Kutyamesék: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és kutyás történéseiről.
Kutyás blog
Ami a kullancsokat, bolhákat, szúnyogokat, és egyéb szemtelenkedő élőlényeket illeti már támadnak is. A héten Gombócnak gyűlt meg a baja a bolhaekcémával. A bolhaekcéma egy igen heves allergiás reakció, amit a bolha nyálára ad a szervezet. Mindössze egyetlen bolha jelenléte elég ahhoz, hogy valakinél kiváltsa az allergiás reakciót. Ez az allergia elég gyakori, és ha elhanyagolják, akkor nagyon súlyos bőrtüneteket lépes okozni: a kutya rágcsálja magát, ezért a szőre töredezett lesz, kihullik, bepirosodik, váladékozik.
Megjelentek a tavasz első hírhozói, a csicsergő madarak, a pár órás napsütés, ami segíti a télen kifáradt szervezetet egy kicsit feltöltődni. Sajnos azonban a tavasz nem minden üdvöskéje ennyire örvendetes. Bizony lassan megjelenik az utóbbi pár évben oly ádáz ellenséggé vált szúnyogok hordája is. Többször volt már téma a blogomban, de gyanítom, hogy nem utoljára, a szívférgesség, ami a fertőzött szúnyogok csípésével terjed, így nem mehetek el szó nélkül mellette.
A hét elején érkezett hozzánk Jonatán, akit mint volt Tappancsos kutyát jelentettek be hozzánk. Az emberek szívesen hivatkoznak erre, ha a kutya sürgős bejuttatásáról van szó, de gyakran távol áll az igazságtól az állítás. Jonatán esetében egész elképesztő csavar volt a dologban:
Nagy változások következtek be Bora életében, aki rengeteget fejlődött a beérkező állapotához képest. Gazdája költözés miatt adta le, illetve a költözés következtében fellépő összeférhetetlensége miatt. Bora csak és kizárólag gazdáját fogadta el, a többi emberrel, még családon belül is, ellenálló, sőt agresszív volt. A kezdetekben nekünk is meggyűlt vele a bajunk, hiszen minden nap egy harc volt, amikor a kennelébe mentünk, amikor ételt adtunk neki, vagy vettük el az üres tálat, esetleg vizet akartunk cserélni.
Sziporka és Csuporka ellátása és a munka mellett már nem bírtam a zákányszéki babákat is felelősen magamra vállalni, így a héten szabadságot vettem ki, és kölyköket pesztráltam. Mondhatjuk, hogy GYES-en voltam. Most tanultam meg igazán, hogy Sziporka és Csuporka milyen jó gyerekek. Életük első napjától minden egyes levegővételért meg kellett küzdeniük, mégis viszonylag keveset sírtak, viselték a sorsukat. Bezzeg Zamira, és testvérei! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte óránként kellett felkelni hozzájuk, hiszen mindig sírtak.
Néhány héttel ezelőtt alapos lelkiismeret-furdalás közepette kértem Liza eutanáziáját más kutyákkal szembeni agresszió miatt. A legszomorúbb az volt, hogy egy védtelen kölyökre támadt, az anyai ösztön leghalványabb szikráját sem mutatva. Sokszor újragondoltam azóta a történetet, mert nem tudtam magamban lezárni. Ezen a héten sikerült, és egy másik bull-típusú kutyának köszönhetem, hogy ma már úgy gondolom, hogy jól cselekedtem.
A heti bevezetőm egy 14 éves kutyáról szól, akit már említettem pár alkalommal a blogomban. Az ő neve Dzsudi, és nem tartozik az egyszerű esetek közé. A gazdája halála miatt került a menhelyre, de az örökösök már akkor figyelmeztettek, hogy miniatűr termete ellenére igazi méregzsák, aki minden előzetes figyelmeztetés nélkül olyat mar ez ember kezébe, hogy a csillagokat látja. Behozatalakor egy pokróccal letakarták a kis agresszort.
Őszintén megmondom féltem a Karácsony utáni héttől. A menhelyet ugyan alig keresték meg olyan családok, akik ajándékba szerettek volna kiskutyát vagy kiscicát adni, de biztos vagyok benne, hogy mégis sokan tettek így, és találtak is. Mi nem adunk örökbe ajándéknak kutyát, cicát, illetve bérelni sincs lehetősége senkinek sem. Az utóbbi időben sok helyről hallom, hogy már vannak "bérelhető" kölykök Karácsonyra. Azon családok, akiknek nincs lehetősége kutyát tartani, hazavihetnek egy hétre egy kölyköt.