Kutyamesék 2024. márc. 18-24.

A blogom bevezetője ezúttal sajnos egy búcsúblog. Egy olyan kutyától kellett most búcsúznunk, aki 10 évig az életünk része volt. Lompi, ezt a blogot Neked szánom! Remélem jó szívvel gondolsz ránk a túlvilágról.

Hétfő
A rendszeres blogolvasók bizonyára emlékeznek arra, hogy Lompinak az utóbbi időben elég sok problémája akadt az egészségével.
Az epilepsziája súlyosbodott, emiatt epilepszia elleni gyógyszereket kellett kapnia. Később furcsán kezdett viselkedni, így részletesebb kivizsgálásra került sor.

Ekkor kiderült, hogy Lompi furcsa viselkedésének hasfájás az oka. A hasfájdalom pedig egy lépdaganatnak köszönhető.

Diagnózis után azonnali műtétre került sor, ahol úgy tűnt, hogy más szervein nincs áttét. Ezután a betegszobában lábadozott, ahol egyre jobban lett, majd ki is költözött Dorciék mellé az egyik udvarra. Egészen ma reggelig úgy tűnt, hogy Lompi egészsége kezd visszatérni, de korán reggel a helyén találtuk szinte önkívületi állapotban. Nem tudott felállni, láthatóan nem teljesen volt tisztában azzal sem, hogy mi történik körülötte.

Már nyitásra rohantunk is vele a Vezér Állatorvosi Központba, ahol egész napra benn tartották, este engedték csak haza a rendelőből.

Nagy valószínűséggel a bénulást egy erősebb roham okozhatta, illetve beverhette valahova a hátát roham közben. A rendelőben is volt még egy enyhébb rohama, illetve most találtak nála a vérképében is problémát, a pár héttel ezelőtti laborja ezzel szemben még tökéletes volt.

Abban maradtunk, hogy az ellátó állatorvunkkal konzultáljunk az esetleges gyógyszer változtatással kapcsolatban.

Ma egy újabb Maci került a gondozásunkba, aki a Hajlat utca környékén kóborolt. Bekerülésekor kiderült, hogy Maci bizony chipes, de gazdája nem tud róla megfelelően gondoskodni, annál is inkább, mert jelenleg börtönbüntetését tölti. Így tehát Maci a gondozásunkba került, és egy új gazdi érkezéséig nálunk is marad.

Kedd
Reggel első dolgunk az volt, hogy Lompit meglátogattuk a betegszobában. Bizakodtunk benne, hogy jobban van, de állapota egyelőre nem változott. Az epilepszia elleni gyógyszer dózisát az állatorvosunk nem megemelte, hanem kiegészítette egy másik epilepszia elleni gyógyszerrel.

Szerda
Két japán akita, Hacsi és Hiro került ma be a menhelyre költözés és válás miatt. Az összefüggés a válás-költözés és a kutyák között számomra teljesen értelmezhetetlen, hiszen a kutya nem egy 15 éves diófa, ami nem mozdítható. A válás pedig egy élethelyzet, aminek szintén semmi köze a két kutya életéhez.

Ha még ez nem volna elég, a leadáskor derült ki, hogy ugyan egymással jól elvannak, sajnos annyira, hogy rendszeresen voltak kölykeik is, viszont más állatot nem tűrnek maguk mellett. Ez nemcsak a gazdisodás lehetőségét csökkenti, hanem a menhelynek is óriási problémát okoz okyan kutya elhelyezése, aki nem kompatibilis a többiekkel. Az ilyen jellegű kutyáknak szánt rész már többszörösen telítve van, olyannyira, hogy már a menhely más részén is vannak kutyák, akiket kénytelenek vagyunk egyedül tartani.

Hála a nyálkás, párás időnek, a kennelköhögés meglétéhez szükséges bacik vígan élnek, így a karanténban ismét elég sok kutyánk köhög. Sokaknak most emiatt csúszik is az oltási programja.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma kiosztott 3 veszettségi-kombinált oltást, 5 veszettség elleni oltást, továbbá 7 kombinált oltást és egy mikrochipet.

Csütörtök
Lompi állapota sajnos semmi lényegi változást nem mutatott az elmúlt napokban a gyógyszerezés mellett sem. A legnagyobb probléma, hogy nem látjuk a nap 24 órájában, hogy mennyi rohama van, de teljesen biztos, hogy a hétfői nagy roham óta nem sikerült kitisztulnia a tudatának, és a bénultság továbbra is fennáll.
Most jött el az a pillanat, amikor eldöntöttük, hogy elengedjük őt. Dr. Bárkányi Pál ma átsegítette Lompit egy jobb világba itt a menhelyen, a dolgozók jelenlétében. Fontos, hogy amikor lehet, az ilyen kutyákat nem utaztatjuk, nem tesszük ki még egy felesleges stressznek, hanem itt, a megszokott környezetében aludhat el.

Várhattunk volna még? Bizonyára igen. De amikor tudjuk, hogy neki már nem jó, és esélye sincs arra, hogy jobban legyen, akkor nem húzzuk tovább az időt. Nem azért, mert nem szeretnénk ápolni, hanem azért, mert tudjuk, hogy csak a szenvedéseit hosszabbítanánk meg. Mindenkinek van méltósága, amihez joga van. Ahhoz is joga van, hogy úgy menjen el, hogy nem kell napokat, heteket szenvednie, ha tudjuk, hogy ez az út vége. Egy haldoklónak csak a szenvedését tudjuk meghosszabbítani, az életét nem.

Épp most, ebben az időben ez egy nagyon aktuális téma. Szerencsére az állatoknak joguk van a kegyes halálhoz, bár a döntést nem ők hozzák meg, egy jó gazdinak feladata, hogy a helyes időpontban meghozza a döntést.

Mi most meghoztuk. És hogy ki volt Lompi gazdája?
Mi voltunk azok.
Lompos 2011 májusában született, néhány hónapos korában találták a Ballagi tói kiskertekben. Szép kis szőrmók, mudi jellegű kutyus volt, aki nagyon gyorsan gazdihoz került.

Három évig gondtalan életet élt a családnál, legtöbbször a gazdival a konyhában volt, mindenhová követte őket. A család ekkor úgy döntött, hogy visznek Lomposnak egy társat, a problémák ekkor kezdődtek. Először a másik kutyával verekedett, később már a gazdákat is megharapta, így száműzték őt a kertbe. Amikor a gazdája betette ide a lábát, Lompos csúnyán megtámadta, kórházba került. A szomszédok mentették ki. Ekkor kerestek meg minket, hogy segítsünk.

A gondozónk, aki kiment, elég rutinos kutyabefogó személy, de egyedül nem boldogult, Lompos valóban nagyon agresszív volt. Egy másik időpontban a két legrutinosabb dolgozónk hozta őt be a menhelyre egy hatalmas adag szedalin paszta segítségével, és a befogás még így is küzdelmes volt.

A menhelyen sem lett sokkal kedvesebb Lompos, jó ideig nagyon kellett figyelni rá. Aztán szépen, lassan az évek alatt átformálódott. Ehhez kellett egy állandó gondozói csapat, akikkel Lomposnak sikerült kapcsolatot építenie. Egy önkéntes, Judit, aki rengeteg energiát belefektetett, hogy Lompos teljes életet éljen, hogy megtanuljon sétálni.
Jó, az új emberekkel mindig probléma volt. Nekik mindig megmutatta, hogy ki is az a Lompos, és hogyan kell hozzáállni. Ha ez megtörtént, akkor már egyenes volt az út a békés együttélés felé. Ahogy teltek a hónapok, évek Lomposból Lompi lett, egy aranyos, önérzetes, de igen érzékeny kutya. Az évenkénti aktuális vakcinák beadása is egyre könnyebbé vált, egyre együttműködőbb lett.

Eddig leszámítva pár egyszerűbb kis fertőzést, Lompinak komolyabb baja nem volt az egészségével. Aztán hirtelen eljezdődtek a gondok: epilepszia, majd a lépeltávolítás. Mi azonban bizakodóak voltunk, ugyanis minden jel arra mutatott, hogy Lompinak még lehet pár szép éve nálunk.
Végül nem így történt. 10 év menhelyi lét után, 13 évesen búcsúzott. Ez a kép 5 nappal azelőtt készült, hogy Lompitól végleg búcsút vettünk. A képet Judit önkéntesünk készítette amikor sétálni voltak. A két állapot között mintha hónapok, évek teltek volna el.
Mi így emlékezünk Rád, Lompi.

Egy pár hónapos kiskutyával, Fűzővel gyarapodott ma a menhelyi létszám. Őt reggel találta egy állatbarát férfi, a bordányi úton ücsörgött magányosan. Még szerencse, hogy nem ütöttél el! A kiskutya nem nagyon bírta a rövid autóutat sem, így a szája szélén mindkét oldalom hatalmas nyálcsík ékeskedett, mintha cipőfűzőt szorongatott volna. Hát, így lett a csöppség neve fűző.
Chipet nem találtunk benne. Oltások után válik gazdikeresővé.

Péntek
Újszentivánról már többször jelentettek egy retriever jellegű kutyust, aki néha feltűnik, majd eltűnik. Most ismét jelentkeztek, hogy látják a kutyust, de mire önkénteseink odaértek, neki már csak hűlt helye volt, mert nem csukták be. Önkénteseink körbekérdezgették a környéket, sokan tudni vélték, hogy a kutya gazdás. A jó hosszú kitérő után önkénteseink a kutya nélkül tértek vissza, ma pedig újra feltűnt, ők pedig ismét a helyszínen voltak, hogy biztonságba tudják helyezni. Ma siler koronázta a próbálkozást, a kutyust bestállították a menhelyre. Tőlünk a Falco nevet kapta.

Szombat és Vasárnap
Hétvégén egy gondozótársammal a karanténos kutyák féreghatózását végeztük. Önkénteseink pedig a szokásos kutyasétáltatást összekötötték a havi spotonozással, ami számunkra mérhetetlen segítség minden hónapban.