Kutyamesék 2024. jún. 17-23.

Az elmúlt hetekben nagyon sok minden történt a menhelyen, így a blogban nem győztem beszámolni arról,hogy mikor milyen kutyák érkeztek hozzánk. 
A beszámolóimat javarészt felemésztik a beérkező kutyák bemutatása, aztán nekik érkeznek a "szürke hétköznapok" avagy a kötelező karanténidő, ami alatt a szerencsésekkel semmi nem történik,csak várnak. 

Azért mondom,hogy ők a szerencsések,mert elég baj az egy kutyának, ha folyamatosan őt emlegetem a blogomban, visszamutatok rá, újra,hogy miként került be, és azóta min kellett keresztül mennie. Jó esetben tehát a megfigyelési idő egy szürke,eseménytelen két hét,de sajnos nem minden kutya olyan "szerencsés", hogy eseménytelenül végig várja ezt az időt. Vannak, akik olyan súlyos állaotban érkeznek hozzánk,hogy már ez idő alatt is többször megfordulnak állatorvosnál, rosszabb esetben állatkórházban töltik az időt. 

Érdekes módon nagyon sok állat nem baleset következtében kénytelen a blogom főszereplőjévé válni, hanem mert súlyosan elhanyagolták. Az elhanyagolásnak pedig nem egyik napról a másikra van látszata,ez egy hosszú folyamat eredménye. Ezek az állatok általában nem utcán élnek, bár java részük úgy szabadul a földi pokolból,hogy valahogy elszökik,és egy jóérzésű ember megtalálja, és segítséget kér neki.

Persze nem mindenki olyan szerencsés,hogy az utolsó előtti pillanatban még meg tud lépni a fogságból,arról a helyről, ahol eddig vegetált.
Számomra megdöbbentő, bár szép lassan hozzászoktam az utóbbi időben, hogy a városban kóborló kutyák ezerszer jobb állapotban kerülnek a menhelyre, mint balszerencsésebb, "gazdás" társaik.

Sok esetben az elhanyagoltság legfőbb oka az, hogy a gazda már önmagát sem képes ellátni, idős ember, aki azt sem látja be, hogy neki segítségre van szüksége. 
Aztán vannak azok a kutyák, akik házat őriznek a lánc végén, valami eldugott tanyán, vagy kiskertben, ahol nem is él senki, a tulajdonos pár naponta kimegy megetetni. Már ha nem felejti el. Nyáron a forróságban,árnyék, víz nélkül ez legalább annyira nagy szenvedés egy érző lénynek, mint télen a mínusz fokokban megfagyni.
Ezek a kivételesen lelkiismeretes gazdák, akik így őriztetik a tanyájukat, kertjüket, sok esetben átpasszolják a szomszédnak a felelősséget, és rábízza az állatot. Küld neki valami fűrészpor jellegű, olcsóbbnál is olcsóbb eledelt,hogy auzt adja a kutyának. Majd később már azt is elfelejti, így a szomszéd sem fog átjárni etetni. A vesztes pedig egyedül a kutya. És nem tudok, nem merek belegondolni, hogy hány kutyát ér így a vég, hogy még a létezéséről is megfeledkeztek.
Vannak olyan kutyák-és számomra ez a legmegdöbbentőbb-akik családi házak kertjében élnek méltatlan életet, orvosi ellátás, normális napi szintű ellátás nélkül. Összetapadt szőrrel, kezeletlen daganatokkal,csontsoványan. Sokszor a család és az ismerősök partnerek ebben, maximum itt is az utca embere tesz bejelentést, ha éppen észreveszi valaki. Ilyenkor pedig sok esetben nem is tudjuk mi lesz az ügy végkimenetele, a gyakorlat az, hogy először a gazdát próbálják jobb belátásra bírni, hogy legalább a minimális követelményeknek megfeleljen. Ez a mikrochip,érvényes oltás, valamennyi mozgástér. Ha beteg, akkor kötelezhetik a tulajdonost,hogy vigye orvoshoz. 
Nagyon sok esetben pedig volna is miből orvoshoz vinni, csak egyszerűen nem érdekli, használati tárgynak tekinti, ha jobb létre szenderül,hát akkor lesz másik, azzal leglább a gyerek is tud majd játszani.

Mert az állatok, még a társállatok is értéktelen használati cikknek számítanak, akikről kedvük szerint lemondanak, utcára dobják, vagy csak nem gondoskodnak róla,mert már nincs rá szükségük.
A menhelyen szinte minden hétvégén megfordul egy-két család, akik csak úgy "beesnek", mert a gyereknek kutyakell,és pont. Múlt héten még éneklős baba kellett, előtte aranyhörcsög, most kiskutya, kiscica,úgy pár hétre.
A szülők részéről általában mérhetetlen csalódás, sokszor flegmaság és indulat a reakció arra, hogy nincs azonnal elvihető kiskutya,ráadásul ki kell járni látogatni, meg mindenféle úri muri. 
Hogy csak a két kedvenc ironikus beszólást említsem: 
"Nem baj, majd akkor elmegyünk és veszünk a vásárban!"
"Na ezért vannak tele a menhelyek! csak a pénzt tudják kéregetni."

Azért azt elmondanám, hogy ezen a héten is volt egy ilyen hétvégi vendégem. A család egy magas, napszemüvese apukával szállt ki a kocsiból,de előtte bedudált, ha esetleg nem látom,hogy megérkeztek. Magabiztos mozdulatokkal lépett elém, mögötte a családja kullogott. Mikor mondtam,hogy miként tudnak nálunk kiskutyát kapni,és realizálódott benne,hogy itt és most nem lesz, akkor már láttam,hogy kapok valami beszólást,de nem!
Viszont éreztem, hogy kedve lett volna jól megcsapni,úgyhogy szó nélkül, gyilkos tekintettel sarkon fordult,és bevágódott a kocsiba, a család gyorsan utána eredt. A hölgy azért halkan mondott egy udvarias "azért köszönjük!" mondatot,de elsietett,mert nem volt mese, a családfő indulatos volt. 
Igen, tőlünk nehéz kutyát szerezni,sokszor mondogatták már. Viszont valamikor, valamelyik vásárban-ahol egyébként tilos kutyát árulni-lesz egy kölyök,akit haza fognak vinni. Ha nem onnan,akkor majd a közösségi oldalról választanak.
Nem állítom, hogy ő is olyan elhanyagolt kutya lesz,mint akikről a bevezetőm szól. De a gyerek megunja,ás már csak púp lesz a hátukon a kölyök, akkor lehet,hogy kimegy a kölyök egy lakatlan tanyára a lámc végére. Mert egy megunt játékszer lett.

Még mielőtt bárki pálcát törne a fejem felett: nem a gyerek ellen beszélek,hiszen szinte minden gyerek eredendően szereti az állatokat,de a felnőttek tudják, hogy a gyerek kutyája valójában az ő felelősségük lesz. A dolog ott csúszik félre,hogy a gyerekek a szülői mintázatot követi,hiszen valahol ők a példaképek, akik mindent tudnak. Nekik kellene felelősségre nevelni a gyerekeiket, elmagyarázni nekik,hogy az állatok érző lények. De hogyan is tudnák megértetni ezt a gyerekeikkel,ha még ők maguk sem értik?

Hétfő
Ma önkéntesünk,aki fő résztvevője volt Pajti mentésének, ma ismét a menhelyre látogatott,hogy Pajtit orvoshoz vigye kontroll vizsgálatra, majd vissza a menhelyre. A kontrollvizsgálaton az orvos rá is csodálkozott Pajti óriási javulására,hiszen még nem sok idő telt el a bekerülése óta,viszont a sebei olyan mélyek és csúnyák voltak,hogy felmerült annak lehetősége,hogy Pajti bőre egyszerűen lerothad. 
Nos, jelenthetem,hogy Pajti kórlapjára még az is rákerült,hogy milyen vidáman érkezett a rendelőbe, és hogy mennyit változott a sebei állapota, valamint a kedélyállapota. Hozzátenném,hogy a gyógyulás érdekében Pajti nagyon odateszi magát: a fürdetéséhez, amit jelenleg két naponta kell ismételni,de napi többször, nem is kell segítség. Pajti ugyanis szereti, ha ápolják. Vagyis gondolom, hogy inkább a figyelmet, amit eddig nem nagyon kaphatott. Most mefelel neki minden, vagyis nem csak megfelel,hanem mindent pozitívnak érez: a fürdetést, a figyelmet, a fertőtlenító lemosást, a krémezést. A kutyák nagyon együttműködőek, hálásak tudnak lenni mindenért,de neki nagon sok rosszat kellett eltűrnie. Sebei fájtak, bőre viszketett,mégis egyetlen hang nélkül, boldogan tűrt mindent, pedig ilyenkor a heves ellenállás sem meglepő.

Idő közben a Novoteltől egy lelkes kis csapat érkezett a menhelyre, akik dolgozói gyűjtést szerveztek a menhely részére,és most ezt az adományt szállították ki a menhelyre. Köszönjük szépen az adományt, a éegjobbkor érkezett!

Kedd
Ma egy kicsit mozgalmasabb napunk volt,legalábbis olyan napunk, ami blog írás szempontjából izgalmasabb, hiszen új kutyák kerültek a menhelyre.
Már korán reggel megérkezett hozzánk Rezgő, a fiatal kan kutya, aki finoman szólva sem jól szocializált. Gazdája is van, aki nem sokat törődött vele, a kutya folyamatosan utcán volt, állandóan kóborolt. Egy szomszédja fogta őt meg több órás huzavona után, majd ő szállította be a menhelyre is, a tulajdonos mindössze arra volt hajlandó,hogy a lemondó nyilatkozatot megírja. Természetesen chipje sem volt. Egyelőre nagyon riadt, és mindenre azonnal harapással reagál. Mivel szegény kutya állandóan reszket a félelemtől,így a Rezgő nevet adtuk neki.

Mára volt ütemezve két újabb kutya átvátele a szegedi Ebrendészeti telepről. Laló egy idősebb, nyugodt,de nagyon emberközpontú kutyus, aki láthatóan kicsit zavarban volt a fotózáskor:

Laló mellett érkezett egy minden hájjal megkent husky, akinek Max a neve. á külön felhívták a figyelmünket,hogy nagyon szeret szökni. Mielőtt ismét célkeresztbe kerülnénk: nem, nem gyűjtük a husky jellegű kutyákat. Neki kértek segítséget. Van a menhelyen rajta kívül is husky jellegű kutya, nem is egy, akik hosszú hónapok óta várják a gazdit,mégsem jelentkezik értük senki, pedig állítólag olyan könnyen örökbeadhatóak. Ha azok lennének, akkor nem volnának ennyien a menhelyen. Apropó, az, hogy valaki jelentkezik egy kutyára, még nem jelenti, hogy örökbe is fogadhatja. Nem célunk olyan gazdához kiadni a kutyákat, ahonnan utána elszöknek, vagy nem törődnek velük. A honlapon megtekinthetőek a népszerű, gazdikereső husky jellegű kutyusaink, akik most még egy taggal bővültek, Maxxal. Max amellett,hogy szökni szeret, még hiperaktív is. 

Ma ivartalanításra utaztunk dr. Tímár Endre rendelőjébe. Ez alkalommal  Ancika, Bogáncs, Bátor, Mentol és Zeusz esett át az ivartartalanításon, szívféreg szürésen. Ancika tesztje pozitív lett.
Ancika, Bogáncs, Bátor, Mentol, Zeusz

Szerda
Ma dr Sebő Ottó rendelőjében voltunk vizsgálatokon a kutyákkal. Vénusznál azt vettük észre, hogy amióta a többi korabéli kölyökkel az udvaron rohangál, furcsán kileng a lába. Sajnos nála súlyos fokú disztpláziát állapítottak meg, amit később műteni kell, jelen esetben még nem tartják indokoltnak.
Bagira szintén furcsa járása miatt került a röntgensztalra,de neki szerencsére nem igazolódott a diszplázia. Neki a furcsa járását az okozza, hogy vélhetően fiatal korában nagyon hirtelen elkezdett nőni.Tekintve az impozáns méreteit, ez egyáltalán nem meglepő.
Max és Falcó újabb szívféregtesztre utazott. Mivel Falcónak ismét pozitív lett a tesztje,így átesett egy szívultrahangon. Férget szerencsére nem találtak a szívében.
Hobó, a rossz állattartás miatt kobzott kutyus vérvételre utazott, mert nagyon nehezen pakolódnak rá a súlyok. Persze sokszor keveset kap enni,hiszen ilyenkor bizony könnyű "halálra etetni" a sovány kutyát. Szerencsére Hobónak nincs egészségügyi problémája, a vérképe tökéletes, egy kis vérszegénysége még van,de az a hosszú éhezés miatt. Szívféregtesztje ugyan pozitív lett, de ez a vékonyságát nem indokolja,hiszen az étvágya kiváló. Hobó tehát szerencsére jó egészségi állapotban van, csak még szüksége van egy kis időre, hogy újra normális testsúlya legyen.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila most is, mint minden héten a mai napon érkezett a szokásos vakcinázásra.

Csütörtök
Ahogy említettem a blogomban,vannak olyan napok, amik olyanok, mintha semmi sem történt volna, pedig rohanás volt a napunk. A sebkezelések mellett ma is kellett Pajtit fürdetni,de már csak reggel és este, illetve már elegendő két alkalommal kezelni a bőrét.

Péntek 
Ma szinte egész nap áramszünet volt a menhelyen,ami nagyon megnehezítette a dolgunkat,hiszen a reggeli feladat az volt, hogy minél gyorsabban minél több edénybe vizet tölthessünk a takarításhoz, illetve arra,hogy a kutyák tudják magukat húteni, valamint hogy legalább hideg vízben át tudjuk mosni a tálakat. Az áramszünettel a legnagyobb gond az volt, hogy rekkenő hőség volt,így leginkább amiatt aggódtunk, hogy mi lesz ha mindenhonnan kifürdik a kutyák a vizet. Legnagyobb meglepetésünkre azonban még a növendék kölykök sem hozták az egész nap rohangálós formájukat, hanem mindenki a fák alatt keresett hűvös helyet magának, eszük ágában nem volt kergetőzni, így kevesebbet is lubickoltak.
Ásotthalomról ma egy fiatal, fekete színű, csillogó szemű barátságos keverék kutyus érkezett. Természetesen benne sem találtuk chipet. Bütyök lett a neve.

Szombat és Vasárnap
A szokásos szombati menheéyi séta ezúttal elmaradt a nagy hőség miatt. Csilla és Fanni ökéntesünk azonban most is kijttek,és befejezték a spotonozást. Ági önkéntesünk pedig a raktárkonténerünkben varázsolt tisztaságot.
Köszönjük nekik!

Sajnos Gizivel megint problémák vannak, ő bekerülése óta több súlyos egészségügyi problémával küzd, részben ezért is adták le őt.
Ő múlt héten esett át emlősor eltávolításon, akkor sokat feküdt, majd átmenetileg jobb lett a kedve,de a hétvégére megint kedvetlen lett. Nem szeretnénk a nagy hőségre fogni,így megnéztük a műtét helyét. Ekkor láttuk, hogy a hüvelye körüli daganat mintha nagyobb lenne,ráadásul fájlalja.. Állatorvosunk jelezte a múlt heti műtét után,hogy sajnos Gizi állapota súlyosabb,mint gondolta, de ez csak a műtét után vált számára is nyilvánvalóvá. Most ez a daganat okoz neki láthatóan problémát,lehetséges,hogy a több pihenés miatt, nem tudjuk. Jövő héten Gizit visszaküldjük kontollvizsgálatra, és ha lehet megsürgetjük ezt a hüvely körüli műtétet,mert láthatóan rosszabbodott kinézet alapján.
Őszintén sajnáljuk Gizit,mert rengeteg megpróbáltatáson kell keresztül mennie. Ez annak köszönhető,hogy nem volt ivartalanítva. Aranka kutyánk, akinek ez a név mindössze becenév, egyébként Elli a neve, szintén az emlősor eltávolítás miatt készül ismét egy második műtétre. Az emlődaganat pedig megelőzhető, ha a kutyánkat hajlandóak vagyunk ivartalanítani. Dehát, mint tudjuk az csonkítás, ördögtől való,felesleges és drága pénzkidobás. Meg aztán... Tele van minden oldal kiskutyával. Meg a menhelyek is, de a menhelyek persze csak gyűjtögetnek, nem adnak örökbe.... Tudjuk!

Köszönjük a 178 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda