Az őszi hónapok során folytatódott az ivartalanítási akciónk, amelyet szerencsére nagy érdeklődés kísért. Égetően szükség van arra ugyanis, hogy minél több gazdás, vagy házakhoz odaszokott „fél-gazdás”, illetve kóbor cica legyen ivartalan. Október és november hónapokban összesen 67 macska (45 nőstény és 22 kandúr) ivartalanítása zajlott le amellett, hogy több gazdikereső cica tesztjét, oltásait is fizettük. Ennyivel is kevesebb cica nem fog már utódokat a világra hozni, illetve ők már jó eséllyel nem kapják el, vagy nem terjesztik a párzással és véres verekedéssel terjedő macska-AIDS betegséget, amely betegség egyre inkább terjed a kóbor, illetve a kijárós/kinti ivaros macskák között.
Hosszú hónapok után végre elérkezett az a pillanat, hogy Mia cicánk gazdikereső státuszba lépett. Gazdit keresni egy FIV+, azaz a macska-AIDS vírusát hordozó cicának viszont egyáltalán nem egyszerű feladat. Gazdit keresni egy olyan FIV+ cicának, aki megjárta a poklot, akinek volt olyan időszak az életében, amikor senki sem látta esélyét, hogy életben marad. Amikor tartottam az ölemben a gyenge, beteg kis testét, amikor nem akart gyógyulni a sebe, amikor a varratok helyett csak egy lyuk tátongott a hasán, amikor csak az infúzió, a gyógyszerek és a kézből etetés tartotta életben, akkor azt gondoltam, hogy ebből már nem
lehet felállni.
De felálltunk. Hónapokig tartott, de sikerült! Mia egy 30 fős macskakolónia tagja volt, akit csak azután sikerült elvinni ivartalaníttatni tavasszal, miután megszülte kölykeit, akik meg is haltak 1 héten belül. Sajnos rá nem figyelt az etetője/gazdája a műtét után (akinek a háza körül voltak etetve az extrém módon elszaporodott a cicák), a varratai kiszakadtak, majd az újravarrás után a sebe elgennyesedett. Bár a kinyílt seb maximálisan kitisztításra került, a FIV vírus miatti gyenge immunrendszere nem bírt el a fertőzéssel, így elkezdődött a harc az
életéért. Mia átesett a sebgyógyulás után egy gombás fertőzésen, kötőhártyagyulladáson és ínygyulladáson is. Közel fél évre volt ahhoz szükség, hogy tünetmentesnek nyilváníthassuk és megtalálhassuk neki az álomgazdit.
Egy kedves budapesti ismerősöm, Judit már több, általa gondozott cicának talált gazdit külföldön, esélyt adva nekik ezáltal egy boldog, minőségi életre. Bátorkodtam megkérdezni, hogy segítene-e Miának is találni egy álomgazdit. És igent mondott! Mia német hirdetésének fordításában Ági segített, Judit pedig a hirdetést, a gazdival egyeztetést és a fuvarszervezést intézte Miának. Rengeteg előkészítő munka és hatalmas összefogás előzte meg azt, hogy Mia chippelve, veszettség elleni vakcinával oltva gazdihoz utazhatott Németországba. Legyél
nagyon boldog Miácska!
Még be sem költöztem az új albérletembe, máris feltűnt hogy a mellettünk lévő ház előtt, az út mellett a bokorban etetnek egy kedves, szép teknőctarka cicát. Nekem sem kellett több, amikor összefutottam az etetőkkel kicsit faggatóztam, de amit hallottam róla, teljesen lesokkolt. Egy közeli ház udvarán halomra szaporodnak a cicák és akire nem tartanak igényt az udvaron, azt összerugdossák, kiűzik/kidobják az utcára és egyéb válogatott kedvességek. Mondanom sem kell, hogy olyan helyről van szó, ahol az ember nem tud szót érteni a lakókkal, utánajártam. Fiatalabb korában a lábát is eltörték, amely összeforrt, szerencsére úgy, hogy szinte alig látszik és nem is akadályozza őt a járásban. De akkor is eltörték! Felkaptam hát, hogy legalább ivartalan legyen, de a történetét meghallva és látva kedvességét (mindezek után is dorombol és bújik) gondoltam amíg lábadozik, megpróbálok neki gazdit keresni. Csakhát kiderült, hogy FeLV+, azaz leukózisos. Egy szobakennelbe tudtuk csak elhelyezni, amit szerencsére jól tűrt és teljesen tünetmentes, így megpróbálkoztunk neki gazdikereséssel a karanténidejének lejárta és parazitamentesítés után.
Sosem volt még leukózisos gazdikereső cicánk, de hiszem azt, hogy Milka nem véletlenül keveredett elém az új albérletemnél, ahova költöztem. Tanítani jött. Tanítani arra, hogyan lehet bízni az emberekben azok után is, hogy volt "gazdái" a lábát is eltörték. Tanítani arra, hogy milyen egy leukózisos cicát gondozni. Tanítani arra, hogy a legnagyobb nehézségek esetén sem szabad feladni, hanem keresni kell a megoldást. Nem mondhattam ennek a szempárnak, miközben dorombolva nézett rám, hogy Milka neked sohasem lesz gazdád, mert a leukózis vírus hordozója vagy és nem kellesz senkinek. Tudtam, hogy borzasztóan kevés esélye van arra, hogy kiszabaduljon a szobakennelünkből és boldog gazdis cica legyen, de nem adtam fel!
Egyik kedves ismerősöm gazdikereső cicájának posztjára jelentkezett Tündi, akivel a beszélgetés átterelődött Milkára. Tündi és családja nem riadtak vissza Milka gyógyíthatatlan betegségétől és végül úgy döntöttek, hogy a gazdisodásra sokkal esélytelenebb Milkának szeretnének otthont adni, sokáig el sem hittem hogy ez megtörténhet.
Milka azóta boldog gazdis cica Pakson, egy nyuszi lett a barátja.
Max, a 7 hónapos cica története kísértetiesen hasonló Luigi cicáéhoz, mindkettejüket az újszegedi Ligetben látták először, majd mindketten Viki önkéntesünk kapuja előtt kötöttek ki - egészen véletlenül ugye. Max bekerült a garázsunkba, átesett parazitamentesítésen, ivartalanításon, FIV/FeLV tesztje szerencsére negatív lett, illetve kezeltük elhúzódó hasmenését, macskanátháját is. Az egyre hűvösebb éjszakák miatt Max Luigi cicánk gazdijainál vendégeskedett ideiglenesen. Mikor teljesen meggyógyult, épp kezdtük volna az oltási programját, amikor hirtelen belázasodott, így oltás helyett lázcsillapítót és gyógyszert kapott. Sajnos azonban Max állapota nem javult, kedvetlen volt és nehezen evett, illetve
elkezdett megnőni a hasa, így újra állatorvoshoz kellett vinni. Sajnos bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottunk. Max FIP betegségben szenvedett, annak is a nedves változatában, amelyet az ultrahangos vizsgálat és a hasűri folyadék mintavétel egyértelműen igazolt.
A FIP a koronavírus mutációja során kialakuló gyógyíthatatlan betegség. Becslések szerint a koronavírus a macskák akár 60 százalékában is jelen lehet, mégis minösszesen alig néhány százalékukban következik be mutáció, amelynek a kiváltó oka ismeretlen!
Koronavírus tesztelésére van lehetőség, azonban a teszt megbízhatósága erősen kérdéses, továbbá a teszt csak azt mutatná meg nagy bizonytalansággal, van-e a macska szervezetében koronavírus, azt nem, hogy mutálódik-e. Tudomásunk szerint a mutálódott koronavírus kimutatására egyelőre nincs megbízható diagnosztikai eszköz. Max visszatért ideiglenes befogadóihoz, akiknél egyébként - Luigi cicánk mellett - végleges otthonra találhatott volna. Illetve talált is, hiszen Timi és Zoli úgy döntött, hogy a halálos betegsége ellenére is szeretettel gondozzák őt amíg még velünk lehetett, ezért nem lehetünk elég hálásak nekik. Max - visszatérve otthonába - kicsit élénkebb lett, evett pár falatot és egy kicsit játszott is, aminek nagyon örültünk, de tudtuk, hogy ez már nem marad így sokáig.
Gazdijai kitartottak mellette a végsőkig, szerették és kényeztették őt, amelynél fontosabb nem történhetett volna Max életében. Boldog gazdis lehetett, még ha csak pár napig is. Nem hagytuk őt szenvedni. Otthonában, gazdijai jelenlétében, szeretetben, békében engedtük el őt oda, ahol már nem fáj semmi. Max élt 8 hónapot.
Molly és 3 kölykének története azért is kétségbeejtő - azon túl, hogy ő is az utcára szülte meg kölykeit - mert mindösszesen néhány száz méterre "laktak" onnan, ahol én a fél életemet töltöttem nyáron, mégsem vettem sem őt észre, sem a kölykeit (ha tudtam volna róla, akkor ivartalaníttattam volna, még mielőtt megszül). Újszeged azon része, ahol a garázsunk volt (és ahol a hajléktalanok által magára hagyott cicák laktak) évek óta általunk "ellenőrzött" terület, azaz minden új felbukkanó ivaros egyedet csapdáztunk és ivartalaníttattunk, akit csak tudtunk, rengeteg cicát az évek alatt. Egész nyáron jártam a garázsba ellátni a lábadozókat, etetni a hajléktalan cicákat, illetve Mia is a közelben lakott sokáig egy irodában, amíg nem tudtam hazavinni, így a mai napig nem értem, hogy nem vettem észre (és más önkéntesek sem, akik gyakran jártak arra) őket az egyik iskolának az udvarában. Mire tudomást szereztünk róluk, Molly már ismét hatalmas pocakkal mászkált, a kölykei pedig már 5 hónaposak voltak. Molly nem vad, viszont félős és keveset tartózkodott az etetőhelyen, így szinte az utolsó pillanatban
sikerült csak őt befogni ivartalanításhoz előrehaladott vemhesen. 6 újabb kiscica nem született így meg az utcára.
A kölykök (Marci, Miki és Mogyi) egyik napról a másikra súlyosan megbetegedtek, a
legkisebbnek genny folyt a szeméből, mindannyian tüsszögtek, szemgyulladással és hasmenéssel küzdöttek hetekig! A garázsunkban gyógyulgattak, az egyik cicának a szeme több hetes kezelés után is csak nagyon nehezen gyógyult meg. Szerencsére az egész család FIV/FeLV tesztje negatív lett és a kölykök gyógyulásuk után át is estek gyorsan az ivartalanításon. Molly bekerülhetett a Tappancs menhelyére, Miki és Marci együtt gazdisodtak.
A harmadik testvérke, Mogyi Max cicánkkal együtt került ideiglenesen Luigi cicánk
gazdijaihoz, akik végül Max halála után úgy döntöttek, hogy Mogyi a családjuk része marad.
Amikor június elején hívott Viki, hogy a hajléktalan cicák magukra maradtak és Kormost bezárta volt "gazdája" a garázsba, ahol azelőtt éltek még halvány fogalmam sem volt, hogy mit fogok kezdeni 8 cirmos - fehércirmos - fekete cicával, akik félnek az idegenektől.
Aztán amikor megláttam, hogy a hatalmas felhőszakadásban fejvesztve ugrálnak a régi lakhelyük ajtajára, mert próbálnak visszajutni az otthonukba, azt hittem a szívem megszakad. A garázsba bezárt Kormost sikerült kiszabadítani és helyet kapott a mi garázsunkban, majd kitettem némi ennivalót a többi 7 cicának. Fogalmam nem volt, mit kezdek velük, csak azt tudtam, hogy nem hagyhatom őket magukra. De nem így kezdődött a mi kapcsolatunk. Kicsivel több, mint 1 éve vettem észre egy közeli garázsnál a macskaszaporulatot, majd bátorkodtam felajánlani a segítségem a hajléktalan párnak ivartalanítás, parazitamentesítés vonalon, mert már 11 cicával így is nagyon nehezen boldogultak. Nagyon örültek nekünk és végig együttműködők voltak! Később a 11 cica 8-ra redukálódott haláleset, elveszés és
elajándékozás miatt, de a 8-as létszám utána állandó maradt. í
Láttam elnőni Zoknit, Bizsut, Kormost, Totót és Petikét, láttam Pannika bosszús fejét amikor a 4 hónapos kis szarosok még mindig szopzini akartak - de ő hagyta, mert maga a megtestesült jóindulat.
Több mint 1 éve - miután mindannyian ivartalanok lettek – ősz végén jártunk hozzájuk gyógyítani a macskanáthás cicákat, közben a hajléktalan hölggyel nagyon sokat beszélgettem. Kedves, jóravaló hölgy volt, aki végigdolgozta az egész életét tisztességgel, mégis utcára került. Évek óta laktak már a garázsban. Azután télen hívott telefonon, hogy az élettársa nagyon súlyosan bántalmazta erős alkoholos befolyásoltság alatt és kórházba került. De ő akkor sem a saját sebeivel, fájdalmával törődött, hanem azzal, hogy mi lesz a cicákkal. Nagyon - nagyon szerette őket. Év elején az egyik fia magával vitte valahova, pontosan nem tudom hova, de soha nem térhetett már vissza a cicáihoz. Akkor beszéltem vele utoljára, amikor azon gondolkodott, hogyan vihetné el magával legalább az egyik cicáját. Aztán nyár
elején végleg magukra maradtak a cicák. Sokáig egyedül gondoztam őket, próbáltam őket magamhoz szelídíteni: volt, akit egy hónap után már meg tudtam simogatni, volt aki 3 hónapra menekült el ki tudja hova. Aztán szépen lassan megtanulták, hogy honnan jön a sok finomság, a bolhacsepp, a kullancskiszedés, az orvosi ellátás, a féreghajtás. Rájöttek, segíteni szeretnék nekik. És akkor már nem voltam egyedül, hiszen sokan szerettétek volna megismerni őket, barátkozni velük, etetni őket, aminek ők is és én is nagyon örültem és utólag is nagyon köszönöm.
Örültem, de nagyon sokáig úgy tűnt, nem tudom a sorsukat rendezni télig.
Végül kitartó munkával sikerült örökbeadni Kormost, Bizsut, Totókát és Zoknit is. Zokni október közepén gazdisodott. Eleinte nagyon félt, de gazdija kellő türelemmel megtalálta az utat a kis szívéhez.
Október közepén Petike és Bence a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyén talált
menedékre, ahol szeretettel gondoskodtak róluk. Petike azonban betegeskedni kezdett és hamarosan a rettegett FIP betegség őt is elvette tőlünk, Max cicánk halála után 3 nappal Petike is az angyalok közé költözött. Kedves kis lényét csak szeretni lehetett. Ő volt az első mindig, aki kajaosztásnál szaladt elém még az utcán, ő volt az, aki a lábaim közt cikázva kísért a garázsunkhoz, majd az etetőhelyre úgy, hogy majd felbuktam benne és közben követelte mindig a simogatást. Nyugodj békében Petike, soha nem feledünk.
Pannika egész nyáron a közelembe sem jött az utcán, végül egyszercsak megjelent, majd állandó tagja lett a vacsorázóknak De hogy ne legyen vele továbbra sem egyszerű, amikor Lucán betegség jeleit véltük felfedezni, Pannika eltűnt 4 napra, ami alatt halálra aggódtam magam, vajon hol lehet? Végül 4 nap után úgy várta etetési időben az ennivalót, mintha semmi sem történt volna, csak nézett azokkal a gyönyörű zöld szemeivel.
Szóval Pannika a garázsban letöltött karanténideje után hozzám költözött ideiglenesen, hogy még csak véletlenül se tudjon meglépni többet.
Luca pedig beköltözött abba a pincébe, ahol Milka is várt a gazdisodásra.
Végül november végén Luca és Pannika is a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyének lakója lett.
Időközben Bencéről is szomorú híreket kaptunk a menhelyről, ugyanis egyedül ő lett FIV+ a hajléktalan cicák közül. Tudtam, hogy ezzel esélytelenné vált arra, hogy bárki is örökbefogadja, hiszen idősödő, cirmos és FIV+, pedig egy tündéri, mindenkivel barátkozó, kedves cica lett belőle.
Mivel nemrég költöztem kicsit nagyobb albérletbe, ahol már kényelmesen elfér 3 cica is állandó jelleggel (korábban harmadik cica mindig ideiglenesen volt nálam) ezért végül hazahoztam Bencét a menhelyről. Hihetetlen kedves természetével azonnal levette a saját, FIV+ cicáimat a lábáról és úgy élt nálam az első perctől fogva, mintha mindig is itt élt volna.
5 hónapig tartott, de végül sikerült minden hajléktalan cicát biztonságba helyezni vagy gazdásítani, amely a menhely segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Így utólag is azt mondom, minden egyes velük töltött percet, aggódást, állatorvoshoz rohangálást megért az ő biztonságuk.
Kitti
Hozzászólások