Végre elérkezett a várva várt jó idő, így megkezdhettük a várakozó kolóniák ivartalanítását. Ebben a hónapban 12 cica ivartalanítása történt meg egyenesen az utcáról, akik közül 5 volt vemhes nőstény. Ivartalanításukkal 16 felesleges kiscica megszületését akadályoztuk meg.
Kati áprilisban is folytatta a Körtöltés utcai kolónia cicáinak befogását, most két kandúrt hozott műtétre, ezáltal tízre növekedett az ivartalanított kóbor cicák száma ebben az utcában. Kati nemcsak eteti őket, hanem felelősséget is vállalt a kialakult nagyobb létszámú kolóniáért; rendületlenül szelídíti és hordja műtétre a cicákat, amelyet mi anyagilag segítünk.
Véget ért a Csaba utcai kolónia új cicáinak ivartalanítási projektje, utolsóként egy vemhes cicát sikerült befognunk. Egy babája volt, de az pont elég ahhoz, hogy feleslegesen növelje a kóbor cicák létszámát. Eredetileg a cica szelíd volt, de teljesen megzavarodott a vemhességétől, a csapdába nem ment be, így negyedik próbálkozásra sikerült csak megfogni őt. Ugyanebből a kolóniából Csöpikének sikerült gazdit találni. Ő már korábban gazdisodott, egy kedves fiatal pár fogadta őt örökbe, ahol szuper helye volt, sajnos azonban nem sikerült a másik cica irányába oldódnia, így tovább hirdettük őt. Addig is korábbi gazdijai vigyáztak rá és gondoskodtak róla, amíg meg nem érkezett új gazdija érte egyenesen Debrecenből!
Gazdisodott Joci cicánk is, akiről korábbi blogjaimban is beszámoltam. Közel két hónapig vendégeskedett Juditunknál, akinek nem volt könnyű dolga vele, ugyanis elég öntörvényű és sokat betegeskedett, de hála a gondoskodásnak és a gyógyszereknek rendbejött és már a szőre is kezd alakulni. Anna, a gazdija már nagyon várta őt, hetek óta látogatta és kifizette a második oltását is, majd amikor kész lett a lakásfelújítás már jött is érte. Reméljük Joci hamarosan újra teljes pompájában ragyoghat (azaz kinő teljesen a lenyírt szőre) és Annával is jól kijönnek majd.
Segítségkérés érkezett hozzánk Lacitól és párjától, miszerint Gyálaréten egy kóbor cicának súlyosan sérült a farka, gennyes és igen erős szaga van. Sajnos aznap nem sikerült befogniuk, mert nem volt szelíd cica, másnap viszont csodával határos módon sikerült hordozóba varázsolniuk. A vizsgálata csak bódítás után volt lehetséges, mert a hordozóból morgott kifelé, amit nem csodálunk, borzasztó fájdalmai lehettek. A farkáról leborotválva a szőrt látszott csak igazán a sérülés mértéke. Eltörve nem volt, valamint még nem kezdett el elhalni a farok többi része, így egy két hetes antibiotikum kúrán esett át. Kétséges volt, hogy menthető-e még a farka, de a gyógyszereknek és a cukorterápiának köszönhetően sikerült megmenteni. Ha már aludt, akkor természetesen az ivartalanításon is átesett. Alfi időközben a fájdalmaktól megszabadulva megenyhült, megszelídült és Laciék gondoskodását élvezi azóta is.
Folytattuk a Kecskéstelepen lévő kóbor cicák ivartalanítását is. Az etetőjük egy nőstény cicát már múlt hónapban elhozott ivartalanításra, azonban volt ott még két nőstény cica. Sajnos az egyik cicát nem tudtuk időben befogni, így megszült, a másik nőstény cicát viszont sikerült még időben ivartalaníttatni, így 3 újabb, felesleges kiscicának nem kellett megszületnie.
Visszatértünk egy nagyon régi kolóniánk helyszínére, a Bajai úti benzinkútra, ahol még 2016 őszén ivartalaníttattunk 5 cicát (4 nőstényt és 1 kandúrt). A műtétek előtt mind a 4 nőstény szült évente legalább kétszer, a benzinkút dolgozói nem győzték elajándékozni őket. Másfél éve viszont ez a probléma megszűnt és azóta is békésen éldegélnek a cicák a benzinkúton, bár a létszám sajnos már megfogyatkozott. Az egyik nőstény cica utolsó szülése után bukkant fel egy kandúrka, aki sokáig félt, de a pocakja odaszoktatta, ahol a többi cica is kapta a sok-sok finomságot. Mára már teljesen megszelídült és bizony eléggé kandúrosan viselkedett, ezért kérte Szilvi a segítségünket az ivartalanításában. Vittünk hordozót, amibe betették a cicát (nem mindig van ott), majd elvittük műtétre, végül vissza a benzinkútra, ahol egy külön helyiségben tudott aludni a műtét után egy nagyot, már ivartalanul 14! kullancsot szedtünk ki belőle, így kapott kullancs elleni szert a többi cicával együtt.
A kullancs nagy gondot okoz Újszegeden is, ezért ellátogattunk a Vakok Otthonába, ahol jelenleg két ivartalanított kandúrka él nagy egyetértésben az otthon lakóival. Lefújtuk a két aranyos cicát bolhairtóval, akik cserébe pózoltak is nekünk egy kicsit.
Bár a kullancs cicákban nem okoz - a kutyák esetében rettegett - babesiosis nevű betegséget, egyéb fertőzések (pl: Haemobartonellosis) a gyengébb cicákra veszélyt jelenthetnek, valamint nagyon zavaró, amikor tizessével telepednek meg a cicák nyakában a kullancsok. Egyrészt folyamatosan szívják a vérüket, másrészt a csípés helyén kihullik a szőr, továbbá csúnya sebeket, duzzanatokat okoznak, ami nagyon kellemetlen a cicák számára. Hozzájuk havonta fogunk visszajárni, amíg támadnak a kullancsok.
Meglátogattuk egyik kedvenc kandúrkánkat is Újszegeden. Cirmos Urasága olyan nagy, hogy megemelni is művészet, tippre 8 kg biztos van, de lehet több is. Őt több, mint másfél éve ivartalaníttattuk - és bár már akkor sem volt fiatal - azóta sokkal nyugodtabban és harci sérülésektől mentesen heverészik egész nap.
Belekezdtünk egy régóta várakozó, Nagyáruház melletti kolóniába, ahol hat cicát etetnek. Négy cicát sikerült ebben a hónapban csapdázni, ami nem volt egyszerű feladat, mert egyrészt a cicák nagyon félnek, másrészt igazodnunk kellett a Burger King zárva tartásához és a cicák etetési idejéhez is. Így áprilisban minden vasárnap délelőtt itt csapdáztunk annak érdekében, hogy megakadályozzuk, hogy még több cica szülessen meg feleslegesen az utcára; hogy megakadályozzuk, hogy az elvadult kiscicák betegen, sérülten, kifolyt szemmel távozzanak erről a világról csakúgy, mint kóborkák tízezrei, százezrei ebben az országban; illetve azért, hogy megakadályozzuk, hogy a kölyökkort túlélő cicák ugyanúgy az utcán éljenek elvadulva, mint a felmenőik. Mert Magyarország becslések szerint még mindig a közel 2 millió kóbor macska országa, hiába vannak országszerte hozzánk hasonló csapatok, egyesületek, alapítványok, akik a kóbor, sokszor teljesen elvadult macskák csapdázását és ivartalaníttatását tűzték ki tevékenységük céljául. Míg mások vasárnap a reggeli kávéjukat szürcsölgették, vagy még éppen aludtak, mi azért küzdöttünk, hogy sikerüljön az összes vemhes cicát befognunk erről a területről. Az első két hétben két kandúrt és egy előrehaladott vemhes nőstényt sikerült befognunk, a harmadik héten azonban a próbálkozásunk sikertelen maradt. Bár mindig szomorúan távozunk egy-egy helyszínről, amikor üresek a csapdák, ez sem haszontalan: ilyenkor is folyamatosan megfigyeljük a cicákat, hogy rájöjjünk, milyen módszer hozna sikert a következő alkalommal. Egy fiatal szürke cica volt a következő cél, mivel láttuk, hogy vemhes, nem is kicsit és tudtuk, ha nem sikerül befogni, akkor biztosan szülni fog (hétköznap a nagy forgalom és a munkaidőnkben történő etetés miatt nem tudtunk próbálkozni egyáltalán). Majd amikor már azt hittük, hogy ismét üres kézzel távozunk, a szürke vemhes cica végre besétált a csapdába, majd heves szívdobogás közepette sikerült a megfelelő időben meghúzni a zsinórt, amelyet azért használunk az önműködős csapdáinkhoz, mert a csapdák már bizony régiek és a rengeteg használattól már nem úgy töltik be a funkcióikat, ahogyan kellene, így az élesítésre rá kell segíteni. Viszont ha - szó szerint - nem a megfelelő másodpercben húzzuk meg a zsinórt és a cica ki tud jutni a csapdából a lecsapódás előtt, akkor a csapódás zajától úgy megijed, hogy jó eséllyel többet a csapda közelébe nem jön hosszú hónapokig, vagy akár még tovább is. A szürke nősténynek és a szürke kandúrnak az etetőjük talált gazdit és el is vitte őket a garázsunkból a lábadozási idő végén. A csapdázások folytatódnak májusban is.
Továbbra is a gondozásunkban van Vikica és Negró a szatymazi horrortanyáról. Átköltöztek Vikinkhez, ahol szabadon kijárhatnak a macskabiztos kerítéssel ellátott kertbe. Viki mesélte, hogy Vikica úgy ugrándozott a fűszálak közt, olyan örömmel, mint aki még sosem látott füvet. Erre jött az egyszerű válaszom: mert ő még soha az életében nem látott füvet, maximum pár hetes korában, amikor az utcára került. Róla tudjuk, hogy kölyökkora óta a horrortanya rabja volt, egy ketrecben élt két éven keresztül. Apró termetű maradt, valamint ivartalanításkor volt nagyon szembetűnő, hogy mennyire alulfejlettek a szervei, így ő valóban ott nőtt fel és csodával határos módon, de életben maradt. Három hónapja kerültek ki a tanyáról, de még mindig betegeskedtek Negróval együtt, a hasmenés nagyon kifogott rajtuk, újra és újra visszatért, valamint a szemecskéjük is rakoncátlankodik. Emiatt a második nagykombinált (leukózis elleni védelmet is nyújtó) oltásuk csúszott pár napot, de szerencsére még időben megkaphatták. Negróka még mindig gazdikereső, sajnos nem túl fotogén és nem „tökéletes” cica a hályogos szemével és a nulla darab fogával, nem is kell senkinek sem.
Végül, de nem utolsó sorban április 27-én ünnepelte megalakulásának második évfordulóját az Utcamacska Projekt csapata. Sokminden változott az elmúlt két évben, sokat fejlődtünk, sokat tanultunk és tapasztaltunk, egy viszont változatlan: célunk továbbra is a minél nagyobb számban történő kóbormacska ivartalanítás Szegeden. És mit gondolnak a kedves blogolvasók, mivel töltöttük a második évfordulónk estéjét? Természetesen ivartalanítással, mégpedig egy idős kandúrka esett át a műtéten a Veresács utcából, akit pontosan a 300. ivartalanított cicaként köszönthettünk Dr. Bárkányi Pál állatorvosunk rendelőjében. Az évforduló napján írt köszönő posztom az alábbi linken tekinthető meg:
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások