Havi rendszerességű képes beszámolók az utcán talált cicákról és további sorsukról.
Utcamacska blog
Kormikával az ölemben írom most ezeket a sorokat, amikor is azon gondolkodok, miért utálják és veszik semmibe az emberek ennyire a fekete állatokat. Csupán néhányan szeretik őket, sőt, kifejezetten rajonganak értük, mások már csak a hirdetés láttán is elfordítják a fejüket. Ha Kormi szürke vagy vörös lenne, biztosan több üzenet is várt volna vele kapcsolatban, így viszont még csak érdeklődő sincs rá. Egyetlenegy sem...
Pedig Kormika is egy olyan ex-utcamacska, aki semmi mást nem szeretne, csak egy gazdit, aki élete végéig kényezteti és szereti őt.
A téli hónapokban - tekintettel arra, hogy a garázsunkban nagyon hideg van, így oda nem biztonságos műtét után cicákat vinni, mert nem működik rendesen a hőháztartásuk az altatás miatt így könnyen megfagyhatnak - a tavalyi évhez hasonlóan leginkább gazdis, vagy olyan cicák érkeznek műtétre, akiket utcán találtak és ideiglenes befogadójuk meleg, biztonságos helyet tud számukra biztosítani a lábadozási idő alatt gazdisodásig.
Novemberben is nagyon sok cicát sikerült ivartalaníttatnunk, 9 kóborka és 8 gazdis cica (zömében kandúr) esett át a műtéten, valamint részt vettem a Tappancs ivartalanítási akciójának lebonyolításában is, amelynek keretein belül további 17 gazdis nőstény cica ivartalanítása történt meg vagy történik meg napokon belül.
A hónap elején szépséges Kíra cicánk szuper gazdihoz költözött. Boldog gazdis éveket kívánunk neki!
Az október hónap igen mozgalmasra sikerült az utcamacskák háza táján. Szerencsére sikerült garázst bérelnünk, így több cicus is tudott itt lábadozni. Összesen kilenc utcacica ivartalanítása történt meg, valamint két gazdis macsek, egy kandúr és egy nőstény esett át kedvezményes ivartalanításon.
A szeptember hónap sem múlhatott el kisebb-nagyobb fennakadások, nehézségek nélkül. Augusztusban a nagy meleg, most pedig a lábadozóhely hiánya okozott gondot. Sajnos szeptember elejétől már nem vihettünk a megszokott garázsunkba cicát, így gőzerővel keressük az újat, amely igen nehéz feladat, mert sok szempontnak meg kell felelnie. A munka természetesen nem állt meg ennek ellenére sem, azoknak a cicáknak az ivartalanításával haladtunk, ahol megoldott volt a lábadozás a segítségünk nélkül is.
Az augusztus nehezen indult az utcamacskák háza táján: a nagy meleg miatt a csapdázás és a műtétet szüneteltek, mert légkondi nélküli autóban egyáltalán nem biztonságos szállítani ilyen melegben alapból (a befogástól is) stresszes cicákat, illetve a műtét utáni órákra sem tudjuk biztosítani nekik a megfelelő hőmérsékletet, ami pedig nagyon fontos, mivel az altató hatása alatt nem működik jól a hőszabályozásuk, így nagy melegben végzetesen felhevülhetnek. Amikor azonban a nagy meleg kicsit enyhült, már folytattuk is a munkát.
Júliusi blogomat szeretném azoknak a cicáknak ajánlani, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben élnek Szeged és környéke utcáin. Ők a FIV+, azaz macska-AIDS-es cicák. Tevékenységünk során azokat a cicákat teszteltetjük le, akikről biztosan tudjuk, hogy el tudjuk addig helyezni, amíg gazdisodnak (igyekszünk minden szelíd cicának helyet találni, de ezt sajnos nem mindig tudjuk megoldani, nagyon kevesen vagyunk hozzá), valamint azokat, akik nagyon-nagyon betegek.
Reméltem, hogy a szomorú májusi blogom után már örömtelibb hírekről tudok beszámolni június hónapról, de sajnos nem így lett. Az utcamacskák élete sokkal kegyetlenebb, mint azt valaha is gondoltam.
Eltelt egy év az Utcamacska Projekt csapatának életében, nagyon sok sikerélményben volt részünk, gazdihoz tudtunk juttatni számtalan félős kölyköt és felnőttet is, ugyanakkor nagyon sok esemény történt velünk, amely örökre mély nyomot hagyott bennünk és nem jó értelemben. Ez év májusa viszont különösen fájdalmas és gondokkal teli hónap volt.
Rögtön a hónap elején nekiláttunk a munkának, ugyanis jónéhány vemhes nőstényről volt még tudomásunk, akiknek sürgősen segítségre volt szüksége, hogy ne szülessen meg a nem várt, felesleges szaporulat...
Megérkezett végre a várva várt tavasz madárcsicsergéssel, napfénnyel, jó idővel. "Végre". Jómagam Kecskeméten dolgozok január óta, így a koránkelés szempontjából különösen jólesett, amikor végre nem vaksötétben kellett elindulnom korán reggel a buszhoz.
Az év eleje ugyanúgy munkával folytatódott, mint ahogyan az év vége zárult. Az év első munkanapján már újra állatorvoshoz szaladtunk a Temető utcai kolónia utolsó nőstény cicájával is. Nem kevés logisztika volt megoldani, hogy neki is találjunk lábadozóhelyet ebben a rettenet hidegben, garázs és fűtetlen melléképület szóba sem jöhetett csakúgy, mint decemberben, de Irénnel közösen sikerült ezt is megoldani.
Beszámoló az Utcamacska Projekt - Szeged csapatának munkájáról