Kutyamesék 2024. máj. 6-12.

Az elmúlt hetekben sok új kutya érkezett a menhelyre. Most a bevezetőtől eltekintenék, és szeretnék egy kicsit beszámolni ezeknek a kutyáknak az egészségi állapotáról, sorsuk alakulásáról. Hiszen a mentés nem ott áll meg, hogy a kutya elkerül valahonnan, ahonnan mondjuk segítséget kértek. A kutya élete azzal nem oldódik meg, hogy menhelyre kerül, bár sokan hajlamosak ezt gondolni, hiszen eltűnik a látóterünkből, és az emberek hajlamosak a "happy and"-et hozzáképelni a történethez, holott ahhoz még nagyon sok mindennek történnie kell, hogy valóban boldog befejezés legyen a történet vége. 
Sok esetben hosszú hónapokat ápoljuk ezeket a kutyákat, hogy egészségesen, vagy legalábbis stabil egészséggyi állapotban kerüljenek gazdához, vagy adhassuk őket vissza eredeti tulajdonosaiknak. Most ezeknek az apró történeteknek szentelném a blogom egészét, hogy láthassák egy kicsit a hétköznapjainkat. 
A beszámoló a teljesség igénye nélkül készült, hiszen rajtuk kívül még nagyon sok más menhelyi kutya is gyógyszerezést, odafigyelést igényel, úgy mint szívbeteg, mozgásszervi betegségben szenvedő gondozottaink, ételallergiás kutyáink, speciális diétán élő gondozattaink, azok a kutyáink, akiknek az átlagtól eltérő igényeik vannak. 
Remélem, hogy blogomon keresztül egy pici bepillantást nyernek mélyebben a menhelyi életbe!

Hétfő
A múlt héten két olyan kutya került gondozásunkba, akik baleset szenvedtek. Ugyan mindkettőnek volt gazdija, de éppen akkor nem sikerült őket elérni. 

Az egyikük Samsara, ő belelépett egy vadcsapdába, és csúnyán megsérült. Ügyeletre kellett vinni, ahol ellátták. Gazdája hamar jelentkezett érte, de mivel lejárt az oltása, így csak megfigyelési idő után vihető haza. Samsara lába nagyon csúnya, noha sebe elkezdett hegesedni, azért ezek a hegek nagyon könnyen leesnek. Naponta többször fertőtleníteni, kezelni kell a sebét. Tüneményes természete ellenére már nagyon unja a folyamatos "kínzást", hiszen a fertőtlenítés kellemetlen érzés. Ilyenkor hadakozik,visít, eldobja azt az óriási testét. Ráadásul gallért visel, ami csak tovább nehezíti a sebkezelést, mert amikor hadakozik és mozgatja a fejét, úgy oda tudja vágni a gallért a gondozók testének, hogy csak úgy nyekkenünk.

A másik balesetes kutyánk Virág, aki beleesett egy csatornába. Mire megtalálták és kihúzták onnan, már nagyon gyenge volt. Őt is ügyeletre kellett szállítani, mert nagyon kimerült, sokkos állapotban volt. Ő egy idős, és szívbeteg kutya, akinek szintén van gazdája, de eddig nem sok sikert értünk el a kommunikációban. Ennek elsősorban az az oka, hogy a tulajdonos túl elfoglalt, illetve véleménye szerint a volt feleségé a kutya, nem az övé, csak amikor elváltak ott maradt nála. Szóval ő csak a helyet adja neki. Tekintve, hogy Virág beteg, idős kora miatt gondjai vannak a szívével, így abban maradtunk a gazdájával, pontosabban azzal a személlyel, aki csak a helyet adta, hogy Virág itt marad a menhelyen. Ennek oka, hogy ő túl elfoglalt ahhoz, hogy biztosítsa a rendszeres állatorvosi kontrollt, ugyanis a szívgyógyszer beállításához erre van szükség.

Bia is nem rég érkezett a menhelyre, őt is kórházba kellett vinni a gazdától, ugyanis begyulladt a bűzmirigye, ami később elkezdett spontén ürülni, és a hosszú szőrű kutyát megtámadták a legyek is . Őt alaltásban látták el, az érintett területen levágták a szőrt, megszabadították a légynyűvektől, megtisztították a bőrét és kinyomták a bűzmirigyét, majd így került a gondozásunkba. Azóta kiderült, hogy húgyúti fertőzése van, ezt is kezeljük, reméljük, hogy minél hamarabb rendbe jön, hogy egy teljes nagykozmetikát is tudjunk neki biztosítani.

Másik óriás kutyánk Jumi ugyan már sokkal jobban van, de teljesen kenneltiszta, így napközben többször ki kell vinni, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Ezt úgy köszöni meg, hogy alkalmanként megiramodik a 78 (!) kilójával, és megröpteti a sétáltató gondozóját hálából....

Kedd
Amira is betegeskedett múlt héten, ő is dr. Tímár Endre rendelőjében volt vizsgálaton. Akkor szteroidott kapott, amire nagyon jól reagált, pár órával később már sokkal jobban volt. Pár napig emiatt ő nélkülözte a testvérei és az anyukája társaságát. Ma viszont már visszakerülhetett a tesókhoz. Ezzel egy időben Anci, az anya ki is költözött tőlük, mert egyre türelmetlenebb volt a kicsikkel, akik az utóbbi időben igencsak elszemtelenedtek.

Szerda
Ma a szokásos kutyaoltásos napunk volt menhelyünk állatorvosával, dr. Farkas Attilával. Emellett reggel gyorsan kiköltöztettük a nagy kölykös udvarba Tina kölykeit, mert már nagyon szűkös volt az eddigi helyük. Egyelőre picit meg vannak illetődve, ugyanakkor nagyon élvezik a nagy teret és ki is szúrtak maguknak egy jó kis napozós helyet, ahol a délutáni sziesztát töltötték. Egyelőre mindenki egy kupacban, távol a többiektől próbálják belakni az udvart, de amikor kicsit kiengednek, biztos megtalálják a közös hangot a többiekkel is.

Csütörtök
Akik követik a blogot, azok tudják, hogy Elli kutyánk (akit mi csak Arankának hívunk) múlt hét óta a Vezér Állatorvosi Központban van. Annak ellenére, hogy oltott, elkapta a parvóvírust, és nagyon gyenge, emiatt kórházban tartották. Persze a betegségben közbejátszhatott az is, hogy most volt nemrégiben volt egy emlősor eltávolítása daganat miatt, ami biztosan nagyon legyengítette. 
Jó hír, hogy Aranka már sokkal jobban van, így hazahozhattuk a kórházból. Mellesleg mondták, hogy Aranka nagyon depressziós, ezért sem merik már benntartani. Igen, ő egy nagyon érzékeny kutya, aki nehezen találja a helyét. Annak ellenére hogy nem régen került hozzánk, azt gyorsan megtanultuk, hogy foggal körömmel ragaszkodik néhány gondozónkhoz, és az előkészítőhöz, ahol lakik, mert ott érzi igazán jól magát. Szabadnapos dolgozónk, Icu, és önkénresünk, Zóra hozta haza Arankát, aki a menhely közelébe érve teljesen átváltozott, szinte transzba esett, hogy újra itthon van.
Természetesen az, hogy kijutott a kórházból, még nem jelenti azt, hogy tejesen meggyógyult. Neki most naponta többször kell kis mennyiségú ételt felkínálni, tovább kell kapnia a gyógyszereit, roboráló szerekkel, immunerősítőkkel segíteni a gyógyulását. Továbbá még elkülönítve kell tartani, amitől ő egyáltalán nem boldog. Amikor pedig már meggyógyul, és felerősödik, akkor még vár rá egy másik emlősor eltávolítás is!

Várólistáról érkezett egy labradornak mondott kutya, miután gazdája elhunyt, ő pedig egyedül maradt a telken.
Nos, sajnos nagy átverés áldozatai lettünk, ugyanis a labrador kutyus egy fajtatisztának tűnő staffordshire terrier, aki ráadásul 4 éves ivaros kan, aki még nem találkozott más kutyákkal.
Mivel ezek a kutyák többségében elég speciális kennelt igényelnek, és sokszor nem is kompatibilisek más kutyákkal, így csak akkor tudjuk ilyen típusú kutya gondozását vállani, ha a számukra fenntartott helyből egy megüresedik. De most nem üresedett meg, így fogalmunk sincs, hogy mit csinálunk ezzel a kutyával ha letelik a megfigyelési idő és ő is külön helyet igényel. Ezekkel a hazugságokkal a menhelyi életet nehezítik meg azok a személyek, akiknek mi segítettünk, emellett a további mentéseinket teszik lehetetlenné, hiszen lehetséges, hogy nem tudjuk kimozdítani a karanténból, mert nem tudjuk biztonságos helyre elhelyezni.
A jövőben a feleslegessé vált kutyák mentését csak abban az esetben tudjuk vállalni, ha a segítségkérő valós információkat mond el a kutyáról, hogy ne lehetetlenítsük el a további mentést.

Péntek
Ma is több kutyánk életében is nagy változások következtek be. Tina kutyánk például a kölykeivel szemben lévő nagyudvar másik felébe költözött, ahol a többiek olyan örömmel fogadták, mintha mindig is ott lakott volna. Ráadásul ő is nagyon pozitívan állt a többi kutyához. Ritka, hogy egy beilleszkedés ennyire zökkenőmentesre sikerüljön. Tina szőre egyébként nagyon rossz állapotban van, így az elkövetkezendő hetekben sort kell kerítenünk az ő kozmetikájára is.
Mayát is felköltöztettük Viktorhoz, akinek a társát örökbefogadták, így egyedül maradt egy kennelben. Sajnos Viktor is azon kutyák népes táborát erősíti, aki nem terhelhető, így maximum egy kutyust tűr el maga mellett, de az sem mindegy, hogy kit. Mayával az imerkedés ugyan nem volt konfliktus mentes, de úgy tűnik, hogy végül sikerült egymást megfelelően tolerálni. Hozzáteszem Maya sem a legegyszerűbb személyiségű kutya, tehát náluk most két dudás van egy csárdában...

Szombat és Vasárnap
A hétvégék nálunk mindig pörgősen telnek, de ez a hétvége maga volt a csapás.
Kezdem az örömhírrel: Misu kutyánk gazdira talált.

És akkor a hétvége további része nem éppen olyan volt, amilyennek elképzeltük:
Buci kutyánk ma visszaköltözött a menhelyre, miután a pár, akik örökbefogadták, nem találtak vele új albérletet, mivel nagytestű. A gazdik ugyan nagyon szomorúak, és csalódottak voltak, de a legnagyobb áldozat itt Buci, akivel az égvilágon semmi probléma nem volt, egyszerűen csak nem volt szerencséje. Fogalmam sincs, hogy megadatik-e neki még egyszer az, hogy saját családja legyen, vagy a saját méretének áldozata lesz, és a menhelyen marad?

A másik mai beköltözőnk Odri, aki elvileg egy kis társával együtt érkezett volna, de a másik kutyust nem tudták megfogni, ugyanis nem lehet csak karnyújtásnyira megközelíteni, tehát ő valamiféle nyugtatást fog igényelni. Odri is elég riadt volt, pórázon valószínűleg nem sétál, két összerakott rekeszben szállították ki, mi pedig csak a kennelben mertük őt kicsomagolni, mert attól féltünk, hogy kiugrik a dobozból és elmenekül. Ők egyébként azért kerültek a menhelyre, mert gazdájuk elhunyt. Odri társának érkezését tehát még várjuk valamikor.

Nikót ma kora délután ügyeletes állatorvoshoz kellett vinnünk, miután ma nagyon furcsán viselkedett. Szédülni kezdett, imbolygóvá, bizonytalanná vált a járása, olyan volt a viselkedése, mintha nem egészen lenne tisztában azzal, ami körülötte történik. Az ügyeletes orvos infúziót adott, vért vett, röntgent készített. Fizikai eltérést nem talált, így meg kell várnunk a véreredményt, ami leghamarabb kedd körül érkezik. Addig is gyógyszert írtak fel neki. Az az igazság, hogy eléggé kétségbe vagyunk esve. Nikó egyáltalán nem az a típusú kutya, aki úgy nyugodtan, a gondozó ölében várja a vizsgálatokat. Most így történt. Ráadásul várnunk kell az eredményre, ami, látva az állapotát, még több aggodalomra ad okot.

Köszönjük a 161 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel

Linda