Marcikó

Gazdis élete egész jól kezdődött, bent lakott, szerették, babusgatták. Ám érkezett egy kiskutya a házba és a két állat soknak bizonyult, így Marci az udvaron landolt. Nemhogy figyelmet és szeretgetést, de az alap ellátást sem kapta meg minden esetben, kénytelen volt szomszédolni. Nagy szerencséjére a szomszéd hölgy felkarolta, etette és ivartalaníttatta, szeretgette, míg lett számára egy üres helyünk. Marcit mi Marcikónak hívjuk, a nemrégiben volt Marcink emléke miatt. Marcikót nem viselte meg a bekerülés, bár szívesebben jönne mindig velünk mindenfelé, meg véleménye is van a dolgokról. Igazi haspók, nem hogy nem válogat, meg se nézi mit eszik, csak tolja befelé a pocakjába. Nagy kandúr lévén bújós és kedves, nyugodtan felemelhető