Rendhagyó módon most két hónap összefoglalása olvasható egy blogon belül. Ennek az egyik oka az, hogy egyszerre két olyan változás is történt most az életemben (munkahely és lakhatás) amely erősen korlátozta a szabadidőmet, így nem maradt időm túl sok cicát csapdázni. A másik ok pedig az, hogy rendkívül korlátozott mennyiségű fuvart tudunk vállalni, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy szinte semmit. Nagyon összejöttek most a dolgok és nem pozitív értelemben, amilyen szinten csak lehet, akadályoztatva vagyunk az önkéntes munkánk végzésében. Ettől függetlenül azonban az élet nem állt meg.
Két dologra összpontosítottam most: az egyik a hajléktalan cicák ellátása, illetve gazdásítása, a másik pedig az őszi ivartalanítási akciónk lebonyolítása.
Augusztus és szeptember hónapokban összesen 25 macska (18 nőstény és 7 kandúr) ivartalanítása zajlott le amellett, hogy több gazdikereső cica tesztjét, oltásait is fizettük.
A meghirdetett ivartalanítási akciónkat ismét hatalmas érdeklődés kíséri, nagyon sokan jelentkeztek műtétre. Égetően szükség van arra, hogy minél több gazdás, vagy házakhoz odaszokott „fél-gazdás” cica legyen ivartalan, ugyanis továbbra is az a tapasztalat, hogy hiába ivartalaníttatunk egy kóbor kolóniát, pár hónapon belül újra és újra megjelennek ott ivaros egyedek. Ők pedig nem az űrből kerülnek oda, hanem kidobott, vagy ivarosan elcsatangoló cicák ők, akik az utcára szülve csak gyarapítják a kóbor macska állományt, embert nem ismerő, elvadult kismacskákkal.
Augusztus elején kaptuk a hírt, hogy egy korábban örökbeadott cicánk, Micike nagy bajban van. Őt két és fél éve ivartalaníttattuk több társával együtt a Temető utcai kolóniából télen. Emlékszem, rettenetesen hideg volt, bőven mínusz 10 fok alatt újév környékén.
Egy lakás üres szobájában lábadoztak akkor a cicák, ahonnan nem is térhettek vissza az élőhelyükre, mert a házat - amelynek az udvarán laktak - bontásra ítélték.
Azóta ott már egy újépítésű társasház áll.
Éppen ezért nagyon örültünk, amikor Micit befogadta egy kedves idősebb pár. Két és fél évig szeretettel gondozták őt, mindent megadtak neki, amit csak lehetett (amit ezúton is hálásan köszönünk), továbbá alkalmanként a többi cica ivartalanítását is támogatták. Az élet azonban nagyon kegyetlen. Gazdijai mindketten megbetegedtek és sajnos nagyon úgy tűnik, hogy már egyikőjük sem térhet vissza soha szeretett cicájukhoz. Azonnal gondolkodni kezdtünk, mi legyen és szerencsére Mimikénk gazdija, Fanni - aki nagyon jó kapcsolatot ápol Micike gazdijaival – befogadta őt ideiglenesen, ezért megszerveztük gyorsan a fuvart és szobakennelt is vittünk neki. Továbbá átvittük hozzá Micike minden kis dolgát, az alomtálcát, a fekvőhelyeit, a kis táljait, az oltási könyvét, a kis száraztápját, még a maradék kis almot is.
Elhoztuk, mert gazdijainak már nem lesz szüksége ezek közül semmire.
Micikét rajongva imádták az idős gazdijai, azonban az élet úgy hozta, hogy szörnyű betegségek miatt nem tudnak róla tovább gondoskodni. Sírva köszöntünk el egymástól, azt hittem a szívem megszakad.
Micikét nagyon megviselte az elválás, több napon keresztül sem evett, így Dr. Bárkányi Pál állatorvosunk két alkalommal is járt nála, mindkétszer kapott étvágynövelő injekciót, mi pedig Calopet pasztával és DMGuard immunerősítővel pótoltuk az átmeneti vitamin- és tápanyaghiányt. A helyzetet nehezítette, hogy Micike nem barátkozott, ha olyanja volt fújt és csapkodott. 5 nap után végül szépen lassan visszatért az étvágya, ezzel párhuzamosan látogatói is érkeztek, nem is akárkik! Több levelet is kaptunk azzal kapcsolatban, hogy szeretnének neki végleges otthont biztosítani, azonban Mici annyira befordult és annyira félt, hogy mindenképp olyan gazdiknak szerettem volna őt adni, akiknek nagy tapasztalatuk van nagyon félős cicákkal kapcsolatban.
És akkor kaptam a levelet Edinától, ex-utcamacska MikkaMakka (gazdis nevén Boszi és Houdini) gazdijaitól, hogy szeretnék Micit is örökbefogadni. Mindkét korábban örökbefogadott cicájuk félős, Houdini több hónap múlva engedte csak meg, hogy simogassák, így biztos voltam benne, hogy Micike számára is lesz elég türelem náluk. Ez különösen fontos, hiszen Mici rehabilitációja hosszú hónapokat fog igénybevenni extrém félőssége miatt, valamint minden költözés nagyon megrázó és félelemkeltő számára, így fontos volt a Micike félelmével egyenesen arányos mennyiségű türelmemmel rendelkező végleges gazdi számára. Micike hamarosan át is költözött Edináékhoz, ahol - először a két másik cicától külön - a hálószobában kapott helyet (a Feliway párologtató már napokkal korábban beüzemelésre került a szobában, hogy segítse a nyugodt környezet megteremtését), továbbá vele költözött a kennelje is, amely akkor az egyetlen ismerős és biztonságos hely volt számára. Micike továbbra is a bújkáló, rettegő életmódot élte. Eleinte nehezen evett, de szerencsére ezzel nem volt sokáig probléma. Miután láttuk, hogy szépen eszik és nincs vele semmilyen egészségügyi gond, Edináék nyitvahagyták neki a kennelt, hogy elindulhasson az éjszaka leple alatt felfedezni új otthonát. A kennel nyitva a szobában maradt, hogy bármikor visszabújhasson a megszokott helyére. Hamarosan azonban összecsukásra került a kennel is és Micike - bár még mindig csak éjjel jött elő a rejtekhelyéről és nem mutatott magából semmit sem - éjjel szépen evett, mászkált, kaparászott, kezdte megszokni új otthonát és egyre bátrabban viselkedett. 2 hét múlva pedig kaptuk az alábbi fotót arról, hogy végre nem bújt el, hanem a szőnyegen heverészett és kíváncsian szaglászta Edináék kezét is. Látjátok, mit tesz a türelem, a szeretet, a nyugodt légkör? Kétségém nem volt affelől, hogy Edináéknál a legjobb helye lesz Micinek, hiszen láttam, hogy a korábban tőlünk örökbefogadott két félős cicával is mennyire türelmesek voltak. Merjetek félős cicát örökbefogadni, mert annál nagyobb boldogság kevés van, mint amikor a kis ártatlanok megnyitják felétek a szívüket
A hajléktalan cicákat minden nap etettem egész nyáron, szeptemberben pedig bekapcsolódott Martina is, mert a munkám miatt sajnos nem tudtam volna minden nap járni hozzájuk.
Egyik nap jött enni Bizsu is, ami sajnos nem volt mindennapos dolog, ezért sem vettem észre hamarabb, hogy egy nagy tályog éktelenkedett a pofiján. Már kifakadt, vérzett és gennyes is volt, amikor kicsit megnyomkodtam neki. Szerencsére vele már sikerült az elmúlt hetek alatt jó barátságot kialakítanom, így gyorsan hordozóba tettem és elindultunk busszal a rendelőbe. Bódításban kitakarításra került a tályog, amelyet pár napig kék lukács krémmel kentem neki és villámgyorsan be is gyógyult. FIV/FeLV (macska-AIDS és leukózis) tesztje negatív, parazitamentesítését (a többi cicával együtt) már korábban megkezdtem az etetéssel egybekötve. Ivartalanítása már tavaly megtörtént. Gyógyulásának idejére a garázsunkban került elhelyezésre és csak reménykedtem, hogy nem kell visszaengednem a többiekhez az utcára gazdi híján.
Micike posztjára többen is írtak nekünk, hogy szeretnék őt örökbefogadni.
Mivel neki azonban gyorsan megtaláltuk a megfelelő jelöltet, így óvatosan rákérdeztem a jelentkezőkre, hogy nem szeretnék-e esetleg megnézni a hajléktalanok által magukra hagyott ivartalan, gondozott cicáinkat. Hiszen az ő helyzetük is nagyon szomorú és bár máshogyan váltak gazdátlanná, bíztam benne, hogy lesz(nek) olyan ember(ek), akiket megérint az ő történetük is és legalább egy esélyt kapnak egy személyes találkozó során, hogy megmutassák, mennyire nem valók ők az utcára és mennyire ragaszkodnak az ember közelségéhez.
Teodóra és párja el is jöttek megnézni Bizsut. Mivel hozzám csak bő egy hónap után jött oda először, miután elkezdtem etetni, azt gondoltam, hogy félni fog kicsit az idegen emberektől. Ez így is volt, körülbelül 30 másodpercig. Majd úgy bújt, dörgölőzött hozzájuk is, mint ahogy hozzám szokott, így mondhatni gyorsan le is vette a gazdijelölteket a lábukról.
Bizsut első oltása után pedig gazdijai haza is vitték Hódmezővásárhelyre.
Totóka is hasonló nagy szerencsével gazdisodott Makóra. Gazdija szintén Mici cicánkra jelentkezett örökbefogadási szándékkal és őt is megkérdeztem, nem nézné-e meg esetleg az ivartalan, gondozott cicáinkat. Gazdijelöltünk játszótársat keresett a fiatal, ivartalan, energikus cicája mellé, így a kettő fiatal cirmos kandúrkát mutattam meg neki, egyrészt mert korban ők illenek a már meglévő cicához, másrészt ők már szelídek és játékosak is.
A kandúrkák közül Totókának sikerült "eladnia" magát, így ő bekerült a garázsunkba megfigyelésre, amely idő alatt átesett a parazitamentesítésen, FIV/FeLV teszten (amely negatív lett) valamint megkapta első oltását is és már költözhetett is új otthonába.
Mindkettő gazdinknak köszönjük, hogy esélyt adtak a hajléktalan cicáknak is!
Lolát vemhesen ivartalaníttattuk még korábban, eredetileg ő is visszakerült volna eredeti élőhelyére a lábadozás után, azonban időközben kiderült, hogy van egy csúnya kinövés a fülében, amely gyakran gennyes és vérzik.
Endoszkópos vizsgálatáról és annak eredményéről már beszámoltam az előző blogomban, de egy kis emlékeztető: a bal füléből eltávolításra került egy több cm-es daganat (polip) amely a dobhártya mögül, a dobüregből kezdett el növekedni, majd átjutva a dobhártyán elindult a külső hallójárat irányába. Pár nap múlva kontrollvizsgálatra kellett menni vele, amelyen talált még valamit a doktor úr a fülében így adott egy fülmosó folyadékot, amellyel naponta kétszer kellett csepegtetni Lola fülét. Pár hét múlva újra Dr. Krajcsovics László rendelőjében jártunk vele kontroll vizsgálaton, ahol megállapításra került endoszkóp segítségével, hogy még mindig van valami a Lola fülében, amit el kell távolítani (amely kívülről szabad szemmel nem is feltétlenül látszik).
A doktor úr bele is fogott a sokadik altatásos műtétbe, megpróbált mindent bevetni, hogy a mélyen a fülben lévő daganatot is kiszedje, azonban az endoszkóphoz tartozó fogóval nem tudott a daganat mögé nyúlni (akármilyen technikával próbálkozott is, mert túl szűk a hely) hogy kiszedje, ha pedig megpróbálta a fogóval "megfogni" a daganatot, erősen vérzett, így sokadszori próbálkozás után be kellett fejezni a műtétet. Pénzt a beavatkozásért nem fogadott el. A legutóbbi kifizetett beavatkozás folytatásaként könyvelte el és tekintettel arra, hogy egy ilyen műtét nagyon drága és sokáig próbálkozott a Lola fülét rendberakni, ez nagyon kedves gesztus volt tőle, nagyon köszönjük neki! Egyelőre várakozó állásponton vagyunk, amíg a doktor úr megtalálja a megfelelő megoldást Lola számára.
Augusztus végén Szőregen jártam csapdázni és sikerült egy szemléletesebb fotósorozatot készíteni a csapdázás menetéről.
Első és legfontosabb dolog, hogy a cicákat etetési időben lehet csapdázni és kizárólag úgy, ha nagyon éhesek! A csapdába ugyanis csak akkor mennek bele a vad, vagy félős cicák, ha nagyon éhesek, más értelemszerűen nem motiválja őket. Ezért mindig egyeztetni kell az etetővel, hogy mikor van a cicák etetési ideje. Fontos, hogy ne kapjanak enni, különben a csapdázás sikertelen és ilyenkor az önkéntesek is csak feleslegesen töltik az idejüket ezzel a tevékenységgel és az állatorvos is hiába vár.
Az alábbi képen látható, hogy az éhes cica megtalálta az utat az étel irányába. Csapdázáskor gyakori, hogy a cicák először körbejárják a csapdát: egyrészt keresik az ételhez vezető egyetlen utat, másrészt tesznek 1-2 próbálkozást, hátha másik irányból is megkaparintják az ételt (utóbbi természetesen nem fog nekik sikerülni). Ez a szituációtól, a cica vadságától/félősségétől és éhségétől függően 5 perctől több óráig is terjedhet.
A következő képen már lecsapódva látjuk a csapda ajtaját. A cica bement egészen a csapda végébe (az ételt mindig a legvégére helyezzük el), ahol rálépett egy pallóra, amely egy okos és egyszerű megoldással az ajtó lecsapódását eredményezte.
Miután meglett a cica, indultunk is az állatorvoshoz. A képen látható nőstény már vemhes volt, 3 kiscica nem született meg feleslegesen. Garázsunkban történt lábadozása után pedig visszakerült eredeti élőhelyére, ahol már nem fog szülni újabb felesleges, később kóborló kölyköket, ahol már nem lesz gennyes méhgyulladása sem és nem fogják a kandúrok sem zaklatni. Mert a közhihedelemmel ellentétben a nőstény macskák egyáltalán nem élvezik a párzást, sőt, nagy fájdalmakat élnek át a kandúrok tüskés pénisze miatt.
És nem fog sem fertőződni, sem fertőzni a széles körben elterjedt macska-AIDS vírusával sem, amely párzás és véres verekedés útján terjedő, halálos, fertőző, gyógyíthatatlan betegség (és ami a gazdás kijárós ivaros macskákat sem kíméli!) És nem, nem élvezi a macska az anyaság örömét, nála ez egy ösztön!
Köszönjük a cica etetőjének, hogy vállalta a rendelőbe történő fuvarozást, nagy segítség volt ez nekünk.
Luigi cicát Viki önkéntesünk házához vitték oda gyerekek azzal, hogy a környéken találták. Aranyosak a gyerekek, hogy próbáltak segíteni a cicának, de Viki nem tudta bevinni a házba a 17 mentett (nagy részük korábbi, senkinek sem kellő ex-utcamacska), ivartalanított cicája mellé már 18. cicának ideiglenesen sem, ezért a garázsunkba került szobakennelbe. Más lehetőség nem volt. Bolhás volt, kapott bolhairtót és féreghajtót, továbbá teszteltettük macska-AIDS (FIV) és leukózis (FeLV) betegségekre, mindkettőre negatív.
Luigi 1000% gazdás volt, mert IVARTALANÍTOTT (kandúr), valamint nagyon barátságos, ölbemászós, kedves cica (2 év körüli lehet). Nem láttuk azonban, hogy bárki keresné őt, így meghirdettem gazdikeresőnek, mert nagyon nem érezte jól magát bezárva a garázsban. Viki rápróbált időközben egy pórázt, amelyben úgy sétált, mintha abba született volna. Éppen erről szerettem volna posztolni egyik este egy fotót, amikor Timi "megelőzött", ugyanis írt egy nagyon szimpatikus bemutatkozó levelet, amelyben kifejtette, hogy szeretnék Luigit megnézni, örökbefogadni. Beszélgetésünk közben megemlítettem, hogy Luigi pórázon is tud ám sétálni, amely egy nagyon jó döntés volt, ugyanis Timiék olyan cicát szerettek volna örökbefogadni, aki benti és szoktatható pórázhoz. Mondanom sem kell, hogy a megbeszélt látogatásból örökbefogadás is lett, ugyanis Luigi élőben is elrabolta gazdijelöltjei szívét! Képünkön már a gazdis, pórázon sétáló Luigi látható.
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások