A héten egy igen kedves, jó lelkű kutya, Leó került a gondozásunkba, akinek története teljesen hétköznapi, épp emiatt szeretném elmesélni. Ő egy nagyon szerencsés kutya, hiszen ha jól végiggondoljuk, akkor csak a szerencse, és néhány segítőkész ember hozzáállásán múlott, hogy végre biztonságban lehet. Sajnos ma Magyarországon az ilyen kutyák szerencsések, hiszen szemben több ezer társával, neki nem kellett meghalni az út mentén, vagy a gyepmesteri telepen.
Leót egy állatbarát család juttatta a menhelyre, miután a saját kutyájuk nem tudta őt elfogadni, és féltek, hogy komolyabb konfliktus is kialakul a két kutya között. Leó úgy került a család oltalma alá, hogy idős hajléktalan gazdája a pszichiátriára került. Azt is mondogatták az emberek, hogy jobb lesz így neki, hiszen a gazdája kiszámíthatatlan viselkedése Leónak sem tett jót, s ez a kutya egy jobb sorsra érdemes. Szerencsés kutya, mert volt egy család, aki törődött vele. A héten nem ő lett volna az egyetlen hajléktalan gazdával rendelkező kutya, aki menhelyre kerül, de sajnos Leó sorstársa eltűnt, miután gazdáját szintén kórházba szállították. Ő azóta sem került elő, s ki tudja, hogy valaha megkerül-e.
Az oltási könyvnek köszönhetően sok minden kiderült Leóról, például az, hogy igen fiatalon, néhány hónaposan már a gyepmesteri telepen volt gazdikereső, és innen került annak a férfinak a tulajdonába, akit jelenleg a pszichiátrián kezelnek. Azt nem tudjuk hogyan került oda, csak annyit, hogy életének első pár hónapját már a gyepmesteri telepen töltötte. Mivel fiatal kiskutya, így neki fényévekkel több esélye volt onnan kikerülnie, csak az élet hozta úgy, hogy nem a megfelelő emberhez került.
Hiba volna azt gondolni, hogy a történet vége mégis szép, hiszen a sok megpróbáltatás után biztonságban van. Az ő története még csak most kezdődik: még hosszú élet állhat előtte, nekünk most az a feladatunk, hogy ivartalanítás, és a hiányzó védőoltások beadatása után teszteljük szívférgességre, majd olyan gazdit keressünk neki, akinél végre elmondhatjuk, hogy Leó boldogan él. Ez az út még nagyon hosszú, és olyan nehéz. Egy kutya életének az a szakasza, amikor menhelyre kerül nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete. Az állatok mentése nem ott ér véget, hogy menhelyre kerül, hanem ott kezdődik igazán. Miután fizikailag és lelkileg készen áll az örökbefogadásra, nekünk lesz a feladatunk megtalálni számára azt s személyt, aki élete végéig biztosítja számára azt, amit már egészen pici korától meg kellett volna kapnia: egy szerető családot, ami minden kutya legnagyobb álma.
Hétfő
Ivartalanításra készülődtünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe Dakotával, Brendával, Foltos- Pajtással és Gubával. Az ivartalanítás mellett a szívféregtesztet is elvégeztettük, szerencsére mindenkinek negatív lett.
Topi, aki átmenetileg az öregek udvarába élt, és igen boldog, mert beleszeretett az egyik öreglányba, Lizibe, ma költözni kényszerült. Az éjszakák már nagyon hidegek ahhoz, hogy Topi a maga betegségeivel tovább ott maradjon, beköltöztettük az előkészítőbe, ahol meleg helyen töltheti a napjait. Topi az új környezetben sem esett kétségbe, lefoglalta sok újdonság.
Kedd
A mai nap az elmaradhatatlan szívféregkezelésé volt. Ilyenkor nagy mennyiségben fogy a kutyaszalámi, aminek minden egyes szeletében a szívféreg elleni tabletták lapulnak. Szerencsére a kutyák már annyira megszokták a havi jutalomfalatozást, hogy eszük ágában sincs már elkezdeni szétbontogatni a falat tartalmát, inkább gyorsan bekapják, egy másik falat reményében.
Szerda
Egész napos áramszünet volt a menhelyen, így a dolgozók lóhalálában elkezdtek feltölteni minden edényt vízzel, hogy ki ne fogyjunk belőle. A létező összes kádat, ládát, ami alkalmas víz tárolására, feltöltötték.
Karbantartónk, Gábor is olyan tevékenységet választott ma magának, amihez nincs szükség áramra, és ennek meg is lett a gyümölcse. Végre elkészült a nagyház hátsó részéhez vezető folyosó, ami a nagyudvaron keresztül a kijárathoz vezet. Ez a kutyasétáltatós önkénteseink kedvéért van, hiszen így gyorsabban, biztonságosabban tudják a nagyház túlsó felén élő kutyákat kivinni a szokásos sétájukra.
Csütörtök
Egy cseppet sem unalmas nap elé néztünk. Először is az ivartalanított kutyák közül Foltos- Pajtást vissza kellett vinni a helyére, mert képtelen volt tovább elviselni a bezártságot. Úgy szökellt az udvarban, mint valami kiskecske, hogy végre ismét szabad lehet. Angyali ábrázata azonban igen megtévesztő, energiáját leginkább valami hurrikánéhoz tudnám hasonlítani. Mellesleg a betegszoba a távozása után is úgy nézett ki, mint valami háborús övezet.
Ma kicsit fellélegezhetünk, hiszen hamarosan újabb segítségre szoruló kutyák érkezhetnek a megüresedett helyekre. Anabell és Szupi Németországba utazott, Bóbita, Bubó, Bendzsi, Boldi és Sziszi pedig Ausztriába. Ők szépen lassan elfelejtik gazdi mellett a menhelyi életüket, s ez így van jól, mi pedig újabb bajbajutott kutyáknak segíthetünk.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila 18 veszettségi oltás mellett 6 kombinált oltást is szétosztott. Hát, volt ma dolgunk bőven!
Péntek
Nagyon-nagyon rosszul indult a reggelünk, Topit az előkészítő padlóján találtuk meg igen rossz állapotban. Nehezen vette a levegőt, folyton köhögött, azt hittük meghűlt az előző napi kinti botorkálásai közepette. Jól bebugyoláltuk, és enni adtunk neki. Ő csak konzervet, és főtt ételt kaphat, mert idős kora miatt nagyon nehezen fogyaszt szilárd táplálékot. Konzultáltunk is az állatorvosunkkal, aki fogadta őt délután, de nem azokat a híreket kaptuk, amire számítottunk. Sajnos Topi rosszullétének semmi köze nincs hűvösebb időjáráshoz. Topi megöregedett, és súlyos szívelégtelensége miatt az állatorvosunk azt javasolta, hogy ne hagyjuk őt szenvedni, mert további élete már csak szenvedéssel teli volna. Így ma elengedtük őt, annak ellenére, hogy optimistán vártuk a vizsgálat eredményeit. Egy világ omlott bennünk össze.
A tegnapi örökbefogadásoknak köszönhetően egy nagy kennel felszabadult a Nyóckerben, és így lehetőségük lett volna néhány kutyának a menhely forgalmasabb részére költözni, de mi mégis Pákót hoztuk fel. Ő egy fiatal, ereje teljében lévő kutya, aki sajnos más kutyákkal nem kompatibilis, így egymaga fog egy egész kennelt elfoglalni. Ez persze őt egyáltalán nem zavarja, önfeledten futkározott a kennelhez tartozó udvaron, és játszott a labdáival.
Egy igen hányattatott sorsú kutya, Leó érkezett ma hozzánk, aki igazán megérdemli, hogy új életet kezdhessen. Az élettörténetéről a bevezetőmben számoltam be részletesebben.
Szombat és vasárnap
A hétvégén önkénteseink a megszokott lelkesedéssel jöttek a szokásos sétáltatásra, és felavatták a frissen elkészült folyosót is. Most 108 kutya sétálhatott 21 önkéntes segítségével. A nap sztárja ezúttal Vahúr és Bogyó volt, akik szintén megtették az első körüket. Vahúr ugyan nem adta könnyen magát, és ő inkább csak egy egészségügyi sétát választott, de igen jól érezte magát, és nyitott volt minden újdonságra. Neki ízületi problémái miatt egyébként is indokolt volt, hogy csak amolyan nyugdíjas tempóban eltotyogjon a menhely körül.
Önkénteseink közül külön köszönet Ilikének, aki szinte az egész hetet ismét a menhelyen töltötte, hogy segíthessen!
Köszönjük a figyelmet a 148 mentett kutyusunk nevében! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások