2024.10.29.: Sajnos eljött az idő, amikor Csézitől örökre búcsút kell vegyünk. Kiterjedt lépdaganata miatt, már komoly fájdalmai voltak, így nem tehettünk mást, minthogy állatorvosi javaslatra elengedjük őt a szivárvány túloldalára. Különleges, karakán természete miatt mindenki hamar megtanulta a nevét, de amennyi házsártosság szorult belé, annyi bájjal el is varázsolt bennünket. Gyakran csalt mosolyt arcunkra, és annyira a menhely részre volt, hogy nélküle már nem is lesz ugyanaz sosem. Élete java részét, 12 évet élt a menhely, és bízunk benne, hogy méltó családja voltunk ez idő alatt! Viszlát Csézi, nyugodj békében!
Hős vagyok! Kicsapott kutyaként egyszer csak kikötöttem a Lőcsei utcában. Egy elhagyatott házat találtam magamnak ahová beköltöztem. Így éldegéltem, jöttem-mentem, szerencsémre a szomszédok többsége a pártomat fogta. Nem bratyiztam senkivel, a postást is rendszeresen megkergettem. Bőszen őriztem az én kis birodalmamat. Egyszer aztán, ahogy az lenni szokott hasas lettem és lefialtam. Emberi segítséggel két gyönyörű szőrgombócot sikerült felnevelnem. Főleg a kölyköket kellett biztonságosabb helyre tudnom, legalább ők ne legyenek gazdátlanok. Az engem bejelentő emberek és a Tappancs segítségével előbb a kölykök majd én is bejutottam a menhelyre. Persze én ezerrel tiltakoztam mert már mindenkitől el voltam szokva. Itt a menhelyen már orvos is megvizsgált. Sajnos zöldhályog van a jobb szememen. Igazi akaratos hölgy vagyok!
