emberek ivartalanítani. Chip nélküli kutyák kerülnek a gondozásunkba az utcáról. Sokan gazdásak, mások gazdátlanok, de a tulajdonos ritkán kerül elő. Idős emberek fiatal kutyát választanak maguknak, aminek fájdalmas elválás a vége.
Klasszikus történetek, és ahogy mondtam, csak a szereplők változnak!

Hétfő
Ma Csipesz ismét dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott. A múltkori vizsgálatok alkalmával valahogy kimaradt a szívultrahang. Szerencsére nem találtak férget a szívében.
Bojszi vérparazita tesztre utazott, illetve szemvizsgálatra. Neki mindkét szeme folyamatosan váladékozott. Szemcseppet kapott, amit naponta ötször kell alkalmazni.
Zsolti sajnos egészségügyileg egy elég problémás kutyus. Baj van a szemeivel, a látásával, és sokkal idősebbnek néz ki, mint amennyi a valós kora, pedig információink szerint mindössze négy éves. Ő gazdás kutyus volt, és állítólag kölyökként vitte haza, jobban mondva először Zsolti kutyakiképzőnél volt, aztán vitte haza a gazdája.Persze ez a lényeget mit sem változtat, Zsoltnak van baja bőven, és ránézésre inkább tűnik egy aggastyán kutyának, mint egy négyéves,ereje teljében lévő kutyának. Most ép azért utazott vizsgálatra, mert begyulladt a bőre, illetve borzasztóan váladékozik a füle is. A fültisztítás mellett szteroidot kapott a bőrgyulladásra. Azt mondták, hogy a gondot valószínűleg valami allergia okozza, de ennél pontosabbat ők sem tudnak. A szteroidnak segítenie kell a tünetek enyhítésében.

Ezalatt persze zajlott az élet a menhelyen is. Bejelentést kaptunk, hogy a Szent István tér és Csongrádi sugárút kereszteződésénél egy zsemle színű kutyus kergeti az autókat, és mindegyikbe be akar szállni. Még egy busz is elsodorta, de szerencsére nem történt baj. Mivel a bejelentő nem tudott segíteni a beszállításban, így egyik önkéntesünk ment ki chipet olvasni, majd oltás hiányában beszállította őt a menhelyre. Lunának neveztük el.

Kedd
Mufurcnak volt mára időpontja egy bőrgyógyászati kivizsgálásra a Vezér Állatorvosi Központba. A doktornő nagyon precíz és alapos volt. Sajnos Mufurc is egy olyan kutyánk, aki bekerülése óta gyógyszert szed, de visszatérő fülgyulladása, bőrproblémái, szőrhullása van, de nem allergia okozza a tüneteket. most egy komplett kezelési javaslattal vittük haza mufit, akit hosszasan kell kezelni, de reméljük, hogy karban tartható az állapota, mert ahogy öregszik, sajnos neki is egíre gyakrabban előjönnek a problémái.
Szerencsére Mufurc az évek alatt rengeteget csitult nálunk, mert bekerülésekor igazán vehemens természete volt, ami alaposan megnehezítette a beilleszkedést. Ő abban az időben kontkrétan úgy gondolta, hogy a menhely alkalmazkodjoin hozzá. Sokáig egyedül élt, senkit nem tűrt maga mellett, még a gondozókat semnagyon. Azóta már az előkészítőben lakik a leginkább figyelemre szoruló kutyák között él. Mára elfogadott minden nemű, korú, méretű kutyát, és bizony minket is nagyon is megszeretett.

Trixi kutyánk éppen csak belekóstolhatott abba, hogy milyen a gazdis élet, máris visszakeült a valóságba, ugyanis visszahozták. Elmondásuk szerint Trixi tökéltes kutya, nagyon okos, ügyes, szófogadó, semmi rosszat nem tudnak rá mondani, de nem gondolták át megfelelően z örökbefogadást.
Eltűnődtem. Kérdőívet kell kitölteni, találkozni kell a kutyussal örökbefogadás előtt több alkalommal, időt kell fordítani a folyamatra, pont azért, hogy megismerkedhessen egymással a kutya és a leendő gazdi. A látogatás pedig nem volt elég idő ahhoz, hogy valaki átgondolt döntést hozzon. Értem én, hogy egy lakásban tartott kutya rengeteg lemondással jár, hiszen neki kell, hogy az első legyen. Csakhogy itt nem kizárólag rólunk szól a történet akkor, ha egy másik kis életről is gondoskodunk. Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyi kölyökkutyát visznek el első találkozáskor hirtelen vezérelt döntések alapján, egy nyamvadt csomagtartóból, vagy házi szaporulatból egy háztól. Őket vajon hova viszik vissza?!

Szerda
Ma dr. Farkas Attila érkezését vártuk a menhelyre a szokásos heti vakcinázásra. Azt már többször említettem, hogy idéntől már a menhelyi kutyák kennelköhögés ellen is kapnak vakcinát. Ez az otás sem kötelező, az oltási program végén adjuk a kutyáknak, így azok a kutyák, akik gyorsan gazdihoz kerülnek, valószínűleg nem kerülnek sorra. A kennelköhögés normális esetben nem okoz a kutyáknak életveszélyes állapotot, de infuenzaszerű tüneteket, lázat, tüsszögést, köhögést és rossz közérzetet igen. Ráadásul könnyen terjed, épp ezért tartjuk fontosnak, hogy a menhelyen oltva legyenek a kutyák.

Ilyenkor szerdán természetesen a napi teendőkre kevesebb idő jut a vakcinázás miatt, így ez elég rohanós nap. Úgyhogy külön örültünk, amikor telefonált egy hölgy, hogy a menhelyi tábla előtt látott egy ismerőse egy szatyrot mozogni. Természetesen rögtön a helyszínre futottunk, ahol saját szemünkkel láthattuk, hogy a forgalmas úttest mellé a fűben valami okos egy Auchanos bevásárlótáskába belerakott egy alom kiskutyát. Persze sokáig nem maradtak benne, viszont nem mentek ki szerencsére az úttestre. Ebből is látszik, hogy nekik sokkal több eszük volt, mint annak, aki kirakta őket.
A picik bőrgombásak, tele vannak féreggel, és még az anyukájuk mellett volna a helyük. Tőlünk senki nem kért segítséget, tehát annyi nem volt a "gazdában", hogy segítséget kérjen. Az is biztos, hogy tudta, hogy a menhely be van kamerázva, hiszen akkor nem ott rakta volna ki. Furcsának találom, hogy azon a forgalmas úton ezt meg merte csinálni, hiszen nagyon magas a lebukás kockázata. Bárhogy is volt, ők már a menhelyen keresik a gazdit!

Csütörtök
Sokszor tapasztaljuk, hogy nagyon könnyen feledésbe merülnek azok a kutyák akik az utcán voltak, mert minden pillanatban jön egy újabb és újabb inger, egy másik kutya, így elfelejtődik az előző. Ez főleg akkor igaz, ha tudják az emberek hogy a kutya nem az utcán van, hanem mondjuk a menhelyen. D-t például az igen forgalmas Rókusi nagy körforgalomnál ütötték el, miutén napokon átrohangált Szegeden, de nem sikerült megfogni. Már az is csodával határos, hogy túlélte, oláne úgy, hogy "csak" a lába tört el. Akkor sokan tudtak róla, mára azonban a feledés homályába veszett, pedig ő még mindig a menhelyen van, és még mindig nem teljes a gyógyulása, ugyanis ma ment az utolsó műtétre, eltávolították a velőűrszegecset a lábából. Hónapok teltek el a baleset óta. A gazdája nem került elő. Átesett az oltásokon, ivartalanításon, több kontrollvizsgálaton, műtéten, most pedig eltávolítják a vasat a lábából. Több hónap után készen áll az örökbefogadásra. Ő sem tűnt el, még mindig a menhelyen van, mégis, alig van ember, aki még emlékszik rá. A mentés nem azzal ér véget, hogy betesszük az autóba, és elvisszük. Ott még csak elkezdődik...

Péntek
Ezúttal Ásotthalomról érkezett egy gyönyőrű, nagyon barátságos kutyus a gondozásunkba. Ő egy fajtatiszta akitára hajazó kutyus, aki nagyon barátságos és méltóságteljes. Arra számítottunk, hogy legalább benne lesz mikrochip, de tévedtünk! Ő egyébként a Királyhalmi határátkelőnél kószált Tőlünk az Isidó nevet kapta.
Komolyan nem értem az embereket. Ő egy jól szocializált, emberbarát kutya, látszik, hogy eddig valaki biztosan szerethette, hiszen vágyik az emberi figyelemre. A szeretet csak addig tart, hogy inni és enni adok a kutyámnak?

Kiválasztják a lehető legolcsóbb tápot a bolt polcáról, ami állagra olyan, mint a fűrészpor. Panaszkodik, hogy milyen drága, és bezzeg a kutya nem eszi, válogat, mert úri kutya. Ad neki ételmaradékot, csontot, tejet, ütemény szélét, mindent, amit persze szegény szívesebben megeszik, mint a nulla minőségű, tápérték nélküli eledelt, de semmivel nem adunk neki ezzel többet, jobbat. Az Ő gyomra ugyanis nem szemetes! Ne azt a kaját kapja amit mi eszünk, vagy amit mi már nem kérünk, nem szeretünk, vagy már félig megromlott, mert nem jó neki, nem neki való. Ahogyan a fűrészpor szerű száraztá sem. De sokan sajnos eddig jutnak az állatartásban. Néha megveszik a legolcsóbb szárazeledelt, egyébként meg konyhai maradékon él a kutya, hiszen gazdaságos. Ezek után miért csodálkozom, hogy a minimum 15-20 ezer forintos mikrochip és oltás, ami egyébként kötelező, hiányzik?
Az emberek egy jelentős része csak tartja (valahogy) a kutyát, de nem hajlandó rá költeni. Sem a kötelező oltásokra, sem arra, ha beteg. Egész egyszerűen hazánkban a kutyák egy jelentős része egész életében nem lát állatorvost, és nem jut semmilyen egészségügyi ellátáshoz.

Szombat és Vasárnap
Ma egy újabb önkéntesünk lépett azon emberek népes táborába, aki nem csak önkéntes, hanem egy menhelyi kutya büszke tulajdonosa is! Nugát mától szegedi kutyus lett.

Önkéntesünknél, Viki néhány napja vigyáz egy kicsi, de nagyon szép és barátságos fekete kutyára, akit a Veresács utcában találtak. A kutya amilyen kedves olyan büdös is volt, áradt belőle a cigarettaszag, így Viki Szofinak nevezte el. Ma Szofi beköltözött a menhelyre.

Buksi kutyából jelenleg szám szerint kettő van a menhelyen, de ma egy újabb Buksival gyarapodtunk. Mivel tudja a nevét, így nem változtatottuk meg. Ő egy idős hölgy kutyája volt.
A hölgy idős kutyája meghalt, és egy kiskutyával vígasztalódott, aki nagyon rossz választás volt. Kimondottan kistestű kutyát akart, akivel elbír. Buksi sajnos nem is olyan kicsi, ellenben foxi jellegű kutyához mérten még iszonyúan aktív is. Éppen ezért soha nem szoktunk kölyköt, vagy fiatal kutyát javasolni egy idős embernek, mert tudjuk, hogy az esetek legnagyobb százalékában ez lesz a vége. Buksi nagyon jól szocializát, ivartalanított. A gazdi óriási energiákat megmozgatott, naponta többször több órát szánt rá, kilmétereket mentek, játszottak, kutyás társaságba jártak, de ez kevés volt Buksi mérhetetlen energiájának, így nagyon nehéz döntést kellett meghoznia. Menhelyünk segítségét kérte. Az egyértelmű volt, hogy a gazdit nagyon megviselte az elválás. Buksi a maga pörgős módján vette tudomásul, hogy ő marad a menhelyen.
Sajnos az ő történetük olyannyira nem egyedi, hogy az egyik leggyakoribb probléma, amiért a kutya menhelyre kerül.

Végezetül pedig szeretnék beszámolni Kázmér újabb hőstettéről. Ma Kázmér a Vezér Állatorvosi Központban járt, hogy egy rászoruló kutyának segíthessen azzal, hogy vért ad. A gazdik annyira hálásak voltak, hogy egy beteg cicánk állatorvosi költségébe beleszálltak. Ezúton is köszönjük nekik a nemes gesztust, és reméljük, hogy a kutyus azóta jobban van!