Kutyás blog

Az utóbbi évben hihetetlenül megnőtt a menhelyünk látogatottsága. Nincs olyan nap, hogy valaki ne jelentkezzen be szétnézni, vagy hogy a hétvégék csendesen teljesen. Mivel zömében a menhelyen három-három ember dolgozik váltásban, így a tengernyi munka mellett nagyon nehéz minden fronton helytállni. Bizakodunk, hogy előbb vagy utóbb a rengetek energia megtérül, és több adomány is érkezik.

Talán még sokan emlékeznek a blogból, vagy néhányan a közösségi oldalról a "szatymazi horrortanya"-ként elhíresült illegális állatmenhelyre. Több hónappal ezelőtt az emberek többségét sokkolta a rengeteg koszban, mocsokban magára maradt kutya és cica, akik mindannyian segítségre vártak. Egy csapat lelkes állatbarát gondozta a magára maradt állatokat, miután a tanya albérlője, aki felhalmozta őket, angolosan távozott. Megindult a hihetetlen mennyiségű kosz eltakarítása, valamint a gazdikeresés.

Mi is, ahogy az állatvédő szervezetek többsége, a forrásaink végéhez érkeztünk. A tavalyi 1% összege csökkent az új adózási törvények miatt, így mindenkinek sokkal nehezebb talpon maradni. A megmentésre váró, bajba jutott állatok száma azonban nem csökken, hanem egyre több és több van, a kapacitásunk végét pedig elértük, a nyomás pedig egyre fokozódik. Már nem csak a helyhiány, hanem az anyagi források hiánya miatt sem tudunk úgy segíteni, ahogy eddig tehettük. Nem tudunk a lakosságnak sem segítséget nyújtani, hiszen a legfőbb célunk az 1% érkezéséig a bent élő állatok ellátása. 

Hétfőn váratlanul ért a hír, miszerint az egyik nem is rég örökbefogadott kutyánkat visszahozzák. Annál is inkább megdöbbentem, mert gazdája rendszeresen küldött képeket a kutyusról, és áradozott, hogy mennyire nagy az összhang közöttük. Hozzáteszem, hogy kissé nehezen adtuk Rónát örökbe, a gazdája legalább 8-10 alkalommal kinn volt a menhelyen, mi mégis sokáig hezitáltunk. Albérletbe vitte, volt főbérlői hozzájárulás, nagy tervekkel, kutyaiskola, nagy bevásárlások örökbefogadás előtt, lakás biztonságossá tétele.

A héten két kutya is szabadulhatott a veszettségi megfigyelés után a karanténból, helyet biztosítva ezzel másoknak, akik szintén segítésre szorulnak. Hogyan lehetséges, hogy két hely felszabadult? A múlt heti örökbefogadásoknak köszönhetően kicsit átszerveztük az együtt lakók névsorát, továbbá a nagyudvaron jelenleg végtelenül toleráns, békés kutyák vannak, akiket nem zavar, ha többen élnek együtt, kiválóan megférnek akár nyolcan is egymással anélkül, hogy bármi konfliktus lenne.

A menhelyen idén már másodjára vágunk bele a nyári táborba, és szerencsére vannak visszatérő vendégeink is. Nagyon fontos a gyerekeket az állatok szeretetére már kicsi korban ránevelni. Ehhez kiváló lehetőség a különböző nyári táborok, amikor a különböző korosztályok játszva sajátítják el az állatokkal szembeni helyes bánásmódot. Mi a szemléletformálást tűztük ki legfőbb célunknak, hiszen a jövő nemzedékét fontos az állatokkal szembeni empátiára nevelni.

A mai napig sok örökbefogadni vágyó ember döbben meg az örökbefogadási feltételeinken, és legyint a mondandónkra, jelezve, hogy az elménk épségével is probléma van. Vannak, akik dühödten, fenyegetőzve távoznak, vannak akik arrogánsnak, bolondnak, vagy épp nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetnek minket, mert máshogy látjuk a világot, mint ők, és ehhez az elvekhez ragaszkodva keresünk gazdit a védenceinknek. Tesszük mindezt azért, mert hiszünk egy jobb világban, ahol a kutyák teljes jogú családtagként élhetnek.

Múlt héten a blog bevezetője a kutyák légynyüvességéről szólt, valamint arról, hogy miként lehet azt megelőzni. Ha már itt a nyár, akkor maradjunk az aktuális témáknál, hogy mivel tudjuk elviselhetőbbé tenni a kutyánk számára a nagy meleget.

A héten a közösségi oldalon több posztot is találtam arról, hogy a légynyüveknek kutyák estek áldozatul, akiknek előző napon még "semmi" bajuk sem volt. Ezt az állapotot a húslégy és a döglégy egyaránt okozhatja, és valóban igen gyorsan súlyossá válhat, ha nem veszik észre, vagy nem veszik komolyan. Az állatorvosunk is elmondta személyes tapasztalatát, hogy igen sok esetben kell nyáron ilyen kutyákat kezelni, és sajnos a gazdák nem is tudják, hogy mi baja az állatnak. Gyakorta az oltás alkalmával derül ki, hogy a kutyával nincs minden rendben.

A héten sok bajba jutott kutya érkezett a menhelyre, akik valószínűleg hetekre meg fogják állítani a várólistán várakozókat. A kutyák a hatósági állatorvosunk kérésére kerültek a menhelyre, mert a gazdájuk nem megfelelően gondoskodott a kutyákról, akik emiatt rossz állapotban kerültek a menhelyre, illetve kóborolni hagyta őket, aminek meg is lett a következménye: több alom vegyes korú kutya érkezett hozzánk. A felelőtlen gazda természetesen nem is egyszerű kutyafajták gyűjtögetésével kezdte.

A blogom bevezetője ezúttal a hét záró gondolatai lesznek. A hétvégén történtek már minden képzeletet felülmúltak, amit eddig gondoltunk. Az emberi felelőtlenség határtalan, erről most tanúbizonyságot is tettek...

Hétfő

Mostanában akadozik a menhelyre bekerülő kutyák száma, aminek az az oka, hogy jelenleg nem tudunk több kutyát felelősséggel ellátni. A menhelyi aktuális teltházat az határozza meg, hogy a bent élő kutyák milyen mentális állapotban vannak. Ha csak a mostani hetet nézzük, akkor is egyel újra bővült a problémás kutyák névsora. Egy idős hölgy 4 év körüli, Bogár névre hallgató kutyája került a menhelyre a gazdi kora és állapota miatt. Ez a kutya az elmúlt négy évben valószínűleg nem sok emberrel találkozhatott, de még talán annál is kevesebb kutyával.

A héten egy állatvédelmi konferencián voltam, ahol igen érdekes témákat feszegettek, az előadások mind kiválóak és izgalmasak voltak. Ott hangzott el az is, hogy nem az állatvédelmi törvényekkel van gond, hiszen azok szigorúak, sokkal inkább a betartatásukkal. Ez a mondat nagyon megfogott, és azt hiszem, igaz is. Hetek óta lázban tartja az országot Zara, a szurikáta, de szinte minden hónapban van valami kimagaslóan felháborító, hátborzongató eset.

Nagyjából két hete adtunk hírt arról, hogy a menhelyünkre érkezett annak a hajléktalan férfinak a kutyája, aki kéregetésre használta őt. Akkor azt az információt adtam át Önöknek, hogy a kutya veszettségi oltása nem érvényes, mert lejárt. Ezt a hibámat szeretném most korrigálni: a veszettségi oltása nem járt le Picúrnak, mert nem is volt oltva veszettség ellen! Mint ahogy azt a hatósági állatorvosunktól megtudtuk, az adatbázisban fenn lévő oltás egy automatikusan generált oltás, de nem veszettségi elleni oltás. Tehát a kutya kötelező oltás nélkül volt ennél a férfinál. 

Szerdán reggel, miközben munkatársammal a Bayer szavazáson képviseltük a menhelyet (itt lehet szavazni: http://www.foresto.hu/hu/menhely-palyazat/szavazas/?county_id=6), telefont kaptam. Két kollégám munkába menet találkozott a menhely szomszédságában egy szabadon rohangáló, kidobott, összezavarodott kutyával. Ha közelebb akartak menni, támadott, próbálták befogni, de elmenekült. Nem sokkal később, a szintén munkába igyekvő karbantartónkat rángatta le majdnem a motorról.

Két évvel ezelőtt, a nyári hónapokban épp az első menhelyen rendezett Tappancs Állatfesztiválra készültünk. A párakapukat szereltük fel a karbantartónkkal, amikor egy kétes kinézetű férfi a menhely körül sertepertélt, kutyát akart. A története, a viselkedése felettébb gyanús volt, így elküldtem. Akkor megfenyegetett, de mivel látta, hogy ezzel sokra nem megy, az alapítványunkat kezdte el fenyegetni. Mikor látta, hogy nem vagyok együttműködő távozott. Meg is jegyeztem magamnak ezt a rosszul öltözött, agresszív, alkoholistának tűnő, nyakmerevítőt viselő férfit.

Ismét két megdöbbentő esettel lettünk "gazdagabbak". Igyekszem nem bántóan fogalmazni, kérem, nézzék el nekem, ha ez nem mindig sikerül. 

Az első történetem egy tüzelő szukáról, Láncosról szól, akit 4 óra után kötöttek a menhelyet jelző tábla mellé. Kollégám épp az aznapi munkát fejezte be, amikor a menhelyi szomszédunk jelezte, hogy kutyát talált. Neki is csak azért tűnt fel, mert a saját kutyája nagyon ugatni kezdett, de mire kinézett az illető már tovább állt, bizonyára felettébb sietett. 

A minap egyik ismerősöm osztott meg egy szívbemarkoló leírást arról, hogy miként élnek most is kutyák az emberek mellett. Vashordókban, számkivetve, láncon vegetálva egész életükben. Nagyon elgondolkodtató írás volt, a végén azzal a nem mindennapi, de mégis fájdalmasan igaz megállapítással, hogy ezek a kutyák valójában nem is élnek, csupán léteznek. Azt hiszem, ennél nagyobb igazságot nem is írhatott volna.

Nem sokszor esik szó a menhelyi blogban azokról, akik csendben végzik a munkájukat, akik nélkül a kutyák, cicák, nyuszik nem lennének tiszta helyen, nem lennének ellátva. Ők a menhelyi dolgozók, akik csendben, becsülettel végzik a munkájukat. Sokaknak, akik ellátogatnak hozzánk, talán néhányunk fura szerzetnek tűnik, ami a külsőségeket illeti, de sokaknak csak akkor leszünk igazán furák, ha beszélgetnek velünk. Minden menhelyi gondozóban ugyanis nagyon erősen él küldetéstudat, mert mindannyian hiszünk abban, hogy jobbá tudjuk tenni a kutyáknak a világot.