Megérkezett végre a várva várt tavasz madárcsicsergéssel, napfénnyel, jó idővel. "Végre". Jómagam Kecskeméten dolgozok január óta, így a koránkelés szempontjából különösen jólesett, amikor végre nem vaksötétben kellett elindulnom korán reggel a buszhoz.
"Macskás" szempontból viszont beköszöntött maga a rémálom. Sötétedéskor bagzó, ordítozó macskákat hallani mindenhol. Idén megint nagyon korán elindult a párzási időszak, van ahol már márciusban megszülettek az első kiscicák, ami azt jelenti, hogy februárban vemhesültek a nőstények, amikor még javában tomboltak a mínuszok. A nagyon korai párzási időszak pedig nem jelent mást, mint azt, hogy az idei évben is kihordhatnak a nőstény cicák akár 3 almot is egy évben. Átlagosan 5 kölyökkel számolva ez 15 plusz kölyökcicát jelent cicamamánként. És ivaros nőstény cicák ezrei mászkálnak még mindig az utcákon
Szembesülnünk kellett azzal is, hogy az idei kemény, hideg tél milyen pusztítást végzett az év elején. Több etetőnk is arról számolt be, hogy a már ivartalanított cicák jó része nyomtalanul eltűnt. Mivel a visszahelyezett cicák nagyon félősek, a sorsukat csak nagyon nehezen tudjuk követni, ráadásul ha betegek, inkább elbújnak így esélyünk sincs rajtuk segíteni. Bíztunk abban, hogy a télire növesztett vastag szőrzet és zsírréteg megvédi a kóbor cicákat, sok esetben így is történt. Az eltűnt cicákért viszont nagyon fáj a szívünk, mert bár keveset láttuk őket, minden egyes kolónia cicáit ahol ivartalanítottunk megjegyeztük és leírás alapján azonnal tudjuk, kik ők. És azonnal tudjuk azt is, kik azok, akiknek már soha nem tudunk vinni néhány finom falatot, amikor éppen arra járunk.
Külön szeretnék megemlékezni Kancsiról, aki az Öthalom utcai kolónia tagja volt. Valószínűleg csak volt, ugyanis már több mint egy hónapja nem látják az etetők és abból az udvarból nem volt jellemző, hogy elmászkáltak volna a cicák. Kancsi egy világosabb bundájú cirmos nőstény cica, akit már viszonylag nagy pocakkal vittünk állatorvoshoz egy péntek estén, háromnegyed nyolckor július 22-én. Tisztán emlékszem rá, mivel ő egy igen különleges, kancsal cica volt, aki bár nem engedte az érintést, kanálból elfogadta az ételt. Majd amikor visszahúztam a kezem, hogy újabb falatot adjak neki, rátette mancsát a kezemre, hogy ne menjek el, ne hagyjam ott, adjak még neki, mert éhes. Szívszorító élmény volt, szinte nem múlik el nap, hogy ne jutna az eszembe. Éhes volt, hiszen akkor még a hasában növekedő hat! kis életre kellett koncentrálnia. Bíztam benne, hogy még sok évig élhet a zárt udvarban biztonságban már ivartalanul, de úgy látszik ez már neki nem adatott meg. Titkon persze bízunk benne, hogy valahol él még, ahol talán jobb sora van, de a félős kóborkáknál sajnos ennek az esélye minimális. Így búcsúzunk tőled Kancsi, Tőled és az összes kis társadtól, aki már nem érhette meg a tavaszi madárcsicsergést, a jó időt, azt, hogy végre nem hajkurásszák őket a kandúrok, hogy végre nem arra megy el minden felhalmozott tartalékuk, hogy a beteg kölykeiket próbálják életben tartani. Búcsúzunk Tőletek árva kis lelkek, akik nem kértétek, hogy megszülessetek, akiknek legalább azzal próbálunk segíteni, hogy több ilyen szerencsétlen sorsú cicát ne hozzanak a világra, a biztos pusztulásra ítélve. Vadon születtek és vadon is halnak meg gondoskodás, szeretet és végtisztesség nélkül. Megadnánk ezt mind nekik, ha lenne egy végtelen méretű helyünk, ahova az összes ilyen vad, félős kóborkát elhelyezhetnénk. De amíg az emberek nem fogják fel, hogy ivartalanítani kell és nem is érdekli őket, hogy mi lesz a kölykök sorsa, addig ez nem fog változni. Egy maroknyi önkéntes csapat pedig nem tudja felvállalni az összes (több ezer, talán több tízezer) kóbor, vad, utcára született cica gondozását, szelídítését, örökbeadását. Már csak azért sem, mert az emberek nagy részének nem kellenek ilyen cicák, mert mindenki a cuki, szelíd kölyköket keresi. Hatalmas tisztelet a kivételnek, ugyanis van jó néhány gazdis cicánk, ahol a gazdik vállalták, hogy kicsit félősebb (de nem vad) cicát (felnőttet is) fogadjanak örökbe. Mert őket még lehetett szocializálni, nekik még tudunk egy új, szebb jövőt biztosítani.
Döbbenten olvasom néhány, kóbor cicákról szóló poszt alatt kommentben, hogy az embereknek az a véleménye, a kóbor állatokat ki kell lőni, vagy sintérrel befogatni és elaltatni. Döbbentem látom, hogy hiába a rengeteg poszt, a felvilágosítás, nem jut el az emberek tudatáig, hogy ezek a cicák nem kérték, hogy utcán éljenek, nem akartak oda születni. Ezek a cicák mind úgy kerültek utcára, hogy ivarosan elcsatangoltak vagy a gazdáik kidobták őket, a kölykeik pedig elvadultan hozzák létre az újabb szaporulatokat. Az ember nem vállalja a felelősséget a tetteiért, hanem azt mondja, hogy ami felesleges, nem kívánatos, azt öljük meg, pusztítsuk el. Az utcamacskák nem csak úgy keletkeztek, értsük már meg! Ők nem akartak vadmacskából házi macskákká válni az ember általi „szelídítés” folyamata során, nem akartak kontrollálatlanul szaporodni és nem akarták a haldokló kölykeiket féltve őrizni az utolsó percekig. Nem a kóborkák akarták, ezt mind az emberek idézték elő a felelőtlen szaporítással!
Másik búcsúzónk Harry cica a Bal fasorról, akit december 21-én fogtunk be ivartalanítás céljából. Harry már akkor sem nézett ki túl jól, daganat volt a fülében, amelyet az ivartalanítással egybekötve kiműtött a doktor úr, már amennyire lehetett, mert a teljes belső fülében jelen volt. Vértesztje alapján macska-aids-es (FIV+) volt, amelynek a terjedését gyorsan ivartalanítással akadályoztunk meg. A vele egy kolóniában élő nőstény cicák már régóta ivartalanok B. Katika jóvoltából, így bízunk benne, hogy nem kapták el tőle. A macska-aisd egy halálos vírusfertőzés, amely párzással és verekedéssel terjed és ugyanúgy veszélyezteti a kijárós ivaros cicákat, mint az utcai kolóniákat. Mivel Harry általános állapota jó volt, ezért a doktor úrral közösen úgy döntöttünk, adunk neki még pár szép hónapot, az etetője Z. Viki Vetri DMG immunerősítővel és a legfinomabb falatokkal kényeztette minden nap. Sajnos azonban annyira hirtelen romlott le az állapota (1-2 nap), hogy mire előkészültünk a befogására, hogy elkísérjük az utolsó útjára, eltűnt és soha többé nem jött enni. A műtétjekor megbeszéltük, hogy nem hagyjuk őt szenvedni, ha eljön az idő és rettenetesen bánt, hogy az ígértünket nem tudtuk betartani.
A hónap elején egy országos szinten igen nagy port kavart esetnek tudtunk a végére pontot tenni. Sokan próbáltak egy vörös kandúrkának segíteni, aki a röszkei tranzitzónában éldegélt már évek óta. Azt nem tudjuk, hogy miért pont csak neki, illetve miért hirdették úgy, hogy életveszélyben van, amikor utánajártunk, hogy a határon etetik és szeretik is őket. A tranzitzónába belépni engedély nélkül nem lehet, ezért senki sem tudta őt kihozni, csapdázni és visszahelyezni pedig egyenesen lehetetlen ott a cicákat. Február végén azonban jelentkezett egy angyal, hogy a vörös kandúrkát, akinek a Titusz nevet adta (tökéletesen illik rá) szeretné hazahozni magához, de mivel a füle környékén nincs szőr és még ivaros szeretne segítséget kérni. Megszerveztük a kihozatalát, adtunk kölcsön hordozót. Szerencsére Éva épp a tranzitzónában dolgozik, így ki tudta őt hozni gond nélkül, majd ivartalanítás, fültisztítás és Advocate kezelés után (komoly fülatkája volt szegény cicának), már a gazdival aludt aznap éjjel. Azonnal megszokta a lakást és az általunk látott gazdis fotók alapján Titusz megtalálta igazi társát, akivel azóta is nagyon boldog.
Csaba még januárban keresett meg bennünket, hogy Algyőn egy telephelyen 5 nőstény cica él, akik közül az idősebbek már számtalan szaporulatnak adtak életet és bizony igen küzdelmes volt a kölyköket gondozni és gazdihoz adni. Az időjárás most tette lehetővé az ivartalanításuk lebonyolítását a lábadozásuk megoldása szempontjából. Csaba remek csapdázó képességgel rendelkezik, ugyanis 4 cicát saját maga tudott befogni, egy cicához vittük a befogókennelünket, így villámgyorsan sikerült mind az 5 cicát ivartalaníttatni. A történethez hozzátartozik, hogy mivel a cicákat Csaba gondozza, ezért tőle nem annyira féltek, előlünk viszont menekültek, így Csaba jelenléte elengedhetetlen volt a projekt sikerességéhez.
Másik sikeres projektünket Kiskundorozsmán bonyolítottuk, ahol egy ház udvarára még tavaly két félős nőstény cica tévedt és mindkettő két-két aprósággal „ajándékozta” meg a családot. Közülük 2 kandúrt meg tudtak fogni és őket már korábban ivartalaníttatták, 4 nőstény cica befogásához viszont kérték a segítségünket. Anikó és családja a műtéti költségek felét valamint a fuvart vállalta, mi pedig segítettünk csapdázni és adtunk kölcsön kenneleket a lábadozáshoz, így már azon az udvaron sem fog több cicus a világra jönni.
B. Katika is kért tőlünk segítséget cicák ivartalanítása ügyében, ő az, aki nagyon sok kolóniát ismer és lépten-nyomon belebotlik újabb és újabb ivaros cicákba. Neki köszönhetően ivartalanításra került egy vemhes cica az Öthalom utcából, valamint még 4 kandúr a város több pontjáról is.
Még egy nagy fába vágtuk a fejszénket ebben a hónapban, ugyanis kaptunk egy olyan segítségkérést, hogy egy belvárosi lakásban rettenetesen elszaporodtak a cicák. Tipikus emberi felelőtlenség és emberi tudatlanság következménye ez is, amelyre ezután pedig ingyenesen várnak teljes körű megoldást. Bár a cicák fenn vannak a menhely várólistáján is, több mint 20 beteg, felnőtt cica elhelyezése felelősségteljesen, a menhely többi lakójának veszélyeztetése nélkül lehetetlen, így nem maradt más hátra, mint ivartalanítani a cicákat, hogy legalább ne szülessen oda több teljesen feleslegesen. Így egy „unalmas” szombat délelőtt felpakoltunk 8 nőstény cicát és már vittük is őket ivartalaníttatni. Ezúton köszönjük a doktor úrnak, hogy bevállalta ezt a nem mindennapi feladatot szombat délelőttre. Mivel ez a projekt anyagilag már teljesen meghaladta a lehetőségeinket, ezért gyűjtést írtunk ki, amelyre többen is utaltak, amelyet nagyon szépen köszönünk. Amennyiben lehetőségünk lesz, folytatni fogjuk ezeknek a cicáknak az ivartalanítását is, vannak még nőstények is, valamint egy tucat kandúr biztosan, de a pontos számukat még az ott lakók sem tudják megmondani...
A felhívásunkra beérkezett támogatások itt láthatók.
A Tappancs Állatvédő Alapítvány facebook oldalán jelent meg egy cikk a munkánkról.
Ebben a hónapban az Utcamacska történetében rekordmennyiségű, összesen 22 macska ivartalanítására került sor, közülük 17 volt nőstény.
Ha szeretnél maroknyi csapatunk része lenni és küzdeni az utcamacskákért, jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben.
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások