Beszámoló az Utcamacska Projekt - Szeged csapatának munkájáról
Régi álmom volt, hogy segíthessek azokon az éjszakában suhanó árnyakon, akiket senki nem vesz észre, akik nem kerülnek fel semmilyen közösségi oldalra gazdikeresőként, akiknek csak 1-1 pártfogójuk akad, akik megpróbálják őket lehetőségeikhez mérten legalább étellel ellátni. Azokon a suhanó árny-macskákon, akik rettegnek az embertől, akik soha nem tapasztalhatták meg, hogy milyen az emberi kéz érintése, vagy milyen egy puha fekhely a gazdi mellett. Hívatlanul jöttek a világra és úgy távoznak rövidke, szenvedéssel teli életük során onnan, hogy szinte senki sem veszi észre őket. És nagyon sokan vannak, fájdalmasan sokan.
Maroknyi csapatunk ezeket a vad, nagyon félős cicákat csapdázza, majd ivartalanítás és lábadozás után visszahelyezi eredeti élőhelyére. Ekkora kóbormacska létszámnál azzal tudunk ugyanis a legtöbbet segíteni, ha nem hagyjuk őket megszületni sem. Megjegyezném, hogy a befogott, műtét után lábadozó cicákat biztonságos kennelekben helyezzük el olyan helyen, ahol nem érintkeznek más (saját, vagy más kolóniákból származó) cicákkal, mert a saját cicáink egészségét nem kockáztathatjuk, valamint egyik kolóniából sem szabad a másikba átvinni a fertőzéseket. A munkánk menetéről és kivitelezéséről bővebben itt olvashatnak.
Ha szelídebb cicára bukkanunk, akkor ivartalanítás és FIV/FeLV (macska-aids/macskaleukózis) teszt elvégzése után gazdit keresünk neki az ideiglenes befogadók kapacitásától függően. Mindkét betegség gyógyíthatatlan és fertőző más cicákra nézve, ezért szükséges, hogy örökbeadás előtt tájékozódjunk a cicák ilyen jellegű egészségi állapotáról is. Ezen vírusos fertőzések jellemzőiről és terjedéséről bővebben itt olvashatnak.
Meglátásom szerint nem elegendő a kóbor, szelíd cicákat hazavinni és gazdihoz segíteni, ennél jóval többre van szükség. A gazdik által nem ivartalanított macskák kölykei sokszor ellenőrizetlenül kerülnek új gazdikhoz, amelynek a következményeként előfordul, hogy a cicák az utcán találják magukat. Ezeket a cicákat sokszor megsajnálják jó érzésű emberek és etetni kezdik őket. Ez egy nagyon szép gesztus, de a kolóniák kialakulása pontosan így kezdődik. A kolónián belül pedig pár hónapon belül megszületnek az első nem kívánt kiscicák, az életben maradt kölykök pedig gyarapítják a létszámot. Az ilyen módon már utcára született kölykök pedig - mivel emberrel aligha érintkeznek - már nem lesznek szelídek, így nagyon fontos lenne, hogy az etetők akkor kérjenek segítséget, amikor még csak 1-2 cicát kell etetni, akik általában még kezesek is. Amikor már a 15-20 fős létszámot eléri az állomány (akiknek jó része már vad) jóval nehezebb a dolgunk. Arról nem is beszélve, hogy az utcára született kölykök nagy része egyáltalán nem marad életben. Ezt így kimondani „könnyű”, de gondoljunk bele abba, hogy egy bokor aljában betegen várni a halált igen szörnyű érzés lehet egy alig pár hetes csöppségnek. Ha egy kolóniában minden nőstény cica minden babája életben maradna, akkor rövidesen több száz cicát köszönthetnénk egy adott kolóniában. Azonban a betegségek, mérgezések, balesetek miatt számuk jóval kisebb, de ne feledjük, hogy attól még ők is megszülettek egyszer...
Az első kandúrkát 2016. április 27-én fogtuk be és ivartalaníttattuk, majd a munkát aszerint folytattuk, hogy melyik kolóniában élő cicák lábadozását tudjuk megoldani (sokszor az etetők segítségével). Segítségkérésben nem volt hiány, a következő hónapokban összesen 15 helyszínen 71 kóbor cicát ivartalaníttattunk, az év végi ivartalanítási akciónkban pedig 14 gazdis cica vett részt. Továbbá 14 cicát sikerült örökbeadni.
Májusban és júniusban a Háló utcában, az Alföldi utcában tevékenykedtünk Gizivel és Arankával, az etetőkkel közösen. Mivel a csapdázásban még kezdőnek számítottunk, ezért ebben az időszakban nekünk is sokat kellett tanulni: nem mindegy, hogy melyik napszakban megyünk cicát befogni, igazodnunk kell az adott kolónia cicáinak életritmusához, ugyanis csak az etetési időszakban merészkednek elő és meglepő módon sokszor csak akkor, ha meghallják az etető hangját. Meg kellett tanulnunk a csapda helyes használatát és bizonyos trükköket is: például ha fúj a szél, felboríthatja a csapdában lévő etetőtálkát, amely ha nem úgy áll, ahogyan kell akkor már nem lép rá a cica a pallóra, amely hatására a csapda lecsapódik (lecsapódna). Májusban sajnos már szembesülnünk kellett a legrosszabbal is: egy súlyosan sérült vörös kandúrkát vittünk állatorvoshoz, akinek a hátsó fele valamilyen baleset következtében annyira roncsolódott, hogy sem ivartalanítani nem lehetett, sem üríteni nem tudott rendesen és egy esetleges műtét is kockázatosnak tűnt, legfőképpen mert utána a cica vadsága miatt az utókezelés sikeressége is bizonytalan volt, így el kellett őt engednünk. Bár mi alig ismertük őt, nagyon megviselt bennünket. Viszont ugyanebből a kolóniából gazdisodott az első cicánk is, egy cirmos kandúrka, aminek nagyon örültünk. Már ebben a hónapban megtapasztalhattuk, milyen az, amikor az emberek szurkolnak nekünk az utcán amikor épp a csapdát lessük, vagy egy sikeres csapdázás után milyen az, amikor a ház lakói tapsviharral ünnepelnek. Már ekkor éreztük, hogy lesz kereslet a munkánk iránt!
Júliusban belefogtunk egy Öthalom utcai társasház udvarán lévő kolónia ivartalanításába is, mert az egyik nőstény már vemhes volt és 4 pici kölyök is rohangált betegen az udvaron. Két nőstényt és egy kandúrt tudtunk onnan ivartalanítani, egy fekete félhosszú szőrű cica kifogott rajtunk, semmilyen módon sem tudtuk a csapdába csalni. A négy picit orvoshoz vittük, mert komoly macskanátha jelei mutatkoztak rajtuk, majd gazdit kerestünk nekik. Eszter, aki felhívta a cicákra a figyelmünket mindenben a segítségünkre volt és azóta is nagyszerű kapcsolatot ápolunk vele, a mai napig segíti a munkánkat, amikor csak tudja, amelyért köszönettel tartozunk neki.
Augusztusban Újszegedre tettük át a székhelyünket, ahol az Alsó Kikötő soron kezdtük meg a munkát. Nem is gondoltuk volna, hogy a sűrű bokros, fás területen milyen sok cica él. Gondozóik szigetelt házikókkal és saját maguk által készített „macskajátszótérrel” kedveskednek nekik és az ivartalanítások lebonyolításában is maximálisan segítették munkánkat. Erzsike segített nekünk a csapdába segíteni a cicákat, Gabi pedig lábadozóhelyet biztosított a cicáknak. Időközben úgy döntöttünk, hogy elkészítjük facebook oldalunkat, ekkor jött létre „hivatalosan” is az Utcamacska Projekt. Úgy gondoltuk, hogy vannak emberek, akik kíváncsiak lennének a munkánkra és a jónéhány becsapdázott cica után már illett is egy saját név.
Szeptemberben folytattuk az újszegedi cicák ivartalanítását, valamint visszanéztünk a korábbi helyszínekre és igyekeztünk a kimaradt cicákat is becsapdázni. Ahogy fogynak a cicák ez egyre nehezebb, mert aki eleinte nem ment a csapda közelébe, az a cica később sem szeretett volna. És megérkeztünk a következő helyszínre, a II. Kórházhoz Éva kérésére, ahol igen nehéz feladattal találtuk magunkat szembe: négy extrém félős kölyköt kellett befognunk, akiket 5-6 méterre megközelítve már világgá rohantak. Egy új trükköt vetettünk be: mivel a pici cicák súlya alatt a csapda nem csapódik le, ezért az egyik lábadozó kennelünk ajtajára több méteres madzagot kötöttünk, majd jó messzire, fogva a madzag végét vártuk a piciket. A kennel végébe finom, illatos konzervet tettünk, amely egy óra múlva odacsalta a piciket, majd amikor elkezdtek falatozni rájuk húztuk az ajtót és rohantunk, hogy idejében be tudjuk zárni. Bár rizikós, hogy sikerül-e időben odaérnünk, igen hatékony módszernek bizonyult, hiszen 3 kölyök aznap már nem a kórház udvarán hajtotta álomra a fejét (a csapda magától csapódik és záródik, a kennelajtót viszont maguknak kell zárni). Megkezdődhetett hát a szelídítésük! Hasonló bravúrt hajtottunk végre újszegedi kiscicák esetében is, ahol viszont Gabi nem úszta meg sérülés nélkül, az egyik kiscica meglehetősen ellenkezett az emberi kéz érintése ellen. Innen négy kicsit sikerült biztonságba helyezni és a mama is besétált a csapdába, akit tudtunk végre ivartalaníttatni, így teljes volt a boldogság!
Októberben sikerült megfogni a kórház udvarán a negyedik kölyköt is, a mamával együtt sétáltak be a kennelcsapdába, valamint több felnőtt cica is átesett a műtéten. A kicsik gondozását Viki vállalta, akinek igen nehéz feladata volt: a kicsik sokáig félősek és betegek voltak, légúti betegséggel és gombával küszködtek, de hála Viki gondoskodásának gyógyultan, ivartalanítva kerülhettek gazdihoz novemberben. Az újszegedi cicáknak pedig folyamatos hasmenésük volt, amelyre minden létező praktikát bevetettünk. Végül ők is szuper gazdikhoz kerültek az ősz folyamán, miután Gabinak sikerült őket megszelídíteni. A Bajai úton is tevékenykedtünk ebben a hónapban, az egyik benzinkúton 5 cica műtétjét sikerült lebonyolítani, mert segítségkérőnk, Dorina nem győzte már örökbeadni onnan a kicsiket. Ő fuvarozással tudta segíteni a munkánkat, a benzinkút dolgozói pedig a lábadozásban segítettek.
Novemberben folytattuk az eddigi kolóniák még ivaros cicáinak műtétjeit, majd ismét egy új helyszín, a Temető utcában vetettük be magunkat, ahol Gabi és Irén segített a cicák lábadozásának lebonyolításában. Sajnos itt nagyon sok kölyök volt, közülük első körben háromnak tudott ideiglenes otthont biztosítani Irén (plusz volt már nála egy kiskandúr akit a Stefánián talált). Itt a kölykök befogásánál ismét nem maradtunk személyi sérülés nélkül, az egyik harcias két hónapos kiskandúr nem akart megmenekülni az utcáról, pedig mostmár tudja, hogy sokkal jobb lett neki. Sajnos a hideg idő beállta miatt a nőstény cicák műtétjeit egyre nehezebb volt megoldani, mert nem álltak rendelkezésünkre fűthető lábadozóhelyek. A hideg és a sötét bizony nagy ellenségnek bizonyult. Gazdis ivartalanítási akciót is hirdettünk, amelyre novemberben és decemberben hozhatták a gazdik a cicáikat, jelentkeztek is szép számmal szerencsére.
Elérkeztünk az év végéhez, amely sokaknak már a pihenésről szólt, nekünk azonban a kemény munkáról. Nagyon sok szomorú dolog ért bennünket ebben a hónapban. A Budapesti úton az egyik telephelyről keresett fel bennünket egy régi cicabarát ismerősünk Viki, hogy megjelent náluk két cica, akik közül az egyik nagyon beteg. Elvittük őket gyorsan orvoshoz, ahol a beteg cica állapota alapján indokolt volt a FIV/FeLV teszt, pedig őt nem szántuk gazdikeresőnek és sajnos a gyanúnk beigazolódott: Tigriske, a kedves cirmos idős kandúrka FIV+, azaz macska-aids-ben szenvedett. Továbbá az egész teste vizenyős, puffadt volt, szívbetegség okozhatta. Az aids miatt már nagyon gyenge volt az immunrendszere és rettenetes állapotát tekintve jobbnak láttuk, ha nem hagyjuk őt tovább szenvedni. Még most is könny gyűlik a szemembe, annyira sajnáltuk szegény cicát. Kis társának a tesztje szerencsére negatív lett, így ivartalanítva visszakerülhetett a telephelyre. Hasonló szomorúság ért bennünket egy újabb újszegedi helyszínen, ahol egy szintén cirmos kandúr bizonyult betegnek, de ő még ivartalanítva élhet még pár szép hónapot. Érdemes elolvasni ezekről a betegségekről az összeállított leírásunkat, ugyanis nemcsak a kóborkákat érinthetik, hanem az összes kijárós cicát, főleg ha ivarosak és nekünk elhihetitek, hogy borzalmas állapotba tudnak kerülni miatta a cicák. Pedig megelőzhető lenne, ha a gazdik jobban odafigyelnének és ivartalanítanák cicáikat. Kedvünket rontotta, hogy két gazdikereső cicánkra is olyan emberek jelentkeztek, akiknek nem szerettünk volna cicát adni és ezt ők nagyon nem vették jó néven. Legtöbbször megértik az emberek, ha csak bizonyos feltételekkel adunk örökbe cicát, például kölyköt nem fogunk kinti cicának a mínusz 15 fokban örökbeadni, mert onnan mentettük őket ugye és még sorolhatnám. De a gazdijelöltek negatív hozzáállása igencsak a kedvünket szegte. A rossz hírek csak úgy özönlöttek továbbra is: megtudtuk, hogy a Temető utcában a cicák búvóhelyét el fogják bontani januárban, így mi az ünnepek alatt Irénnel végig a cicák kimenekítését szerveztük. Befogásra került onnan még két felnőtt nőstény cica, akiknek sikerült egy lakásban kapnunk egy külön szobát lábadozás céljából.
Ha kíváncsiak vagytok hogyan végződött a Temető utcai cicák mentése, akkor a januári blogból megtudhatjátok. Ezentúl havonta fogok jelentkezni friss hírekkel az utcacicák mindennapi életével kapcsolatban.
Kitti
Hozzászólások