Ha lehet ilyet mondani, akkor már szinte hozzá vagyunk szokva, hogy nap nap után jönnek a segítségkérő hívások, hogy helyezzünk el egy vagy több kutyát, aki feleslegessé vált. Aztán, amikor végre sorra kerülnek ezek a megtört lelkek, akkor néha nagyon nehéz kommunikálni az őt leadó örökössel/gazdával. Általában feleslegessé vált kutyákat látunk, akikhez a leadó személy a legkisebb kötődést nem mutatja, sőt sajnos néha az egyetlen amit kiolvashatunk a szavak mögül, a tekintetekből, az a hidegség, a megvetés, az undor, aztán a megkönnyebbülés, a feladat megoldva, probléma letudva. Majd egy kis bűntudatnak látszó önigazolás, mentegetőzés, néha bűntudat. Később (talán) pár telefon, majd elhalványodó emlékek, mindenki új életet kezd. A kutyák, ki könnyebben, ki nehezebben, megtalálja a helyét nálunk, és nem győzünk csodálkozni, hogy mennyi csiszolatlan gyémánt, mennyi értékes élet vár arra, hogy valaki mellett újra beteljesedjen a sorsa. A sok segítségre szoruló kutya között azonban feltűnnek olyanok, akikhez valóban ragaszkodik a gazdájuk, akik tényleg nem látnak más kiutat a problémára, mint hogy imádott kedvencük menhelyre kerüljön. Itt van a múlt héten bekerült Hektor esete, aki imádott gazdája súlyos betegsége miatt került vissza. Vagy hozzá hasonlóan Mukié, aki szintén imádott gazdája lakásából költözött menhelyre, mert nem tudták ellátni. Muki sorsa azóta boldog fordulatot vett, hiszen őfelsége örökbefogadta az egyik önkéntesünket, aki mindent megtesz, hogy Muki boldog legyen, és kiválóan érzi magát, köszöni szépen. De addig azért hosszú út vezetett. A legnehezebb azokat a széthullott életeket látni, amikor a kutya és gazdi őszintén, szívből, kölcsönösen szeretik egymást, de a külső körülmények befolyásolják az életüket. Ilyen a héten bekerült Lizi története is. Lizi gazdájának a szíve szakadt meg, de nem látott más megoldást, hogy mindenki megőrizze testi épségét: Lizi egy régi menhelyi kutya, aki amennyire imádta gazdáját, annyira gyűlölte a gazdi másik szeme fényét, egy háromlábú németjuhászt, akivel sokszor összetűzésbe került. Legutóbb annyira, hogy a gazdi és mindkét kutya megsérült. Bajukra a kutyaiskola sem volt gyógyír, pedig igen kitartóan, egy évig jártak mindhárman. Mivel a mindennapok így élhetetlenek és veszélyesek voltak, és a gazdi mindkettejük életét féltette, így nem volt más megoldás, mint Lizit visszahozni a menhelyre. Egy pillanatnyi kétség sem merült fel senkiben, hogy nem ezerszer átrágott, iszonyú fájdalmas döntés volt a gazdi részéről, melynek egyedüli oka, hogy megóvhassa mindkét kutyát. Igen, vannak helyzetek, amikor az ember azt érzi, hogy a feladat nagysága túllépi az ő erejét. Hogy kinek hol van ez a határ, az egyénenként változó. Ebben az esetben azonban ez volt talán az egyetlen jó döntés...
Hétfő
Az utóbbi években történt fejlesztéseknek köszönhetően a villamosenergia hálózatunk bővítésre szorul. Emiatt egy kisebb felfordulás volt a menhelyen, ugyanis a fejlesztéshez át kell helyeztetni az internet antennáját, a belógó ágakat le kell vágni.
Természetesen ez idő alatt a kutyák sem tétlenkedtek. Most valahogy mindenkinek az egyik legfontosabb dolga az utolsó őszi napsugarakat összegyűjteni, és minél tovább élvezni, ha már elraktározni nem lehet. Hihetetlen hangulata van a bronzos-sárgás, ezer színben pompázó, még máshol már kopaszodó fákkal teli, szürke homokkal terített menhelynek...
Kedd
Lassan-lassan beköszönt a tél,legalábbis a reggel igen csípős szokott lenni. Megkezdtük a nagy téli munkálatokat: karbantartónk, Gábor OSB lapból szab ajtókat a nagyház és "nyócker" bejáratához, valamint elkezdtük feltölteni a házakat szalmával. Bundi ezt akkora örömmel és vehemenciával fogadta, hogy rögtön kitépte Icu kezéből a zsákot, és heves játékba kezdett.
Bundi játéka:
Szerda
Ahogy az lenni szokott, a párás idővel megérkezett a kennelköhögés, és lavinaszerűen terjed. Ez rengeteg plusz munkával jár, hiszen a betegeket folyamatosan gyógyszerezni kell, valamint mindig figyelni, hogy van-e újabb beteg.
Ezzel egy időben elkezdtük a kutyaházak bejáratait plédekkel letakargatni, hogy a kutyák melegérzetét növeljük.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezését vártuk a szokásos heti vizitre. A hétvégén külföldre utazó kutyák vértesztjeit csináltattuk meg, valamint a szokásos vakcinázásra került sor. Most 2 veszettség elleni oltás, 10 kombinált, 1 veszettségi-kombinált oltás, és 5 mikrochip lett szétosztva.
Bizony már úgy eljárt az idő, hogy Kincses és a "V" kölykök az oltási programjuk majdnem feléhez érkeztek, így kiköltözhettek végre a kölykös kennelbe, ahol már nagyobb szabadság várja őket, és lassan belevethetik magukat a nagybetűs életbe. Egyelőre a napjuk nagy részét a szaladgálás, a labdák gyűjtögetése, a játék, és a kíváncsiskodás tölti ki, de ami azt illeti, szép lassan pórázon is meg kell tanulniuk közlekedni.
Apolka kutyánk is elindult a nagybetűs élet felé, ma Németországba utazott a családjához.
Péntek
Maszat évek óta a menhelyen él, és hiába a westie-s kinézet, a cuki arc, ő bizony egy igazi kemény legény, aki gazdáját rendszeresen megtámadta, ha épp nem volt kedve vele sétálni, emiatt is került sok-sok éve hozzánk. Itt sem sikerült senkivel közelebbi kapcsolatot kialakítania, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. Minden szuri, vizsgálat, kozmetika harcok közepette zajlott, ráadásul hihetetlen gyors is őkelme, így méltán volt a hírhedt top 10-es csapatban, akikkel jobb nem összetűzésbe kerülni. Aztán évek kitartó kekec viselkedése után profilt váltott Maszat, és egy tüneményes, játékos kis öleb lett, aki minden alkalmat megragadott, hogy játszhasson egy dolgozóval, vagy csak kedveskedhessen. Ma pedig úgy gondolta, hogy újra próbálkozik saját gazdi keresésével. Igaz a család társához, Legóhoz jött ismerkedni, de Maszat az első pillanattól elvarázsolta őket, s miután gazdijelöltnek iratkoztak fel, hazafelé készülődtek. Ekkor Maszat a tőle megszokott, ám hihetetlen cuki módszerével végleg elrabolta a család szívét: a kerítés alatt utánuk gurította a labdáját, kérve, hogy még maradjanak, és játszanak még egy picit. Hát lehet egy ilyen cukiságnak nemet mondani?!
Szombat és vasárnap
A mostani hétvégére is sok jelzőt lehetne találni, csak nem éppen az unalmasat! Amíg Griffi, Nektár és Dakota elutaztak Németországba, hogy saját gazdijaikkal új életet kezdhessenek, addig régi-új lakónk, Lizi ismét gazdikeresővé vált érkezésével.
Griffiék megüresedett helyét rögtön feltöltöttük olyan kutyákkal, akik karanténideje véget ért, így alaposan megkavartuk megint a menhelyi rendet. A költözködők közül talán Dézi a legboldogabb, aki végre rohangálhat, élvezheti a szabadságot.
Végezetül pedig ismét köszönjük annak a 18 önkéntesnek a munkáját, akik jóvoltából ezúttal 89 kutya sétálhatott, ráadásul duplán! Vendégeink voltak az ESN Szeged diákszervezet tagjai, akik amellett, hogy a menhely tevékenységével ismerkedhettek meg, néhány kör erejéig becsatlakozhattak a sétáltatásba is.
Köszönjük a 129 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások