Tavaly év vége felé, összegezve kicsit az elmúlt évek eredményeit, megfogalmazódott bennem egy gondolat. Megfogalmazódott az, amiről sokszor beszélgettünk már egymás között önkéntestársaimmal és állatorvosainkkal is. Igazából írtam is már róla sokszor, sokféleképpen. Számtalan hasonló tartalmú írást lehet olvasni a közösségi oldalakon is olyan állatmentők tollából, akik megszámlálhatatlan mennyiségű kóbor cicát ivartalaníttattak már és mentettek az utcai léttől az ország bármely pontján. Ivartalaníttathatunk ugyanis bárhonnan bármennyit akárhonnan, ennek sosem lesz vége. Nem lesz vége, mert legalább annyi megunt vagy feleslegesen megszületett cica kerül az utcára, mint amennyit sikerül onnan felelős gazdihoz adni. Nem lesz vége, mert nincs szinte egyetlen olyan kolóniánk sem, ahol azt mondhatnánk, minden cica ivartalan, mert pár héten vagy hónapon belül újak jelennek meg: akik ivarosan elkóborolnak, akiket kidobnak, mert betegek lesznek, akiket kidobnak, mert vemhesek, akiket kidobnak, mert költözik a gazdi, mert gyermek születik, mert meghalt a gazdi és az örökösöket nem foglalkoztatja a kisállatok sorsa. Ez az elmúlt évek alatt olyan méreteket öltött, hogy az időnk és energiáink jelentős részét a már ivartalanított kolóniákba kidobált cicák csapdázása és ivartalaníttatása viszi el, új kolóniák ivartalanításába szinte bele sem tudunk már kezdeni.
Fentiek miatt gyakorlatilag nem csökken számottevően az utcán élő macskák száma. Bár tevékenységünk lényege eddig is a prevenció volt - tehát az utcán élő állatok szaporodásának megakadályozása - felismertük azt, hogy foglalkoznunk kell a prevenció legelső lépcsőfokával is, azaz azzal, hogy ne szülessen meg az a macska sem, amelyik később az utcára kerül.
Persze sokan mondják, hogy ha náluk születik macska (nevezzük csak őket házi szaporítónak) nem dobják ki, hanem keresnek nekik gazdit. Persze. De azt is tudjuk, hogy a szaporítók többsége szabadulni akar a macskáktól, mert etetni kell őket és az pénzbe kerül, így odaadják az első embernek, aki jelentkezik értük és éppen nem foglalkoznak vele, hogy utána az a macska hol fog élni. És az ilyen „örökbeadások” nagy részénél az állat az utcára kerül, vagy ugyanúgy ivarosan rohangál, mint a mamája és elkóborol (hacsak nem üti el addig az autó, tépi szét egy kutya, vagy iszik egy kis fincsi fagyállót). Mert aki maga is kint tartja, kóborolni hagyja az ivaros macskáját, nyilvánvalóan nem fog azzal foglalkozni, hogy az utódai milyen körülmények közé kerülnek, így az esetek nagy többségében ugyanazt az életet élik, mint a mamájuk. Ha pedig olyan szerencsés egy-egy kölyök a házi szaporulatokból, hogy felelős gazdihoz kerül benti tartásra és átesik az ivartalanításon is, akkor ezek a kiscicák azoktól veszik el a gazdit, a helyet, akik már az utcára születtek, vagy oda dobták ki őket.
Amíg a házi szaporulatokból folyamatosan érkezik az utánpótlás az utcára, addig nem lesz semmilyen változás sem. Ezt azért is tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert nem egy alkalommal találkoztam már olyan esettel, amikor megkülönböztetik „fajszinten” az utcán élő cicát az otthoni gazdis cicától. Konkrétan mintha két faj létezne: az otthoni szobacica és a kóbor cica. Hányszor hallottam már olyat, amikor az anyuka mondja a gyermekének, aki még őszinte kíváncsisággal és érdeklődéssel nézi a kóbor cicát, hogy fúj, ne menj a közelébe, mert ő kóbor cica? Otthon vár a mi szobacicánk, majd őt simogasd. Vagy hányszor szembesültem már azzal – fenti megkülönböztetéshez hasonlatos példaként – amikor valaki azt hiszi, hogy a kóbor állatok csak úgy lesznek, teremnek az utcán (országos szinten csak úgy hirtelen lesz 3 millió gazdátlan állat a semmiből) és amikor elmondom, hogy ők mind a „gazdás cicák” vagy „szobacicák” felesleges szaporulataként kerültek egykor az utcára, akkor meglepődnek. Meglepődnek! És azt mondják, hogy mi ebbe bele sem gondoltunk. Hiszen a kóbor cica az kóbor cica, a gazdás cica meg gazdás cica, semmi közük egymáshoz. Mi belegondoltunk és látjuk, miért nem fogynak el soha az ivartalanítások ellenére sem. Az utcára került, egykor gazdás cicák felesleges szaporulatai pedig tovább szaporodnak. A következő generációs kölykök pedig már úgy töltik a kölyökkorukat (ha túlélik), hogy sosem találkoznak emberrel, ami a gyakorlatban úgy mutatkozik meg, hogy rettegnek és fényévekre elkerülik az embert, hiszen számukra az ember csak egy ismeretlen veszélyforrás. Ilyenkor pedig tölthetünk órákat, heteket, hónapokat egy-egy kolónia csapdázásával és egyszer sem biztos, hogy mindegyiket sikerül befogni ivartalanítás céljából. Ezeknek a cicáknak a lábadozás során történő gondozása is kész művészet, gazdásításuk szinte lehetetlen, ezért ők visszakerülnek eredeti élőhelyükre, már ivartalanul, hogy legalább több ilyen szerencsétlen sorsú kisállat ne jöjjön a világra, mint ők, teljesen értelmetlenül.
Megszületett tehát a gondolat, hogy bármi áron elébe kell menni a felesleges szaporulatok megszületésének, így hatalmas fába vágtuk a fejszénket idén év elején, meghirdettünk ugyanis egy ivartalanítási akciót. Sejtettem, hogy lesz néhány jelentkező, talán 20-30 cicát beneveznek a kedvezményes árú műtétre, de ekkora rohamra, érdeklődésre egyáltalán nem számítottam.
Csak januárban 54 cica esett át az ivartalanító műtéten, akik között voltak szép számmal kóborkák is, valamint olyan cicák, akiket gazdáik kóborként fogadtak be és etetik őket a kertjükben, teraszukon. Nem volt szívük ugyanis elhajtani őket, de az ivartalanítási akciónak rendkívüli módon örültek és nagyon hálásak voltak a lehetőségnek. Részt vettek továbbá az akciós műtéteken olyan gazdik cicái is, akiknek komoly anyagi nehézséget okoz kifizetni az olykor borsos árú ivartalanító műtéteket, de a kedvezményes lehetőség keretein belül végre már ők is ivartalanná válhattak. Jómagam is számtalan műtéten megjelentem azontúl, hogy segítettem az akcióban résztvevő állatorvosunk, Dr. Bárkányi Pál munkáját azzal, hogy fogadom az akcióra jelentkezők elképesztő mennyiségű email-jét, valamint koordinálom az időpontok adását is. A műtétek alkalmával személyesen is megismertem jónéhány cica történetét, amely alapján teljesen egyértelművé vált számomra, hogy rendkívüli fontossággal bír a munkánk ezen része, azaz a rászoruló gazdik támogatása kedvezményes ivartalanítási lehetőséggel. És ami az egyik legfontosabb tanulsága volt a januári ivartalanításoknak, hogy bizony már ilyenkor is vannak vemhes nőstények. Nem is egy.
Sokadik segítségkérés érkezik hozzánk olyan cicák ügyében, akiknek meghalt a gazdája. A "felelősségteljes gazda" itt is, mint minden alkalommal, ivarosan hagyta őket csatangolni a vakvilágba, a megszületett almokkal nem törődve. A cicákat nem szocializálta senki, kvázi egérfogóként, vagy a fene sem tudja miért tartotta őket. Az örökösök felelősségvállalásáról meg szó sincs természetesen. Talán nincs is örökös, nem tudjuk, mindenesetre ha lenne sem tudnának egyetlen cicát sem megfogni. Teljesen szocializálatlanok ugyanis. És hogy honnan tudunk erről? Onnan, hogy a röszkei határtól nem messze egyszer csak megjelentek egy udvarban éhesen, betegen. Tömegesen. Eddig 4 kandúr cicát sikerült innen ivartalaníttatni, csapdával lehetett őket befogni csak. Etetőjük egy külön szobában el tudta őket helyezni, de nagyon lassan akarnak szelídülni, ráadásul van közöttük FIV+, azaz macska-AIDS-es cica is. Egy szinte még kölyök nőstény cicát is sikerült még megfogni, de őt még nem lehetett műttetni, mert beteg, gyógykezelése folyamatos. Sajnos még legalább ugyanennyien vannak kint, akiket eddig nem sikerült még csapdával sem befogni. Nagyon nehéz helyzetben van az etetőjük, hiszen a sajátjaival együtt több, mint 20 állatról kell gondoskodnia (minden kutyájuk és cicájuk mentett és ivartalanított, köztük van Zordon és Macskino cicánk is). Átvállaltuk az ivartalanítás és a tesztek költségeit, továbbá gyógyszereket, Advocate cseppet, DMGuardot, törölközőket, fekhelyeket, tisztítószert, kennelt is adtunk nekik. Továbbá odaadtuk szinte az összes adomány eledelt, amiket kaptunk adományozóinktól (megosztva a többi rászoruló etetett cica között).
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások