Reméltem, hogy a szomorú májusi blogom után már örömtelibb hírekről tudok beszámolni június hónapról, de sajnos nem így lett. Az utcamacskák élete sokkal kegyetlenebb, mint azt valaha is gondoltam.
Alsóvárosi Sebesfülű Mimink gyorsan felépült a műtétből, amelynek során mintát vettek a fülecskéiből. Több hét feszült várakozás után kiderült, hogy nem laphámrákos, aminek nagyon örültünk. Viszont nem is egészséges szegény, ugyanis autoimmun bőrbetegség gyanúja áll fenn, ami azt jelenti, hogy a fülei sebesedését a saját immunrendszerének túlműködése okozza. A betegség jelenlegi stádiumában külön kezelést nem igényel, a későbbiekben azonban valószínűleg élete végéig gyógyszert kell majd szednie. Addig is elegendő kenni a füleit kék lukács krémmel és nagyon sokat kell szeretgetni. Előző blogomban beszámoltam róla, hogy Fanni, a FIV+ cicánk arról a kedves lányról kapta a nevét, aki segített őt megfogni Irénünknek. Fanni nem titkolt vágya volt, hogy ivartalanítás után örökbefogadja a gyönyörűséges szürke-cirmos cicát, azonban ez sajnos meghiúsult, amikor kiderült, hogy hordozza a macska-AIDS vírusát. Viszont mivel szeretett volna mindenképp egy második cicát meghívtam, hogy látogassa meg Mimit. Tudtam, hogy szerelem lesz első látásra, így Mimike, miután megkapta az első oltását már cuccolt is át Fanniékhoz próbaidőre. Azért csak próbaidőre, mert Fanni meglévő cicája, egy 8 kg-os óriáskandúr kicsit magának való, így megállapodtunk abban, hogy az ismétlő oltásig megnézzük, hogyan alakul a két cica viszonya és ha minden rendben halad, akkor véglegesítjük az örökbefogadást.
Újszentiváni Bandi Macskino a harmadik antibiotikum kúrája után végre nem esett vissza, így lassan gyógyultnak nyilváníthatjuk, megszűnt a húgyhólyaggyulladása és a véres hasmenése. Kiscicához méltóan egész nap csak eszik meg rosszalkodik ideiglenes befogadója nagy örömére.
Űrhajós FIV+ Fannink megkapta mind a két oltását, teljesen tünetmentesen várja szerető gazdiját, aki nem retten meg a betegségétől. Jelenleg egy szobába bezárva kénytelen élni a kis életét Irénnél, mert a lakás többi részén élnek a saját cicái, akikkel nem találkozhat. Kutyákra viszont nem veszélyes a macska-AIDS, ezért a kutyusok rendszeres látogatói Fanni cicának, akiknek eleinte nem annyira örült, de kezdi őket megszokni, elfogadni.
Fanni gazdikereső posztja ezen a linken található.
Egy gyönyörűséges trikolor nőstény cicussal kapcsolatban Betti és párja, András keresett meg bennünket, hogy szeretnék ivartalaníttatni, mert a házuk környékén jön-megy a Füredi utcában. Sajnos idén már szült egyszer, a kiscicákat valószínűleg már elintézte valamelyik szomszéd, ráadásul bántották ezt a cicust is, a feltételezett gazdája pedig rá sem hederít.
A cicus a Szlenk nevet kapta és át is esett gyorsan az ivartalanításon, épp jókor, mert már újra vemhes volt Kedves támogatónk, Margaréta vállalta a gondozását a lábadozási idő alatt, ezúton is köszönjük.
Az utcacicák ivartalanítását ismét Újszegeden folytattuk: egy eladásra kínált, üres ház udvarán bukkant fel egy fekete nőstény cica, akit már korábban is láttak a környéken. Sajnos az idei első almot is megszülte már valahova, de senki sem tudja hova. Valamiért most ez a házudvar szimpatikus volt neki, így (mivel van legális bejutási lehetőségünk az udvarra) egyik nap kihelyezésre került oda egy csapda, ami két nap múlva eredményt is hozott. A cseppet sem barátkozós cica át is esett gyorsan az ivartalanításon és végre ő sem szül több kiscicát feleslegesen az utcára, a halálba.
Ugyanezen ház udvarán történt meg a csoda, amire több mint fél évet vártunk. Morgót a cirmos kandúrt nagyjából fél éve próbáltuk befogni VikiGazdinkkal, eddig minden próbálkozásunk teljesen sikertelen volt. Az egyik újszegedi kolóniában él, ahol már minden cica ivartalanított, de őt semmivel nem lehetett sem a csapda, sem a befogókennelünk közelébe csalni. Ráadásul a nevét sem hiába kapta, rendkívül barátságtalan jószág. Történt ugyanis, hogy valamilyen oknál fogva Morgó is szívesen csatangolt a ház udvarán (nincs messze az etetőhelye), így az előre kihelyezett csapdába - nyugalomban, úgy hogy ember még csak a közelében sem volt - végre bemerészkedett. Az ivartalanító műtét, mint kiderült, igencsak szükséges volt, ugyanis az egyik heréje jóval kisebb volt a másiknál és be is gyulladt. Műtét után értelemszerűen kapott antibiotikumot, ami ezt a problémát is orvosolja. Mostmár Morgó is nyugodtan élheti a mindennapjait végre-valahára ivartalanul.
Időközben felbukkant még egy fekete, valószínűleg nőstény cica az udvaron, így a csapdát továbbra is kint hagytuk. Pár nap múlva azonban a cicát holtan találták, mert elütötte egy autó...
Sajnos ebben a hónapban búcsút kellett vennünk nagyon beteg babacicáktól is.
A két fekete kiscicát egyik ideiglenes befogadónk találta a Feketesas utcában, egy pincében éltek a mamájukkal és egy felnőtt kandúrral. Mivel utcára születtek félősek voltak, de már a megfogás ellen sem tiltakoztak, annyira legyengültek. Mire tudomást szereztem a babákról, már megjárták az orvost, macskanáthájukra antibiotikumot, szemcseppet kaptak. Aznap este még valamennyire élénkek voltak, bár enni nem tudtak (6 hetesen már maguktól kellett volna táplálkozniuk), így tápszert kaptak fecskendőből. Másnap reggelre viszont összeomlottak: hiába a sok gyógyszer, az immunerősítő, a meleg vizes palackokkal történő melegítés, egyikőjük a rendelőben feladta. Délután tudtam találkozni még a másik picivel, vittem neki folyékony féreghajtót, mert amit a rendelőben kapott azt kihányta. Csak tartottam a kezemben a kis elernyedt testet, amelyben már annyi erő sem volt, hogy felemelje a kis fejét. A tekintete a semmibe révedt, akkor már lehetett sejteni, hogy nála is nagy a baj. Pár óra múlva átkelt ő is a Szivárványhídon, ahol a testvérkéje "már várta". A két fekete kiscica élt hat hetet. A hat hétből egyetlenegy napot tudtak biztonságban tölteni, ennyi adatott meg nekik csak. De legalább nem egyedül haltak meg. De hogy még szomorúbb legyen ez a történet, kaptuk a hírt, hogy a mamájukat elütötték és ő is meghalt. Ennyi egy kis család élete, a piciknek 6 hét jutott, a mamának talán egy év, talán még annyi sem, nem tudjuk mennyi idős volt. A cicák közül tehát csak a beteg kandúr maradt életben, szerettük volna elvinni őt is orvoshoz, de a „családtagjai” halála után ő is eltűnt. Valószínűleg örökre.
Amikor azt hinné az ember, hogy egy adott területen az összes cica (két megfoghatatlan kandúr kivételével) mind ivartalan, akkor tudtuk meg Csillagtól, az újszentiváni babák segítségkérőjétől, hogy a Torontál téren a Vakok Otthonában van két nőstény cica. Sajnos két hónapja későn jutott a tudomásunkra az információ, így mind a két cica megszült. Most viszont idejében tudtunk lépni és a cirmos nőstény cica már át is esett az ivartalanításon, nem meglepő módon már újra vemhes volt. A kölykeit ismeretlen helyre szülte, majd miután előhozta őket, baleset történt, amit egyikük sem élt túl. Az etetők, az otthon lakói megértették, miért fontos ivartalaníttatni a cicákat és megköszönték, hogy segítünk nekik.
Sokadik, megszámlálhatatlanul sokadik történet, ahol a kicsik születésük után alig pár hétig maradtak csak életben. Tehetetlenek vagyunk mi is, az etetők is, végighallgatjuk a borzalmakat, látjuk a szomorú, elkeseredett embereket, akik féltve vigyázzák a kis kóborkák lépteit és akik elsiratják a halott cicákat. Olyan mértékben ontják az utcára a felelőtlen emberek a kölyköket azáltal, hogy nem ivartalaníttatják a saját macskájukat, hogy egyszerűen képtelenség lépést tartani és megmenteni a kidobott cicákat. Nem lehet akkora menhelyet építeni a világon, ahol minden árva cica elférne. Képtelenség! Töredékük kerül csak gazdihoz, mások a kolóniákban élik le kínzóan rövid kis életüket, hogy azután valamelyik bokorban, ismeretlenül távozzanak közülünk és találkozzanak a Szivárványhídon túl megannyi sorstársukkal. És nem marad utánuk más, csak az üresség, a megszokásból kitett, de már el nem fogyasztott, jó szívvel adott vacsora.
Ezért küzdünk annyit, ezért ivartalaníttatjuk a macskákat, hogy ne szülessen több cica. Nap, mint nap hallunk és látunk hasonló történeteket és minden egyes alkalommal kicsit belehalunk, hogy nem tudunk nekik többet segíteni.
Ne feledjük, hogy minden borzalom, minden szenvedés az ember hibája. Azé az emberé, aki kidobja őket, aki nem ivartalaníttat, hanem hagyja szülni, kóborolni a macskákat és hagyja, hogy megfertőződjenek mindenféle gyilkos kórral.
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretne akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezését várjuk az oldalunkon üzenetben.
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tud becsatlakozni, vagy ritkábban ér rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások